Készletsöprés újfent

Lomtalanítás

Pereszlényi Erika képe

álomtalanìtjuk a

várost - magától

úgysem ébred fel.

törött nézőpont -

egészében töretlen

leejtésből áll.

I. m. Gross Arnold

Gross Arnold: Beszélgetések a barátságról

tündérlátókat

nevezel olykor

- te, felnőtt - gyerekesnek

Ketrecben

saját

rácsozd az időt

így telik ellenőrzött

körülmények között

(lófaszt. csak máshol

nem találtunk helyet ennek

a grillrácsnak)

Egy újra felfedezett zsenge

Megtalállak én. Csukott szemmel járok,
még fáj a fény. De megszokom. S ha majd
a ragyogásból külön-külön kiválik
a világ: ezer apró rész és te is
mint külön ragyogás -
ha már csak te vakítasz
tudni fogom hol keresselek.

Téged - csukott szemekkel.

Haladóban

tart ahova tart
ahogy hídon feszülő
láncok közt siklás

Öregedőben

ma reggel újra
karanténba zárt, ami
amúgy is zárul

Landolás után

felelős vagyok
az estékben felejtett
kondenzcsíkokért

napra. forgó

Pereszlényi Erika képe

felhő mögé, horizont alá

búvó napra
dacos forgó?

*

nem figyel ránk a
láng, ami gyújtott -
mi se figyelünk vissza?

*

érett szemek fordítják
a napraforgó fejét -
föld felé

*

érett szemek a
születést keresik lenn
az anyaföldben

Teljesség-átiratok (32. - másodszor)

                                                                                                   könnyebbült verzió

Kép: Pereszlényi Erika

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

tükör által az ablak -

vakon cselekszel

de érzed: nézik.

nézd házvágy-égtükör
mélyég-vágytükörház
lépésmegtörhető
hullámoztatható
játszhatsz vele-valóság -

nézd hogy fér csillan át
fénytér hogy csillapul
nézed magát leső
lépésmegtörhető
nézhetsz bele-valóság.

nézd nincsen fent a lent

felnézel is tükör

nézel bármit tükör

ha törnéd összetör

te is csak a tükörben -

nézd honvágy égtükör

mélységből tükörház

lépés-megtörheted

hullámodon remeg

nem törsz de a tükör sem.

nézd ez vagy távlatod

lépésről-létrafok

hullámoztatható

elgondolt néma szó

játszhatsz-vele valóság -

nézd ez vagy néznek itt

legkisebb szőrödig

borzongó figyelmek

tükréből ölel meg

élhetsz-bele valóság.

Várostükör (10.)

így állsz pont jól pont jól így zárva az ég
a határtalan a legszebb ornamentikájú rács
a végtelenre nyíló ablakon esd ki magad
ahogy a legszebb labirintus mindig a sivatag:
akármerre indulhatsz, úgysem jutsz sehova
a határtalan a legszebb simogass-önpusztítás

így állsz légzésed rácsaivá merevülnek a tükrök
ablakokon beragyog rabságod mintázó vetülése
nem látsz ki anyaggal anyagból látsz soha mégse
fejjel lefelé lélegzel tanulod a mégis a trükköt -

a határtalan a legszebb ornamentikájú rács
így állsz pont jól fejjel lefelé észlel sehova
a határtalan a legszebb simogass-önpusztítás
a végtelenre nyíló ablakon esd ki magad
akár ahogy a legszebb labirintus a sivatag
ma akár indulhatsz, úgysem úgyis jutsz el oda

Várostükör (9.)

almacsutkamadarak olajos égen úsznak

Egy pillanat csak tükröződöm, szólt a

csutkamadár, megigazítva az ég

olajfodrait, egy pillanat... és elmerülök

a tekintetedben az égben a rothadásban 

valójában mindegy - csak az figyel aki

elmerült. A házak is, az elrugaszkodások

a mesében, az egész Ádám-harapta 

Éva-ette városalma elmerül majd és

figyel - olajos égen úsznak a szél 

láthatóvá tett örvénylő fodrai.

*

összes nézetünk

közmegegyezéses

rágcsált almacsutka

*

nézem ahogy úszik el a városom

csillagégen meztéllábbal átoson

nézem ahogy tükröződik elrepül 

nézem ahogy meg se moccan legbelül

kataton remegés ez a város kataton remegés

tócsa lapos felszínén égen sikladozó fény

tócsa helyén hül a látvány felszárad feledés

helykeresőben pillant lába alá merülőlény

egyszer önmagában egyszer elmerül

tócsaalattjárójában elmerül

nézem ahogy tükröződik elmosom

hullámával elmosódik városom

Várostükör (8.)

kép: Pereszlényi Erika

Téglát rakott téglára
fényt rakott a képzelet
rakott a fénynek otthont
lakott a fénynek.

Téglája sárga bronz arany
lakik a fény benn boldogan
ott benn lakik a fény
a titok tényleg.

Téglát és ahány táj
annyi forma -
Csúcsán toronynak fényből
máshol kék az orma -
Vagy barna kőből tör
a rőt cseréptető föl -

Fedetlen lopja ki helyét
felette csak a magas ég -
a kőkör.



