J.D. Salinger tulajdona
Egy csaknem felszabadult teherlevetőt mutatnék
be nektek a mai alkalommal,
aki már nem akar nagyot mondani, hanem
cselekedte: nagyot mondott. Nem biztos,
hogy távcső nélkül is nagynak látszik, amit
mondott, hiszen olyan messze van. Egekhez
dörgölődzik és ettől valószínűtlen ízt
kap a látható hálószobája. Az összegyűrt,
tagadhatatlanul cserére szoruló ágynemű
kupaca alól kiszellőztethetetlen csomókban
terjengő, feleségkeresésben és találásban
egyformán tálalt magányról például képes volt a
Jupiter rétegfelhőzetének távlatában beszélni -
azért ehhez pofa kell.
Csaknem felszabadult, mert lám: itt pöttyözi
össze a virtuálist a konszenzusos jelekkel, amit jelent -
mintha jelentene valamit az, hogy jelent valamit.
Így a kényszerbetegek viselkednek, meg azok, akik
nem találjak a dolgok magukhoz mérve
pontos méretét - például soha nem vettek maguknak
se nadrágot, se pólót, mert vagy kaloda,
vagy lötyög. Jupitert tudnának venni maguknak,
mert azt a távlattal gazdagon terhes méretet
bezzeg ismerik. Csak nem férne az életükbe,
ahogy a madárdal, vagy a termések pörgő
élettér-keresése se. Bemutatnám nektek azt a
felszabadultságot, ami a legjobban hasonlít
egy testben megélt vágyaktól beteg fanatizmusra -
hogy miért? Szerintetek miféle kislányjáték
a banánhalosdi?
- Anno szép komótosan összefoglaltam ezt a Könyvvizsgálókon, ha valaki kíváncsi. Ez most amúgy a kíméletlen egyszerű történet vessző fél oldal, Márk változat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése