2015. december 19., szombat

Párbeszéd hangolódva


Kép: Tóth Csilla




Kállay Kotász Zoltán:

Ki tudja, merre
hagysz nyomot? És rólad, vagy
többről is mesél?


shizoo:

most hátúszó toll
vagyok - lehetőségek
magzatvizében





2015. december 16., szerda

Zen-fotók: Kiss Marianna (10.)









növényi távlat -
éppen elérzékelsz
a szomszéd növényig








*nem rendszeresen. nem ütemesen. hiányosan. de ami kijön, az legyen kinn. lesznek ilyen meglepetésszerű frissülések.

2015. november 23., hétfő

Szünet



Szeretném tudatni minden kedves olvasómmal, hogy a

 szabad rablás bizonytalan ideig szünetel.

2012. november 1. óta minden nap felkerült erre az oldalra egy vers (vagy olyasmi), összesen 1126 bejegyzés. összesen mintegy 90.000 kattintást produkált (a statisztika szerint, amelynek legalább egy alkalommal sikerült lenullázódnia... tehát valószínűleg többet.) Nagyon köszönöm mindenkinek a figyelmet, a hozzászólást, a megosztásokat. 

Most más dolgom van. Ha elmúlt, akkor újraindulunk.

                                                                                      Hegyi Zoltán 





2015. november 22., vasárnap

Fel! Támadunk!


Felice Fontana műhelye: Anatómiai viaszmodell. A női test nyirokrendszere, 1780–85 k. (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum)



nincs semmi új abban
hogy haldoklom újabban.

lihegő pici hörgésekkel köszön a tüdő
nem hallod? szörcsög a máj vese méreg
megidült ízület kattan nyílik ha csukódik
nem hallod? megavult érfal lufi pukkan

foglalkoztat a test feltámadása
leginkább hogy minek.
az öröme kínalkatú. másféle
sebződés lassan-múlása sikolt
hallásküszöb alatt a zsigerekben
amikor telítődik vagy kiürül.

amikor örül.

foglalkoztat a test feltámadása
az egymásra támadó testeké.
egytövű ölésölelés. minek
kéne felébreszteni az éhség
ábrázatát? a lukakat a világban
amiket a születésünk üt?

lihegő pici hörgésekkel köszön a tüdő
nem hallod szörcsög a máj vese méreg
megidült ízület kattan nyílik ha csukódik
nem hallod megavult érfal lufi pukkan

hangszálmaraton lélegzetnóta
haldoklom születés óta.






2015. november 21., szombat

Égi kavics

                                                 Óda egy Leonidához




nincs szebb hullás a tiédnél.
ez egy olyan mondat, amit nem kéne senkinek se
mondani.
csak most, hogy némileg zuhanásérzetű
hanyatlásba fogtál, csak most esik le,
ez egy olyan mondat, amit jó volna senkinek sem
mondani.

nem mondom, lehet élvezni.
mint a szánkózást. a hullámvasutat.
egy halom élményed szól a keservesen gyűjtött magasságot
sebességbe konvertáló örömről.
amikor fütyülő levegőt hasít a
nem erre tervezett, komótos test.
a véredbe lüktet eufóriája a megnövekedő
veszélyérzetnek.

nos. nincs szebb hullás a tiédnél.
mert (ahogy a régiek hitték) sztratoszférikus mászás végén
engedted el az angyalok kezét.
mert (ahogy az újak hiszik) porszem-Naptávolságból
zabál vissza az ellentett irányú kíváncsiság.

most suhansz otthoni ruhában, kávé, gyenge bor,
erős sör, szerek szerelme siklószárnyain
meggyújtod magad körül a
könnyen lelkesedő levegőt.

nincs szebb hullás a tiédnél.
akkor is, ha csak a magad
kívánságcsillaga voltál.





2015. november 20., péntek

Zen-fotók: Sashegyi József (25.)





egykori tákolt
öröm rozsdásodik -
benövik a bokrok. 

*

kohó-fia fémfény  
szégyenfoltja ragyog -
lélek fut fel rá

*

nikkelezett vas
vágyak korrodálódnak
özönünk alatt








2015. november 19., csütörtök

Teljesség-átiratok (29.)


Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje



A lét visszája és színe
Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé a változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja.
Az időbeliben, változóban az érzékelés igazít el, az időtlenben, változatlanban pedig a képzelet.
Aki elmerül önmaga alap-rétegébe, a változatlanba: ezt akár hányszor megismétli, a változatlant akár mennyire is megismeri, még sincs róla semmi érzékelése. Amit ott megismer: nem tapasztalja, hanem képzeli; csakhogy a változatlan épp úgy vezeti a képzeletet, mint a változó tünemény-sor az érzékelést.
Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az állandóról lehetséges. A lényegről nincs semmi érzéki tapasztalat, csak belső felismerésen alapuló tudás; a tüneményekről nincs semmi szilárd tudás, csak ideiglenes ismeret.
Ha a változó „van”, az állandó csak eszme; ha az állandó „van”, a változó csak lidérc. „Öröklét van” és „öröklét nincs”, „Isten van” és „Isten nincs”, egyformán érvényes, aszerint, hogy az állandóból, vagy a változóból nézed-e.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



középen látod:
nincs közép - valahonnan
tünemény képzel




minden gyönyörül gyönyörűm
könyörül, nem könyörül - minden.
gyönyör ha változik ha áll.
gyönyör ha kötnél oldanál -
könyörül, nem könyörül: minden.

minden tünemény gyönyörül
szolgál - gyönyörül a kín is.
gyönyör ha élet vagy halál
állandósulsz vagy foszlanál,
szolgál, gyönyörül a kín is.

minden gyönyörül e körül.
könyörögj gyönyöröd múljon -
a kvantum éh, a porció
a létre szórt emóció:
könyörögj, gyönyöröd múljon!

minden gyönyörül nem könyörül
gyönyörül könyörül a fény is.
a nem foszló örökbe szó
mi nem hit és nem ráció -
gyönyörül könyörül a fény is.






2015. november 18., szerda

Nem ér






Nem ér rendesen a földig a lábam. Kórszag múlt
duzzanataiban váj, beleszurkál az aktuális reggel
az egykori sebekbe. Még nem fekélyes, de készül
a férfiősök szokott Imre-lábszára. A járhatatlan
kényszereken - meztélláb parázson járás.
Nem ér. Rendesen földig. Ezért tekerem láncos
magánszabadságom látszólag nyeregben ülve, de
igazából a csőd dögcsődörén. Eltörik, szakad, nem
tart meg a szerkezet. Találkozik a földdel, mint az
ejtőernyőjét vesztett leszállóegység. Magam csapom
be, amikor azt hiszem: leszállok - és nem becsapódom.

