2017. augusztus 22., kedd

Zen-fotók: Kiss Marianna (28.)











a tágabb értelemben
vett mindenséget
ellenpontozom

*

bátran tévesztek...
a hullámmorajt
úgyse zavarom össze

*

együtt rezegni
a legbátrabb tévesztés:
elejtem az ént

*

te döntöd el, hogy
beleoldódás leszek
vagy vadászzsákmány









2017. augusztus 16., szerda

Meskete (-képek)





bújócskajátékot
játszanak velünk a
szüleink, Jancsi?






özön-rönk messze
bújtattak el maguktól
minket, Juliska






most játsszuk azt, hogy
valamilyen ösvényen
hazatalálunk






hazavesződés
úgyis, Juliska... minek
vesződnénk vele






ebben a mesében
kénytelenek leszünk
kiélesedni





...vagy akarod?
magába szippantson
az éhes erdő?





az is egy ösvény
a fák gyökerébe
belegabalyodva...




játsszuk azt: az erdő
nem két éhes gyerek
éhére éhes




puszta földön áll
abból áll ki minden
árvává tesz úgyis


*


(Jancsit és Julist
rejtsd el, Sehová, fény -
tetteik elől is...

Jancsit és Julist
rejtsd el elveszésbe
jövőjük elől is.)





2017. augusztus 13., vasárnap

Férges alma





nem a térdeplőt énekelem
de alattunk zokog az ősidő,
bányák gilisztajárataiban
a millió éves halottak hiánya -

a szent-helyeink jobbára temetők
voltak. temetők. voltak.

nem a térdeplőt énekelem
de kizabáltuk magunk alól
a meghittséget és a békét,
érzed milyen kopáran üres
a millió éves kiürült temetők fölött
a gyorsuló szaporodás múlthullató
zakatolása?

a sisere-hadállás-foglalás?

nem a térdeplőt énekelem
de a liget ahol arcon csókolt a fény
két széllegyező leveles ág közt
elmúltakat suttogott a
rám száradó érzéketlenségbe -

téged még sosem fojtogatott egy táj
érzetén a sírás?

nem a térdeplőt énekelem
de a zakatolásunk gyilkos idejében
bányák gilisztajárataiban
a lábunk alatt csak az üresség hallgatása -

ahonnan az elégetett halottak
dühe menekítene az egekbe
vinné a dúlt idő elől a
semmit a semmi űr-hidegébe;

nem a térdeplőt énekelem
de alattunk sír az ős harag
ami ős volt de mitőlünk haragszik
bányák gilisztajárataiban
a kongó, üres hiány:

a szent helyeinket az álmuk rajzolta
és a robbanásig gyorsult égés harsogása
                                 idegen nyelven álmodik.







2017. augusztus 1., kedd

Készletsöprés

Még tart a versszünet, amit a kötet összeállítása követelt ki - sokat számít, hogy a reggeli vers születés-idejében is válogatok, nyomtatok és csoportosítok, és persze az előre elképzelt ütemhez képest így is le vagyok maradva... viszont időről időre kitüremkedik belőlem a szó, jobbára a megosztón. Ezeket ideje volt összesöpörni ide, a blogra, úgyhogy most (mint egy akciós polcon) az összes utóbbi napokban született agymenésem idepakolom.

Visszalapozok, és ahogy jönnek... most úgyis ez a visszalapozás van. Eljött az ideje - hogy lássam, a sok szóból kerekedik-e bármi. Kikerekedik-e. Úgy tűnik, igen...

Slamre, egyéb eseményekre továbbra sem marad idő, energia - de augusztus 31.-én kivételt teszek majd, elmegyek a klubba. Nem versenyezni. Hanem elmondani egy verset a kötetből, ami biztosan benne lesz. Kicsit hosszabb, mint egy slam - nem férne bele az időlimitbe (és nagyon nem akaródzik húzni belőle, mert úgy érzem, valójában egy szóval se hosszabb a szükségesnél). De erre találták ki az Open Mic-et... és  igen, ez azt is jelenti, hogy abban a szövegre élezett közegben is elkezdem reklámozni magam...

