2018. november 17., szombat

Teljesség-átiratok (110.)


Haller Szabi képe


Összefoglalás
Van valami, mely változatlan -
Mindennek lényege ez a változatlan -
Ha minden esetlegestől mentesülök: nem marad belőlem más, csak a változatlan.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





"Ámde a természet és az élet nem emberi törvények szerint halad a maga útján. Az egyik oldalon ott a tompa természet a maga passzív és mégis legyőzhetetlen ellenállásaival, a másik oldalon a lélek világa, mely megfoghatatlan és idegen és kimeríthetetlenül bonyolult. És mindefölött a „sors”, az eseményekben lakozó célerő, mely sohasem kérdezi meg az embert. Az embertől minden megvonja magát – árnyakkal és rejtélyekkel van körülvéve. A testi és szellemi világ az áthatolhatatlanság egyugyazon törvényeinek engedelmeskedik."
(Egon Friedell: Kőfejtő)




hol a hegy: törvény
alkalmasint bárki
kővé szikárulhat

hol a hegy: távlat
alkalmasint bárki
éretté kopódhat

*

hol a hegy? nyílik
ha patak-csiszolt
kaviccsá fényesednél?




Azonos anyagból

Nem ismerem a karakán
kicsiséget
amelyik helyén valóan büszke.

Síkon nőttem fel,
legalábbis dombok között –
az alázatos büszkeséghez
kőóriások szomszédi tömege,
nyers szele és árnyéka kell,
ami kerülhetetlenül vetül
a helyénvaló büszkeségre –

A Metropolisz erre alkalmatlan.
Abban is kicsi vagy,
de épített romjaink között
sajnos pökhendi kicsi –
ha nem vigyázol, elhiszed,
hogy mind te raktad.

Nem ismerem a helyénvalóan
büszke kicsiséget –
pedig anélkül szólalni se kéne: 

tompa természet masszív maga útján
taszigálódik egyre a lélek
hegyeket ríkató éktelenségekig.





hol a hegy? nyílik
ha bárhol csiszolt
kaviccsá fényesedtél.





- a szövevény felének volt egy ős verziója  (Beliakov képével, Szabi kép-találatának szinte a párja, Tadzsikisztánból)
- egy másik fontos aspektusát nyitja meg Paul Klee Két hegy között című költeményének általam megejtett ferdítése
- mélyen idevág még ez a haiku-sorozat, Hokusai Hullám Kanagawánál című metszetével - a Fudzsi harmincöt látképe sorozatból
- s együtt-hangzatot rejt a Lucian Blaga Csend őszi dolgok közt című versére írt válaszversem

2018. november 16., péntek

Szemrevételezés






egy pillanatig a jászolnak támaszkodva
- ez évről évre eljön -
kint már látszana a lehelet, de
itt meleg van és meghitten büdös -

fityegő slaggal a kezemben,
abban a szervezett káoszban, ami az
abrakoltatás és trágyakihordás
ritmikus rendjét csúfolja meg -

az élet tervezhetetlen, nemcsak
ha a tulajdonos az istállója zsúfolt
és odakövült szartól mocskos
állásaiba folyton újabb és újabb
jószágot kötne be -

ezek ellenek és döglenek
nem elég őket csak úgy egy
kellően tágas paddockba rakni -
futtatni kéne őket, meg
nem hagyni, hogy össze-
verekedjenek a kifutóban,
meg vásárra, bemutatóra hordani
- és nem mindig ugyanazt
az untig ismert ötöt -

az élet szervezhetetlen, elég
futni az éhe meg a kielégült
melléktermékei után -

közben a padló beitta a húgy
java részét, a födém rohad,
- persze, hogy fából, a mesterek
hiába beszéltek - a láncon
nyikorgó választófák össze-
vissza lógnak, az egész
mint az ökörhugyozás, olyan -

egy pillanatig a jászolnak támaszkodva
- ahogy évről évre - egyre
nehezebben veszem tudomásul,
hogy Augiász úr istállómestere lettem.







2018. november 15., csütörtök

Teljesség-átiratok (109.)


