2016. december 31., szombat

Beszélgetés biztos pontokról







Bokor Krisztián

Hasonlítunk, mint az ultrahangfelvétel
és a lasagne
csak valaki kevésbé kínos kettőnk közül
nem az életkor teszi
nem a légzés
sem a tanulmányi eredményünk súlyozott átlaga,
csak ez a hazafele út.
A megállók az istenek,
hogy magunkban legalább hiszünk,
mint a szobrok és a vér.
Biztos pontok: filmben történő megváltás.
Címszavakban kommunikálunk
mint a Népliget.
Halott démonok.




shizoo

szokj a kerékre.
biztos pont -
elgurultodban markol össze.









2016. december 30., péntek

Ferdítés hóra írva


Sasa Gyökér képe




Young forest and old snow--
winter companions
in a tight embrace.
(Sasa)





ifjú erdőre
ősi tél köszön
fehér hóöleléssel
(shizoo)










2016. december 29., csütörtök

Világviszonylat - slamverzió








Ülök hajnalban a számítógép előtt
hogy verset írjak, ahogy szoktam.
Erre itt veri a plafonba magát egy légy. Fölöttem.
Verdes, Idegesít, ahogy a kijáratot keresi.
Bután menne a vetülő fény után.
A rovarok éjjel a hold fénye után tájékozódnak.
Ennek itt téves irányt varázsol az izzó.

Meg fogom ölni…

Ilyen egyszerű belátásokból állunk.
Túl lassú vagyok, hogy ebben a
felfokozott állapotában elkapjam.
És hiába tartom neki a tenyerem: szállj bele, kiviszlek.
Ehhez nincs bennünk egymás iránt elég bizalom.

Icipici légy kint légy…
icipici légy inkább kint légy légy...
Itt az erkélyajtó, kinyitom - kurva hideg van - icipici légy menj!
Menj már…

nem megy.

Emlékeztek milyen az, ha szétcsaptok egy legyet a mennyezeten?
És ott marad az a dzsuvás gecije…
vagy amikor a légypapíron döglődik az idióta rovarja napokig…
Le is fújhatnám némi gázzal…
ha volna itthon.

Ilyen egyszerű tévedésekből állunk.
Meg fogom ölni. Mert idegesít.
Bár egyáltalán nem biztos, hogy ezt a kijáratot keresi.
De hát, vannak mozdulatok, aminek
a józanság sem tulajdonít jelentőséget.
Még akkorát sem, amekkora volna neki.



Hiszen van, amikor egy egész régiónak vetül
hamis holdfény a mennyezetre.
És egyre többen hiszik el, hogy
lehet arra repülni, valahova vezet.
Képzeld el, amikor a legjobb szándékkal
vetül egy kultúra merev
hótlan és sótlan diktátortelébe
egy darab tavasz. (...arab tavasz...)

Hiszen vannak olyan birodalmi struktúrák,
amelyek így látnak bennünket.
Ahogy verdesünk. Ahogy verdesnek egy
távoli, rommá alázott városban a maradék szárnyak.
Vannak olyan magasabb érdekek és alkuk,
amelyek a verdesést lefújják gázzal.
Leszaggatják az illúziók teliragadt légypapírját.
Hiszen vannak olyan méretek és formátumok, amik úgy döntenek
hogy oda nem kell az a zümmögés!

Hiszen vannak olyan üzleti érdekek amelyek fegyvert adnak a legyek kezébe.

Hogy irtsák egymást. Légypetényi irmagja se maradjon!
Icipici légy inkább kint légy. Kint légy légy…
Legyél menekült, inkább, icipici légy. Menekült légy...

Hiszen vannak olyan hatalmi struktúrák, akik valahol máshol, 

ahol mást feszít az idegbe,
hasznosnak érzik ezt a zümmögést.

Vannak olyan méretek és szervezetek,
amelyek valójában szintén emberekből állnak,
mégis úgy bánnak az emberrel,
mint a legyekkel.



Ez a világ? Ez a viszonylat? 

