Ferdítés a fényfestőnő meglátásából

Sasa Gyökér képe (2019 december) és szavai:

After the first snow

The willow's lithe branches

Sing of surrender

Hóesés után

Fűzfavesszők hajolnak

Megadás-dalba

első benyomás-vers (a képről):

mennyire csupasz,

törékeny, sérülékeny -

hajléktalan fűz

nem érzed. kéreg

alatt, gyökérben milyen

álmokat alszik. 

Zen-fotók: Sasa Gyökér (57.)

sometimes I talk

and the waves listen

but mostly the waves talk

while I sit still

and listen

(Bronagh M. Dunne)

beszélsz, vagy hallgatsz -

látod. a víz egyszerre

beszél és hallgat.

beszélsz, vagy hallgatsz -

látod. az ég egyszerre

beszél és hallgat.

engedd el éhed

tisztára fosztott partján

sirály-magányod

Zen-fotók: Sasa Gyökér (56.)

Reeds (July, 2019)

létünk tükrében

útjaink mintha rácsok -

kizárják egymást

pedig tükréből

EGY mintát gyűrűző lét

hajtása volnánk

Zen-fotók: Sasa Gyökér (55.)

Three birds - February 2019

három hangrezgető

telepedett drótszál

rezgéseinkre

szövevényeink

drótjain az őslakók

a jövevények

nem menekülhet

Amikor rálelünk a békére, hallani fogjuk az angyalokat, 

és meglátjuk a gyémántoktól szikrázó égboltot. 

(Csehov) 

/elgondolkodtató... hogy valóban ő... vajon hol, melyik műben?/

Sasa Gyökér képe

majd amikor nem menekülök
mikor nem menekülök meg*
mikor a többi leszek a bunker
döndülő kapuján kívül
sugárhalálra éhhalálra
szomjhalálra ítélt
fűszál a giz-gaz jajongó tengerében
ágazó ágak szélingó boga
ha nem tudok szaladni a gyökerektől
a mentőállomásra óvóhelyre
felszállóegység meredek rámpájára
ahol hátrahagyatják a szemetem:
ágam bőrén csillámló fénylést

amikor nem mossa arcom a
kivételesség lehetősége
a még nincs vége nincs
végem lélegzetvételében
a kiválasztódást természetesen nem
természetes úton intézők nem
lelnek a testem hártyás rétegeinek
denevérbőr kiskapukat

amikor az összedőlő elmegyógyintézet
leomló fala alatt megállok
jöjjön ami
belenézve a szemetekbe és
viselve súlyát hogy nem tudtalak
benneteket se megmenteni
harsány akácok a felhőt
nem tartom meg az eget úgy
belé fúródva sem
mintha lövedék

majd amikor nem szállok fel az űrhajóra
mely a külső sötétségbe vettetik
hogy legyen ott sírás és
fogaknak csikorgatása**

akkor lelek rá a békére
hallani fogom a harsonákat
és meglátom a gyémántokkal ékes
fátyolmentes égbolt tekintetét

és nem lesz többé olyan
hogy önmagam









*Ez a "meg nem menekülés" teljesen más szövegkörnyezetben felmerült már, Alessandro Baricco Az ifjú Ara c. könyve kapcsán.

**Ezt a gondolatot amúgy egyszer már körbejártam, akkor a teória mentén, most az éjszaka árnyainak intése nyomán, a személyesebb érintődésben próbálva - sokat segített, hogy megláttam ezt az égviselő képet Sasától. Végigálmodtam a megmenekülés stációit az éjjel, az összes szégyenét, ami vele jár. Nem menekülhetek.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (54.)

morning

kőbirodalmunk

idegen lények burján

árnyere lepné?

nem a beszövő

káosz - a szögre csiszolt

kő az Alien

Természetrajz

Sasa Gyökér: A tree that lived for a day (Pacific ocean, 2019)

nekem isten bizony istenbizonyíték
hogy vannak ezek a messziről nézve erdőt formázó
homokmandalák

egy apályig ez a
homokerdő meséket suttog
a felhőbe elmentett képeknek

és ezt az egészet szerintem valaki nézi

mintha egy program
milliárd meglehetősen bonyolult
olykor enyhén akadozó hálózatba kötött szerver
működésében gyönyörködne


az akadozás
mintázatában lakik
az istenprogram


amit észrevehetsz
nagyon sokszor ilyen
isten bizony istenbizonyíték

de megértem ha valaki megretten ettől
és megáll ott hogy szép szép
de természetesen
semmi értelme sincs:

senki nem ír kizárólag gyönyörködő programot

ez amúgy gőgös rettegés
és szintén istenbizonyíték:
csak a maga értelmét tekinti az egyetlen
biztos vagyok
isten-kivételének

Zen-fotók: Sasa Gyökér (53.)