Nem ér rendesen a földig a lábam. Ez a lebegés
felelőtlen kamaszkora, nem múló felugrás mintha
repülne. Pedig zuhan. Évek óta zuhan, de csak
most sejdíti maga alatt a földet - igazolódni látszik
az érzés, hogy gravitál, amióta látszik: hova.
Nem ér. Még nem ér rendesen földig a fékezhetetlen
sebességgel, ami megöli. De amikor így szurkál
az érben gyülekező szívmegállás, ahogy tüdőpépesítő
bolyongó zárvány feszít az érfalon - ilyenkor tudom.
Az apám is ezt élvezte. Ezt a maradéktalanul
boldog, pót- és egyéb szerekkel bőven hintett
szeretetre méltó, tehetetlen élhetetlenséget.





2015. november 17., kedd

Időrések


Kép: Kiss Marianna



réseket keres
talál pontosan
kattanó időlopód...


***


(múlthálóablakrés levélrésen hitrés tűztorony harangzaj égfényrésnyi cirka
fényzugrés sikátor rózsavirág hitrés játékforró kőrés lépésidőfirka
magány-szele résen örök-heverészem égrés zaja mentén fényfestménybe tartva

réseink örök szép fénycsempébe kötnéd üvegtégla világ mind nézzünk ki rajta)


***


...örökség őrzött
örök-idejét lopva
a pillanatba






2015. november 16., hétfő

Vezérünk örül






világra szóló győzelemben
                             vigyázzatok magamra
semmi se történt mégse minden
                             vigyázzatok magamra
kis ország teste vaskos ujjak
                             vigyázzatok magamra
hagyták hogy trilla sípba fújjak
                             vigyázzatok magamra


gurul a golyhó bőr a placcon
                             vigyázzatok magamra
bejött a centi pont a saccom
                             vigyázzatok magamra
kellett a zsír szelet kenyérre
                             vigyázzatok magamra
ha tapsolsz akkor se tegyél le
                             vigyázzatok magamra


most én napom van én a nap, hej!
                             vigyázzatok magamra
szobrot áhít e büszke rüsztfej
                             vigyázzatok magamra
hős népem éhe ünnep eszmél
                             vigyázzatok magamra
nem kérdi addig tőlem ezt mér'
                             vigyázzatok magamra


én győztem én szép zsírmezőmön
                             vigyázzatok magamra
semmi se történt mégse győzöm
                             vigyázzatok magamra
kis ország teste kékeres bőr
                             vigyázzatok magamra
két oldalt két golyó a testőr
                             vigyázzatok magamra


én jutottam ki fény a buksim
                             vigyázzatok magamra
stadion ember kisvasútsín
                             vigyázzatok magamra
viszem a válladon a sorsát
                             vigyázzatok magamra
te szülsz világra kicsi ország
                             vigyázzatok magamra





  

2015. november 15., vasárnap

Bárhol történjék





                          a kifosztottságnak
nincs lobogója. a cifra nyomorúságnak
nincs lobogója. a menekülésnek egy szál ruhában
nincs lobogója. a menekülésnek egy élet munkája árán
nincs lobogója. a rabszolgamunkának
nincs lobogója. az odavetett éhbérnek
nincs lobogója. a félrelökdösésnek
nincs lobogója. a tülekedésnek a hajított falatért
nincs lobogója. a bakanccsal taposott reménynek
nincs lobogója. az eltartott kisujjal távol tartottaknak
nincs lobogója.

                         az örömnek rosszkor rossz helyen
nincs lobogója. a válogatás nélkül hullásnak
nincs lobogója. a szisztematikusan tizedelteknek
nincs lobogója. a kamerába nyiszált toroknak
nincs lobogója. ki gépen száll fölébe és hullik
nincs lobogója. a kiszámolt hatás statisztáinak
nincs lobogója.

                          nem állok egy zászló alá sem.
mert akit gyászolok annak nincs lobogója.






2015. november 14., szombat

Történjék bárhol






hogy gyűlöljek. hogy gyűlölj.
gyűlölők gyülekezete.
gyűlik. gyűlik. kicsordul.
benne én. és benne te.

hogy gyanakodj. és félj. és csorbulj.
csorbíts. zárd el. ne csorgasd.
gyűlik gyűlik. kicsordul.
a fogad csikorgasd.

hogy húzódozz ha más a színe.
vallása. ha más a hite.
gyűlik. gyűlik. kicsordul.
benne én. és benne te.

hogy gyűlöljek. hogy gyűlölj.
fegyvert keressek. hír ha lebben.
honom védő és létem fosztó
mind testvér a gyűlöletben.

gyanakodjak. rettegjek érted.
estéken át. ne legyen nyugtom.
míg megtörténik. jön a hír.
az emberségünk kell elbukjon

hogy gyűlöljek. öljek. azt ki ölne.
ki úgy néz ki: ölne. aki olyan.
olyan a színe. mint ki ölt.
ennyi elég is. komolyan.

azért csinálják. azért csináljuk.
gyűlölők gyülekezete.
hír csikordul az éjszakában.
benne én. és benne te.








2015. november 13., péntek

Zen fotók: Kiss Marianna (9.)





pára pasztellrétegén
fénylik az érés
búcsúlevele

*

( ...japán fametszet fényből üveglapból párából létrabló hullásból vetkőző őszhajnalesti elhajított lélegzet növényi tüdődarabka szél sustorgás fahangadó földmágnességben látó testrész bőr felhám szem vetkőző őszesti elhajított darabka fa aludj el úgy alszol mint aki bármikor nem ébred vakon némán levegőtlen tavaszig fény üveglap pára mögött aki nem vetkőzik tereibe lopja a meleget az égő facsontból lásd ez vagyunk ez a különbség látók érzők másként alvók fel nem ébredésig másképp létrabló hullások észrevevői szemek ahogy búcsúleveled látványa japán fametszet fényből üveglapból párából létrabló hullásból vetkőző őszhajnalesti... )

*

csapódó pára
kilátástalanságát
ősz pecsételi

*

hova repül el
múlásidő - hol ébred
térképpé benned?







2015. november 12., csütörtök

Ébredőben

inspiráció: http://solosunrises.blogspot.hu/2015/11/napok.html

(három éve, november 15. én)



Érzékeny férfi-napra virrad
elvarázsolt furcsa napra -
ügyetlensége megkapó mert
a mágiáját visszakapta

és tétován mégsem varázsol.
Mint aki tudja, hova tart
leplét elhúzva látja: bomlás.
Ez gyönyörű. El ne takard.