Nagyon sok ötletem van... hallani fogjátok őket. De addig is...







Kertben
áthoztuk ajtód, csukódás-hangját,
jogfolytonos a pince

áthoztuk a csukódás hangját -
jogfolytonos a pince





Balkon

nem mesélsz róla
két lépés kerted
hogyan marad végtelen





Fajta

a gyűlölő, és
a gyűlölt - megszólalásig
hasonlítunk




Egy ambrotípia alá

fotó: Baráth Gábor



sátoros nyarak
régi, belakott fénye
bujkál szemedben





Ophelia

Dallos Emese képe



most teljes vagy
egy lélegzeten a
környezeteddel






Alkonyodik

saját



azt a fénylést
hívják az angyalok
lélegzetének







Lakat
          Vidákovich Istvánnak

ezt az apámtól kaptam
úgy, hogy elárulta a kódját.
Neked én úgy adom,
hogy nem árulom el.



2017. július 25., kedd

Gyökérzet


Süveg Márk: Transtevere








ez a kétfelé
gyökeredző lényből az
a fél, amit látsz


*


gömb anyagcsomónk
határtalanba hajtó
kapaszkodása -

csillagáramok hullámát
sajgó léggyökérzet


*


ez a kétfelé
gyökeredző lényből az
égmarkoló fél










van egy kapcsolódó meglátás - Joanna Antosik képével, haikuval, verssel

2017. július 21., péntek

2017. július 3., hétfő

Szünetjel

Kedveseim, eljött a pillanat, mikor minden energiám a készülő kötetre kell csoportosítsam. Úgyhogy megtöröm a reggeli vers-áradást, mert ezeket az ébredésben is legtisztább pillanataimat is oda szánom eztán: a válogatásra és összeállításra. 1700 szövegből kellene kiválasztanom mindazt ami maradék nélkül készen van, ahhoz az ívhez - koncepciónak nem nevezném - amit érzek bennük, mindezt egybe kell szerkeszteni, lesz vele munka elég...

A különböző megosztó felületeken eztán konzervet kaptok reggelire, olyan versezeteket, amelyek nagy valószínűséggel helyet kapnak a kötetben. Nem állítom, hogy ezt a csendet nem töröm meg olykor, ha nagyon kikívánkozik valami - de akkor is ez lesz az 1912 novembere óta működő Irodalmi szabad rablás blog legverstelenebb nyara. Azért a megosztásokon át remélem valamennyire követhető lesz ez a folyamat is - ahogy szembesülök vele, mit és hogyan éreztem fontosnak az utóbbi öt év reggelein. Remélem követhető lesz, avagy teszek róla, hogy az legyen...

Tehát ezt a képet és haiku-párt (a ma reggeli képáradásból egyet, s amit rávetített a figyelem) nem búcsúzóul osztom itt meg veletek:


French women pours a hot cup of tea for a British soldier fighting in Normandy, 1944
(photo: History's Cool Kids)



ilyenkor teázunk -
ebben nem akadályoz
egy kis lövöldözés


*


soha ne becsüld
alá a megtartó
szokások erejét






2017. július 2., vasárnap

Pride slam


Stekovics Gáspár képe




Nyújtózol felénk
léptünk imbolygó végén -
szia, végtelen.




Végig kellett gondoljam ezt.
A Pride első blikkre a melegekről szól, meg az elfogadásról meg a kisebbségekről
hogy legyen mit elfogadjon a többség.
A másságot: ha valaki leszbikus, vagy meleg és ezzel kevesebben van.
Vagy úgy van kevesebben itt, hogy a bőre színe más, cigány az illető,
ha úgy tetszik jobban: roma -

vagy idetévedt kun, jász, sokác...
vagy idetévedt arab, kopt, perzsa, afgán, etióp, kenyai, és így tovább...

vagy csak másképp gondolkodik, szabadon szívna, más a testképe és
viseli is magán -
szóval ez arról szólna, hogyan kell a többségnek a kisebbséget elviselni -
rád van varrva a másság, szívem...