Téglát lakott téglára
képzelt lényt lakott
a fény az otthon képzelt
képzelt otthon-lényeg.

Tégláján jársz az égetett
téglán hidal gerendád éj-eged,
dicsőséged a fénynek
ékelt otthon tényleg.

Megállsz előtte
égbe fejjel lógó árnyalak.
A fénybe sírt igével
hajnalt igyekvő árnyalat-
eged ki-tudja-változat
fénytócsa láb alatt.

Téglát rakott téglára
fényt lakott a képzelet -

míg végül téglaég
és fény elég és
ég veled.

Várostükör (7.)

kardélekre tört

látványa mint a holttest -

nem vérzik. még nem.

*

mintha hulló bomba

tépte volna szét 

ötven ablakszemed

*

tükröződő omlás -

vakolat-vesztett

múltad szilánk-arca

*

kardélekre hányt

látványod ne vágja*

tükörképed. még ne.

*vágyja? nem tudom eldönteni...

Várostükör (6.)

egy pillanat, csak tükröződöm, szólt
a dzsinn. egy pillanat... nekünk egész
napos program lehet a látszás, talán
mert olyan ritkán. szív benntart kifúj -
annyi minden kell hozzá. konstellációk:
ház, dínópréselet nyálkája a vízen és
a mindezt észre vevő. konstellációk:
láz, delírium, szerek együtt állása -
mondja, hosszú szünetekkel, miközben
gomolyog: olyan ritkán ennyire
gyönyörű a látszat -

*

az vagy. kietlen
szimbolikus házarcok
ég-mögöttese.

*

valaki a szemedhez ér a látomásban
minden fotód egyfajta egyetemes látomástan
a nézőpont gyökerén

rágcsáló eszmék lógnak rajta mint
szavakba csorgó önkényes hiteink -
a képeken a fény

játszik, te látszol legalább, avagy
leginkább: te. ahogy látsz úgy: aki vagy.
egy szabad nézet, ott.

így nézel, a dolgok téged néznek
a látomásaidban leginkább téged nézlek
mintha ifritet* vagy máridot*.





*démoni fajok :)

Várostükör (5.)

Toto, azt hiszem, már nem Kansasben vagyunk...
                                                                            (Frank Baum: Óz, a nagy varázsló)

Vess egy pillantást a világra

mielőtt lépsz és

megtöröd.

*

(Tudom, Dorothy -

szél hozott, szél visz el:

nem lépsz. Nem akartad...)

*

Születésedtől

fogva a szakadék szélén -

néha látszik.

*

(Tudom, Dorothy -

a cipőd nem piros.

ez sose volt Kansas.)

Várostükör (4.)

fénytócsába lóg

a ház az ág az ég -

ezüstfény olvadék

Várostükör (3.)

hiány határol

beton, az alsóbb szintek -

hiányzó kerék

hova lett a hátsó kereked hol tekereg
gurulás másban guruló másik vázban
guruló égbolt küllőközi felhők rég volt
minden pördületében elsikló lendületében
égelsimulás van -

égelsimulás homlok gyöngyöz rajta a gondod
várost rostéhű kerek problémád áttekered
guruló égbolt küllőközi felhők szép volt
hova lett hátsó kereked hol tekereg
gurul az másik vázban -

égre szegett tükröd így lesütött
szégyenszem gurulásmentes lében fenn -
felhők pára-puháján lendül az új tavasz ára
pótolj rakj égre feszült gépbe menekült
kereket valahára -

rakj szem-lesütött tükröd gépére új lakatot
szégyenszem gurulásmentes égen fenn
lebegő szemetes feledésünk legyen új kerekes
pótolj rakj képet újraszegett új kereket
a szamárra.

Várostükör (2.)

Pereszlényi Erika fényképe

Szemetes égbolt

repül-úszik; időfújt

szélcsend tajtéka

*

Szemetes égbolt
repül, úszik; szélcsend
időző taraján.

Várostükör

Pereszlényi Erika fotója

egy pillanat, csak tükröződöm, szólt
a város. egy pillanat... mindjárt előveszem
szippant benntart kifúj - a város cigarettával
a kezében, nem ügyetlen csak képzeld el,
ezen a képen én vagyok. nem tudom, ki
az az én, csak a várost látom a képen ez
a ház ahol nem lakom, ez vagyok én aki
nem lakik itt egészen jelentőségteljesen,
mint egy összeesküvő tart szünetet de
mégis, ez vagyok a leginkább ez - elmosódott
társtalanság?


*



az vagy. kietlen.
fénytől összepacázott,
jégüres égbolt.



*


a fény hullám-nyelve alatt ott pulzál
az anyag - vagy nem; de valaki a szemedhez ér,
ha belenézel a várostükörbe.

irritáló pupilla. szél hordta porszem.
vagy a látványod leplezetlen, csatakos íve.
tócsája veled együtt gyűlik a gödörbe.

itt vagy a leginkább egyedül. nem itt. amikor
úgy lökdös odébb a metró szakadt kocsijáig
az irritált tömeg -

nem így nézel körül, néznek, villódzó képbe
görgetnek - s ki szembe néz, arról elkapod,
a tükörképedről is a tekinteted.