Óda egy Leonidához
nincs szebb hullás a tiédnél.
ez egy olyan mondat, amit nem kéne senkinek se
mondani.
csak most, hogy némileg zuhanásérzetű
hanyatlásba fogtál, csak most esik le,
ez egy olyan mondat, amit jó volna senkinek sem
mondani.
nem mondom, lehet élvezni.
mint a szánkózást. a hullámvasutat.
egy halom élményed szól a keservesen gyűjtött magasságot
sebességbe konvertáló örömről.
amikor fütyülő levegőt hasít a
nem erre tervezett, komótos test.
a véredbe lüktet eufóriája a megnövekedő
veszélyérzetnek.
nos. nincs szebb hullás a tiédnél.
mert (ahogy a régiek hitték) sztratoszférikus mászás végén
engedted el az angyalok kezét.
mert (ahogy az újak hiszik) porszem-Naptávolságból
zabál vissza az ellentett irányú kíváncsiság.
most suhansz otthoni ruhában, kávé, gyenge bor,
erős sör, szerek szerelme siklószárnyain
meggyújtod magad körül a
könnyen lelkesedő levegőt.
nincs szebb hullás a tiédnél.
akkor is, ha csak a magad
kívánságcsillaga voltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése