Plexi

Hauer Lajos képe

ügyet se vetés

sarjad a tájseb-műtő

előterében

nap mint nap erre -

nyitott város-zsigerre

steril közöny ül

December elseje

Hauer Lajos képe

add uram, hogy

rá tudjon állni. még.

(él-e, hal-e... ki tudja)

advent jön. hullik
abba a feneketlen
árnyékba, ami.

Teljesség-átiratok (107.)

Hauer Lajos: Cherchez la femme

Metamorphosis

A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

íveid félre-

ismerhetetlen rajza -

jaj. csak az a haj.

A szivárványhíd az egyetlen. Ezek szerint
bárhol máshol szétismerhetőek.
De az átalakulás maga mégis egy
gesztusokból összecsavart szőnyegbe
rejtett, szivárványhídon átcsempészett
próbababáról tükröződő szembenézés -
a metamorfózis közben csak azt a
pupillatágulást figyeld a szembogaradon
amivel a szemed aztán
egy másik dimenzióra fókuszál.
Kár, hogy egyedül nem tudsz
meghalni, tükörkép.

A szivárványhíd az egyetlen, Dorothy
ahol illik rád ez az oroszlánbőrből
szalmaszállal bádogtűvel összefércelt ruha.
Nézed össze a kétféle tekintetet a
szemedben, amikor kihűlt, meredt,
merev, akár egy próbababáé -
csak a számodra halott
angyalt és ördögöt tudod
megkülönböztetni bárhol máshol
szétismerhetőségünkben is csak
a halottaid.

A szivárványhíd az egyetlen és te
még soha nem jártál a szivárványhídon -
általmenve rajta a szándék és a tett egyetlen
színorgiától mentes fehér
ragyogássá egyesül.

Megkülönböztetned bárhol máshol
kényszer és színismeret -
kár, hogy valójában nem tudod,
soha nem jegyzed meg a színeik nevét.

szétismert testek

lüktetnek a konzum híg

kirakatában

- a szétismeréshez ezt az írást (benne egy másik Teljesség-átirat, a Ne várj csodát című passzus mély-elemzésével) ajánlanám.

Lépcsőre nem

Hauer Lajos: Lépcső a pszichiátrián (OPNI, 2005)

aztán megállsz.

mert fokról fokra
lépések egymásra
épült megtehető
rendje erre itt
nem vonatkozik.

moshatatlant kéne
szavanként kifelejteni.

közöny ömlő vakulásából
ide be -
ha sikerül
a szavak neked itt
hova esnek?
mi kapja őket
el?

egy értelmes
részvét-teli lépéstér helyett
korlátok geometrikus
szakmaisága?

aztán megállsz?

vagy fel vagy vissza
ez a látogathatatlan
láthatása -

mert fokról fokra
lépések egymásra
épült megtehető
rendje erre itt
nem vonatkozik.

le kéne ülni
de lépcsőre nem.

Randi

Hauer Lajos: Randevú a sétányon

van az a szitu, mikor

nem kérdés az, hogy

na, ki a legény(?)!

Teljesség-átiratok (65.)

Hauer Lajos: Kések

A közösség-javításról

Írmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség kódkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor.

Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek.

Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált visszaszorítod. – Amelyik nemzet ezt homlokán viseli: nem vész el soha.

„Péterrel azonosítom magam, Pált nem szeretem; Pétert megcsókolom, Pált megverem” – ez az érzelgősség; ez a közéleti elgondolások közös váza; a jelenkor ettől koldul. Bárkit csak úgy segíthetsz, hogy más rovására ne essék.

Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod.

Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg.

igazad van: van

késed. van késed -

igazad van? van késed...

olyan kevésre mért a türelem

sószórónyi kiborulást seprek

puszta tenyérrel a puszta tenyérbe

mit szórunk most mondd, vajra, kenyérre?

sószórónyi kiborulást seprek.

terhedre vagyok, te terhemül

ártalmamra előttem álló -

tisztelettel úgy rúglak seggbe

(inkább te legyél elkeseredve)

sorállásban előttem álló.

versenyben állva, versenyt szemlélek -

igazam van: igazságtalan.

elsőnek arat a sózott jutalom

a többi tallóz a sótlan ugaron

igazam van - igazságtalan.

csak az a közös, hogy ver a harmat

és hogy a végén elkaparnak.

kidől kiállhatatlan sorokból

vagy trónról billen, azonos okból -

a végén úgyis elkaparnak.

olyan kevésre mért a türelem -

máshol van telje, pediglen.

futásod tápja, másik rovása

mit szórunk most mondd, utasításba -

teljének látszik, pedig nem.

Készletsöprés megint

Még tart a versszünet, amit a kötet összeállítása követelt ki - sokat számít, hogy a reggeli vers születés-idejében is válogatok, nyomtatok és csoportosítok, viszont időről időre kitüremkedik belőlem a szó, jobbára a megosztón. Ezeket újfent ideje volt összesöpörni ide, a blogra, úgyhogy most (mint egy akciós polcon) az összes utóbbi napokban született agymenésem idepakolom.

Visszalapozok, és ahogy jönnek... most úgyis ez a visszalapozás van. Eljött az ideje - hogy lássam, a sok szóból kerekedik-e bármi. Kikerekedik-e. Kerekedik...

Slamre, egyéb eseményekre továbbra sem marad idő, energia - de augusztus 31.-én kivételt teszek majd, elmegyek a klubba. Nem versenyezni. Hanem elmondani egy verset a kötetből, ami biztosan benne lesz. Kicsit hosszabb, mint egy slam - nem férne bele az időlimitbe (és nagyon nem akaródzik húzni belőle, mert úgy érzem, valójában egy szóval se hosszabb a szükségesnél). De erre találták ki az Open Mic-et... és  igen, ez azt is jelenti, hogy abban a szövegre élezett közegben is elkezdem reklámozni magam...

Nagyon sok ötletem van... hallani fogjátok őket. De addig is...

Egy Megjegyzés egy Igen Bátor Vershez

Németh Zoltán verse a Szöveges kontenten

ha csak a sejtek

elkopását számolod

hét évente hullsz

Varga Zsoltnak

A Napfivér, Holdnővért nem láttam, csak hallottam, hogy kicsit nyálas. 

A szentimentális Szent Ferenc rajongóknak biztosan tetszeni fog...

a legízesebb dolgok

nyálasak - hisz a 

szádba veszed őket

Békakirályfi

Junichi Nakamura képe

csak úgy záporoznak rá

közegében a

zuhanó csókok

*

fájni tanít az 

ekkora távolságból

hulló szerelem

Fasori korlát

Hauer Lajos képe

lépéshelyeken

lesheted korlátaid

szép mintázatát

*

elválasztások

rácsrajzán pajkos 

felvágyódás szökdécsel

301. parcella, 1987

Hauer Lajos képe

kegyetlenül nyugodtak -

aztán kegyben, de

nyugtalanabbul

*

van, hogy a kegy a

kegyetlenségnél

nagyobb kegyeletsértés

Agnus Dei

Hauer Lajos: Agnus Dei

te, aki létre hoztál

válaszolj

ki öli meg a bárányt?

*

én ölöm meg a bárányt

falatért, húsért,

üdvözülésért

*

te ölöd meg a bárányt

falatom, húsom,

üdvözülésem