Végig kellett gondoljam ezt, mert keresztény heteroszexuális fehér férfi vagyok, úgymond a többség
kábé fele -
még csak nem is vagyok zsidó...

Szóval én volnék a többség. Úgy kell rátalálnom az érzésre
amit a kisebbség érez!

Nem nehéz. A világ népessége jelenleg hétmilliárd-ötszáztizenötmillió
kilencszázhatvanezer-négyszázhuszonöt-hat-hét-nyolc,
harmincnyolc-századmásodpercenként egyel növekszik,
ez másodpercenként majdnem három ember.
És ennek alig tizenöt százaléka keresztény és fehér és férfi
és a számom egyre fogy.

Naná hogy fogy, én vagyok - avagy a rasszom - a nyertes,
és a nyertesből sose ömlenek az utódok.
A vagyont nem esik jól apró darabokra tépni
vagy eldönteni hogy a jussom kinek jusson kinek ne jusson...
Inkább nem szülök - azaz hát nem szülnek a nőim -
vagy maximum egyet...
Nekem sincs gyerekem...

Így viszont én valójában egy kisebbség vagyok, amelyik folyamatosan úgy viselkedik
mint egy többség.
Félő, hogy mindig is kisebbség voltam - már hogy a rasszom mindig is kisebbség volt -
csak a legsikeresebb, mivel belőlem hiányzott
a legtöbb gátlás, fék, imádtam a bűnözőimmel hódítani
az Új világokat, egyáltalán sose tudtam - mármint a rasszom
sose tudott meglenni a terjeszkedés nélkül.

Lehet, hogy valójában folyton kisebbségek vezetnek bennünket
- a saját rasszomon belül is -
a leggátlástalanabb kisebbségek, ezért félnek, ezért gyűlölnek
ezért keltenek indulatokat ha tehetik, hogy féljünk és gyűlöljünk, mert kevesebben vagyunk és a kisebbségek vannak többen - pedig ha mindenki más, mármint abban az értelemben más, valamiben más, érted - akkor
úgy logikus, hogy valójában senki se más...

Szóval én vagyok a győztes - avagy a rasszom, a vallásom, a nemem, a heteroszexualitásom a győztes -
de ettől még csak egy kisebbség vagyok aki
a fenyegetettség pózában tetszeleg -
holott önös érdekből nem szaporodom túl,
egy kisebbség vagyok aki viszont a fenyegetettsége érzésén és az ebből fakadó
félelemkeltésen túl nem szereti, ha erre emlékeztetik.

Én vagyok a nyertes. Minden empátia nélküli nyertes
kisebbség vagyok. Számszerűsítve
csak egy uralkodó kisebbség -
a végtelennel szemben imbolygó lépéseim végén.






2017. július 1., szombat

Teljesség-átiratok (51.)


Victo Ngai: Cobol BrainDrain (Computerworld 2012, may)






Jóslás a trágyaözönről
Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; miden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít, amit fegyverrel, pénzel, hatósági pecséttel rangos testülettel őriz és mindenkitől megköveteli, hogy e bélsár-palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve; s egyre több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-foldani őket. Lassanként az emberiség egész ürülék-metropoliszt emelt maga fölé, mely most, a huszadik században ráomlott a gazdáira. Ahogy valamikor az eget ostromló óriássá nőtt emberiségre tűz- és víz-özön zúdult, most a ganajimádóvá törpült emberiséget utolérte a trágya-özön. Évszázadokig nem lesz egyéb, mint fojtogató bűz, mocsokban evickélés, háborúzás durrogó, rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes fegyverek helyett, míg a ganaj-kor embere ki nem pusztul. Aki az egész földgolyóból pöcegödröt csinált, most belefullad.
Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)







