2019. január 17., csütörtök

csendben

Marlának





olyan furcsa módokon
teremtesz csendet

hogy senki szívverését ne halld
az nem lehetséges

a kaptár körülzsong
csövekben szörcsög
elengedett kézzel
egyensúlyozol a felhallatszó
forgalom szélén

választott csendeket figyelsz
egy látványban ahogy
a két tömb között dereng

egy árnyékvetülésben a
folyosón áthatoló fényben
táncoló porszemek csendjét

csendet az ízben
ahogy a teafű forró provokációdra
illatot izzad

ahogy a kávé harap
olajat a túlnyomásból

annyiféle belégzésben foszlik
hogy minden kilégzéssel
föléd nyíljon a csend
boltozatos kupolája


       este van este és nincs nyugalom
       a kedvesed beszél hozzád és
       nem érti hol jársz
       megint hol jársz
       megint

       pedig csak csendben
       pedig csak csendben
       maradtál









2019. január 16., szerda

Rácsodálkozás: Andrea Kowch (3.)


Reunion (48" x 48")




vidékre, hozzá -
vonattal szembe fújó
zárkózott szélben 


titkos hold telít
e kényszeresen rendes
hozzámenésbe









In My Mind (36" x 48")




az én váramban
rend van - és húsos piték
nyálképző illata


mit vered magad
hogy kint rekeszted őket -
te büdös disznó







2019. január 15., kedd

az ateistának






te a véletlenben
hiszel - mert nem hiszed
el hogy Ő vélte


ég torkát kaparó
csupasz ágakat köhög
a hegyoldal


(megítélheti
cinege surranását
egy rozsdafarkú?)






2019. január 14., hétfő

Ellenállás (slam)

versváltozata: Dísszemle a századelőn







Ellenállás. Ha ellenállás, akkor
nézzük meg, mi ellen...


Századok elején az indulat ideje menetel
célszerűen varrt bosszúállás-egyenruhában
az indulat ideje teli torokból harsogja az indulókat
az indulat ideje emberbőrbe bújt gátlástalanság
éneklés közben olykor a saját torkát is átharapja

az indulat ideje bordélyba jár
ha nincs bordély csinál
egyszer használatos testekben ássa el a magvat
vagy megásatja az egyszer használatos sírokat
vagy csak ott hagyja az örömét rothadni a napon
századok elején az indulat ideje menetel
viszi bakancs zsigerek koponyák haditemetők ki tudja hol
hiába elkapart
kollektív kötelességtudatát -


mit keresek én ebben a pistiavérzivatarban?
már a készülődés testépítő fázisa is undorít
a bőréthagyjarajta fordulóvilági ordas emberek -
mert fegyverek között neveltek gyilkosoddá
hippitanyán virágszülő kiskacsafürdikanyácska?

mert engem is feszít a tehetetlen dühből nyíló
bosszú ordasillatú fémcsillanáskék indulatvirága!
milyen elégtételt ad majd az indulatideje-törzsőrmester
a magamfajta parancsratettemek kezébe?
úgysem lesz erőm hogy a tehetetlen dühből
nevelődő szemetszemért nevében egyszer
ne explodájak, ne robbanjak én is -

századok elején az indulat ideje menetel
a sok szurkoló a pálya szélén nemzetiszínlobogtat
és én tényleg megadnám magam ennek a lelkes
faszomtudja hova tartó nagy menetelésnek -
ha azt mondja a faszköszörű kiszálljak?
miután kanyarodás közben leszorított
egy teljes hadtest indulat ideje üvölti bennem hogy
szájjá' ki bazmeg nézzük meg mekkora vagy az autód nélkül!