Ekkora belátásra volna szükség, hogy érezzünk némi békét?
Hogy elviseljük egymás zümmögését?
Hiszen úgy bánnak a legyekkel, ahogy ezzel a léggyel én…
Hiszen én is
egy szervezet vagyok -
egy térben
egy idegesítő, saját akaratot
kifejező zümmögéssel.

Persze,
ettől még ez itt
csak egy légy - volt.


Csak egy légy - volt.

És végre csend van.



2016. december 28., szerda

Összegez





kiürülőben.

ahogy a dédi háza. miután eladtuk.
a nagyiék háza. a hely, ahová
többé nem teszem be a lábam.
emlékek felhúzott horgonya.
sodródjon ahová akar.

mintha csak a sírkövek tartanának
a felettük lebegésben.
hiszen nem növeltem unokát nekik
az ölemben.



kiürülőben.

elfonnyadó témák vádolnak:
engem sem mondtál ki. úgy,
ahogy ki kellett volna,
ahogy ki lehetett volna.
paták visszhangja dübörög a fenéken.
gyönyörű vesszőparipáim.

nem fontam mesébe szél-fújt ezer-szál
sörényeitek.
mintha csak a sírkövek tartanának
azokat még meg tudom lovagolni.




kiürülőben.

a felelősség helyén a törmelék.
a majdnem fontos helyén az
úgysem az. a hely, ahová
nem hívnak többé repülni.
túlságosan jó vagyok az
árnyékvetülésben.

mintha csak sírkövek tartanának
amíg olvashatatlanná nem
kopik rajtuk is a felirat.



kiürülőben -

nem baj. legalább eztán
elférsz bennem, égő világom.





2016. december 27., kedd

Másnap






ma reggel csendet alszom
a csengetésig.
van ilyen. hogy nem zavar
egy porcikája sem a szélnek.
varjak galambok kavarognak
kifényesedő égben.
szélkópé szárnyak a reggel
ígéretében.

lehet hogy tényleg úgy egyensúlyoz
a lét, hogy a felettes aljas.
lehet, hogy a növekedésben
benne-szorultan tényleg a félsz van.
a vajon mire kinyíló fél szem.
de ma reggel csendet alszom
a csengetésig. s nem ébredt rá
nem ébredt velem, tovább
alszik a félszem.

azt hiszem, csak
ennyi az ünnep.
ahogyan csendet alszom benne.
az ablakomban
szárnyak suhognak,
szélkópé szárnyak -
nem hordoznak se éhet, se vágyat
nem göngyölnek
az értelembe.

valahol tovább alszik a félszem.
ahol a szárnyak
árnyékot lobognak.
te is csak nyiss ablakot ma reggel
a nappalt ragyogó
csillagodnak.






2016. december 26., hétfő

Összesöpört haikuk II.



Nem hiszem el! Újra megnyílt a miskolci resti?
(Knausz Imre)




a resti íze:
utazás-közben ülj be
valamit enni




***




Nyári Lucának, Gáti Istvánnak, Czakó Károlynak,
Jencsók László emlékének, december 18.-án




Az Újszülött


senkit sem láttam 
ennyire bátran
világba mosolyogni

*

senkit sem láttam
ennyire bátran
belesírni világba







Ferdítés hegyre, hóra, képre


Sasa Gyökér képe






In field and mountain
Nothing moves;
The snowy morning.
(Chiyo-ni)*


*

hófödte reggel
ül a síkon, a bércen -
semmi sem moccan
(Shizoo)







*ha valaki tudja, ki ültette angolra ezt a haikut, esetleg forrást mutat a japán eredetihez, megköszönném...

nyelv. romlás.

a nyelv közszájon forog
(Balla D. Károly)





A nyelvtannáci sír
így pudvásodik
a nyelv: közszájon forog -
közszájpenészes...










2016. december 25., vasárnap

Zen-fotók: Ruprech Judit (1.)


Ruprech Judit: Kori II.






ki tudja, éppen
kinek a más-illatú
árnyában siklunk









Zen-fotók: Kiss Marianna (24.)









lélegzet-mély
átható figyelem:
most nem ide lélegzik


*


figyelmes fénnyé
így rögzítenénk
egymás mély lélegzetét







2016. december 24., szombat

Mindenórás beszélgetés (fohász?)