Érpatak modell-egén
feldübörög a
Red Bull Air Race







drónná alakult repülésünk kézivezérel
lenn a tömeg néz apu végy ezt apu végy azt
ott fenn a pilóta de sejhaj itt lenn a pilóta
tápáramköri-emberiségtest látványt izzad
hallod az égés fenn füstcsíkforrásból hogy dübörög?
drónná alakult repülésünk fentről kameráz
nézd milyen aprócska az a kis kék pötty ott lenn az vagyok én -
az vagyok én az vagyok én ott néz nézd ott pont nézed ahogy nézek!

drónná alakult repülésünk trónján ott lebeg apu fenn
apuszükségletnek kell mit tehet apuszükséglet nem száll le
dolgát teszi apuszükséglet vesz fagyit és kólát
tápáramnemköriapu nézd hogy kerüli a bóját
lenn pitykében a pitykék pitykéznek a pitykefalatkán
mit tehetünk nézünk ez ma a show
Red Bull-t nem Hellt inkább mer' az olcsóbb
az vagyok én nézd az vagyok én hogy nézek!

beleszürkül reggelre az ég is
feldübörög a gép és pittyegnek a gépben a nullák
égostrom ugyan ég és tér rég nincs csak a frontok
csak a folyvást ellenséges égéstérátvonulás
drónná alakult repülésünk trónján apu fenn
nézd meg a híreket édes - apu mit üzen
nézd milyen apró ott az a kék pötty az vagyok én
az vagyok én az vagyok én ott nézek nézd pont nézed ahogy nézek!






2017. június 30., péntek

2017. június 29., csütörtök

Zen-fotók: Brett Walker (3.)










érintsd meg arcán
a számolatlanul telt 
idő nyomát is


*


annyi mindenről hallgat -
jó volna együtt
hallgatni vele









2017. június 28., szerda

határaim








nézed, ahogy levetem
napszemüveggel
a darabka ént


kísérőzene nélkül
úgy tűnik
filmszakadás fenyeget


aprózódóban
hanyagul otthagyott
apró az asztalon


ha kimentem a
divatból, vessetek a
mókusok elé








2017. június 27., kedd

Zen-fotók: Sasa Gyökér (30.)


The Ballad of the Sad Café
April, 2015





megpendül szinte -
sokat szaggatott
vénséges bádoggitár?


*


távolságtól
cserzett hangsor - kilóg a
kakofóniából


*


nem pendül meg - tisztes
méltósággal viselt
figyelmedben sem?


*


kihallik így is -
dallamot éleszt
a csöndje balladája










2017. június 26., hétfő

Szélre vár


saját





a halálfélelem is réteges pite
a tésztatesten kívüli élmény is ízeli
a hiedelmeink is annyira képtelen
filmszakadásokban porcukor-hullnak
hogy úgy is úgy lesz ahogy
nem is képzelem vagy képzeled

egy ilyen sütés utáni kipárolgás vagyunk
amikor először leképezzük a végét
a halálfélelem is réteges pite gőze:
tészta és töltelék és porcukor ami
képes egyetlen aromává oszlani

amikor ennyi pára remeg felettünk
úgy képzelem hogy ez piteillat
egy ilyen napsütés utáni kipárolgás
ami úgy is úgy lesz ahogy
nem is képzelem vagy képzeled

a halálfélelem amikor a végtelent becsukták
párából vont cukros piteillat -
ha szél támad majd nem félsz ennyire







2017. június 25., vasárnap

Zen-fotók: Walton Eszter (1.)


Római - fények, szagok, ízek
Római Camping (3.) 






ki- és beszökésbiztos
birtoklásba zárkózó
szabadság

*

vezess el hálók
legalább levegő-járt
kiskapujához







2017. június 24., szombat

A szappantartó énekei








nem kell szeretni
tárgyat, míg lelke nő -
de nem is tilos.