Ez gyönyörű. Érzéki éhség.
Ez is élet - ez is enyém!
Ahogy enyészik úgy születhet
belőle éhélű fény.

Érzékeny férfi-napra virrad
élesedő látvány. Ami
nem kötődik. Nem akar
problémákat megoldani.






2015. november 11., szerda

204-es (kiteljesülőben)



A mai vers tegnapelőtti és másutt vendégeskedik... Kriszta szerint úgy esett, hogy meglátta, meglőtte, kitette; én megláttam, megírtam, kitettem; Kriszta meglátta, mikrofonba mondta - szerintem ez a látvány egyszerűen túlmutatott magán és akart valamit tőlünk. Közös projekt a rögzített látványból: a 204-es.




...múlt örökítőanyagából emlékképet szelfiz a jelen
legyen így. emlékkép legyen ótvar szerkezetek
testhúgyszarszaga bűz. rigó tőgy-meleg bocikörmök
egyensúlykopogása legyen. utazó hús, utazó tej
másképp szükségszerűen borzalmas célok
létfenntartásunk földrabló marhavagonja...


ide tessék kattintani:



ingyen haiku-pár:

létmérő képet
görget gugliz a gépen
a képtelen lét

*

létmérő képet
gugliz görget a gépen
a méretlen lét





2015. november 10., kedd

Hangminták (22.)





hova tartó hol hova tartasz hol
találsz tartást hova tartozol
hol és hova tartasz mit tart hova
kit tart ki kit aki téged kit tartasz
el fel tartalmas tartalmat hova
mondd hova tartasz tartozol hova
mivel tartozol mi tart hova tart és
mit -

őhozzá. tart.


***


napról napra romló
reggel - mindig később
tisztulok ki.


***


képzeld köré a feszített égtükör
színén végiggördülő felhőhullámokat
amint elnyeli kisimítja őket a horizont -

nincs esély a visszaverődésre:
tartásirányban enyészel.


***


jöttöd hangjaiban több
öröm van mint meneteledében?
csak vagyok valahol ahol hallak
hozzám képest jössz és mész -
közben (hova) tartasz.


***


ahova tartasz
oda érek. végtelenben
találkozunk






2015. november 9., hétfő

Hídavatás


kép: Kiss Marianna


egymásra vetülő partok
között híd. talán.

a láthatóság egymásra csúszó
üvegfalán.

összeköthetetlen. egyidejű
hányféle élet.

különvilág partjait markolva
összeérnek?

szegecsrakott fémmel összerántott
átjárhatóság.

fejkendős kapucnis partok
létfényű tócsák.

egymásra vetülő partok?
fény lopta-csalta.

továbbzötyög. egymást nem tudva
idegen partra.






2015. november 8., vasárnap

204-es


képek: Németh Kriszta


nézd jé múlt utazás zakatol szakaszol talpfák
sziszegő gőz lihegő mozdony szénszag füst múlt
kicsiny kaland váltó nyekken tört ritmus kicsiny kaland
kicsiny kaland kicsiny kaland - visz a sín nézd
jé múlt zakatol szakaszol talpfák szénporszag
füst múlt utazás térben időben.

mozdonyvezető fűtő fékező váltóőr bakter
arcok a szegecselt vas sustorgó gőz hajtókar
sihuhú lassú sikakapa sikakapa szép lassú
gyorsul felpörög arcok mosódó arcok sebesség
suhanásában elölüla masiniszta -

nézd jé múlt utazás szállj fel vigyorogj kormoz
ablakon át beliheg a gőz szénporszag füst
juhúúú sípol a gőz éles sípja tovazakatol a
tájon a múlt szelete időtlen.






nézd jé múlt marhavagon állat szállítására
kitalált fadoboz. tetszik? nekem is. szépek a keretek
szénahalom hálóban az alatt tőgy-meleg éhes
biotejgyárak tehenek marhák lassú ringás
múúúú, békés múúú, csiha dobogás ahogy 
egyensúlyoz a váltókon zötyögő hatalmas test -

nézd múlt. jé marhavagon utazták katonák 
menekültek hadifoglyok civilek ha fogyott
légitámadásról támadásra egyre fogyott a kupé
csillagosok katonák, csillagosok civilek a zsidók -
igen ez sírás napokon éjeken át testszag szarszag
beivódó vizeletszag hullák ez a marhavagon
nekik ez nekem ez nem tetszik megidéz fáj.

nézd múlt. utazás. ma is utazás másképp
kitalált fadoboz fáj ahogy átcsattog a sínen 
benne a sehová nem tartó értelmetlen
sorsok csillagosok katonák foglyok menekültek
szerkesztett szerkezet éleszt múltszervezetet
fáj. az a dolga. hogy ne feledjük.






múlt örökítőanyagából emlékképet szelfiz a jelen
legyen így. emlékkép legyen ótvar szerkezetek
testhúgyszarszaga bűz. rigó tőgy-meleg bocikörmök
egyensúlykopogása legyen. utazó hús, utazó tej
másképp szükségszerűen borzalmas célok
létfenntartásunk földrabló marhavagonja.

már az a szint tetszene ha egymással nem bánnánk
zsigerelt állatmód. sihuhú lassú sikakapa sikakapa
békés múúú dobogás, kérődzés békéje kicsiny kaland
kicsiny kaland... nem több nem kevesebb. nézd
múlt utazás zakatol szakaszol talpfák feszülő
élén sínen zakatol sziszegő gőz lihegő mozdony
vezető fűtő vasutas -

már az a szint tetszene ha a múlt ezen örökítő-
anyagából soha többé nem lenne jelen.





2015. november 7., szombat

Zen fotók: Kiss Marianna (8.)


Kiss Marianna képe



ez a csík. élet.
pixelhiba. végtelen
fény semmijében.

*

semmiségbe lép?
kis tornyosulásunk
így rajzol végtelent.

*

fényed vakító
örökében
pici árny.







2015. november 6., péntek

Becsületes munka

itt ma (11.06.) este el is mondom



Jó napot kívánok, megjött a Szakibácsi!
Na akkor kis kezitcsókolom hol az a beteg szerkezet?
Á! Gyönyörű, békebeli darab, igen, az öregek még
tudtak valamit... jut eszembe, hogy is talált
a mi kis szervizünkre? A neten? Arany oldalak jajj, de bájos, és
pont idevág...
Na nézzük... felhőbe hanyatlik a drégeli rom
rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja... hm. hát igen, ez
az a azóta, így, hosszan ejtve tényleg kicsit lötyög.
Semmi gond, ezzel se perc alatt megvolnék, de!
Az a helyzet, tudja hogy ez a legkisebb baj!
Ez csak egy nagyobb baj tünete. Kicserélhetjük. Tényleg.
Csakhogy ahogy ez tönkrement, ugyanúgy elhasználódott
az ádáz. Szóval, higgye el, előbb vagy utóbb mindenképpen
cserére szorulna az is. És hát ott van még a hanyatlik, hát az se
mai gyerek, figyelje meg, néhány használat, és minimum
lábjegyzetelésre szorul!
Lássuk csak... szemközt vele nyájas, szép zöld hegyorom
tetején lobogós hadi kopja... na ez az. Kiskegyed tisztában van vele
hogy mi ez a lobogós hadi kopja? Ó. Ráguglizott ugye? Na,
hát erről beszélek. Ezt már most meg kellene erősíteni
egy alapos, részletező lábjegyzettel, hogy egyáltalán működjön.
És higgye el, így megy tovább az egész matérián.

