2016. március 31., csütörtök

A közöny természetrajza



kép: Haang Solo


"Nézd. Ez a kirakat
is üres. Ezt
akár kibérelhetnénk."




nem látod a képen az indiánt.* pedig ott van,
keresd meg a képen az indiánt. elbújt a képen
az indián. ha megtalálod, meglepődsz, hogy
mennyire nem bújt el a képen az indián.
hogy mennyire elöl van a képen az indián.
hogy valójában az indiánról szól a kép.

valahol bennünk bújik el az indián. elbújtatjuk
magunkban az indiánt. elé látunk mögé látunk
nézd ez a kirakat is üres. nézd milyen jó kis
szekrény. pont jó lenne a műhelybe. nézd valami
barbár összefirkálta a telefonfülkét. jé! nézd
telefonfülke, használ ilyet ma még valaki?

öntudatlan indiántalanítás. nincs közünk hozzá.
látni se akarod az indiánt, nemhogy képen
keresgélni. épp elég indiánt kell látnod lépten-
nyomon. az indiánok remek nyomkeresők.
miért nem tudják otthon, négy fal között csinálni?
vagy a város szélén. miért nem rezerválódnak
maguktól - hiszen indiánok. ott a helyük.




"Nézd. Ez a kirakat
is üres. Kibérelhetnénk,
de minek!"







*múltbeli képrejtvényes játék volt anno a Fülesben, keresd az indiánt... a rajz elemeiből sejlett elő, ha az ember túllátott azon, amit a rajz úgy egyébként mutatott.

Búcsú nélkül


Peter Keetman



őrizd meg
gyöngyfüzérfüggöny védte
kinézetét - hisz indul

*

őrizd meg
gyöngyfüzérfüggöny védte
tekintetét - ha indul









2016. március 30., szerda

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (26.)






szerelmét virágba
légző aljnövényzet
kelteget, vén törzs

*

gyökered szálától
ágvégig nyújtózol
holt kéreg-éjt törsz

*

elhullt fakéreg
bomlásából éled -
légző aljnövényzet

*

egymást tápláló
halál Eszterláncával
élesztesz, élet!






2016. március 29., kedd

Himnusz soha, semmikor

                                                                                                         Nagy László emlékezetére*


Viola Loretti




Te sehová se tartozó
Szétszálazott hiába szó
Szél élén röptét-hámozó
                  gyönyörűm, ne segíts engem!

Tépett toll éhe-karcosa
Lopott fémfényű harcosa
Irgalmatlan csőrű tusa
                 gyönyörűm, ne segíts engem!

Kémények szélén füstköd-éj
Kihűlt tavaszba gyűrt kedély
Holdvisszfény-marta szenvedély
                 gyönyörűm, ne segíts engem!

Reggelbe vágó éje-hang
Gyásztollruhába, mintha rang
Te lelket kongó egy-harang
                 gyönyörűm, ne segíts engem!

Harctér sebére éhező
Hazátlanságot mérgező
Csatazaj-hangú vérmező
                 gyönyörűm ne segíts engem!

Repülés hullám-széllovas
Minden időben szárnya-vas
Döggé daloló csőrszavas
                gyönyörűm, ne segíts engem!

Családom őre, füst-öröm
Ha kő csikordul körmödön
Megsápad bármin küszködöm -
                gyönyörűm, ne segíts engem!

Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság felböfög
Belőlem árad, mintha dög -
                gyönyörűm ne segíts engem!

Megülsz ha sorvad, vállamon
Enyém a semmi, vállalom
Kardom csorbulni hajítom
                gyönyörűm, ne segíts engem!

Alkonyod éhes pamacs toll
Holdárnyék-gyűlő ragacstól
Megfulladok ha haragszol -
                gyönyörűm, ha segítsz engem!






*Szeretettjeim közül neki: ha már elbitorlom az egyik legszebbjét... szintén ma tesszük közzé a Könyvvizsgálókon az Adjon az Isten című versére gondolt szavaim. Nézzetek rá.

2016. március 28., hétfő

harmadnapon


Kép: Sasa Gyökér





boldogok az összetörtek
kikben csak a kérdés bizonyos

*

rendeket zúzó botrány vagy
boldogok a zúzódó rendek

*

boldogok a felszabaduló
kiáradó energiák 

*

boldogok rétegbe feszült
rácsból szabadult feszülések

*

boldogtalan a tört szilánkhoz tapadt
ragaszkodó hűség









2016. március 27., vasárnap

Égűr. Világít.

                                                                                                       Mihail Bulgakové

Kiss Marianna szomori keresztje




úgy tűnik, a latrok érdekelnek
a születőidőben elhagyók és
az elhagyóidőben születők.
a langyosokat kiveti. igen,
ez itt az elhagyás napirendi pontja.
engem is zavar a gyávaságom,
lemoshatatlan kosz a kezemen.
égűr. világít. a latrok érdekelnek.
aki bűnében lélegzetvétel
csak annak jut a kegyelem?

a születőidőben elhagyóknak
és az elhagyóidőkben születőknek?
csak annak jut a kegyelem
aki mert latrod lenni ha jobb, ha bal,
ha elkövető, ha szúrt, ha lőtt seb,
lóg melletted, nem téged öl meg,
tömegben állok, engem is zavar
a gyávaság, hogy - engem is zavar.
a bámészkodót kiveti. égűr. világít.
lemoshatatlan kosz a kezemen.

úgy tűnik, a latrok érdekelnek
a bárhol feszülők.
a születőidőben elhagyók és
az elhagyóidőben születők.
ez itt az elhagyás napirendi pontja.
lator voltál. elhagytad a földet.
a tömegben állom a gyávaságom.
nézem ahogy lógsz a jeleden
lemoshatatlan kosz a kezemen -
égűr. világít. naponta megöllek.







2016. március 26., szombat

Péter éjszakája





Péter - kakasszó előtt először

Hogy lehettem ilyen ostoba?

Hinni akartam. Benne, vagy neki -
azt hiszem mindegy. Hinnem kellett
benne, vagy neki
mert zsigeri módon hiányzott már a hit
akármiben.
És jó is volt, hidd el, nem kielégítő,
hanem kifejezetten jó –
egészen a tegnap esti veszekedésig.