Betlehem Village, Wales (forrás: miltbyc)










Hegedűs Gyöngyi:

zavaros magzat
víz az ég
messiást ígér

a remény szájából
kifordult édesgyökér


áttetsző a jászol
kórház elé kitett
inkubátor





shizoo:

éjjel fagyott
csak élje túl a
születését

találjon
reménynek testet


gépi melegágyba
burkolt kis
létfelesleg













2016. december 23., péntek

hazaér






gurulok szabadabban semmint -
aszfaltkocsonyán remegek, tanulom a
a semmin gurulást. emlékfalun át amit elnyelt
egy feledékeny látszat,
csak a semmin zsugorodnak ilyen könnyen
düledékké a hajdani új paloták.

feledékeny látszatban gurulok.
város-zsigerekben turkáló kerekekkel -
lassú bonctan ez.
szabadabban semmint egy gyógyulás
vakító látszatában.

erre jó a tél:
lehántja a ragyogást és a penészt,
egy feledékeny látszat
ótvar munkáját tárja fel: sehová
nem tartozik a hely, ahol gurulok,
szabadabban sehová, mint azok a helyek,
amik íznek ragadtak ebbe a decemberi
megdermedőfélben lévő kocsonyába.

otthon vagyok egy torony tetejére száműzött
barlangban -
nyomokat hagynék a falán de
úgyis úgy takarsz le majd, ahogy én is
eltakartam a ragyogást és a penészt,
egy feledékeny látszat
ótvar munkáját: a másik emlékezetét.

feledékeny látszatban gurulok.
város-zsigerekben turkáló kerekekkel -
csak a semmin zsugorodnak
ilyen könnyen az egymásra takaródó életek.
tanulom a semmin gurulást:
hogy te se légy köteles emlékezni rám.





2016. december 22., csütörtök

Anzix a régi nyárból


Josef Bartuska képe





porszagú délben
vízszagú csodavárás
múltszagú íze


*


csobban az ünnep
ha élménnyé válik a 
várakozás (is)


*


kösd újra a botra
katonacérnád és 
'úgy' bizakodj






2016. december 21., szerda

Zen-fotók: Nakamura Junichi (29.)








pelyhenként fagy rá
cseppenként olvad le -
ugyanaz a lélek







Zen-fotók: Birtalan Zsolt (7.)








felsőbbrendűség
kontrollálni a burjánzás
természetét?


*


közszemlére tett
elítélt a növény -
díszkőkalodában


*


városbonsai -
így ültetnek betonba:
ne nőj. túl. rajtuk.







2016. december 20., kedd

Kozmológia


ChingYang Tung megosztása






így fekszik a kék semmi ölén ez a sárból gyúrt kicsi bolygó -
vízillatú mázán vékony, pici firka az élet

*

így fekszik a kék semmi ölén ez a sárból gyúrt pici bolygó -
rücskei árnyéksebeiben ott sejlik a firka halál







mintha mi sem







élni mintha mi sem.
mintha mi sem.
...történt volna.
...éltük volna
túl.

értük volna.

ha úgy élnénk.
ahogyan.
...tiszteletlen.
...tiszteletben.
ha giccsel ünnepelve.
ha térdepelve.
ha sehogyan.



élni. mintha mi sem
történtünk volna.
így.
lehettünk volna. ott.
fáról szakított
fröccsöntött csillagok.

akkor miértünk volna.

ha úgy élnétek.
ahogy.
saját havába fogy
mint sem ér a szó itt.
nem elég réteges.
sóhajtozz. néhány percig.
élni. most néhány percig
értük lélegezz.



élni mintha mi sem.
mintha mi sem.
...történt volna.
...éltük volna
túl.

értük volna.

ha úgy élnénk.
ahogyan.
...meztelen.
...szónesztelen.
ha giccsel ünnepelve.
ha térdepelve.
ha sehogyan.






2016. december 19., hétfő

Zen fotók: Kiss Marianna (23.)







egymásra lopott
időrétegek fedik
fel éhünk múltját


*


ha szembenézel vele: pusztít - 
ha szemébe nézel: őriz


*


azt mondod: hamis.
én azt: két hazug látvány
mond itt igazat.







