Rjōkan nyomán botladozva

Sasa Gyökér képe

The plants and flowers

I raised about my hut

I now surrender

To the will

Of the wind

Rjōkan Taigu (1758-1831)

fordította: John Stevens

A japán zen költő

Rjōkan, három dolgot ki nem állhatott: a költők versét, a szépírók ecsetvonását és a szakácsok főztjét. Kolduló körútjain le-leállt a gyerekekkel labdázni, bújócskázni - önfeledtebben és komolyabban játszott mindnyájuknál...

Soha nem akart felnőtté válni, mesterséget tanulni, inkább vállalta az otthontalanságot, a nincstelenséget, az egyedüllétet - ezt megtehette, mint zen buddhista remete, anélkül, hogy bolondnak nézték volna, bár nem lehet véletlen, hogy úgy hívta magát: Taigu "a Nagy Balga".

Terebess Gábor

kunyhót raktam

virágokat neveltem -

most elfújja a szél

*

íriszt neveltem

viskóm tövében - szélnek

adták magukat

*

megadta magát

nevelt virágom, rakott kunyhóm

a szélnek

*

nevelt virágom

rakott viskóm a szélnek

adta meg magát

Ajándék haiku Rjōkantól Kosztolányi Dezső és Terebess Gábor fordításában:

Kifosztva áll szegény lakom,

de a rabló a holdsugárt

meghagyta itt az ablakon.

(Kosztolányi D.)

*

Kirabolt kunyhóm - 

ablakába beragyog 

az ottfelejtett hold.

(Terebess G.)