Gyönyörű, békebeli darab, Bülbül szavú rózsák...
tényleg nem találni ilyet manapság - csak aztán
mire megy vele az ember, ha nem működik?
Nem azt mondom, hogy rohanjon azonnal a
kínai piacra... Óccó, Óccó, vigyed óvassszad, jó lesz,
nem, azt nem tanácsolnám. De le kellene cserélni egy
trendi, friss Závadára, Pionra, vagy tudja mit? Legalább egy
alig használt Petrire... nézze meg itt is:
S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte... látja, hát erről beszélek.
Értem én, hogy komoly érzelmi értéke van, biztosan örökség.
Nemzeti? Hát akkor meg pláne. De akkor is, higgye el nekem,
hogy ez cserés.

Hát, ha ragaszkodik hozzá, kicseréljük az a-t, de gondolja meg,
Kemény is van raktáron, mind a három, István, Lili, Zsófi...
Hát igen, az István picivel drágább, de az egy kipróbált,
bevált, beérkezett modell, Ó igen, trendi, modern, korszerű,
azonnal használatba vehető, és komoly garanciát is vállalunk
carepackkal három évet...

Hát nézze, nem bánom, kicserélem magának azt az a-t itt és most
olyan szépen csillog a magácska szeme. Kicsit ki is fújom...
de aztán ránk tessék gondolni legközelebb is, és félek, hamar találkozunk...
és nem az utcán, ha tetszik érteni mire célzok... számlát parancsol?
Igaza is van, minek annyit számolgatni... hát akkor
kiszállási díj, bevizsgálás, alkatrész, csere, az összesen
annyi mint tizennyolcezerötszáz.






2015. november 5., csütörtök

Szokott Séta


Kiss Marianna képe



kis kötelesség kis öröm
ma könnyen pottyant.
nem épül benne
jön mintha menne.
gyere Szuszi. hagyjad
pfúj. büdös.
a saját szarát is
mi is a szarunkat.
gyere Szuszi. hagyjad.
elbírjuk magunkat.

billegő léptekkel csípőből
lépünk. súly fokozott.
hát óvatosan. lassan járj
tovább érsz. de legalább
még nem botozok.
előkészült már. az
ajtó mellett odatámaszt-
va ott a támasz.
a harmadik láb. a kórász
jövő. most itt a póráz.

még nem százados. még.
csak nyolcvan. kilencven.
emészt a nyavalya
ez meg az. vén banya.
elhordott súlyok. látom.
ha magamra nézek. kevés
látvány üt lyukat
feneketlen iróniámon.
gyere Szuszi. pfúj.
van pár éved még úgy
számolom, hogy
akárcsak én, ne tanulj.

kis kötelesség kis öröm
a sánta séta.
gyere Szuszi. hagyjad.
pfúj. büdös.
a saját szarát is. akárcsak
az ember. különös.
elrepült. és most
nagyon lassan telik.
reggeltől estig.
estétől reggelig.

a séta. reggel este.
piac ebéd. tévé. ha nem untat.
álmatlanságba lógó
hajnalba forgolódó  -
gyere Szuszikám.
elbírjuk magunkat.






2015. november 4., szerda

Fázisok közt


Gustav Gwozdecki




nem vagyok angyal.
fáziskésésben rossz pénz.
nem telik.

kisápadom ébren
visszaverődésem.
reggelig.

nincs angyal a kertben.
egymást fojtogató folyondár
növényzet.

temessetek ide.
kordában tart s viszont
neki enyészek.

kordában tartom.
tart fogyton egymástól
lélegző burján.

fáziskésésben
rossz pénz. a jó rög
ha hull rám.

nem vagyok angyal.
de még lehetek
a kerté.

a holdba sápadom.
mielőtt valaki
leverné.




Daniel Ablitt

2015. november 3., kedd

Rácsodálkozás: Utagava Hirosige (3.)


A Tókaidó ötvenhárom postaállomása
36. tábla: Goyu



gyertek! igyatok még!
nálunk legfinomabb
a forró szaké!

*

(átutazóban
könnyebben ájul
 élvezetekbe a kedv)

*

ne rángass hajnal
szájszagú lánya - éppen
eleget ittunk







2015. november 2., hétfő

Varjúdal




fakó szárnyam fele szárnyam
hova kavarog a levegő.
sete szárnyam fele szárnyam
hova utazik a vad idő.

      árnyéj ragyog a napozóra
      felborzolt-beborul
      ahova tart -
      árnyéj ragyog eleven éhe
      kény-kedv szele sziszegi
      a zivatart -

fakó szárnyam fele szárnyam
hova kavarod a levegőt?
vén szárnyam fele szárnyam
hova szuszakolod az időt?

      élén ragyog aranyos éhe
      szél-borzolt felület a
      puha toll -
      fényén dadog eleven éle
      hullás, sohasohasoha
      puhatol -




úgy vinném élet fogytán
                      belekövetel a soha-táj -
       csőr vájt szófosztó toll
                      hova szakadozik ami fáj
       csőr vájt tollfoszló szó
                      hova nem üzen a maradék
úgy szállnék élet fogytán
                      ahova suhan az örök ég





látom a szél
színén hogy habzik el a sodró íz
látom a szél
színén hogy reptet el a habzó víz

       örökbe reptet - szele hűs sodró íz
       örökbe reptet - szakadó habzó víz
       örökbe reptet - soha-íz szél-intés
       örökbe reptet - felemelt érintés

bízom a szél
ízét hogy nyalja le a hulló toll
bízom a szél
ívét hogy ízesül a hullótól -

        örökbe reptet - vele így érint és
        örökbe reptet - szele így érintés
        örökre reptet - szele így érint és
        örökre reptet - vele így érintés -



úgy vinném élet fogytán
                   ahova suhan az örök ég...    
                             