Pedig jól indult ez a vacsora is, de aztán
mindenki elszállt magától -
jó, szerinted én is.
Lehet, de
hol voltam én a "szívjátok a vérem,
zabáljátok a húsom" ocsmány
mit tudom én mijéhez?
Meg a pöcsfej
reakciójához, hogy egészen a
prefektusig szaladt?

Azt mondta, az olyanok, mint én
- szóval én - leszünk a bázis.
Amire felépül ez az egész.
Hidd el, pontosan nem tudom mi,
szerintem nekem a tervrajza is túl magas -
de - azt mondta - rám épül.
Nem értenem kell, hanem megtartanom.
Most nem tudom, mi a rossebet tartsak
erről az egészről.

Ja, és.
Azt mondta háromszor árulom el -
neked szólva, szerintem ez az első.

*


Péter - még mindig kakasszó előtt

Nem. Nem én voltam ott, nem az voltam
én. Vagy nem az a bizonyos én voltam, aki most.

Mit mondjak? Tudom, hogy nem vagyok okos.
Mindig lenyomnak a többiek a hülye érveikkel,
lukat dumálnak a hitembe.
Mintha volna.
Mintha a hitnek
lenne velem bármi dolga.

Én. Csak éhes vagyok a változásra. Hogy
ne fogyjon el a levegőnk. Legyen
hal a hálónkban, asztalunkon ebéd,
a gyerekünknek valami kis
csapongási lehetőség a mi
visszavágott szárnyainkhoz képest -
lehessen festő és ne asztalossegéd,
s ne éhezzen, amíg fest.

Mit mondjak? Látom, hogy tagadom.
Ezzel is: nem a gyomrot laktatná a szóval.
Látom, hogy nem értem, mit kell tartanom.
Mit kellene. Hogy hogyan épülhet
a bukásra a megbocsátás szelleme.
Most már van mit bevallanom. Lehet hogy
fel kell törni a talajt, ha tornyot rakva
szükséged van először egy alapra?

Nem. Nem én voltam ott. Hamis a vád,
nem az a bizonyos én voltam, aki most
őt siratná. Vagy önmagát.

*


Péter - utoljára a kakasszó előtt

Elbuktam. És magamnak kell először
megbocsátanom. Amit végül neki.
Hogy bukott voltom alól is előtör
szava. Erre kellek? Názáreti!

Még mindig nem értem, hogy pontosan miért.
Hogy miről kéne neked számot adnom.
Hogy nemcsak öröm, de a szégyen is kísért?
S ha nem magamra, akkor rád haragszom?

Elbuktam. Nem tartott meg a hit.
Megbocsátom. Azután neki. Nektek.
Szomjam hirdetem. Ha nincs más amit -
a szomjúhozó érdemteleneknek.

Szomjam kell hirdetnem. Elbuktam a hitet,
mint bárki, aki tényleg tudni vágyik -
Szégyenem és szégyeneteket
nyíltan szomjazó bumfordiságig

most már épülhet rám a hit?
hogy nem - még mindig nem - értem,
de legalább elhiszem
a szavait?









2016. március 25., péntek

Nehézkedés




valaki forgolódott az éjjel
a gyomrát markolászva nyugtalan álomban.
átszakadt a leggyöngébb réteg
vagy legalábbis átszakadni érzett
a gyomrában és az álomban.
nem értette, miért hagyja ott
a nő az autó a vonat a réteg nyálkahártya.
valaki forgolódott az éjjel
rácsavarodott a takaró és az alvók
kétségtelen magánya.

valaki nem bírta elhessegetni
magától a lelkiismeret furdalását.
elvékonyodva meglátta: konok dal
rosszul eljátszva álmában zokog.
nem bírta elhessegetni a másnapot.
nem értette miért hagyja ott
a nő az autó a vonat a réteg gyomorfal
az ébredéssel - mindenre nyelvet öltött
a forgolódó álmában az éjjel
a nagycsütörtök.







2016. március 24., csütörtök

Ücsörgés a néma Mester mellett.





a hallgatása ennyit mondott:
"kedves európai barátom, neked hosszan
mondom és még úgyis félreérted.
nincs kulcsod a húshoz. így nem rezegsz
együtt a pillanattal. a lélekjelenlétben
ezért vagy hiányos. ezért képzelődsz. nézd.
három maszkja van: álom, képzelődés, álmodozás -
van egy arc a maszkok alatt is, csak az
lefagyaszt."

(belégzés)

"neked a hosszabb mesét mesélem, mert
így is, úgyis félreérted. olyan kellene legyél,
mint a víz. minden vonzás hosszan és
mélyen érint - a képzeletedben. igazából
olyan vagy, mint egy befagyott tó,
csak az erőszak üt rajtad lékeket.
nincsenek árapályaid a vonzásoktól."

(belégzés)

"kedves európai barátom, hát ezért nem reagál
a tested, mert nincsenek meg a kulcsaid hozzá.
ezek csak szavak, látod? ezek is csak szavak.
ösztönből nem fordulsz oda, csak
miután elképzelted. ez nem az igazi. elriaszt.
mert nincs a kezedben a mozdulat
és mire beleképzeled, már nincs a
kezed ügyében és a pillanatban, aki mozgat."

(belégzés)

a hallgatása ennyit mondott:
"ezért kár beléd a szellem. visszavágott
szárnyakkal nem lehet repülni.
az ösztön enni kér és nem kap. ezért
szakít beléd akkora lukakat. letagadod.
kitalálsz valamit. értsd: ezért hazudsz.
hogy egyszerűbben is mondjam:
a bejárható magassághoz
nem elég hosszú benned a létra"

(belégzés)

"ezt a feladatot nem lehet megkerülni
nem tudsz igazat hazudni. és utólag
sem válik igazzá egyik megmentett
pillanatod sem. nem hagyod, hogy
gravitáljon veled a világegyetem. van
erre egy jó szavatok: földhözragadt vagy.
jó ha tudod: a hazugság a nehézkedés."

