Ferenczi Rékának
megteltek látvánnyal a tükrök
mikor a tükröződő felület elveszíti
közömbösségét a történet iránt
onnantól nem fér bele több
a lélegzet párája se
hiába állsz közel
nem tudod megérinteni a tükörképed
nemhogy átölelni
vigasztalhatatlan látványok évada jön
onnantól a tükörképed nem öregszik
és a tó tükrét például hiába próbálod
nem tudod összetörni
összeborzolódó ágak
szelének takarásában
ugyanaz az utolsó látvány várja
hogy elsimuljatok
amíg a nap fénye tükröződik
nem tudom mit kéne tenni
nem tudom
talán segít ha megtanítod
felületét az óceán
a bölcső örömébe merülni
Fodor Miklós barátom szépséges hozzászólást tett közzé e vershez a megosztón, íme:
VálaszTörlésA tükör, mint metafora, a virtualitás kifejezője. Az elme teremti, hogy lássa önmagát, amint a világban van. Elvileg ezt a tükörteremtést azért végzi, hogy a tükör beszéljen hozzá. Gyakorlatilag viszont csak annyit képes mondani a tükör, amennyit az elme képes meghallani. A meghallás itt termékeny befogadást jelent. A telítődés az egyirányú folyamatok eredménye. Itt valami elakadt. A megoldás akár a teremtett virtualitás megsemmisítése is lehetne. Tótörés. Itt azonban kiderül, hogy a "teremtés", amit az ember látszólag saját hatáskörben, úgymond szabadon végez, valójában az őseredeti és mindigtartó teremtés része. Szóval akármit nem lehet, amennyiben itt a szólítás jelensége nyomakszik a lélek felé. Felszíni, finom líra ez, mint egy látszatra könnyű fátyol, mely mindazáltal mintában lélek-drámát rajzol, s minél közelebb érsz, annál horzsolósabb.
válaszoltam neki, ezt:
Gyönyörű gondolatmenet, s nagyon szépen köszönöm a végét. De számítsd még hozzá Hamvas Karneváljának egyik alapélményét, a diabolikus ikreket (Ugorluk-Ulexer avagy Herstal-Bormester). Arra ébredtem a minap, hogy "nem ikrek, nem is duál...", hanem tükörkép. Ami vagy és amit magadról gondolsz. A magadból teremtett homunculus... Ezért nem megoldás a teremtett virtualitás megsemmisítése - ez esetben egyértelműen öngyilkos gesztus... most ez jár a fejemben, hagyom (próbálom hagyni) a többit is, hogy jusson eszembe...