összevéreznek belül a felkiáltójelek
amikor a mérgem nyelem ha a sorba elém
gátlástalanul nem is tolakszik a behozhatatlan előny 
csak beáll 
mint a csuklyásizom a jobbcsapottól

a behozhatatlan előny akinek annyira létezem a szemében mint
a letérkövezett terek térkő alatti vegetációja vakondok -


ezért rohanok az inverz-forradalomba?
önpusztításilag?
csaknem teljesen de
kicsit azért mégis mindig életben maradva?
ha már indulat forduljon magam felé?

az is egy ösvény befelé pörgő spirális elesika
tábornok úr sejehaj
hafelüla hafelüla...
lovári


az indulat idején admirálisok és szobafestők
hüllőszemű dzsúdóharcosok és hülyehajú jólfésült idióták
gorillabácsik és haszonleső stadionkertitörpék
állnak a dísztribünön
előttük menetel az indulat ideje
a sírt hol minden nem szűznemzett süllyed el
nem állja körül az örökségre éhes gyászoló rokonság
itt megint amőbaszintig kell ezt a fényes ösvényt
a teremtésnek visszabontani?

századok elején az indulat ideje menetel
húz maga után pórázon
felhorzsol a térkövek éle
ennek a kornak a kelletlen kerékkötője lennék
indulatok cincálta vérrög
társadalomtrombózis


engedd el a kinek és hovatartozásaim Uram!
sikoltanám
de mikor az indulatok ideje menetel
az Úr éppen pislog vagy sír
attól függ honnan nézed
az Úr éppen pislog vagy sír


munkásszázadok elején az indulat ideje menetel
először tanuld meg, hogyan állsz ellen a magad részének
kiszálljak' bazmeg 
szájjá' ki bazmeg
szájjá' ki







Zen-fotók: Sárosi Ervin (28.)







szél kócol a fák
emlék-tükörben élő
lomb-loboncába


lélek borzol fák
tükörben felejtett
kócos loboncába







2019. január 13., vasárnap

Rácsodálkozás: Szilágyi János (6.)


Rejtőző (akvarell 25x50 cm)





térbe fogott
lélegzetvétel formában
bújik - tájjá





Boldog születésnapot, kedves Mester!

2019. január 12., szombat

Lábjegyzet Tivadarhoz


Stekovics Gáspár képe





tarló rücskei
felett egyszál egyedül
gyökérbe bújt kedv

nyugodtan alszol
a többi álma-
suttogása nélkül is







- amihez lábjegyzet: Tivadar - gondolatok a Világ-galériában
- - s van egy fontos testvér-meglátása, szintén lábjegyzettel - Jorge Luis Borges szavaival és erdejével

Tivadar

gondolatok a Világ-galériában

Stekovics Gáspár képe




nagyobb Raffaellonál:
a küldetett ültetése
tetszőleges talajba



mi mindent bíz a szélre, aki
nem beszélget!
gombák spórahímes nyelvén
gyökerek gubancolódó hálózatában

biztos vagyok benne, hogy van
nem egy erdő, amely egyetlen
fából áll

ha megállsz a susogásában
először az idegen nyelvét kell
a szavaiból kihallani.



lehet, hogy pontosan ugyanazt mondja
mint amit egy vászonra tükrözött magány:
nem jó egyedül kortyolni a
mindenség lélegzetünk párájától szennyes
fémíz italát.
a mámor és részegség között
a csillanó válaszok és a csönd között
húzódó határon túl
elágazol mert ágazni muszáj
de minden ágad hiába tett választás,
minden leveled hiába tett -
csak mások lihegett párájától
szennyes levegőt pumpál a
vigasztalanság tüdejébe.



a küldetések ültetése tetszőleges talajba -
a magvad a szél a makacsság
ezt választotta
mert nagyobb lesz Raffaellonál

nem tagadhatjuk el
hagyásfa csonkolt
erdő-magától
a meghallgatást



az erdő - mint a képek
a képek - mint az ültetés
tetszőleges
talajba



Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus



- lett egy lábjegyzete (kép és haiku)
- s van egy fontos testvér-meglátása, szintén lábjegyzettel - Jorge Luis Borges szavaival és erdejével