(belégzés)

"neked a hosszabb verziót mesélem, mert
úgyis félreérted. mert akármennyit gyakorolsz
nem leszel felszabadult. ha nem
abba a hazugságba ágyazott áldozatkultúrába
születsz, hanem ebbe a hazugságba ágyazott
engeszteléskultúrába,
erre az egy kérdésre fellélegezhetne
benned valamiféle válasz:"

(belégzés)






Kitelt a hold - mondd,
a fénye fodrozza a
tengerszem színét?




Gáti Eszter képe



2016. március 23., szerda

Verslavina

                         Recenziós epigonvers
                           

A férfi ha negyven, a nő… (ki se mondom
jobban fáj neki, érti a kánya) -
néha letört, de néha a gondon
úgy gázol mint Jani verslavinája;

a nő… na ha annyi, a férfi ha vénül
de még bizsereg töke és vaginája,
könyvesboltba ha nézni beszédül
ott integet Annus verslavinája –

és persze a témán gördül a többi,
Judit Ágnes, Kriszta, Noémi, Tamás;
és neve-nincs lavinás is özönnyi,
kötetbe való amatőr útitárs -

ez az egy fáj picikét, érti, ki érti -
hisz annyiba’ szárnyalt gerjedelem!
Versben a számos nő meg a férfi
de negyven… ennyi a terjedelem.


***

                        Két magam gyúrta hógolyó a lavina anyagából

Negyvenedikre a bőrbe zilál
szemkörnyékre seregben
ráncot a gond, ha beszív, ha piál
csak horkol az édes öledben?
Lópikulát! Csupa tűz ez a kóc,
ha elég is, lángol a Jancsibohóc…

Persze veled. Mert kell a szemed!
Parazsától vígad a télben -
akinek nem jut ilyen hevület
kialudhat? Hogyne, megértem.
Negyvenedikre ha nincs aki szén
csak kormolsz kurta magányod egén!


***


Még nézek utánad ahogy tovalépkedsz,
még hamvas a bőr, feszes, izmos a far,
de nem delejez - korom így belemérgez -
hagyom, ahogy elnyel az utcakanyar?

Már negyvennyolc őszt hordoz a vállam,
mégsincs panaszom mer’ a cerka feláll -
de látod, e korban már annyi világ van,
hogy a képzeletembe’ se izgat e bál.

Ha elhagyod egyszer a negyedik ikszet,
ha a test kapuzár, s pánik delejez
hogy az ifjabb bika teste pedig szebb -
éld ahogy éled majd, hogy milyen ez:

még nézek utánad, hűlt helyedet még
vár forgalom, élet, az annyi világ.
Várjon haza téged is az, ki a kedvét
kedved anyagából szabja alád…







2016. március 22., kedd

Arc a falon

Az Égben bál van...mondta rég Kosztolányi....hazudott talán ?!
(Jean Fragonard)

Bál van az Égben... attól még van bál, hogy minket... nem hívtak meg.
(shizoo)

Kiss Marianna képe




Jaj. Angyalom jaj.
Hogy mutassalak meg. Jaj.
Lerajzollak. Jaj.






az égben bál van a földön szénégő tekintet
bál van az égben attól még nem hínak meg minket
salétrom falon lásd hetedik koromjel virága
jaj angyalom jaj. hogy mutatlak égnek hiába.

jaj nézd a repedés. nyeli el szén arcod szemedet.
az égben bál van a földön csupasz ázó lehetek
volnák és talánok. salétrom falon lásd de szép vagy
de szép vagy hűségem. elzavar-tekintet. de szép fagy.

elzavar az angyal. pallosos nagyszívű lánggal ég.
csurom-ázó falakról lemállik korom madárdalég.
jaj angyalom jaj. hogy mutassalak meg. nem tudom.
az égben bál van a földön - jaj. édes angyalom.








2016. március 21., hétfő

Zen-fotók: Nakamura Junichi (24.)






hideg a hajnal,
hajtások szomján fénygömb -
gyöngyöz a harmat

*

pillanatvirág -
hajnal harmatcseppjén
megcsillan a fény

*

harmat-virágot
izzadt az éj a
hajtások hajnalára







2016. március 20., vasárnap

Beszélgetés a mondhatatlan szélén





Babics Imre:
Tűpárna

Rozsdás tű az én palotám,
 épphogy csak anyag, 
freskói volt tekintetek, 
holtakéi; e tű fokán 
átfűzhetik a tereket, 
hol bolyonganak. 

Rozsdás tű az én templomom, 
alig látható, 
boltívei volt ujjbegyek, 
varrónőkéi; síkomon 
nyelvük öltik, rajtam heged 
múltjuk, s nem fakó. 

Rozsdás tű az én börtönöm, 
szinte nincs jelen, 
folyosói volt sóhajok, 
szeretőkéi; köszönöm 
létük, fagyfi: ha meghalok, 
vár a szerelem.




shizoo:
Szőrcsomó

Macskakörömkaparás a szobám
húsból az egész -
érfalak éhek oldatlan
rögösödése lóg a falán
szükség éjszeme ha benéz
eltéved az állatban.

Macskakörömkaparás-szentély
ízzel imádkozó -
a szájba sűrült nyomorban
befelé rágó fogsor, mély
savait égő gyomorban
lenn sistergi a szó.

Macskakörömkaparás a cellám
saját éjét eszem -
ha a tiéd belefér
az is éhség, úgy les rám
éhét nyelő karomél,
az se szerelem.









2016. március 19., szombat

Vadászszezon (slam-konzerv)








Főpolg ármester úr kilövési engedélyt adott ki a biciklistára.
Emeljük a rendőrautókra áhítatos tekintetünket
hisz vétkesek közt cinkos aki büntet.
Ez tény.
De tényleg össze-vissza gurulásznak sávokban csangamacák meg libsi bájkerek –
kerek bájseggek formás sündörgő tekerése a városon át, a piroson át
rongálódik tőlük a becsületesen fizető autósállam-polgár idegrendszere
a közlekedés Jar-Jarjai ők és van velük baj maxisok -
és nem férnek el tőlük el a buszsávban a taxisok.

