2013. szeptember 18., szerda
Átkelés
napok óta robotpilóta üzemmódban -
néhány elhibázott gesztustól kikapcsolódtam
lököd tovább körém örvénylő viharzóna
hagyom magam tovább lökdösni a szóba
nem szólít a világ nem nézek a szemébe
legalábbis a felhők takarta napba nem
félrerugdalt leveleket fogdos hevenyészve
összefoltozott tekintetem
valamerre tartó akarat e a botrány -
lát újra célt majd felhő résén lebegő szem
vagy megállok a lendületem fogytán
csak úgy a levegőben
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gyertek vissza! @n.
VálaszTörlésNagyon sajnálom, de nem. Tudod talán, hogy elsősorban azért jöttem el, mert a lányok törlése enyhén szólva jogtalan volt, másodsorban Timi miatt - de ezt megírtam versben. Viszont a konkrét cenzori magatartás, az ellenvéleményeket - olykor akár csak a kételyt és aggodalmat megfogalmazó karcokat (mint amilyen Jucié volt pl.) szisztematikusan törlő cenzori működés miatt nem megyek vissza - és a sok fiatal miatt, aki az összképtől elzárva fogalmazták meg a maguk lelkes kiállását a Moly mellett.
VálaszTörlésMerthogy évek hosszú során át voltam én is ilyen összképtől elzárt fiatal, egy diktatúrában, amit alig is érezhettem annak - pont ezért. Akadnak, de alig rossz emlékeim abból a korból - viszont ezeket az emlékeket mélységesen átszínezi a szégyen, az egykori jóhiszeműségek valóság-mögöttesétől elfogó gyomortáji hányinger.
Látom magam köré szilárdulni ezt a gondolkodásmódot és tömegvélekedést irányító (meg)vezetést, csak most egy másik előjellel, mint annak idején. Az egész társadalomban - nem tetszik, ennek hangot is adok, de elviselem, mert benne létezem. Viszont a szabad időm (kvázi az intim időm) nem szeretném ilyen légkörben tölteni.
Megírtam az utolsót ezzel kapcsolatban. Utoljára a címe, úgyhogy ez itt már egy utolsó utáni. De ha tanulnak is belőle, én már nem megyek vissza. Sajnálom. Hidd el, nekem is hiányozni fogtok.
nem találom a direkciót nincs meg az origó
VálaszTörléskora ősszel fészekalj fiókát vető rigó
módjára röptenem őket mond minek
pelyhük nem szárnyal éneket a szinte senkinek
ide másoltam az egykori harmadik versszakát. vitt a robotpilóta akkor is, amikor megírtam - ez a beszivárgó rutin és szimmetria-vágy (hogy két-két azonos rímképletű versszak egyensúlyozza egymást, hogy bomoljanak az indokló képek stb.) dokumentuma - szerintem erősebb nélküle.
Erősebb.
VálaszTörlésEz meg is marad(t) bennem:
"vagy megállok a lendületem fogytán
csak úgy a levegőben"
Minden jót neked! n.