2015. november 1., vasárnap

Alagút





szabadversben

nap mint napi infernó -
mozdulatlan utazás -
lépcsőzés az örökig ismeretlen ugyanabban -
vájatjáró távlattalanság amit a reklámplakátok
                    evolúciója nem tör meg inkább kihangsúlyoz -
a hely ahol akárki vagy
                    egy idő után inkább befelé se nézel -
viteted magad nap mint
                    napi rutin ótvaros közönyében -
felásott réteges most is lerakódó
                     múltzagyban zötykölődsz -

nap mint napi távolságlopás
az isten ege alatt való alávaló városdugulás őrjöngése
                     ellen nyitott csatorna -
látvány híján eldugult szemmel eldugult zenefüllel -
vagy bámulva valami hozzád alig érő hírt újságlap
                     képernyő telefon érinthető felületén -
bármi
                     tartson távolságot az érzéstől hogy megzabált
                     egy csőben előre rángatódzó csikorgó rozsdás
                     ipari fémgiliszta.

***

nap mint nap végül minden közönybe fordul
a hely jelzés lesz, nincs is ott, nem létezik, sőt
utazás közben szinte te sem létezel, a számos
lehetőség közül: aggodalom, zaklató cipelt
gondjaid sereglete, megosztó megosztások, hírek,
az ingyen kezedbe kéretőző szósaláta helyett
a kikapcsolódás arra a létszakaszra amíg elnyel
a mélység érzete.

itt ritkán ragyog fel a mosoly és leggyakrabban
nem ide ragyog, mint a lányé aki mögötted
a mozgólépcső összsúlyaink felrángató mázsái
között ezt a mosolyt a kezében tartott távolságnak
viseli.

ebben a távolságokat töpörítő, zsugorító
tömegutazásban úgy utazik, hogy láthatólag
nincs itt, arra és csak arra gondol akivel-akihez
éppen a távolba beszél.

így tart a távolságba távolságot egy mosoly,
a helyen, ahol az emberek, ha tehetik a nyitása óta
nem néznek egymás nyíló szemébe
nyíltan.






szonettben

csíkhúzó irányok megnyúlt közönyén túl
fénycsíkok közt csukott szemmel utazó
zajban verdes visszhang a füledig a szó
kezed alatt korlát gumijában csikorog-szúr

hogy pontosan hol vagy. mégis: lényegtelen
befelé alszik mind - téged távol nevettet
a mozdulatlan lépést magadról levetetted
mást lát maga előtt az értelem s a szem -

táguló világba nevetsz. közönyén túl
fénycsíkok közt telefonba fut a szó
képzelt arcba néz és mosolyog az utazó.

hogy pontosan hol is vagytok - lényegtelen
valójában bárhol hangszeglet lehettek
hisz én se hallom míg értelmezem...






intermisszióban

nap mint nap. szemek lukába ájult gépi fény.
befelé lefelé fölfelé. földszintig mélypontig vissza.
biztonságföldszint. ipari mélypont. moccanatlan
zakatolás egy helyben. kattogó húsáru-futószalag.
nem értik. érzik. borzong a bőrükön a hol és a mikor -
látsz engem? látlak téged. az érettség sehol nem
csukja be a szemét. mindegy neki a hol. vezess
poklok hétköznapi bugyraiban Vergilius.



haikuban:

ezért a mélypont
ünnepélye: innen csak
felfelé vezet.



képek: Polgár András



2015. október 31., szombat

Zen-fotók: Kiss Marianna (7.)






nagyszülők hagyatéka.
két istent szolgál:
Urunk. és létünk.

*

kezük nyomát viselik.
hurcolt jelentés
az Úr. az idő.

*

neked Őket jelentik.
szilárdságérzetük.
gyerekkorod.







2015. október 30., péntek

2015. október 29., csütörtök

Teljesség-átiratok (28.)


kitudjaki?

A kívánság mint veszélytelen
Az önkínzás többnyire zsákutca; néha nagy kerülő; csak igen ritkán a legrövidebb út. 
Legtöbb ember részére az élvezetekről való teljes lemondás éppoly káros, mint az élvezetekben tobzódás. Ami pedig a kettő közt van, a mértékletesség („élvezek, de kiskanalanként, óvatosan, takarékosan”): összezsugorító.
Úgy neveld kívánságaidat, hogy ne az élvezetek és hasznok felé irányuljanak: ezzel elkerülöd a lemondást, tobzódást és mértékletességet egyaránt. Úgy alakítsd kívánságaidat, hogy akár az élvezeteket és életbeli hasznokat, akár ezeknek hiányát mellékesen fogadhasd, ne kelljen sokat törődnöd azzal, hogy részesülsz-e bennük, vagy sem. Ha érzésvilágod nem a változóra, hanem az állandóra irányul, ha a változót kívülről, idegenül szemléled, ha mindennel összhangra törekszel, ha az örök mértékre figyelsz: ezzel életbeli kívánságaid méregfogát kihúzod és számodra az élet javai és kárai nem veszedelmesek többé, csak felületesen érintenek.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




ahová nézel
úgy fogyasztasz? teljesség.
soha nem fogy el.





ültesd iskolapadba a vágyat
futkározzon a szünetben
zabolátlan
                  az udvar
porlepte kopó füve tartsa
az ösztön könnyű hitetlen
ragyogásban

de hol mit szünet szüntetne
győzhesse a fénylét példák
észbejutása
                   essen
le neki a fel - hova nézzen
hova éhüljön az étvágy
léte csikó
                kifutásba -


ültesd iskolapadba a vágyat
tolla emeljen ne borítson
olajsár
           élvezet és
kívánság és hasznok
most kell most rögtön?
odakozmál

rászoknál levegő mód
éhed mintha tüdőn ki-be
lüktet rajtad
                     a széles
lehetőségtár epizódokká
szűkül hol a vereség eszi mind
a hiába kiélt
                    diadalmat.


léted ragyogó fényét
sose lepje, ne borítsa
ne árnyalja
                  a kozma -
úgy tied a világ meg a
vágy éh úgy nem bánt
tudás-almafa tárul
                             önként adakozva.




2015. október 28., szerda

Imbolygó




zötyköl a reggel mintha utaztat
pedig úgy ülök itt mint máskor
tengeri-betegít himbaiszony lep
ebből a nem-is-utazásból.

zötyköl a kávé lötyögi a gyomrom
mély űr nyeli túl sok a hely benn
hullámzik betegít fröccsen a permet
pedig ülök itt helyben -

tán a golyó - amelyiken utazom
imbolygást mímel a pályán
tengeri-betegít fröccsen a permet
ebből a pici is fáj ám -

vagy csak a lendületem fogytán?
pedig úgy ülök itt mint máskor
rántson mentsen pilla figyelmed
ebből a nem-is-utazásból!