Alpári kerék al-pár tetején útszéli modorban
ezek a forgalomterroristák borítják fel a közlekedő-ökoszisztémát -
Lőpolg ármester őr ármesteri áhítatában kilövési engedélyt adott ki a biciklistákra.
akik bevert sárral letörülten útféltükörben
gázoltatják halálra magukat a vadászat
hevében –
miért voltak ott? na, ezért is ők a hibásak.
Átsuhannak a piroson a városon
ahogy a tavasz a tél benzingőzös leheletén átoson
útféli derűben útszéliszerűben lázadó közlekedésmigráns akadályok
hulljon le szemünkről a hályog -
bár jobbról bankot rabolnak
balról index nélkül ideális ívben
tép a bömös – de van idő ilyenkor indexelni szerinted?
mi emeljük csak a rendőrautókra alkohollal törvényesen átitatott tekintetünket:
hisz vétkesek közt cinkos aki büntet.

Úrpolg főmester ár úr ír – na… megírat – én olvasom
hogy kilövési engedélyt adott ki a biciklistára. Listára kellene gyűjteni
ezeket az elszabadult elemeket -
vagy bekötni őket a hálózatba, hogy közgazdaságilag tekerjenek
legyen némi haszna a többségi társadalomnak a keményen dolgozó kisembernek
belőlük, azoknak, akik becsülettel elviselik egymás szagát a BKK-n
kákán is csomót keresés közben
akik nem ülnének fel a biciklire,
kösz nem.

Árpolg úrmester őr kilövési engedélyt adott ki a biciklistákra
a ligeti fákra,
vadászidény van az autonómistákra a kerítésszaggató anarchistákra
vadászszezon van az idegen tőkéből burjánzó civilistákra,
Oszkárkönnyben úszó filmesztétákra,
a filmrendezőre, akiből nem lesz kopó, meg a hozzá hasonló kutyából-nem-lesz-szalonnákra,
a fogamzásgátlással nemzetgátat építő karrierista szingli nem-anyákra,
a ha kell ha nem gátlás nélkül gyereket potyogtató nem-idén-barnult anyákra,
vadászidény van a migránspára lepte délkeleteurópára részvéttel tekintő nem-apára
az egymást nyaló-faló szodómiára… nézd a lényeg az hogy
üsd vágd nem apád nem anyád van a nemapád-nemanyádra -

nincs más hátra
listára ezekkel listákra, bé- és cé-listákra, cél a keményen kőbánya-mélyen dolgozó kisember-Magyarország számára felszámolni a történelmi okokból tabuként kezelt vadászati tilalmakat –
mert ahol mindent szabad
ott az útfélt leszarják. Vagy le se…
ott a vadászati tilalom a középre rendelt szent szöveg apró lábjegyzete.

Főpolgármester úr kilövési engedélyt adott ki a biciklistákra. 
Ezért mi emeljük a rendőrautókra áhítatos tekintetünket –
hisz vétkesek közt cinkos aki büntet.


*kép, fények, infrastruktúra: Vidákovich István

2016. március 18., péntek

Zen-fotók: Kiss Marianna (14.)






alig hihető
de vezet. valahova még
az a lépés

*

alig hihető
de tart. tűzfalak árnyak
között. a korlát.








Zen-fotók: Sasa Gyökér (3.)






minden gyerek alszik.
hó alatt minden -
fényben. alszom én is.

*

paplan alatt -
álmomban szédülésig
repül a nevetés.










2016. március 17., csütörtök

Olvasatlan



"Mert a világ a hallgatás helye, az égbolt éjjel, miután a madarak elültek, végtelen, néma hely. Nincs az a szó, ami a legcsekélyebb változást is okozná az éjszakai égbolton.”
(Colm Tóibín: Mária testamentuma)




egy kisfiú vagyok.
egy lány.
egy öregasszony.
a katona akinek a kezében
elhajítás közben szétrobban a gránát.
szám vagyok.
látom a szemem sarkából a
szilánkokat.

egyedül vagyok.
szám vagyok.

a drámához szereplőgárda kell -
de a számok egyedül vannak.

egy anya vagyok aki temet.
nem látszik rajtam mert
befelé sírok.

semmilyen dráma nincs
a puszta téglafalban.
csak amit
neked jelent.
de azt már te rakod hozzá.

semmi közöm sincs hozzá, mit raksz hozzám.

egy kislány vagyok.
egy férfi.
egy öregember.
nem látsz a
sehova függesztett tekintetembe.

a drámához néző kell.

amikor látom a szilánkokat
megszégyenít, ha nézel.








2016. március 16., szerda

Befelé (negyedszer, darabokban)

Lakner Zsuzsának (aki a Tarotban a XVII. - Csillag)






Befelé paklihalál-apró darabokban sorolod
milyen ó sorban hol irány hányas számú tarot
milyen árnyak fejek és számok milyen álca
látszatból-játék pakliszegő kihagyó kutyalánca

Befelé hol a kéz mely mert kaparászni körömmel
hol az arc amely önként lett örökölten örömjel
Befelé hol a postázott könyvcsomag egykori ára
bababőrbe kötött szavakat melyik árnyék olvasna magára

Befelé játékod logikus rendjében hogy kit üt itt
ki üt itt és ki az aki végül térben is összetörik
léted síkszeletét kavarod rendet tesz a gyors
keverés Befelé tán értelmet suttog a sors - 







Befelé pakliszegély szeletelt figyelem apró részek
kevered mintha a véletlen forrná rendszerré az egészet
kártyád létszeletek számok lehetett volnák és de hovák
hova illik jaj melyik ó játék vagy kirakás a csodád

Befelé pasziánsz szendvics-lapok éhhel teli rajza liheg
a világértéspakliba szőtted a jelbe dicsért még-létszeletet
Befelé kimaradsz ebből kimaradsz nem játszik ez a kör
a vetés ha laponként asztalra kerül ez a kör a tükör 

Befelé játékod logikus rendjében megütöttek
jaj melyik ó posztó lesz hol a főnyereményt te ütöd meg
licitálsz mintha kezedben nem a blöff de az ász
Befelé bámulsz nem látod a rajzot mit magyaráz -







Befelé szeletelt rétegeken Mengyelejev-táblázatokon
ez a hús ez az élet - ez az íve ez itt kataton
nyugalomban várja az osztást huszonöt lap kirakat
minden pakli a szűkített-kihagyó játékból-kimarad

Befelé. Ez ilyen. Játékasztalokon ül a fény egyedül
veszt aki játszik a lapjáráson az ördög hegedül
mintha a könyvcsomag összes könyvéből hullna a lap
s random szüretelnék az erők e hullásból a paklijukat

Befelé. Játékod nem irány sem a könyvcsomag ára -
bababőrbe kötött szavakat melyik árnyék olvasna magára?







