Stílusgyakorlat a Kalamárisban (4.)

"...a 96. hét témája: Rejtelmek"

Locska

Nézd: addig feszegetném,
mígnem kilazul a klauzula.
Nézd, addig firtatnám:
dalt csicseregjen a Titok Ura.

Nézd: addig provokálnám,
rejtelmed, ég-magas ideád,
nézd, mennyig televetném
vele - add könnyen magod ide hát!

(Nagy csönd van - látod,
csak a madarak: sereg eleven
csőr-karom-éh zajos itt,
szavuk éhed a szívemen.

Nincs alkud - a titkok
zárlata űr-mély klauzula,
csönd nem repedezik itt-ott,
fenn mélyen hallgat a Titok Ura...)

Stílusgyakorlat a Kalamárisban (3.)

"...a 86. hét témája: Tigris"

Szemtől szemben

Tigris, terelhetetlen
figyelmed összetör.
Én semmiségből lettem
te majdnem semmiből:

szemedben tükröződöm.
Egy éhes sárga láng -
szememben tükröződőn
halált terít alánk.

Tigris figyelj! De másra!
Nem fél, ki félre néz...
Nem készül harapásra,
ravaszt lazít a kéz -

tigris, ugrásra készen
figyelmed fókuszált -
várunk. Kitárt, egészen
alánk csordult halált.

(...Figyeljük meg, ahogy a folyamatos nézőpontváltással visszakulcsolódó, ismétlődő képek kitartják magát a pillanatot - miközben (voltaképp időn kívüliségben) kibontják azt, láttatva a rétegeit... Az ilyen pillanat valójában (ahogy visszaemlékszem kedves vadászíróim - állatgyilkosaim - történeteire), a beszakadó lélegzeté: a legkisebb mozgás is megtöri, a mellkas emelkedése is: a következő lélegzetvételig tart. A vers így csal a kibontott pillanatban: ez itt nyolc lélegzetvétel, de mintha ugyanazt a levegőt szívnád be közben. A feszültség megteremtése ilyetén mód a fuldoklás érzetének megteremtésével azonos.)

A Delnő fodrászhoz készül

ujjgyakorlat

Andre Kohn képe (többet érdemelne)

Amikor elindultam, nyár volt
vagy hát... inkább még tavasz.
Kicsit nem figyeltem és hajamba
lám, hóka szálakat havaz -

Mennyivel vonzóbb, ugye nőni -
vagy hát... mondjuk: így érni meg.
Kicsit nem figyeltem és lám,
csak eddig értem. Ennyinek.

Tényleg, ez a gyümölcs-dolog...
ahogy lehúzza mag s hús az ágat;
kicsit nem figyeltem. És lám:
másra se jó, csak pálinkának?

Ahogy lehúzza mag s hús az ágat,
bőr dörzsölése, libidó -
lám. Ami hetykén meredt előre
azt most a gravitáció...

Szóval lehúzza. Dékosaras
örömeitek. Mennyire vonzóbb, ugye
a frissen tavaszló kis libák
kis, friss, ágaskodó bögye...

Amikor elindultam, nyár volt
vagy hát... én voltam leginkább a nyár
s most úgy meredjek tükörbe
mintha múlna... na, ne már!

Főzzünk ki mást! Bájitalt a
vénasszonyok lédús nyarára.
Pár hét és szürke ég alatt így
a kutya sem figyel, kegyed, magára...

Egyszóval: őszül? Fodrász, hajfesték,
a hervadást is beárazom -
ez még nem a történet vége.
Nyugi. Még csak az utószezon.

Hirosima tükre

Galló Ágnesnek és Király László Györgynek

Fotó: Yoshito Matsushige
A Hirosimára dobott atombomba robbanása Matsushige otthonának ablakából
Hirosima, 1945. augusztus 6.

hamut szór bűnös

lökéshulláma nyomán

fejünkre - most is

Minden momentumában bennem lakik az a kíváncsiság,
ami nélkül nem születik meg.
Minden momentumában bennem lakik az érvrendszer,
miért volt szükségszerű.
Minden momentumában bennem lakik az izgalom, ami
bevetésre indult.
Minden momentumában bennem lakik a számok bűvöletében
pályát számító elme.
Minden momentumában bennem lakik a gépet emelő,
dübörgő erő csodálata.


Minden momentumában bennem lakik a felelősség
utólagos relativizálása.
Minden momentumában bennem lakik: a győztes
írja a történelemkönyvet.
Minden momentumában bennem lakik a telekspekuláns
arroganciája romeltakarításkor.
Minden momentumában bennem lakik a segélyt nyújtó
visszanyelt undora.
Minden momentumában bennem lakik a szennyeződéstől
való rettegés.
Minden momentumában bennem lakik az iszonyat az
égett emberbőr szagától.


De az áldozat mivolt egyetlen momentuma sem.
A részvét igen.
De a részvét nem részvétel.
Legalább magamnak ne hazudjak.
Azokra hasonlítok, akik ledobták a bombát.
Nem azokra, akikre ledobták.


Hidd el.

A robbanás pillanatáig ők sem hasonlítottak
számunkra magukra.