Low tide (2019.)

apályán látszik:

az áramlatok alatt

milyen nyomot hagysz

Boldog születésnapot, fényfestőnő!

A próféta

Sasa Gyökér: Prophet (Ocotillo No. 1) March 2019

Éltél dacból, juszt is hatvanhét
születésű sivatagban -
maga körmére égő lobogás.
És mind a hatvanhétszer megtagadtad:
magvakba bújt előle. Hiszen rühelléd -

kincseid futóhomok-szemek.



Csakhogy nem égbe rázott ágak ujja, ökle,
űr csillaglukától izzó nappal
a vétel helye.
Mindez az adásé:
ahol rád se bagózó fényben
adakozol.
Átrobban rajtad, ágáló ágaid
erezetében nő, amíg csak élsz:

a kísértő a sejtek űréből beszél.



Ettél dacból, esővíz kimosta sókat
dörzsöltél a sejtfalak közé - de
nem tömte el a suttogást:
hogy tépd ki gyökered.
Éltél dacból juszt is hatvanhét
lelket emésztő sivatagban -
elég volt.

Mély levegőt és. Indulj Ninivébe.

Ferdítés a fényfestőnő meglátásával megtámasztva (2.)

Susán Eszternek szeretettel és köszönettel

Sasa Gyökér: Veins of time
(In memory of W. S. Merwin, 1927-2019)

W. S. Merwin
After the Dragonflies


Dragonflies were as common as sunlight
hovering in their own days
backward forward and sideways
as though they were memory
now there are grown-ups hurrying
who never saw one
and do not know what they
are not seeing
the veins in a dragonfly’s wings
were made of light
the veins in the leaves knew them
and the flowing rivers
the dragonflies came out of the color of water
knowing their own way
when we appeared in their eyes
we were strangers
they took their light with them when they went
there will be no one to remember us

shizoo ferdítésében:

A szitakötők után

a szitakötők mint a hátukon csillanó napsugár

annyian voltak a maguk idejében

előre repülve hátrálva cikázva 

röppályát rajzoltak az emlékezetbe

most felnőttek sietnek a csillanás helyén

akik soha nem látták a röpülést

és nem is tudják hogy soha nem látták

a szitakötők hátán a csillanást

a levelek véna-íve még ismerte őket

és az áramló folyam

a szitakötők a víz színéről érkeztek

az emlékezet útjait járják

amikor megjelentünk a szemükben

idegenek voltunk

napsugaraik vitték a hátukon amikor elmentek

nem marad senki, aki emlékezne ránk

- Sasa egy képe nyitotta már bennem pl. Rainer Maria Rilke egy versét hasonlóképp

Zen-fotók: Sasa Gyökér (52.)

Amor fati (homage to Epictetus)
February 2019

temetetlen tél-

végbe törődik nincs

egyebet választás

idehullt magvakból

nőtt jövendőt takar

makacsul a hó


ágacskák, hogyan
viselhető el, ha
kitesznek a szélnek? 

Zen-fotók: Sasa Gyökér (51.)

Late Bloomers (January 2019)

magvak fagy-csípett

reménye anyjuk úgy maradt

tenyerében

hímezz muszlinruhát

tél menyasszonyának -

olvadjon. vesse.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (50.)

Back of Beyond (January 2019)

(első benyomás-haikuk:)

pára rajzolatában

szél formára fújt

lélegzete ül

engedd el pelyhes

tapadásaink

gondhomlokú tél

(shizoo haikui:)

rétegben a dermedt víz

fejed fölött és

a talpad alatt

nyelveken szóló -

nem érted vízírás

kristály-kirakósát

(nyelveken szóló -

hisz élő, csobogó

beszédét se érted...)