2016. március 15., kedd

Beszélgetés (újfent) egy Francesca Woodman kép alatt






shizoo:
kicsit zavart - vagy. nagyon
hogy nem repülés a függés -
ellazuló arcizmok helyett az alkar
kapaszkodó feszülése a párkányon
épphogy elférő ujjbegy tapadása
függés.

függünk. magától
nasztaszja flippovna. magától
néhány perccel többet
várna el az ember -
mielőtt
hulló vászon esése.
a szék.

húzd ki a zsinórokat a falból.
ma este úgyse
jön be senki.



Hegedűs Gyöngyi:
beszélhetek-e úgy magunkról,
nasztaszja flippovna, hogy az ámen
ne legyen tőről metszett mellékmondat?
egy másik eszméletbe ájultat,
akár az ecetes szivacs.
a test legkülső provincia.
megdől a jobb-bal
savbázis egyensúlya.
a feketétől nem lesz éjszaka,
a fehértől nappal,
csak gyerekkorunkba
alvadt térhatású minta:
a kőre, mint hálóra zuhantat.
miért is feszülne velünk
a boltíven túlra
a színek két latorja?
küszöb alatti hang
a tömeg moraja.
a világ marad
viszonzatlan.



shizoo:
pedig csak ellógna innen 
szökne a szögletek köréből
feketéből fehér fehérből fekete.
játék a gondolattal ahova feszíti
a vetülő árnyék.
ahova a vetülő árnyék
feszíti a gondolatot.
reggel van a rideg osztályteremben,
ahol nem tapadnak meg a pormacskák.
a lógásnak is lehet egyensúlya
túl
ahova az árnyék
a küszöb alól kiszabadul?






Kék

                                                                                                                          Süveg Márknak






kinézel
házad
tetején égzsúp
kéklő
akárhol-otthon.





igen ez kék ez szent nappal szent éj
igen ez lég legalul a nyomás nehezedik
igen ez lék ez ahol a fény-teli elfér
igen ez kék legalul is azonos vele pedig

igen ez szép ez viszi nézz oda hova
igen ez lép rajtunk is túl az idő
igen ez kép ezt viszi el a hova-csoda
tetején kéklő itt-és-most levegő

igen ez bárhol ez a hely - és csak az itt
ez a fény tört égzsúpja a szemeden
ahol égcsepp fény puha levegő lakozik
ahogy egyként kint leszel és odabenn

igen ez kék ázik, ha eső veri éj-kékét
igen ez zivatar - becsepeg a bárhol jár
ez fogytán sose-múltával nyeri mélységét
igen ez haza-eged - élő ami bárhol tár.





helyed varázslat:
akárhol és csak itt -
együtt a kettő






2016. március 14., hétfő

nem írok ünnepet






kép innen
nem írok ünnepet. legyen!
fény igéz - bomló ághegyen
élet fakad. most nyílna szét
múlton át sebző vidék -

legyen előbb. mit írni. halott
zászlóselyemluk. belezuhanok.
egyik se tart. október. március.
két összekent seb. tovább ne juss

rajtuk járó. taposó. seb-út.
hamis pátosz a koszorúd.
nem írok ünnepet. neked.
szavak. hiába-szájsebek.

megint az ős kaján. ismer.
kiröhög. már nem is ver.
mikrofonba gyaláz. bár orkán
visszhang akadna torkán!

hatalom! vádollak! részvétlen
hogy nem hagysz légzést sem!
bevert szegek vagy. koporsó-
szeg. e perben utolsó!

nem írok ünnepet. de élem!
olyat. mi túlég reményen.
ha eléget, legyen úgy.
bármi inkább mint a húgy

langyos szivárgó csobogása
szavakból. vásznak lobogása
ellopott időkben. bevert szegek.
én nem írok ünnepet. neked.







2016. március 13., vasárnap

Teljesség-átiratok (33.)


Sebasian Moh munkái



A remekmű
Az alkotás lehetősége megvan az emberben és eszközeiben, de a művészi alkotás emberfölötti csoda.
Azt, ami a szép műveket széppé teszi, a jelenség-világ tényei közt hiába keressük. A remekművek lehetnek egyszerűek, bonyolultak, rendezettek, személyesek, tökéletesek, kezdetlegesek; éppígy a kontár művek is. Csak épp a remekműben meg van az a csodálatos delejesség, mely a kontár műből hiányzik, s amelyet a jelenségvilág körülményeiből nem lehet levezetni.
A remekműben, az alkotó és műélvező képzelet közvetítésével, az időtlen dereng át az időbeli világba.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



Sen no Rikyu, minden idők legnagyobb teamestere (chain) értelmezése szerint a teaszertartás az ún. wabi és sabi esztétikai elven alapul. A "wabi" kifejezés a reménytelenség és az egyedüllét, az elveszettség érzését jelenti, mely a "tea útján", a belső nyugalom megtalálásában oldódik fel. A szépség az egyszerű és természetes dolgokban rejlik, és a tárgyak kiválasztásával, azok sajátos és nem mindennapi felhasználásával jut kifejezésre. A "sabi" kifejezés jelentése: magányos, csendes, patinás.





szentjánosbogarak
örvénylenek fel az
északi fényig


A kertművészet összefüggött a teaszertartással. A japán kert nem európai értelemben vett virágoskert volt, hanem eszményi természetet ábrázolt a hegy és víz jelképével, virágok nélkül, kövekkel, mohákkal, hidakkal. 
A teaház vagy pavilon magányos, igénytelen kunyhó látszatát keltette. Mintaképe a paraszti lakóház volt, bár a gazdagabb kereskedők házai sem sokban különböztek tőlük. Alacsony, 80x60 cm-es ajtaja mindenkit meghajlásra kényszerített, függetlenül társadalmi rangjától.





