 |
| kép: Pereszlényi Erika |
Téglát rakott téglára
fényt rakott a képzelet
rakott a fénynek otthont
lakott a fénynek.
Téglája sárga bronz arany
lakik a fény benn boldogan
ott benn lakik a fény
a titok tényleg.
Téglát és ahány táj
annyi forma -
Csúcsán toronynak fényből
máshol kék az orma -
Vagy barna kőből tör
a rőt cseréptető föl -
Fedetlen lopja ki helyét
felette csak a magas ég -
a kőkör.
Téglát lakott téglára
képzelt lényt lakott
a fény az otthon képzelt
képzelt otthon-lényeg.
Tégláján jársz az égetett
téglán hidal gerendád éj-eged,
dicsőséged a fénynek
ékelt otthon tényleg.
Megállsz előtte
égbe fejjel lógó árnyalak.
A fénybe sírt igével
hajnalt igyekvő árnyalat-
eged ki-tudja-változat
fénytócsa láb alatt.
Téglát rakott téglára
fényt lakott a képzelet -
míg végül téglaég
és fény elég és
ég veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése