Zen-fotók: Birtalan Zsolt (15.)

gyújtózsinór a

sűrű eső - növényi

robbanást igéz

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (14.)

szalagok, falak,

határok, csík - mind katyvaszba

húzott önkény

elképzelt szélén

a friss, pontatlan festés -

hogy' tud fényleni!

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (13.)

kentaur-éhű

a lény, meg tokban a

tárgy - ami szólna

egy-test dallama

játszó, hangszere -

várja kitárt idejét

*

csak eggyé vált

kettőből zeng a

mindenségig mutató hang

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (10 - 12.)

leengedett vitorlád

nem fújja a

propaganda-szószél

***

kérdések őre

mögött: itt-most gyülevész

kérdéseire

történelmi hűtlenséggel

adott rossz válaszok...

***

Önarckép

árnyadban létrád -

ha kívül kerül, elfúl

tőle a magzás

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (9.)

ami hiányzik,

minden, ami hiányzik -

minden. a képről.

ez a hely valahol

máshol valami más

szeretne lenni

November

Birtalan Zsolt felvétele

az ablakaink jönnek, hogy ne
jöjjön be rajtuk a huzattal az a
felkavaródó őszvégi rothadásszag -
el kell zárkózni a reggeltől ha a reggel
csak elvétel, ha csak elmossa a maradék
kuckós biztonságérzetet -
a kinttől külön levést, amitől még picit
élhetőnek tűnik az egymás ölében
kucorgó éjszaka -
a különlétet az éberek harsány és
érthetetlen hangokkal teli rakott
zajos lélegzetvételétől -
ments meg uram minket

az ablakaink jönnek, hogy ne
férjen hozzánk, szelídekhez a hozzánk férés -
az a hideg amit nem engedünk
be és mégis bejön -
mert otthonosan érzi magát a mellkas
rácsozata alá szorult levegőben -
kilélegezhetetlen lerakódás
nikotinjában ülő pácolt hidegérzet -
márványlapok csikorgó
talpsimogatásának ritmusára lötyögő
kifújhatatlan -
ments meg uram minket

az ablakaink jönnek hogy ne
láss be ránk harapódó sose más,
mindig ugyanaz hatalom -
kukucskál fejbe kukucskál szívbe -
beszívom hatalom ha a nyílás
legkisebb látszatával élek -
ólomüveg-törmelék kúszik a levegőben -
új jelszavakat fütyül a huzat a
Fortélyos Félelem Igazgatóság
óriásplakát-gyára felől -
kicsi vagy, falazódj be, éjszaka van,
téli álom éjszaka, aludj -
ments meg uram minket

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (8.)

Pion Istvánnak

térkőre vetül

szokásos rabságaink

rácsszerkezete

*

de te öleld

párnácskáit vesztett testét -

mintha viselné

korszellem (parapet szett)

Birtalan Zsolt képe

ömöljön bőség-

szarudból bűzdicsőség

dioxidmúzsa!

Ikarosz mélyül

Kép: Birtalan Zsolt

lételemedből

(képzeld el) bármi lehet

ennyire látszat

*

fagyott felhő-közök

géles közegében

próbálsz repülni

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (8.)

 

levegőtlen múlt
másnapja réved
a haszontalan kövön


*

ez a hagyomány

hideg. érintésre is

látványnak is

 



*


nem jó, ha kulisszák
ügyetlenül tákolt
hamisába nősz

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (7.)

felsőbbrendűség

kontrollálni a burjánzás

természetét?

*

közszemlére tett

elítélt a növény -

díszkőkalodában

*

városbonsai -

így ültetnek betonba:

ne nőj. túl. rajtuk.

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (6.)

Wim Wendersnek, Bruno Ganznak, Peter Falknak és Berlin többi angyalának*

ha már megtestesültél

angyalka, igyál 

velünk egy kávét

*(pillants rá a prózai elemzésen túl a kevésbé profán kísérletre is) 

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (5.)

shizoo:

kár, hogy ez nem egy

minden ízében szimmetrikus

játszható soundtrack

*

Pápai Gábor:

Polrorschach



*

shizoo:
birodalmi álom. nézd.
 nem néz. soha nem.
szembe. magával.

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (4.)

harmincszorosan

súlyos a terhed, hangya -

apró kis hangya

*

harmincszorosan

súlyos a terhed, hangya -

és felnagyított

*

konzumbolylakó -

tömegcikk-istenségek

völgyében járok

*

harmincszoros

terhem alá tagelt

falfirka, óvj meg engem

Fekhely

Birtalan Zsolt: Fekhely

őrizd meg, papír

éltünk funkcionális

hajlékonyságát

*

diszfunkcionális

sikolyon fekszik

az alkalom adta

*

kérem a semmit

ha egyszer így kelt

ne álmodjak semmit. sem.