Szilágyi János: Ballada ' akvarell 35x50 cm /2010




Az igazságról
A szavak különlevők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást.
A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.
(Weöres Sándor - A teljesség felé)





tűbe fűzött
cérna szavad nem az
igazat, csak a gondot





(mossa mossa
elkapdossa
napja folyik
holdja körül)

iszamós percnek
mézébe ragadva
fordított pályán
visszafelé hiszen

mellette közben
minden előre
habot ver élet
születés temetés

iszamós percnek
mézébe tagadva
telést borostyánba
amikor nem állta

benne kelés fakadt
felszúrt másikból
engedte ki menjen
engedte ki folyjon

(mossa mossa 
elkapdossa
napja kering
holdja körül)

mer' azt az igazad
alkalmassá tevéd
kimondani sose
ami ott bent lüktet

amiben mindétig
bezárod borostyán
jobb részed bezárod
kőfal szemed mögé

benne fakad kelés
de nem foly' ki hova
engednéd ki menjen
dermedése pokol

az iszamós percnek
mézébe ragadva
és nem is tagadod
magtalan magtalan...

(és újra elölről...)



igazad szakadás,
kívül rajtad - nem tud
összevarródni






2018. november 14., szerda

Sziszüphosz hazaviszi a munkát






ezt a teljes embert követel dolgot
legközelebb visszatömöm akárki torkába
a bélsárdzsúzos nyelvével együtt -

elhívatottság, igen
valami nálad nagyobb akarja
hogy önfeledten nekiadd
amit testedből és véredből lett
felelősségeidnek kéne -

taknyos kölyköknek való
amit aztán ki kell nőni




ahogy belépsz az ajtón remegő
lábakkal a súlytól, amit
barátaid érintő döntések raktak
akkorára, hogy alig fér az előszobába
pár falatot adsz a macskának
az öledbe veszed hogy kinyújtózza
a testébe szorult magányt
vagy a hiányát tapogatod a frissen vett
karomnyom-mentes kanapén

megjön a kedves, homloka mögött a
görgetett maga terhe
nem tudja lerakni ahogy
neked is hiába beszélek
vacsora készítése és elfogyasztása közben
meg a gyerekek ha vannak
nem is beszélve a gyerekekről
nem is, hiába beszélve

fél tizenegy is van amikor
a sziklád megint a látszó felére fordul
fénye összederengi a lakást
az otthonra is rágördül a
raktárak szabályozott anyagáramlása
telítődés és fogyatkozás
a raktár befejezhetetlen munka
teljes embert követel




ezt a dolgot legközelebb
visszatömöm akárki torkába a
főnökség sarától mocskos nyelvével együtt -

hogy újra a közüzemi számlák
gyülemlő anyagába dermedt tartozások
szikláját görgessem -

itt kizárólag a követelődzés
anyaga választható.








2018. november 13., kedd

Ferdítés a víz jellemzőin


a Sensei képe




Yoshiro Kimura:
…水の容…
湖面を揺らす秋色の風
また夢を見てる…。



shizoo ferdítésében:
amilyen a víz -
hullámzó őszi színek
szele... álmodom



*


(első benyomás-vers:)
árad, szorongat
ártéri csemetéket -
részeg a dada 








2018. november 12., hétfő

Teljesség-átiratok (108.)

Jean Fragonardnak, nagyon köszönöm!!

Little Buddha statues at Daienji, Tokyo, Japan: photo by Tommy Oshima



Tíz erkély
A teljes lét: élet-nélküli.
A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes működés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes tudás: adat-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány-nélküli.
A teljes boldogság: öröm-nélküli.
A teljes zengés: hang-nélküli.
                                      (Weöres Sándor: A teljesség felé)




Teljességet csak
a hiány érzetével
együtt tapasztalsz?