úthálózat főütőerén
áramló - vajon
kit alkotsz?


méred, menyire
óhaj, mennyire éh a
vágyaid tárgya?


élesztő szóval
teremtett tárgyad lelkét
te ítéled meg?


miért feszül
benned, hogy valami
nálad nagyobbat mondj ki?


nem kell szeretni
tárgyat, hogy lelke nőjön -
de nem tilos.







Zen-fotók: Sasa Gyökér (29.)










mennyi bódulat
fér egy ennyire
kiterjedt szerelembe?










2017. június 23., péntek

Rácsodálkozás: Victo Ngai (2.)

Andrej Tarkovszkijnak


Regular Edition





ázol. amikor a
felfoghatatlan
egy cseppjét felfogod


*


(amikor felfogod
hogy a felfoghatatlan
egy cseppje vagy


*


amikor felfogod, a
megbocsáthatatlan
ázik és áztat)


*


mikor fogod fel, csepp, a
befelé hulló
örökös esőt?





Variant Edition

2017. június 22., csütörtök

hitvallás





amíg lényből szakít inat magot életet a létem
addig irgalomra szorulok.

egy tanítóm rávett, hogy szenteljem meg az
evést és az ivást -
azaz evés és ivás közben
is lássam a falat fullasztó távlatait, az adakozó halált -
azaz evés és ivás közben se felejtsem el:

amíg lényből szakít inat magot életet a létem
addig irgalomra szorulok.



mert az egyensúlyom
amíg lényből szakít inat magot életet a létem
középpont körül pörgő zuhanás -
szakadatlan elliptikus pálya
az éhség napja körül

ahogy az éhséget ringató bolygó zuhan
a maga napja körül:
míg lényből szakít inat magot életet
lényt a lény helyére
maga a bolygó is irgalomra szorul

isteneitől csillagászati távol
az éhség hideg űrébe szakadva
irgalomra szorul.



lényből szakít inat magot életet a világ
fénye és a sötétsége körülöttem

egy tanítóm rávett hogy szenteljem meg az
evést és az ivást -
mert hiába leszek az aszkézis kivétele
a többi evése és ivása közben
egy bolygónyi éhség önmegtagadása:

amíg lényből szakít inat magot életet a lét
addig úgy is irgalomra szorulok.







Móricz Zsigmond: Szegény emberek

recenziós epigon

Walton Eszter:Testvérek - fotogram triplexen - 1x1 m





tudatzsákutcában
véres rögeszme ül:
hogy megtehető


*


tudatzsákutcában
vérrög eszmeként ül -
hogy megtehető








Walton Eszter: Lányaim kertben a róluk készült fotogramokkal

2017. június 21., szerda

Rácsodálkozás: Victo Ngai (1.)


Victo Ngai: The Casserole






közegek sodró
rétegén átsikló
csodálkozás legyél


*


ne váljon
kormányt babráló
unott rutinná az átkelés


*


valaki benned
úgyis lehetetlen
útvonalat választ









2017. június 20., kedd

Repülőhal-szemszögből

Kiszáradtam, mint egy kút; aszott békahullákként kopognak bennem a szavak, ahogy dobozomban az ördögöt rázom. Üres, üres, semmi schrödingeri dilemma. Viszlát, és kösz a halakat. Szárazon fuldokolnak. 
Konok Péter





Most itt a példa miért-hogyan
nyitom nagyobbra.

Csúful a közeg. Szakipari gélben
úszkálunk. Kopoltyútapasztó
szakipari gélben.

Viszlát és kösz a halakat
írta az egyik kedves ágálóm
és nincs miért vitatkoznom vele.

Kénytelen vagyok repülni.
Kinyitom az úszóim,
rovarszárnyszerű hártyák
egy légritka közegbe löknek;

ahol legalább a
szabadságban fuldoklom.

Amíg vissza nem csapódhatok
egy tisztább, belélegezhető környéken.
Vagy nem csap el
egy kifeszített vitorla
tarkólövése.






Tanulmányok a kegyeletről


Walton Eszter: Fény és sötét (4.)





válaszd ki saját
örök időkre szóló
megsüppedésed?


*


suttogd tele a
felejtést - amikor
megszólaltat a szél







Walton Eszter: Fény és sötét (5.)




holtodban sem töröd
meg a sorsosok makacs
nyugvósorát?


*


tapogass mintát
a kőre kúszó fényre
kúszó mohába








2017. június 19., hétfő

hagyásfák







úgy veselkedik az égnek az a néhány -
csended fosztott susogásukban keresed
annyira nem helyén való a hervadás
a kibontakozó kora nyárban.

szárnysuhogás tépte lombokon
tétovázó tekintet - inkább csukd le
és fohászkodj hogy alábbhagyjon ez a szél
ami elfújja kapkodó lélegzetük.

úgy veselkedik - ne harapjon gépi sikoltás lánca
a meztelenül maradt maradék törzsbe
a lombok nem támasztják a lombokat
nyurga magányuk pőre-törékeny.

lábuknál a rönkök elhasogatva
rakott rendben mint a haláltábor
takarékosan rakott halottai
de ne feledd - ezért ültették. hogy elégjen.

csended fosztott susogásukban keresed
pedig csak véletlenül állnak itt ezek a hagyásfák
gazdálkodunk az osztott halállal -
bűnrészességed kétségtelen

nincs itt semmi keresnivalód.








2017. június 18., vasárnap

Zen-fotók: Sasa Gyökér (28.)


Last Year's Man (2017. május)








csalóka napfény
ereszd el áttetszésig
fonnyadó kezét











a párja a nyílás - egymást feltételező páros

2017. június 17., szombat

301. parcella, 1987


Hauer Lajos képe








kegyetlenül nyugodtak -
aztán kegyben, de
nyugtalanabbul

*

van, hogy a kegy a
kegyetlenségnél
nagyobb kegyeletsértés











Shortolás







Ebben a haladásban elfelejtjük, hogy kötött pályán -
hogy ahol mozgunk, annak
(úgy, ahogy nekünk van)
nincs belátható eleje, vége,

hiszen valami körül való valami pályán-mozgásának
alapvető jellemzője, hogy a valamilyen íven
csak önkényesen jelölhető ki a valami
kezdő- és végpontja.

Ahogy a valami vaskályha melegét gyűjtötte
magába indulás előtt az a néhány
nagyon részeg diák, hogy haladjanak -

a kinti mínuszról vitatkoztak
hogy ez is a felmelegedés miatt van e -
meg a mínusz két emberről,
akinek azért kell felszállnia a buszra,
hogy ott tényleg ne utazzon senki.

Haladni akartak a pályán -
én is haladni akartam, de még mindig
a vaskályha körül tart a kétely,
hogy az a mínusz két ember a buszon vajon milyen
reláció önkényesen kijelölt
kezdő és végpontja,

ki kérte őket kölcsön, hogy eladja,
és visszavegye érték-csökkenve később:
a meszesedő csontok és göbös izom
közt a vér erekben szűkülő keringését,
a kiteljesedés mínuszában.

Ki keres még az értékcsökkenésünkön is
azzal, hogy a kölcsönt olcsóbban adja vissza -
és ezek után ki ad ennek a valakinek kölcsön,
s főleg, hogy a kölcsönadónak
mi ebben a buli.

Mert ez az egyetlen közvetett bizonyítéka, hogy a
keringésben az értékünk növekedhet:
még mindig akad teremtő, aki kölcsönad, aki
erre bazíroz -

még ha aztán felszállva arra a téli buszra
valójában nem utazik aztán rajta senki;
ha a növekedésünk csak arra elég,
hogy végül a nullához konvergáljunk.









2017. június 16., péntek

Dugóban


Kim Jung Gi







mindegy, hol araszolsz
ha velük -
ha velük együtt történik


*

mindegy, hol araszol
ha velük -
ha velünk együtt történik










2017. június 15., csütörtök

Beszélgetés temetkezés után


Sean Hopp: Ghost of Ronald Reagan Consuming Young Villager. 2004. Oil and ink





Fekete Anna:
Hús

Sok-sok bánatot csillapít a máj, a vese, a tüdő,
rántva, füstölve, pörköltnek vagy csak véresen.
A csámcsogás minden gyászolót megvigasztal.
A disznó torka fölött megvillanó penge,
a jóllakott mozdulat, ahogy a zsíros szád
megtörölve apádra emlékezel, a tányérok és kések
csörömpölése, az állatok árnya, akik egy jó doktort,
egy nagy humanistát kísérnek utolsó útjára, az apámat.

A jók persze nem töltekeznek halott testekkel.
Ők azért esznek és azért dühösek, hogy téged leckéztessenek.
Hiszen diadal minden megrágott falat.
Összeroppant dió, szétcincált saláta, felhabzsolt alma.

Hát csoda-e, hogy apró részekre kell hullanunk,
mielőtt visszakapjuk a túlvilágon a testünket?






shizoo:
Halotti tor

Mire odakerült, hogy leülünk a régi ünnepi excájg
elé az összetolt asztalokhoz, annyi szart lapátoltunk el -
nem a falat vigasztalt; a nem is titkolt megkönnyebbülés
hogy minden rendben ment. Hogy még jól is esett
a gyászolóknak az a néhány csöpp eső.
A hozzávalókat vettük - aki feltáplálta volna a
dédelgetett hízót penge alá, épp azt temettük el.
Nem volt humanista, sem különösebben jó ember.
Csak senki nem ült a helyén. Ahol amíg élt, evett.

Mindenki halott testekkel töltekezik.
Csak a növény sikolyát illatnak hívjuk, ugyanúgy, mint a
nevetését. A diadal minden élőt megemészt -
összeroppant, szétcincál, behabzsol. Bűntudat nélkül.

Én hálás lennék, ha az apró darabokra bomlás
tényleg elmosná ezt a csámcsogó, testre aggatott éhséget.








2017. június 14., szerda

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (6.)


tipokrif festmények alá

Bodoni oltár








fényleni zuhanásodban
angyal - tollvéged tépem
metszem,

égés holt kormával jeleket
elütő alapon ütőt,

milyen éhes a jel
ha megértik -
éles a jelben az éh,

fényleni zuhanásodban
szót kér
aki néven nevezett,

égés holt kormával foltoz
a fényre a nem látszó Úrnak,

milyen éhes a jelre
az értő
milyen éhes a jelben,

fényleni zuhanásodban angyal
megszólal benne a szó,

látszó értelem-ének
a jelben
e jelben ének az Úr,

égés holt kormával holt jeleket -
hogy holtában is éljen.









Bodoni oltár



2017. június 13., kedd

Teljesség-átiratok (50.)


Jaya Suberg: I dont wear Gucci





Az alkalmatlan kísérő
Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla. S ha különbnek érzed magad azoknál, akik még az út elején vannak, s magadnál különbnek azokat, akik már célbajutottak: behagyod csapni magadat az idő káprázatától; hiszen hogy valaki az út elején, közepén, vagy végén van-e, csak dátum különbség.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





egymásra csimpaszkodó
hiúságokban
vagyunk különbek

*

jaj nézd majomanyám! nézd
milyen szépen görbül
a banánom!