2015. október 27., kedd

Hapci

Fodor Ákos után kötötten

képforrás: cotcot.hu





A náthád hogy van?
Köszönöm, jobban!
De te akkor rosszabbul?

*

Jobban érzed magad?
Soha jobban mint
mikor beteg vagyok...

*

Betegen minden
porcikámról külön tudom
hogy létezik...







2015. október 26., hétfő

Istenvirtuális




párát gyűjtene a rét -
vadmurokcsontokra hálóz
a pókfészekalja

ennyi tobzódó éhséget
forgatott a szél a párát erjedő
őszi zivatarba

 legyeknek
készült full extrás röppálya mondd
hány légy egy élet?

párát gyűjtene a rét - rovargulág
mennyi halállal tömsz degeszre
ekkora éhséget?

ennyi tobzódó éhség -
ki törpe bioszárnyon száll föl és be
annak nem térkép e táj

párát gyűjtene a rét -
vadmurokcsonkokon a hálók megannyi
lengő éhség-uszály

istenvirtuális konzolfelület
velünk is hasonlóképpen játszik el
míg rét alá temet -

de legalább a tekintetemet
levehetném róla amíg a saját játékom
pályáján lépkedek.






2015. október 25., vasárnap

méret


M 31. galaxis - Androméda köd (fotó: MCSE)


nagyralátással
együtt mélyül növekvő
zsugorodásunk






2015. október 24., szombat

Sarabi




szégyen merevülhet hűlhet a szemed mélyén hogy
bajod mer lenni és abban a bajban nem fér
ennyi kirobbanó öröm

ott állsz a színpad előterében belőlük áradó
erő erőterében kitölt lüktet szabadul ritmusra
rángat a ki nem mondott köszönöm -

csak a szégyen, az ott van. szégyelled magad így
látod, ennyire nem mer felszabadulni a beléd szocializált
kerítéskor

oldás és kötés a zene - ott lüktet benne ahonnan
jöttek a távoli honnan, idegen-messze - mondd
hol is élsz, hol?

egy bolygó egy golyó pörög istenbilliárd rohanó
apró pont búgócsiga napspirál ez van - a szűk
kis ketrec ahol ők

ugyanúgy lüktetnek éhük ugyanúgy támad a
jóra a húsra a vétekre az éhük támad az éhekre -
ahol ugyanúgy vesznek levegőt

épp csutkára fogyó reményeinktől lüktetnek
az ének szavai - halld bajban az otthonuk így
a te otthonod is bajban

van - velük és nélkülük épp nem tudni milyen
ritmustalan éjt élnél épp valami penge-ragasztott
gépi zsivajban -

itthon épp csutkára rágott reményeink kishúgát
olvasztja a hangba a benneteket ragadó
szívből fakadó ének

s valaki szégyelli magát benned hogy nem hisz
nem tud hinni
a hangtálcára rakott ugráló maradéktalanul élő alakok
eléd penderült szívének

ott sápadhat a szemedben mert a gitáros szemfüles -
ahogy átpörgeti rajtad hét-test-egy-akarat ellenére
szabad éhű tekintetét, bontott,

finoman bepakolt kis ritmussal köszön és
már nemcsak a hangözön él. már neked él a zenész -
aztán ki is kacsint:
ne szégyenkezz.

nevess. nevess ahogy ő. táncold ki a gondot.







2015. október 22., csütörtök

Beszélgetés egy Francesca Woodman-kép ürügyén




Hegedűs Gyöngyi:

egy francesca woodman képre VII
(immanens etűd)

mint arcom, előlem úgy rejtőzöl.
felismerhetővé épp az tesz,
ami a látótérben magadból hozzád
rendelhetetlen. a tükör
hátraarc. a fénysebesség
is késedelem. a testből
csak lélegzetnek felülsz.
transzban immanens etűd.




shizoo:

kép
csupaszult falak közén
nincs magadhoz
szinte semmi közöd

etűd
nem látom mid éled
hozzádrendelhetően -
pedig élem

kóda  
kiszolgáltatottságod
látótértörés -
árnyék. idegen.








2015. október 21., szerda

Kritikus (úr)

Kassák Lajos engesztelhetetlenségének

Oleg Csubakov festménye





Kritikus (úr) hatkor kel kelti macska órazaj
tágra kötött kávéidejében csordulnak a pixel-
bögrébe a versek
Lábát nyaldossa az új nap hétfő-jellege mindig
épp kinek és mit ígért mit szeg meg milyen
éhenkórász képpel mentegetőzik
(ami hogy jaj hogy lesz hiteles - piknikus alkat
pikszisből kipotyog folyvást új közeg ellen
próbálgatja az állást).
Szóval félresöpör carpe diem hatkor kel
kelti macska órazaj
és verset ír mert karban kell tartani
amit ő sem fog a satupofabefogással sem sohanem
fogával a túlsó partra -

Kritikus (úr) kelti a párját neki kávé kell
kritikusnak ő kell édes szellemhús kritikus
tömeg. Reggeli nyűglődés jön óra alatt a
friss költői vénametszés kicsorog. Eret
vágni a vénán ez is egy zavarosodó kor
tükre-kép: lassan alvadó hűlő igéket kavargat
a monitoron a virtuális kávéskanál.

Aztán Kritikus (úr) késve öltözik trombiharisnyát húz
annak jót tesz a mozgás a térdízületnek annyira nem
de ez van - akár a szexben a testi igények ritkán
ölelkeznek harmonikusan a korral: mire tudná mit-hogy
úgy már nem megy. Két kerékre pattan és szűkebbre vont kis
csökkentett üzemű kifutását gyengített ütemét
heti kétszáz-kétszázhatvan kilométerét megkezdi. Letekerni
a távot a hájat a vacsorára zabált hurkát csokit
ezt azt. Letekerni a létre tekert szalagot hogy ajándék
legyen ez a nap ami addig jó amíg teker:
addig nyeregben van.

Kritikus (úr) fillérvitéz. Soha nincs mindene. Ha bejelentik
akkor minimál. Ha több akkor nincs tébé áfa a jól
belakott két-hárombetűsökből nincs nála elég.
Soha nincs mindene de semmije sincs soha annyi hogy
ne keressék. Megfigyeltétek? A csóró vesz
mindent a legdrágábban mert mire kifizeti
ráfizet. Késedelmi kamatot bánatpénzt közjegyzőt
apámfaszát. A csóró vásárlásainak a legnagyobb az
apámfaszatartalma.