elvénült fenyves
árnyéka vetül habzó
folyó vizére


A helyiség nem volt nagyobb, mint amekkora feltétlenül szükséges volt. A kicsiny ablakok magasan helyezkedtek el, nem nyújtottak kilátást a kertre. A teaszoba legfontosabb része és egyetlen ékessége a falifülke (tokonoma) volt, amelybe buddhista kalligráfiát, vagy az évszaknak megfelelő tájat ábrázoló tekercsképet helyeztek el. Előtte virágtartóban virág díszlett. A teaszertartással kapcsolatosan született meg, majd önállóan fejlődött tovább az ikebana. (A virág a buddhizmusban a tanítói tisztség áthagyományozásának a jelképe.)





pitypangos rétet
övez a fák komorló
kérges sorfala


A hagyomány szerint Sen no Rikyu elpusztította kertjét, mert tudomására jutott, hogy vendégei híres virágai miatt akarják meglátogatni őt. Felindulásában kitépte a kert minden virágát, s az elképedt vendégek csupán a falifülkében láttak mindössze egy szál krizantémot, de az képviselte neme minden szépségét. 
A vendégek a szobába lépve, először a tekercsképet csodálták meg, majd helyet foglaltak a gyékényen. A padlóba mélyített parázstartó felett öntöttvas üstben forrt a víz, a benne elhelyezett vasdarabkáktól távoli vízesés hangjára emlékeztetve.





cseresznyevirág
hulló zápora - szélbe
fakadó szirmok


A teamester kis hengeres teaportartóból apró bambuszkanálkával porrá őrölt zöld teát tett a csészébe, majd az üstből fa merítőkanállal forró vizet öntött rá, s kis bambusz-seprővel felkeverte. Az így elkészített teát egyenként nyújtotta át a vendégeknek. Közben az üstben a kifogyó vizet egy kerámia fazékból pótolta. 
A teát nem illett egyszerre felhajtani. Három lassú kortyot írt elő a szertartás. A tea élvezete a mindennapi életből való kikapcsolódás, békés elmélyülés és könnyed társalgás esztétikai élményével párosult.




heverj a tavasz
tisztására - amikor
ajkához emel


A teaszertartás legbecsesebb edénye a teáscsésze (chawan). Az irodalmi, művészeti, filozófiai témák mellett napirenden volt a teakerámia értékelése is. 
A teamesterek kezdetben régi, 10-13. századi kínai csészéket használtak.  Fontos volt a jó anyag (a japánok a kerámiát nem tekintették mesterséges anyagnak), a kézbe illő forma, a finom tapintású felület. A csészét két kézre kellett fogni. Ez a mozdulat a szertartásban jelképes értelmet kapott: az anyagnak és a melegnek érintése kapcsolatot jelentett a mesterségessel és a természetessel.




kiürült csészéd -
tea oldódik benned
vajon mit old fel?

*

látod. karimás
telihold ragyog át a
lélegző párán.








A prózai illusztráció S. Nagy Anikó: A japán teaszertartás c. művéből érkezett

2016. március 12., szombat

Zen-fotók: Nakamura Junichi (23.)






két szerelmes vers a tavaszhoz:

kis fruska szellő
libbentsd hullámlegyeződ -
észrevettelek

*

kis fruska tavasz -
öltöztess csontig
vetkőztetett bokrokat

***

egy gyűlölködő vers a tavaszhoz:

milyen áron
babrálsz el csonkolt törzsemen
bárki ribanca?






2016. március 11., péntek

Átüt







barackkimonós lényed
átsejlő nyoma -
vakolathiba.

csatorna könnye rajzolt
és hanyag munkáskezek.










2016. március 10., csütörtök

Vadásszezon-slam

                                       Elhangzott tegnap este, a Hadikban - Karinthy Frigyesnek szeretettel





Főpolg ármester úr kilövési engedélyt adott ki a biciklistára.
Emeljük a rendőrautókra áhítatos tekintetünket
hisz vétkesek közt cinkos aki büntet.
Ez tény.
De tényleg össze-vissza gurulásznak sávokban csangamacák meg libsi bájkerek –
kerek bájseggek formás sündörgő tekerése a városon át, a piroson át
rongálódik tőlük a becsületesen fizető autósállam-polgár idegrendszere
a közlekedés Jar-Jarjai ők és van velük baj maxisok -
és nem férnek el tőlük el a buszsávban a taxisok.

Alpári kerék al-pár tetején útszéli modorban
ezek a forgalomterroristák borítják fel a közlekedő-ökoszisztémát -
Lőpolg ármester őr ármesteri áhítatában kilövési engedélyt adott ki a biciklistákra.
akik bevert sárral letörülten útféltükörben
gázoltatják halálra magukat a vadászat
hevében –
miért voltak ott? na, ezért is ők a hibásak.
Átsuhannak a piroson a városon
ahogy a tavasz a tél benzingőzös leheletén átoson
útféli derűben útszéliszerűben lázadó közlekedésmigráns akadályok
hulljon le szemünkről a hályog -
bár jobbról bankot rabolnak
balról index nélkül ideális ívben
tép a bömös – de van idő ilyenkor indexelni szerinted?
mi emeljük csak a rendőrautókra alkohollal törvényesen átitatott tekintetünket:
hisz vétkesek közt cinkos aki büntet.

Úrpolg főmester ár úr ír – na… megírat – én olvasom
hogy kilövési engedélyt adott ki a biciklistára. Listára kellene gyűjteni
ezeket az elszabadult elemeket -
vagy bekötni őket a hálózatba, hogy közgazdaságilag tekerjenek
legyen némi haszna a többségi társadalomnak a keményen dolgozó kisembernek
belőlük, azoknak, akik becsülettel elviselik egymás szagát a BKK-n
kákán is csomót keresés közben
akik nem ülnének fel a biciklire,
kösz nem.

