Molyirtás

(ez egy alkalmi poéma, a moly.hu-ról való távozásomkor született - értem, de nem élvezem, hogy ez a legolvasottabb...)



Elmúlt a nyár és önként múlok innen
bocsesz agyő moly, agyő kis agymosás
egy máshol vésett komment miatt várom
hogy kitiltsátok végképp a párom
szószütyőm hát én is tágra tárom
hogy hasson itt a lázas lázadás -
mert beszóltanak a harcos bloggerek
feszítve szörnyű bilentyűzetet
szókkal sorozva szárny felett a főt
oh pardon bloggerinák mindenekelőtt
kik mintha molyfőfőből főztek volna sültet
boszorkamódra erre egyesültek -

Elmúlt a nyár és más is múlt vele,
sok múlt ezen s nem tetszik ez a múlás,
hisz hullva hull a tiltott férgese
ez így helyes? Ez így megy, nincs mese?
Hát önként múlatom majd máshol az időt,
bár a reggel rítusába szépen belenőtt
hogy elmolyolok itt a más szavával,
kelő napocska kávé és madárdal
mellett - mint kinek
más dolga nincs
mint lapozgatni ó a frisseket -

Elmúlt a nyár és foszlik ez meg az,
elvesztek így tán többet is mi látszik -
nem érkezik majd haikuban vigasz,
kevésbé látom, mit csinál a másik,
a többi, akinek a szó éppoly létezés,
pénzen vett betegség gyógyszere
ahogy nekem -
de másféle fény a rokon lelkeken
majd eztán máshol játszik:
háromszor hajnalban az alkonyat,
három ízű három búcsú látszik
persze zavar, ha mást talán nem is -
s ilyenkor minden összegzés hamis.

Elmúlt a nyár és nem múlik a mérgem
így, tyúkperekre csurgatom a szót -
mint egy idiót
de elhallgatva nem hallgatok mégsem:
viszlát kis hadnagyom,
pá kis aranyom pá,
nem a kedvetekért moderálom magam,
válok immár nyomban nyomtalanná -
mert innen szempontokon és érveken
legalább ott legyek elves és ne elvtelen,
ahol nem fizetnek hogy milyen legyen
a mondat íve és hogy miről szóljon
kettőspont, a vessző és a pont
ezzel ne nyerjek, és ezért ne bókolj -

úgyhogy kivárom
míg törlitek a párom
aztán agyő Moly.