álomban test rakott
szoknyáját rendezem
két élet közt az éj
babrál el szívemen
álomban test rakott
csöndjén ül mint a gond 
két élet közt az éj
fehérlik mintha csont

szoknyáját rendezem
álomban testszerű
két élet közt az éj
elbabrál egyszerű
csöndjén el mintha gond
két élet közt a test
felépül mind bolond
mondj rá egy érdemest

álomban test rakott
szoknyáját mintha csont
két élet közt az éj
új távolságba vont
elbabrál egyszerű
négykamrás szívemen
csöndjében köszönném
azt súgja: szívesen

nincs miért büszkének
álmomban test rakott
csontvázas húsvirág
nyíló bimbó vagyok
két élet közt az éj
illatszín nem lázad
csöndjén ül mintha gond
érezd meg: káprázat.








2017. június 12., hétfő

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (8.)

Pion Istvánnak








térkőre vetül
szokásos rabságaink
rácsszerkezete


*


de te öleld
párnácskáit vesztett testét -
mintha viselné










2017. június 11., vasárnap

Teljesség-átiratok (49.)


A. Aubrey Bodine képe





A közösség-gyűlöletről
A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete: gyűlölködés valamely közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy: a katholikusok, vagy: a pénzemberek, stb.: a gyűlölt közösséget tönkre kell tenni és minden rendbejön. Indulatos kifakadások az illető csoport ellen, de lehetőleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belőle. S a gyűlölet a gyűlölt közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség iránt; a közelebbi jó ismerősök kivételek, csak a többi tűzrevaló.
Effajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenőrizni. Valójában nincs olyan embercsoport, melyet gyűlölni indokoltabb volna, mint például a kövéreket, vagy a magastermetüeket.
Gyakran kérdezd meg önmagadtól: „Van-e olyan közösség, vagy egyén, akit kéjjel bántanék?” S ha van: kutasd ki bántási-hajlamod okát; észre fogod venni, hogy az igazi ok sosem az illetőben van, még ha talán csakugyan kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban. Bosszúállással, vagy tétlen gyűlölködéssel semmit sem javítasz, viszont saját lelkületedet megmérgezed vele.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




azt gyűlölöm
aki felhőt bodorít
a hajnali égre





ezek az undorító vasutasok
a rohadt kötött pályájukkal.
mintha az ember nem mehetne csak úgy
ide meg oda. oda meg ide.

ezek a potyadéklélek kis egyenruhás
kalauzok. meg állomásfőnökök.
ezek a sárgamellényes pályakulik.
meg a mozdonyvezető főleg -
egy koszvadt kormánya sincs.

mindent összekoszolnak a 
rohadék füstjükkel meg a
vezetéken sziszegő áramukkal.
nézd meg hogy néz ki a sínek
környéke. kivakart tájseb.
hogy dögölnének meg.

de eljön az idő amikor a
szabadság útjaival szemben
ezek a maradi férgek elvesztik
a sebességi versenyt.
a saját sínjeikre kéne kötözni őket.
amiért ennyire kihívó
felhőt tosznak a hajnali égre.




Claude Monet: A Saint-Lazare pályaudvar (1877)




"Mozdonyok dühét
akarom festeni - a
kiengedett gőzt..."







2017. június 10., szombat

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (7.)


Kawase Hasui: Wisteria at Kameido, 1932.



a téged firtató
kislánytekintet
túltekint a képen

*

szilvavirágzást -
vagy minket les meg a híd
Szilvavirága?






Kawase Hasui: Wisteria at Kameido, 1936.



létet firtató
kislánytekintet -
kikukucskál a képből

*

milyen hervadások
jövőjét őrzöd, apró
Szilvavirág?








A megértés teljessége kedvéért pillantsatok rá, a japán fametszet, az ukijo-e klasszikus mestere, Hirosige hogyan ragadta meg több sorozatában is ezt a nevezetes látványt, a Kameido Tendzsin szentély hídját a szilvavirágokkal. A Könyvvizsgálókon található bejegyzésben a látvány megragadásának módjairól, annak változásairól mesélek, de magáról a szentélyről is van egy rövid ismertető. Ízelítőnek nézzétek Hirosige egyik képét a szentélyről (az Edo 100 nevezetes látképe sorozatból):