Ferdítés a fényfestőnő meglátásával megtámasztva

Sasa Gyökér képe

Rainer Maria Rilke:
Alles noch nie Gesagte

Ich glaube an Alles noch nie Gesagte.
Ich will meine frömmsten Gefühle befrein.
Was noch keiner zu wollen wagte,
wird mir einmal unwillkürlich sein.

Ist das vermessen, mein Gott, vergieb.
Aber ich will dir damit nur sagen:
Meine beste Kraft soll sein wie ein Trieb,
so ohne Zürnen und ohne Zagen;
so haben dich ja die Kinder lieb.

Mit diesem Hinfluten, mit diesem Münden
in breiten Armen ins offene Meer,
mit dieser wachsenden Wiederkehr
will ich dich bekennen, will ich dich verkünden
wie keiner vorher.

Und ist das Hoffahrt, so lass mich hoffährtig sein
für mein Gebet,
das so ernst und allein
vor deiner wolkigen Stirne steht.

                                                (1899.09.22. Berlin-Schmargendorf)

All that has never yet been spoken

I believe in all that has never yet been spoken.
I want to free what waits within me
so that what no one has dared to wish for

may for once spring clear
without my contriving.

If this is arrogant, God, forgive me,
but this is what I need to say.
May what I do flow from me like a river,
no forcing and no holding back,
the way it is with children.

Then in these swelling and ebbing currents,
these deepening tides moving out, returning,
I will sing you as no one ever has,

streaming through widening channels
into the open sea.

                                (Anita Barrows és Joanna Macy fordítása)

Amit még soha nem mondtam el

Amiben hiszek, az szóba nem került még.

Megnyitnám a legtisztább érzéseket.

Aminek senki élő a kiderültét

nem akarná, nyíljon, hogy-mint esett.

Ej, büszke vágy ez, Istenem, szinte seb:

Hogy akaratlan csorduljon az ajkam

Hasadékából hatalmad és veszett,

Vak dühtől, s habozástól se takartan,

Hogy úgy csobogjon, mint a gyerekek

Patakbeszéde. Mi áradva segíthet

A széles távlatú, mély óceánig.

Hogy végre elmondhassam, minket

Milyen dagály, mi visszatérés csábít.

Szóval hogy végre sodrást találjak

Imádság  való vizébe.

Hogy végül komolyan, tényleg odaálljak

Isten gondfelhős tekintetébe.

                                                  (shizoo ferdítése)

Zen-fotók: Sasa Gyökér (48-49.)

Sasa Gyökér: From the Edge of the Lake, No. 2

takaród alól

kikandikál a fázó

csupasz lábujja -

foltozd meg mintás

két elem határán

foszlott takaródat

Sasa Gyökér: Path Across the Lake

kirajzolódik

minden bundában-tollban

megtett mozdulat

hópapírra nyomott

vakírást tapogat

ujjával a szél

Ferdítés egy látásmód mentén II.

Sasa Gyökér: Drifting into Silence (X)

(Sasa haikuja)

Autumn's almost gone -

the honey locust's leaves

may greet the snow in green

(shizoo ferdítésében:)

elmúló ősz -

mézébe ragadt zöld levél

havazást köszönt

*

(első benyomás-vers shizoo tollából:)

mindig a végén

akarnál a legmakacsabban

"csak" élni

(shizoo haikuja:)

mézlő, múló ősz

zöldje hópaplan-ágyán

végrendelkezik

- rokona és előzménye az első látásmód mentén ferdített haiku-sor (szintén Sasa-képre és versre)

Ferdítés egy látásmód mentén

Sasa Gyökér képe

(Sasa haikuja:)

Rainy autumn day

Even voluptuous leaves

curl up, shivering

(shizoo ferdítésében:)

ősz cseppje hull

magába pöndörödő

ecetfa-levélre

*

(első benyomás-vers shizoo tollából:)

lombhullató lét -

rügy kipattanásáig

nem vesz levegőt

(shizoo haikuja:)

magába néző

hulló levelet mosdat 

az őszi eső

Zen-fotók: Sasa Gyökér (47.)

Autumn Lake (Október, 2018.)

vízégen sikló

halacskák kandikálnak ősz

szoknyája alól

Teljesség-átiratok (93.)

