Zen-fotók: Stekovics Gáspár (78.)

12.24 (Útközben...)

foltokban elszórt

élet - gyomözön módján

érő fűdagály

foltokban elszórt

ünnep - elhagyott tanya

módján ürül ki

Ferdítés a fényfestőnő meglátásából

Sasa Gyökér képe (2019 december) és szavai:

After the first snow

The willow's lithe branches

Sing of surrender

Hóesés után

Fűzfavesszők hajolnak

Megadás-dalba

első benyomás-vers (a képről):

mennyire csupasz,

törékeny, sérülékeny -

hajléktalan fűz

nem érzed. kéreg

alatt, gyökérben milyen

álmokat alszik. 

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (31.)

Jacek Yerka, Disaster, 1990 (acrylic on canvas, 81.3 cm x 90 cm)

És akkoron hah, nem marad, csak egy csapás,
midőn lenő az elfogódott égi mennyezet -
és elsétál az elakadt, hah, balra el;
akad, kit az élőben adott sem érdekel,
pulóverminta módra fond magadra két kezed,
hogy erről sem, hogy erről sem, hogy erről sem tehet,
hisz akkoron már nem marad, csak egy csapás.

És akkoron már minden látás látomás,
midőn benő a buksi lágya - jaj de kár,
hogy féreg-késő tenni bármit akkor, ott;
és kapkodás és jajgatás és felhánytorgatott -
záróra van, mióta már - az ég bezár,
egy lassú vég, egy lassú vég, bezárt a láthatár,
hisz akkoron már nem marad, csak egy csapás.

*

Valami hallatlan nyugalommal nézzük a világvégét,
élőben adják.
A közvetítőkocsiból csak a sellő háta látszik,
a szenzáció, hogy van, eltörpül a
hullám mellett, amit civilizációnk
elnyelésének fenyegetésével vádolunk.

Csigalassúsággal halad gyönyörű favellánk
irányába. Tudjuk, hogy egyszer ideér.
Addig szülünk, születünk, halunk, temetünk.
Szabályaink elsüllyednek a haragos
zöld tajték elől - szégyenükben?
Tökmindegy. Építsünk még egy
elsodorandó szóhidat.

*

Ezt az előadást is
szépen elunta
a közönsége.

Nem látja szinte
senki, ahogy vetésünk
végül beérik.

Látomás-színház,
az ébredés szemernyi
esélye nélkül.

*

Brokkolierdőt nevel egy tisztább időnek a minket elmosó hullám.
Amíg ideér, addig a fekete ablakok csukott szemében üldögélünk.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (77.)

12
03

Erdőpart mohos

hullámverése nyaldos

bezárt zsalukat.

Öreg lak. Vajon

nyílik-e, ahogy erdő

az új tavasszal?

*

Építünk. Pedig

ágak moha-dús, épebb

hintája nevelt.

Otthonos. Méltó.

Elhagyottan is. Pedig

erdő-idegen.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (76.)

11
30

behúzott nyakú

szentély előtt rá se

bagózó csacsiság -

pára ül égre,

pára a kőre, szamárra,

pára, szegény...

*

leheletpára

az advent - melegen

tartja a születőt. 

Zen-fotók: Sasa Gyökér (57.)

sometimes I talk

and the waves listen

but mostly the waves talk

while I sit still

and listen

(Bronagh M. Dunne)

beszélsz, vagy hallgatsz -

látod. a víz egyszerre

beszél és hallgat.

beszélsz, vagy hallgatsz -

látod. az ég egyszerre

beszél és hallgat.

engedd el éhed

tisztára fosztott partján

sirály-magányod

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (75.)

11
20
reggel

Köd-kelte. Minden

homályáért a látó

lénye felelős?

Mi savazzuk szét

az ég vizét - belőlünk

gyűlik a pára -

teremtő ösztön

borong maga-aggatta

függönye mögül.

*

Köd-kelte. Nem szab

köztünk és a Nap közt

nagyobb távolságot.

Helyzetünk az Óceánon

Fan Ho

belógó tollak

szélességi fokától

Holdon-túlig ér -

merítsd eveződ

vége-nincs, törhetetlen

 ég-víz tükrébe

Ferdítés gémek hiányára

Kócsagok havas éjszakán - Ohara Koson (1927)

Csijo-ni haikuja:

声なくば鷺うしなはむ今朝の雪　

koe nakuba

sagi ushinawan

kesa no yuki

Michael Smeer angol fordítása:

but for their voices

the herons would disappear —

this morning's snow

Pető Tóth Károly kettős fordítása:

A hóba írva -

itt lennének a gémek,

azt vágyom sírva.