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (3.)

magához igazít

a színpadkép -

szegény kis marionett

*

félj te is, nézd, hogyan

ráng a szerepe

szerint a többi félsz

*

festett jövők alatt

a mozdulat.

bedroidosodóban

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (2.)

arcot találó

rémülettel lesi az

ember. mit alkot

*

dzsinn kukucskál át

a fémből és bazaltból

szőtt készülésen

*

nem dönthető el:

magad tükrözöd - vagy

kapukat nyitsz. nekik

Vasárnap hajnal - slamverzió

Birtalan Zsoltnak

A Moszkva tér, a Széna tér, a Mammut és a Fény utcai piac fölött ott a Városmajori Park.
És a parkban ott ásít a templom. És a kapujában ott alszik egy pokrócba csavart
csöves. Most képzeld el! Hogy te vagy az a pap
aki misézni jön. Fiatal vagy. Még szinte lelkes.
De nem vagy hozzászokva, hogy ezen a vidéken
a templom kapujából egy hajléktalant emelgess.

Mindjárt jönnek a kerület díszhívei, a szépen öltözött
nyáj - jönnek az álnokok és ülnökök
kosztüm, öltöny, nyakkendő, a bűnt suttogó merev kéj
mindjárt jön a sok vasárnapnak kiöltözött... 'keresztény -
jönnek a hinni...? látni gyarló díszvakok
nem várható el hogy elviseljék
hogy bárki elviselje ezt az emberdögszagot...

el kéne zavarni. Hé, te! Kelj fel és menj Isten hírivel!
Itt mindenki a maga keresztje ácsa,
a te dolgod mit hoztál és mit viszel
a végső fényig, a csodálkozásba:
tisztázni kell itt, hogy kire irányul a felebaráti szeretet
menekülj tovább a társadalomból, amelyik magából kivetett!
Akár a háborúból szökő éh ahogyan jönne
hanyatt feküdt a házfal, eltört a szilvafa
fegyver dörög. az éj sem burkol be a csöndbe
rémülettől bolyhos a honi éjszaka -
menekülj. Mint aki földre rogyván fölkél és újra lépked
cipel családot úszik, a tengerbe fullad
vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet
és hiába sír imát akármiféle Úrnak -
az otthona fölött már csak a perzselt szél forog
menekülj e világból ahogy a vándorok
ahova akarsz. Csak ne ide,
itt mindjárt áldozunk az Úrnak -

de hisz Vasárnap van, egész évben karácsony -
az ima ideje van, úrnap...

Hogy lehetne? Hogyan zavarjam? A lélektestre kent sár...
És nem a templom, Istenháza az utolsó mentsvár?
be kéne hívni. Leültetni a hívek közé. Hisz lélek!
Mutassa meg, milyen közel van hozzánk az ítélet...

A kedves gondok ünnepén, úgy, mintha karácsony...
hátha túllátunk vele a gyűlölet-rácson
vessen árnyékot az áldozókra, a keresztre...
hisz ugyanaz, mint aki oda van felszegezve -



Jézus tegnap körtét vacsorázott
kiválogatta a félig rohadtat -
köré ömlött az est, Városmajor,
a Fény utcai fény, szombat, piacnap -

Jé tegnap sem érezte a bűzét
ez ilyen, az ember nem érzi magát -
de rémlett, mitől értelmes a kérdés:
a verőfényben minek a kabát?

Nincs válasza. A szája odva mélyén
még összeszorul néhány árva fog
rághatatlan szavakat szivárog:
"mindegy, én ma úgyis rábaszok".

Október van. Hűlő hajnalok:
magába omló szakadék az élet -
jót akarsz, de tényleg jót akarsz?
Kérj kétdekás körteálmot Jének.

Este volt és enyhe hasmenéssel
kenődik a "rá se szarni se" -
vasárnap van.
                       Hé te! Jézus! ébredj.
Mindjárt kezdődik a szentmise.

vasárnap hajnal

Birtalan Zsolt fényképe

Jézus tegnap körtét vacsorázott
kiválogatta a félig rohadtat -
köré ömlött az est, Városmajor,
a Fény utcai fény, szombat, piacnap -

Jé tegnap sem érezte a bűzét
ez ilyen, az ember nem érzi magát -
de rémlett, mitől értelmes a kérdés:
a verőfényben minek a kabát?

Nincs válasza. A szája odva mélyén
még összeszorul néhány árva fog
rághatatlan szavakat szivárog
a "mindegy, én ma úgyis rábaszok".

Augusztus van. Hűlő hajnalok:
magába omló szakadék az élet -
jót akarsz, de tényleg jót akarsz?
Kérj kétdekás körteálmot Jének.

Este volt és enyhe hasmenéssel
kenődik a "reggel semmi se" -
vasárnap van. Hé te! Jézus! ébredj.
Mindjárt kezdődik a szentmise.

Széll Kálmán tér (Moszkva, Kalef)

Birtalan Zsolt képe

ezt az időt nem szeretném a csuklómon hordani
még mérőeszköz formájában sem.

sem a zsebemben.
sem a telefonomban.

nem szeretném magamra élesíteni
egyik szemet bántón derengő képernyőn sem.

a felkapott kezű tűsarkon egyensúlyozó
rohanásaitokban sem.

ezt az időt egy elfojtást elszakító
mámorba gajdult éjjelen egy indulatos
énem addig üti amíg mozog -
aztán hajnalban a parti bozótos
szemetes szélén egy maszatos képpel
szorongva zokogó énem
miniszterelnököstül elássa.

ezt az időt nem szeretném a csuklómon hordani
mint egy levakarhatatlan börtöntetkót.

pont elég -

elégeti a nap
enélkül is a magam baját.