Sasa Gyökér: Morning, 2018.

Nevezhető és nevezhetetlen

Asztal és nem asztal, hosszú és rövid, jó és rossz, örök és mulandó – A kettős Nevezhetők tökéletesen vezetik az embert. És aki túllát rajtuk: megpillantja a Nevezhetetlent.

Ahogy a nappal és éjszaka feleződik a földgolyó körül, a nevezhető kettősségek éppúgy feleződnek a kölönlévő lélek körül. Az alvásban, halálban és elmélyülésben nincs nappal és éjszaka, és ahol megszűnik a különlét, ott megszűnnek a nevezhető kettősségek is.

nemcsak az árnyék -

égfestő fény festménye

minden anyag

egész kultúrák laktak a pillanat látomásában

ez egy megfeszítő tapasztalat a

kényszeres újraolvasónak -

asztal és nem asztal hosszú és rövid örök és múlandó

máris kihullott ahogyan ismételgeted

egész kultúrák laktak a megállás

lépésenként megélt teljesében

mert minden látvány megállít -

a dögkút mellett heverő felpuffadt disznó

maga-telése is

lobogsz a más megragadott észrevételében

és igen és végre megvan és végre tudod

mi az amit látsz -

ezt a megragadni valót nem tapogathatod össze

nem szél, nem zászló: libbenj meg tőle.

látványt kizáró

fátylakra vetülő fény

festménye libben

- nagyon sok versem idevonhatnám, mint erről a témáról szólni akarót; mégis, azt hiszem egyet emelek csak ide, ami a haiku születését úgy illusztrálja, ahogyan ez a kompozíció is, ez pedig a Zen

Nincs szél. Nincs zászló.
De milyen gyönyörűen
nincs szél, nincs zászló!

Teljesség-átiratok (92.)

Sasa Gyökér: Tree of the lake

Ne várj csodát

Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.

Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve életfölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az „én” és a „más” szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba” ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.

Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.

Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha az imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét kéred, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítséget sorra működésbe hozod.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

előbb a tükröt -

ahol ág és víz képe

lángfodrot játszik

ha olyan egyszerű volna. hogy a

tévút arra vezet, amerre könnyű menni.

pacsirtaszólamot

követnél csak kicsit

tériszonyos vagy

ha olyan egyszerű volna. hogy a

sugallat szellő és tűzben ropogó ág.

nézd meg, melyik

szent könyvet melyik kísértés

súgta-sugallta 

ha olyan egyszerű volna. hogy a

tükrök nem tanulták el az árulást is.

tisztítsd meg tükröd:

ág és víz képe lángfodrot

játszik rajta 

ha olyan egyszerű volna. hogy a

tanult ima egyetlen értelmezést hordoz.

hallod hogy sírják -

s a vakhit hogy harsogja

a Miatyánkot

ha olyan egyszerű volna. hogy a

szükség kézen fogva jár a józansággal.

van amikor egy

másik mámortól tanulsz

kijózanodni

ha olyan egyszerű volna. hogy a

szükség kézen fogva jár az éberséggel.

álom szánalmas

verejtékéből éledsz

lángolni, főnix

ha olyan egyszerű volna. hogy a 

boncolás után nem lesz mindenki idegen.

dobozba rejtik

vagy hamuvá oszlatják

tanúskodásod

ha olyan egyszerű volna. hogy a

sírás elég - hiszen kifolyik belőled.

csak az egyedül

Istennek elsírt bánat -

nincs benne színház

ha olyan egyszerű volna. hogy a

szégyen. amilyen egyszerű. tényleg.

egyfelől fénylik -

más felé árnyékot vet:

fénytermészetű

tükröd tisztítsd meg

úgy is, ha eged

hullámzik, lángol benne

Sasa Gyökér: Three of the Lake 2.

- szoros összefüggésben a pár napja közzé tett Telihold című verssel

- ide szól a Szembe fordított tükrök teljesség-átirata (könnyebbült verzióban is)

- egy régi beszélgetés @fülemile molytárssal

- egy szintén évekkel ezelőtt felfedezett Szabó T. Anna vers epigoni tanulmánya

- és a Tükör által, Marla egy képére írt hitvallásom