A hideg télnek

sír, bárcsak a gémek új-

ra itt lennének?

shizoo ferdítése:

gémek - hóba írt

léptük helyett bár hangjuk

hagyták volna rám

*

első benyomás-haiku (a képre):

fehérre fehér

hull vándorlás előtti,

utolsó éjjel

Zen-fotók: Haller Szabolcs (13.)

minden avulást

kalkuláló fejlődés

jövője ilyen

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (74.)

11
03

nádszálak - érzik

a vízen csillanó nap

alkonyillatát?

illatnyelven mit

üzen a lemenő nap

fényében a víz?

(Mint egy gyönyörűséges japán tusrajz - írták róla a közösségi felületen. Azt hiszem, nemcsak látványában, de szemléletmódjában is...)

Ima

saját

fából faragott

törzsfő - óvjad a törzsek

télbe telését

fából faragott

törzsfő - óvd meg a törzsek

télbe telését.

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (30.)

Disturbed summer / Niespokojne lato, (acrylic on canvas) 73x90 cm, 2019. szept

lélegző szigete alig
párnás otthonérzetei
háziáldás özönfaján
időjárás változástan

kötődnek a párna alatt
égpárna a fosztó eső
földpárnáról rugaszkodna
elkötődnek horgony kutak

hova tartás rend vize tart
kőre rakott kő fellebeg
háziasult rendjeinkből
rendetlenség rendre kinő

meddig uram még meddig a
kitartott rendezett ima
egymáshoz még eljutunk a
hosszúra nyúló utakon?

eljutunk az alig kötött
rendhez ami magtárt megtart?
jövendő vetése inog
örökéből fúvó szélben

kifogtuk az aranyhalat
elkötődnek horgony kutak
meddig uram még meddig a
még nem még nem még nem még nem?

erdőnyi költő

Kovács Tímea képe

egyetlen 80 éves fa

háromszázötvenezer levelet

küld az ősznek

és mindegyikben

másképp fogalmaz

az erdő szavain sétálsz

artikulált utolsó

kilégzések szőnyegén -

értse a lábad


*


a hullás szent - ha
üres szirom, ha teleírt
őszi levél

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (74.)

10
11

hervadás gazdag

ízeit ugyanúgy

hordozza az érés

színében fürdik

leszakítva is érik

tovább az alma

 

Leértékelt áru

forrás

Azt hiszem, engem szeret az Úr, mert
sokszor vagyok alázatos -
azaz elfogadom, ha megaláznak.
Vagy nem is tudom. Ők úgy érzik,
engem aláznak, én úgy érzem, hogy
a saját félelmeiket.
Vereségmentesen telő idő nincs, mert
az idő telése maga a vereség -
szerintük. Ezért élnek gyorsan.
Nekik egyfolytában az autópályán
száguldó Mohács kell. Úgy érzik,
kiesik, ha nem sietnek.
Micsoda? Honnan? Nem tudom,
bár egy részben én is ők vagyok,
és ők is én.
Máskülönben ezt a nagyon keveset
sem érteném belőlük. Ezt a
téliszalámivéget.
A hirdetését leértékelve láttam meg egy
képen egy megosztó felületen, és
összefutott a nyál a számban.
Azt hiszem, engem szeret az Úr, mert
a végében legalább annyi zamatot érzek,
ha nem többet, mint a közepében.
Ahová ők folyton betalálnak. És mégis,
őket is szereti az Úr. Bár jobban szeretnék
saját magukat önmaguknál.

Zen-fotók: Vidákovich István (5.)

árnyékvirágok

pont annyi fényben, ami

növeszti őket

dédelgesd apró,

néhány lépésnyi erdőd

tündér tűnődés

Zen-fotók: Kiss Marianna (31.)

Reitter Ferenc utca

Valami tükröt.

Rozsda alól. Valamit tart.

Aztán elejti.

Egyszeri iparosodás

városszélét

rozsda harapja.

*

Félig felhúzott

vasszoknyád mögött lüktet -

valami élet.

Beharangozó

Haller Szabi képe

Ahogy plakáton a bajnoké - a tekintet már megvan.

A többi ring, kesztyű, fejvédő, hajnalban kelés,

erőnléti edzések, iskolázás, amíg

a mozdulatok a reflexeid közé épülnek.

Hogy egyszer te legyél az egy a millióból -

plakáton. A bajnok.

kiverekszed-e

magadnak böszme kesztyűd

mögül a híred?

Aki teheti, nézze meg!

Rácsodálkozás: Andrea Kowch (10.)

"High Tide" (2016), 8" x 8", Acrylic on canvas

dögöt a dögnek.

kívül-belül vicsorgó

hullámverésben.

legalább ezek.

marakodó agyarak

kézhez szoktatva.


*


ez itt a dagály
kézből etetett, nyers,
hideg vacsorája.