2019. március 3., vasárnap

Trükk

Horváth Krisztának





az utóbbi időben zavar
hogy én is megosztásokat teszek közzé.

de nem tudom, mi a trükk.
nyilván minden mutatványban más és más.

a szavak engedelmes sorban hagyják
hogy felfűzzem őket -
de ez is nézőpont kérdése:
valaki itt láthatóan szavak rabszolgája.

mutatvány. igen.
hiszen mutogatom.
álmomban puccos nagypolgári terek
megosztásában szorgoskodtam.
Szaros Pisti a forradalom
neve napján.

valahogy így bánok a nyelv
tájain legelő lehetőségekkel is -
megosztásokba fonom őket.
hosszú és unalmas gondolatmenetekbe
amiért kattintanod kell
vagy haikuba, amitől
támadnak kattogni valók.



az utóbbi időben zavar
hogy megosztó személyiséggé váltam.

pedig nem szeretnék én se mást
csak összefogni.

összefogdosni a párapárnás levegőben
szállongó álmok tollát
hátha egyszer tollfosztás
egykori végterméke helyett
madarak lüktető szívét
feszíti égnek a tenyerem.

hátha egyszer feldobott marok toll
elrepül.

valahogy így bánnék az összefogdosott
társbérletekben beázó szobák mennyezetével:
meghajigálnám őket madarakkal
hogy ne csöpögjön
pedig csak meg kéne igazítani a cserepeket.

még nem tudom mi a trükk.
hogyan lehet egyszer már elvett
tollcsomóba életet lehelni.

bűvös idő ez. majd csak elég.
biztos vagyok benne
ha csinálom olykor sikerül.





 szavakon lova
golsz szavakat bánsz szava
id visszanyeled

*

most levegőben
suhogó tollak pernye
szag ízét szívtad







6 megjegyzés:

  1. https://www.youtube.com/watch?v=K23I0uYhios

    VálaszTörlés
  2. Csak

    Milyen –? ha e hivatásos világba
    beleszól egy amatőr-zongora?
    S a konyhában, ribizliszószt zabálva
    a profinak van mit hallgatnia?

    A fal mögül, a zárt ablak mögül
    kihallatszik oda, hol láthatatlan,
    a játékos. Mit csinálhat? „Örül”?
    „Szomorú”? Tudja-e: „A ház, alattam,

    hall minden hangot…”? Hagyom a ribizlit,
    ülök a géphez, billentyűzetén
    kopogtatok; „mit csinál fönt a másik?”

    Íme, egy szonettet kell – ahogy illik! –
    megírnom, hogy kijöjjön a szerény
    eredmény: „VALAKI – CSAK – ZONGORÁZIK”!

    Tandori Dezső

    VálaszTörlés
  3. igen :)

    Batthyány utcában laktam albérletben egy nagy négyemeletes, klasszikus századfordulós bérpalotában, az emeleten lakott egy rendkívül visszafogott ötvenpluszos úr az édesanyjával, aki folyton zárt ajtók mögött, lepaplanozott zongorával gyakorolt. Aztán hónapról hónapra egyszer kinyitotta az ablakait, és alkonyatkor eljátszotta a háznak amit tanult. Én szerettem.

    VálaszTörlés
  4. amúgy (másold át egy üres ablakba, valamiért megjegyzésben juszt sem működik a link):
    https://irodalmiszabadrablas.blogspot.com/2019/04/kepzelte-valaki.html

    fusson, akinek nincs bora...

    VálaszTörlés