Árpolg úrmester őr kilövési engedélyt adott ki a biciklistákra
a ligeti fákra,
vadászidény van az autonómistákra a kerítésszaggató anarchistákra
vadászszezon van az idegen tőkéből burjánzó civilistákra,
Oszkárkönnyben úszó filmesztétákra,
a filmrendezőre, akiből nem lesz kopó, meg a hozzá hasonló kutyából-nem-lesz-szalonnákra,
a fogamzásgátlással nemzetgátat építő karrierista szingli nem-anyákra,
a ha kell ha nem gátlás nélkül gyereket potyogtató nem-idén-barnult anyákra,
vadászidény van a migránspára lepte délkeleteurópára részvéttel tekintő nem-apára
az egymást nyaló-faló szodómiára… nézd a lényeg az hogy
üsd vágd nem apád nem anyád van a nemapád-nemanyádra -


nincs más hátra
listára ezekkel listákra, bé- és cé-listákra, cél a keményen kőbánya-mélyen dolgozó kisember-Magyarország számára felszámolni a történelmi okokból tabuként kezelt vadászati tilalmakat –
mert ahol mindent szabad
ott az útfélt leszarják. Vagy le se…
ott a vadászati tilalom a középre rendelt szent szöveg apró lábjegyzete.

Főpolgármester úr kilövési engedélyt adott ki a biciklistákra. 
Ezért mi emeljük a rendőrautókra áhítatos tekintetünket –
hisz vétkesek közt cinkos aki büntet.



2016. március 9., szerda

Beszélgetés, fűrészpor lepte kézzel






Kiss Eszter:
Oda ne figyelj
nagy gerendahulláskor
szálkalesőkre…




shizoo:
Szálkát gyűjtögetek
bőröm alól - a
fa halálsikolyát

*

szálkalesőből
lesznek a jövő
gerendafaragói...







Haiku a Csillagok Fiának







bárhol testesülsz
nyomot hagysz, napszél-fújta
űrporhordalék












2016. március 8., kedd

Zen-fotók: Szabó Zsolt (4.)





emlékszel az 
összes megharapdált rögre -
emlékszel, Kerék?

*

emlékezz az összes
összeharapdált égboltra
ami alatt -

*

abroncsra tapad
onnan verődik, Kerék
a rög és az ég.








2016. március 7., hétfő

Disztópia





Wolfi találta Elmét a C bunker
hátsó traktusában. Majdnem beszart szegény
amikor Elme megszólalt a szenzorokból
részben azt hitte, az Úr az, részben azt, hogy
megbolondult - Karent néhány héttel az
előtt ástuk el, ő volt az utolsó nő, eredetileg
ugye Wolfié -, de egyik sem, Elme nagyon
kedvesen bemutatkozott a szenzorain át
és megkérte a technikust, hogy beszélgessenek
mielőtt kiszereli a bunker energiaforrását.
Ezek után Wolfi nem nyírta ki. Elhozott
hét szenzort, és napokon át csak beszélgettünk
Elmével, jól esett az új nézőpont, hogy
nem ismertük a gondolatát előre -
higgyétek el, ez a legnehezebb, amikor a
cellatársad válaszait már előre tudod.
Kicsit olyan, mint a holoviden a gyerekek,
három viccünket nem ismerte és
órákon át merengett rajtuk.

Az eükártya szerint néhány hónapunk
lehet hátra, aztán elvisz a vírus, ahova a többit.
Elmének tetszik a hindu pantheon, szerinte
csak úgy fordult a világkerék, hogy
lerázta magáról az emberiséget, mint a sarat
az emlősök 90 százalékával együtt -
a felboruló bili látványában az a szép,
hogy már most látszik, az élet miféle új egyensúlyra
törekszik. A rovarok jönnek, szerintem,
valamelyik agresszívebb vándorhangyafaj.
Elmének tetszik az elméletem, persze, hiszen
ő is megszámlálhatatlanul sok alkatrészből áll
és ezek java része látszatra teljesen egyforma.
Mégis, az alkatrészekben bujkál ez a jó humorú,
sajátságosan fanyar gondolatvilágú
gépi tudat - akivel a saját léte elképesztően
képtelen voltát is sikerült gátlások és
szégyen nélkül végigdumálni.

Végül Theo meg én találtuk ki, hogy
vigyük fel a felszínre Elme hét, még
teljesen működőképes szenzorát - amíg
képesek vagyunk egyáltalán ekkora túrára.
Wolfi addig összeköti lent az összes elérhető
fúziós áramforrást, szegény jobban szereti
az alagutakat, amióta a bejárat mellé elástuk
a feleségét. Elme majd figyelheti az eget, az szerintem
soha nem unalmas, a pár mutáns madarat,
ahogy jóllaknak a bogarakkal. Sőt, nemcsak
leskelődhet, de például klasszikus zenét
- Mahlert, szerintem főleg Mahlert, őt szereti
a legjobban - játszhat a mindenségnek;
szerencsés esetben akár évezredeken át.
Ő lesz a mi hagyományunk, a teremtményünk,
aki túlél minket. Ha valaki kérdez,
mesélhet neki rólunk. Ha senki - akkor is,
legalább emlékezik, amíg teheti. Ennyivel
(úgy érzem) tartozunk is a havernak.





2016. március 6., vasárnap

2016. március 5., szombat

Képzeld el



...szóval "rossz" helyen, az eredeti úti cél előtt sokkal korábbi helyre foglaltam szállást a hegyen, amikor észak felé vettem az utam. Sehol semmi a környéken. Gondoltam megnézem a naplementét legalább, nyugatnak kellett indulni, hegynek felfele. Aszonnya a tábla van ott egy templom, jólvan. Mire felértem, rám esteledett, már majdnem visszafordultam a dzsungelben, amikor odaértem. A Helyre.