Szóval bögrébe a versek térdízületbe a
táv köpetélet kis tótumfaktuma. De aztán
este! Nyílj színház- hangversenyteremajtó
bevonul rajt Kritikus (úr) és partnere.
Avagy Kritikus (úrnő) és párja. A szerepek
cserélődnek a feladat nem: írni kell róla.
Az élményt csordultig hagyni a szóba -
portál várja a jól skribált cikket ajánlót egyebet.

Ez a ritmus. Még tart. Nevetséges igen.
Valaha mesterség volt a figyelt szó
olykor vérig sértő folyatása - tán
még most is az. Kritikus (úr) jó
szándékú amatőr. Versenyelőnye
hogy nem olcsó: ingyen van.

Ez van ingyen belőle - bár ő
jobban szereti így gondolni:
ajándékba. A figyelem a
szó ami csorog még -
ami még jelent
hallomást
látványt
ízt -

még dobog
még dobog
még dobog

a végzet lovasainak csillagszikrát szóró patkolt patája.






2015. október 20., kedd

Befelé (másodszor, meglepetésekkel)

Lakner Zsuzsának 





Bármekkora holnap gyufaszálméretű távlat
ellobbanóban -
bármekkorára nyílhatsz befelé a
nihilminiatúrák
egymás mellé sorakozó tömegébe -

soha nem vagyok ott hol nem vagyok én soha
holnemvolt sohanemsoha holsoha soha nem -

soha értelmét vágd el nyissz itt vége a pont beleér
veletek könnyen megy katt katt azután hű és kész
csupa egy és nulla a szövegágypart mossa 
mossa vásznat elkapdossa -
szókese disznószőr szűk szőke fénypihe szökdös a sonkán 
soha nem vagyok ott hol volt hol nem se az üst se a füst -
volt hol soha nem vagyok ott disznóröfögés
dalaim soha nem soha soha soha nem
csapatostul a holnap 

disznóölés.

bármekkora idő tapadt az elcsöpögő kontinuitásba
van hogy befelé a nagyság széttört cserép
elázott lapok a lámpafénykör nedves tócsaszélén
süvegelhetetlen fuldoklásaim.

semmi tiszteletre méltó nincs a töredékben
ami nem tud megtörténni egymástól az nincs is
befelé önnön ásatásom lapátolt hulladéka
nem tudom ebből a halom szemétből mi lesz
vitrindísz a tárlaton.

ilyen amikor elfog a kétely és nem lapozok
valamelyik megnyugtató mesémbe. csak nézem
befelé tágulóban azt a belső naplementét
amelyben kontúrjukat vesztik az ellentmondásaim.

ez a számlálhatatlan összefüggésgazdagság vagyunk?
igen, meg ez az igeidőkbe tördelt
összerakhatatlan egymásmellettiség -
akartam neked egy reményteljeset megint de látod
ez vagyok most, ollózott haldarabkák pillanatfelvételen
megőrzött kétségbeesett tekintetek -


-----


kész válaszaim kedvéért. látod. ilyen ez. a teljes tükörkép, a
mindkét oldalon befelé táguló örvény egymáshoz
alig megtartó, sérülékeny fényben remegő
felületi tapadása.






2015. október 19., hétfő

Chorus persolus




szél borzolja a fasort, túl a ravatalozón
de idáig nem hatol el.
égre hajított szélfútta zsebkendő
kavarog nyúlik szakad lecsap elsimul
és újra égre habzik a seregélyraj.
a varjak sokkal céltudatosabbnak
tűnő manőverei zilálta dallam.

játszik énekel egymással a levegőbe
teremtett toll. a galambok röpte
mintha céllal megvert hova-tartó kottavonal -
átnyilallnak a sírkert fölött. mintha ez
a seregéllyel varjúval pöttyös ég
nem az ő birodalmuk volna.

úgy képzelem, hogy a varjak vannak otthon itt.
de semmit nem tudok erről a helyről.
nedves, friss földszag terjeng.
enyhe avarszag - az egy parcellába helyezett
idegen álmok egymásra rétegződő illata.


      a pap jól beszél. ember módra. olykor
      ennyi pont elég. hogy emberi.
     
      csak ne énekelne.

bármi hamis van ebben a szomorúságot
komponáló látványban, nem a seregélyek
röpte, nem a varjak, galamb-nyilallás, távoli
felzúgó jegenyék, bolyhos csomók
páradrapéria az égen -

bármi hamis van a sírok rendet sugalló
botrányában, az egymás mellé temetett
gyerekseregletben, kőben és emlékekben
amiket hordoznia kell a kőnek, a kimért
növényzetben, a kertben, amely
szerkezetében is gyászol -

bármi hamisság van ebben, az belőlünk
fakad. úgy képzelem, valakik most is
együtt éneklik a hittel a gyászt. nemcsak
egy szál felerősített hang tétováz
öröklét libegő lángocskája
az októberi ködben -


      majd egyszer elköszönünk. ember módra.
      remélve (nem remélve) észbe vehetőn túli
      találkozást.
 







2015. október 18., vasárnap

Rácsodálkozás: Utagava Hirosige (2.)


A Tókaidó ötvenhárom postaállomása
12. tábla: Misima (Hoeido edition) 



ismeretlen Úr
ködbe foszlani indul
a szokott úton

*

Egykori út
hajdani vándora mondd -
hol jársz? Milyen ködben?







2015. október 17., szombat

Temetés


Vincent Van Gogh: Földúton



Nem jársz már úttalanom
soha rajta. A hiányod
kőszürke ködöt károg.

Nem jársz már. Átlépted
kerített tereken túl
kavarog tollhull a határod.

Hullámtorlódik az ég.
Lassú viharában csupaszul
verdesnek a fák.

Nem vagy sehol és
mindenhol téged rajzol
árnyfénybe világ.

Nem vagy sehol és
mindenhol. Kerített
tereken innen-túl.

Szálanként szórom úttalanom.
Leszedem koszorúd kőből merevült
csupaszult sírodrul.

Szálamként árokpart égpart
közepén szélén szórom míg
fény és lépés tart.

Nem jársz már úttalanom
levegőből formálsz (ha) körém
ölelő békés kart.