*

nincs. teljességet
kizárólag a nincsben
és nem tapasztalsz.




szobrot a testnek
kis horgolt sapkát a léleknek

a szerzetesek helyezik
ahogy híre jön a gyerekhalálnak

fojtogató ködben indulsz
a legkedvesebb szatócsodhoz fonalat keresni
fojtogató ködben indulsz
megtalálni azt a rózsaszínt
a gyemekboncok ruhájához
hogy meg ne fázzon télen
az a kis kopasz feje

horgolsz, minden horgodra
egy kedves emlék akad
születéstől korai halálig
ellobbant testét temeted
amíg megérkezik a kiáradása
amíg felég a teste egészen

s amíg benned is lecsapódik a pára
arcát örökké tükröző tóvá.

szobrot a testnek
szerzetesek helyezik
és te beborítod a hósapka alá
bélésnek nem múló
szereteteddel.





 s mindehhez, olvasás alá, a kép nézéséhez a tökéletes zene:


- így tanultam meg én is átélni a gyászt - ezt belülről ismerem, ez az én saját teljességvágyból született Teljesség-átiratom is; lélekben én is sapkát kötögetek. És egy gyermekkori veszteségfeldolgozás-gesztus is ide kötődik, amit Móra A cinege cipője kapcsán már megírtam
- ide tartozik, milyen volt, amikor még nem tanultam el, milyen, amikor a nincs van, erről mesél az Elvesz
- S végül szervesen ide tartozik, hogy próbálom tágabbra nyitva ugyanezt a milyen, amikor a nincs vant megtanulni,  ide tartozik ez a másvilági beszélgetésem Kányádi Sándor egy konkrét szonettciklusával, szolgaian Sanyi bácsi modorában és versformájában - a saját mi van akkor, ha a nincs van élmény egy más alkalommal megtett feldolgozása.

2018. november 11., vasárnap

Ferdítés egy látásmód mentén II.


Sasa Gyökér: Drifting into Silence (X)




(Sasa haikuja)
Autumn's almost gone -
the honey locust's leaves
may greet the snow in green




(shizoo ferdítésében:)
elmúló ősz -
mézébe ragadt zöld levél
havazást köszönt



*



(első benyomás-vers shizoo tollából:)
mindig a végén
akarnál a legmakacsabban
"csak" élni




(shizoo haikuja:)
mézlő, múló ősz
zöldje hópaplan-ágyán
végrendelkezik








- rokona és előzménye az első látásmód mentén ferdített haiku-sor (szintén Sasa-képre és versre)

2018. november 10., szombat

Teljesség-átiratok (107.)


Hauer Lajos: Cherchez la femme



Metamorphosis
A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




íveid félre-
ismerhetetlen rajza -
jaj. csak az a haj.




A szivárványhíd az egyetlen. Ezek szerint
bárhol máshol szétismerhetőek.
De az átalakulás maga mégis egy
gesztusokból összecsavart szőnyegbe
rejtett, szivárványhídon átcsempészett
próbababáról tükröződő szembenézés -
a metamorfózis közben csak azt a
pupillatágulást figyeld a szembogaradon
amivel a szemed aztán
egy másik dimenzióra fókuszál.
Kár, hogy egyedül nem tudsz
meghalni, tükörkép.

A szivárványhíd az egyetlen, Dorothy
ahol illik rád ez az oroszlánbőrből
szalmaszállal bádogtűvel összefércelt ruha.
Nézed össze a kétféle tekintetet a
szemedben, amikor kihűlt, meredt,
merev, akár egy próbababáé -
csak a számodra halott
angyalt és ördögöt tudod
megkülönböztetni bárhol máshol
szétismerhetőségünkben is csak
a halottaid.

A szivárványhíd az egyetlen és te
még soha nem jártál a szivárványhídon -
általmenve rajta a szándék és a tett egyetlen
színorgiától mentes fehér
ragyogássá egyesül.

Megkülönböztetned bárhol máshol
kényszer és színismeret -
kár, hogy valójában nem tudod,
soha nem jegyzed meg a színeik nevét.



szétismert testek
lüktetnek a konzum híg
kirakatában








- a szétismeréshez ezt az írást (benne egy másik Teljesség-átirat, a Ne várj csodát című passzus mély-elemzésével) ajánlanám.