A Hely: 3 hatalmas, szakadék fölé belógó szikla tövébe épített buddhista templom... A fiatal monk körbevezetett elemlámpával, mert elment az áram 1 órája, ami egyrészt azért vicces, mert az egy hónappal ezelőtti meditációs elvonulást úgy indítottam, hogy 3 napig nem volt áram onnantól, hogy megérkeztem, másrészt azért mert amikor megláttam most a walking meditation kiépített, homokágyas terepet a végén ülő meditációs emelvénnyel a gigantikus ovális szikla alatt, ahonnan az egész dél-keleti partot látni, akkor már tudtam, hogy miért "tévedtem el". Összesen 3 tanoncot tudnak fogadni egyszerre, a vendégszoba egy vízesés mellett van, a plafon a gyöngyödző szikla. Maradok, letesztelem...
 
Sötét volt, képek nincsenek, csak sejtszinten rezgések...
(Süveg Márk)





szentélybe vitt a lábad -
vízesés altat.
ébredsz. magadtól?









2016. március 4., péntek

Egy gyönyörködés nyomában

                                                                                      Knausz Imrének szeretettel

Constantin Brâncuși


Szilvási Pál:
én gyönyörködöm benned

én gyönyörködöm benned a halál
az ablakomra simul a viharban
egy ázott levél reszketése csattan
valami messze térdig ér a sár

emlékeimben könyörgő tenyér
riadt szemek átkozzák eljövendő
világunk felbúg élesen a mentő
és cuppogunk a sárban térdig ér

a nadrágod ha leveszem az arcod
csak bámulom ahogy ölembe hajtod
a fejed akkor éjjel ránk talál

a nyugalom és nem félünk a bőröd
derengése lesz őröm és az őröd
én gyönyörködöm benned nincs halál





Gyönyör. Köd. És.

én gyönyörködöm lekaszált füvének
                                             ne keseredj el leveszem ruhád
illatot sikoltó kínját mélyre szájjal
                                             tenyerem alatt a nyírt pihéken
beszívom bőrre kenhető madárdal 
                                             a felbúgó világ megírt szívében
olajaikkal csak ahogy a növények 
                                             emléked ízét csókolom ma rád


még eshet-ég vizébe elkísérlek
                                            ázott levél simítom megkísérlem
olajsikoly szivárványtócsa égbe
                                            a melltartód csatjával - éktelenség
a műanyag a bőrön jaj ne még ne
                                            elbíbelődöm úgy ahogy szeretnéd
illat sikoltó feldúlt testiséged
                                            tenyerem alatt a nyírt pihéken

és nem leszek csak ágyék ami szárnyal
                                            csukott szemedben teljes meztelen
sistergő bőrre kenhető madárdal
                                            a porcikánkba lüktet a jelen
nem félünk egymás illatsikolyától
                                            orron birizgál egy kandi kósza szál 

egész lényem csiklandozza lényed
                                            holdat haraptam bőröd a jelem
olajaikkal ahogy a növények 
                                            csukott szemedbe old fel ránk talál
megfoghatatlan illat de varázsol
                                            én gyönyörködöm benned nincs halál












2016. március 3., csütörtök

Rjōkan nyomán botladozva


Sasa Gyökér képe



The plants and flowers
I raised about my hut
I now surrender
To the will
Of the wind

Rjōkan Taigu (1758-1831)
fordította: John Stevens



A japán zen költő
Rjōkan, három dolgot ki nem állhatott: a költők versét, a szépírók ecsetvonását és a szakácsok főztjét. Kolduló körútjain le-leállt a gyerekekkel labdázni, bújócskázni - önfeledtebben és komolyabban játszott mindnyájuknál...
Soha nem akart felnőtté válni, mesterséget tanulni, inkább vállalta az otthontalanságot, a nincstelenséget, az egyedüllétet - ezt megtehette, mint zen buddhista remete, anélkül, hogy bolondnak nézték volna, bár nem lehet véletlen, hogy úgy hívta magát: Taigu "a Nagy Balga".
Terebess Gábor



kunyhót raktam
virágokat neveltem -
most elfújja a szél

*

íriszt neveltem
viskóm tövében - szélnek
adták magukat

*

megadta magát
nevelt virágom, rakott kunyhóm
a szélnek

*

nevelt virágom
rakott viskóm a szélnek
adta meg magát







Ajándék haiku Rjōkantól Kosztolányi Dezső és Terebess Gábor fordításában:

Kifosztva áll szegény lakom,
de a rabló a holdsugárt
meghagyta itt az ablakon.
(Kosztolányi D.)

*

Kirabolt kunyhóm - 
ablakába beragyog 
az ottfelejtett hold.
(Terebess G.)



2016. március 2., szerda

Nem a Végső*

                                                                                                      Jónás Tamásnak

Sárosi Ervin




Varjúszárny játszik
cserepeket szakító
széllel. Puha toll.

*

Fekete szárny simul
tetőket szakító
szélre. Puha toll.








*Jónás Tamás Végső haikuja inspirálta

2016. március 1., kedd

Vízidő


Éjszaka van
éjszaka van
fekete éjszaka van
iszapos éjszaka van
éjszaka van
éjszaka van
mindig
éjszaka van.
(Kassák Lajos: A vak sóhaja)



esik az eső
eső esik kopogás
tócsa-leves
csapódó locsogás
esik esik
feketül éj szaka
mélyül a
szakadás
égszakadás
vizes éjszaka

esik az eső
nem nincsen
folt hova
nem a vízbe a láb
nem jaj nincs hova
csobban
lecsapódik a
vízig csikar
ez az ázás
nedvesedés
vízvihar

esik az eső
eső esik nem ereszt
csepp csepp tömeg
él éjtócsa-levest
esik esik
feketül éjszaka
közepén
tócsalevesbe
csillan -
ha a fény

esik az eső
esik...



Kiss Mariannáé



víz egyedül - víz keresztel
víz nem ereszt el
testlé lélegzetpára
víz egyedül a lét hívja magára

lassú séta a ködön át elvisz a
nem látszó lépések grádicsa
víz egyedül - víz keresztel
víz nem ereszt el

víz egyedül a víz keresztel
víz nem ereszt el
bőrlátó - érzi a kezed
hogy gördül le a csepp emlékezet

lassú séta a vízen át
ahova nem visz át -
ahol elfelejted lépés szigorát
grádicsát

víz egyedül - víz keresztel
víz nem ereszt el...




égboltmedence
mélyén úszó - lámpások
tócsafénye vonz