2015. október 16., péntek

Zen-fotók: Szabó Zsolt (2.)






bálnát szigonyoz
tüske húrsebez
bálnazsírlakos
reszkess


*


felhőpart öblén
kétfelé ringó bóják
jelzik a zsákmányt








2015. október 15., csütörtök

Őszi fabeszéd





látod elszakadóban
hasadoznak a szakadások
a szájban hasadoznak a szóban
szakadoznak a szálak
lebegő lifegő puha élet libegek
szakadoznak testre tapadt egykori lázak
szakadok tőled tőletek el
éjmély szétavulásig
huzat ásít rajtam borzong hidegül
tőlem szakadó másik
látod elszakadóban
a szakadások
hasadásig -

látod foszlik a kötelék
hidegem van tőled tőlem hidegül
számlálatlanul el az ég
számon tartana látod én még
tartom a számon
soha nyugvó soha ki nem alvó
álomtalan eszméltét sem kipihent
leveles számom -

látod foszlik a soha is
szótól szó foszlik ha hamis
neked éneklem bár neked argó -

álomtalan eszméltedben a csend
lüktet
látod foszlik de ha szánom
de ha bánom sem
rakja sebére az írt
nem varrja idő össze
szétszakadó zöldből kitakart
testnyi sebünket -

látod nyers és könnyen ítél
az idő megy az ősz
megjön
lassan lopakodva közel éhül a tél -

kéreghasadó szó
pára liheg levegős
szétfoszlik nyeli el jégtorkú felhőhomloku ég
lifegő puha élet dermed a szélben a jelmez
jöttén szakadoznak az ellebegő kis igék
közel éhül megsimogat
hamisan hiszen így
fagycsókol s vele elvesz -

neked éneklem bár neked argó
levelekkel a szélbe kavargó
elfajulásom
hogy nyeli el jégtorkú
felhőhomloku ég -

látod elszakadóban
hasadoznak a szakadások
nyelvem amivel a szélbe suhant
ágtól gyökeréig
nedvet nyalva a ragrím
csillagzene vízszó -

éjméj szétavulásig reccsent
fagyszava jaj marad így
csak a vad kín
lebegő lifegő puha élet jaj zörgő
hullaavar
pépes televénnyé sárrá dúlja szavam

az első hózivatar -






2015. október 14., szerda

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (18.)





kavargásból tapadás -
szélvízüvegárnyék
levélfestmény

*

őszöd komponálta
észrevételed:
festmény, hisz bele látsz

*

időket úszunk
az ősz avar-revés
akváriumában






2015. október 13., kedd

azért is





túl a bébiringatás-pótszer-mivolton
a macska azért is izgatott, mert
az empátia és az önzés olyan
zavarba ejtően, bájosan kecses,
ellentmondásos, emberre emlékeztető
elegye, amely alig mutat alul az értelmen
talán tényleg csak az utólagos
indokrendszer felállításának hanyagolásában
különbözik -

három és félkilós kis leszarombomba
amely néha mégis meglepően jól érzi
a másik szükségét és hajlandó
úgy görbíteni a maga önzését, hogy
empátiának látsszon, mintegy a kényszerek
egyfajta tudomásulvételeként ahogy
a levegővétel kényszerét például -
hogy aztán a maga szája íze szerint nézzen
levegőnek -

de megöregedett. rigorózus lett, kicsit
koordinálatlan és nemcsak a mozgásban
az empátia látszata is kialudt az önzéséből,
olyan, mint egy állandó felügyeletre
szoruló memóriazavaros, folyamatosan
emésztési problémákkal küszködő,
magával teljes munkaidőben mással
törődni képtelen öregasszony
aki már a látszat megőrzése érdekében
sem kérdez -

túl a bébiringatás-pótszer-mivolton
állandó testkontaktusban kihűlő csontbőr
semmihez nem férek hozzá tőle,
olykor a szavakat sem engedi hozzám -
állandó méltatlankodásával bennem is
önmagát fogyasztva, hogy azon kapom
magam egyre gyakrabban azon...
a mi-lenne-ha pendülő belső zajára még azért
összerezzen, és kicsit mindig jobban
van, jobban vagyunk -

szeretném tisztességgel elkísérni
ebbe a sajátságosan szűkre szabott
érzelemszegényedésbe amely
akármilyen furcsa: sokkal inkább
engem - bennünket - fojtogat,
amely olyan ízetlen, mint a kórházi koszt
szeretném tisztességgel eltemetni és
őszintén szégyellni és alig titkolni a
megkönnyebbülést.






2015. október 12., hétfő

Október (In memoriam...)


Kiss Marianna képei




visz a szél pörget a szél
de e ködben én is
elcsitulok

*

tündérhont ködlő kapu
kérlek, apu - valahol
legyetek








2015. október 11., vasárnap

Tükörmély


Kép innen


úgy kéne a világba
nézni - ahogy a
gyerek merészel

*

csodálkozz rá, ahogy
a gyerek - úgyis
sírás lesz a vége





2015. október 10., szombat

látogatás





nem éreztem, hogy az utolsó.
volt, hogy igen -
nem tudom, melyik a jobb.

ezt nincs mi puhítaná.
amitől jobban elviselném
a velünk eső gyalázatot.

köszöntem. legalább.
enni adtam
idő vizezte szemednek magam.

most nem rajtam múlik.
hogy mint annyiszor megint
megszegem a szavam.

"három hét múlva jövök, mama."
könnyen szaladó. könnyelmű.
súlytalan szavak.

a csalódást most elvette tőled
egy nálunk nagyobb
akarat.

mennék. helyekre ahol
az ölbe ejtett
dolgos kéz pihen.

de üresek. aki hiányzik
a kövek alól is. azt
nem pótolja senki sem.

helyek tűnnek el veletek. én is.
a gyermekkorom látványai.
egykori tája.

már senkinek se -
tudom, hogy kinek maradok
amíg élek az unokája.






2015. október 9., péntek

Rácsodálkozás: Utagava Hirosige (1.)


Ando Hiroshige:
Celebration of the Cock Festival in the Ricefields near Asakusa




nem kell minden messzire
nézőnek meglátnia
az istent








2015. október 8., csütörtök

Barcelona


Kiss Marianna képe




fénybabrált szőttes a léted
belevibrál annyi felől vetül ülj le
ami gond szórd szét -
gyere ülj le az ízek játékába ezek
jellemzik bemutatják nemcsak
a helyportrét
de az apró részleteket beleigazító női kezet

gyere fénybabrált lét ne szakadj
tovább a gondba ülj le rendelj
rázd le a zsákot -
belehelyezi a városi tájba magát
egy kicsit otthon lesz szakadó
bárhovautazásod
színeitől fonnyad a jaj mit hadaró nyelvbeli gát

ez a reggel az este a délben
belevibrál annyi felől az idő
mese kezdtevége -
belehelyezed a szívbe a percet
felfénylik léted választást fakadó
eredetisége
gyere ülj mellém hercegnő gyere utazásherceg

ez a fény itt délfény ver az éle
máskor dolgokat így simogat látod
ezért nincs bárhol -
gyere ülj fényízek játékába velem
s vidd haza más-kép-ízeit érezd ebből a
máshova utazásból
ez is egy-lét ez is egy múló hely
                                       nem múló helyszerelem