2016. december 18., vasárnap

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (4.)




Zoltán Kemény: 
Vándorfotográfus - 2016
(Gianni Berengo Gardin fotójának felhasználásával)





tessék, tessék! végre
megragadható a
pillanat íze!

*

kérem, maradjon
mozdulatlan, míg az
örökbe rögzítem...

*

meg is vagyunk
én és ön és a kép is:
örök pillanat.

*

mintha a vízcsepp
csodálkozna magára
az óceánban








2016. december 17., szombat

Az olvasóhoz








Most megköszönném. A figyelmed.
Általában megtiszteltetés, ha az emberre figyelnek.
Általában jól esik. Ha reagálsz.
Akkor is, ha nem tetszik. Ha írásban is kiabálsz
velem. Mint aki sértett.
Vagy. Olvasó vagy. Más véleményen -
de általában sem vagy kísértet.

Most megköszönném. A figyelmed,
ahogy tartod. Nem könnyű tartani a jelnek.
Mert most általában túl sok a jel.
Rostálni kell.
Sokaknak engem is kihullat
a rosta. Ők máshol és mástól alakulnak, okulnak.
Hiszen engem sokszor az okozat mozgat,
amihez az okokat keresem a rossz nap
reggelén. Amíg a jó nap
csak világra nyitja a rácsodálkozómat.
Általában jól esik. Ha nem
hát az is csak egy nap. Hát Istenem...

Most megköszönném. A figyelmed.
Általában megtiszteltetés, ha az emberre figyelnek -
Általában jól esik. Egy jó pohár bor.
Ahogy a másé jól esik nekem. Egy korty a más szavából.
Hiszen én is figyelek. Tudom mit érez,
aki szavakat olvaszt a szájban
az érett szőlő ízéhez.
Hisz figyelek. Általában. Özönnyi
szó közt a tiédre. És igazad van:
ezt egyszer tényleg illik megköszönni.






2016. december 16., péntek

Tél (tárnabontással)


Sasa Gyökér: Half-hearted
January 2016






földemen állok
és táplálkozom neki.
visszaharagszik.









A legkönnyebben látható pólusok, a fény és sötétség konnektora az ember - annyi minden közt, amiben egyensúlyra törekszik. Rajtunk áramló tartalmakban átfolyatott fényben fürdik az árnyék, csurranó árnyékban lubickol a fény. Ami megérint, beszélgetés, nevetés, mámor, betű és kép, mind táplálék - beleáramlik a mélybe. Földemen állok, ismerős földön, olyan ismerős, mint a nyelv, amin hívom. És táplálkozom neki. Hiszen neki is megvannak ezek az éhei, ki is fejezi őket, vannak ilyen kifejezései a fénybe: lepkék és virágok. Tavaszi lepkék, tavaszi virágok.

De most tél van. A föld is fázik, sűrű és fagyott, rugalmatlan és törik. Beledermed a víz, az élet fizikai nyelve. A szó, amely éltet. Belefojtja a tél. Nem tud mást. Most csak haragudni tud. Amíg a földből éltünk, így tápláltuk pihenéssel, engesztelő ünnepek nevetésével, csitítottuk ezt a haragot. Sok örömmel, lustán, megtermelt javainkon üregi melegben így ünnepel a tolvaj hörcsög is. Hiszen minden a földből és a földnek táplálkozik. Így örülünk neki, élők, hogy megmaradjon benne is a dolgok egyensúlya. Mert neki most van a harag ideje. Lásd, földemen állok, s érzem a haragját. Hiszen fázom. Betakarózhatna már...


2016. december 15., csütörtök

Üres beszéd


Aleppo, 2016.




nincs olyan arca, ami
felvehető volna ha hívják.
ez most a
hétköznapi arca.

ezt viseli.

nem értik. egymást.
kavarognak a szóra.
határa-vesztett formák
az eleven sötétben.

nincs olyan arcod amit
felvehetnél, ha imára hívnak.
felkavarodó
égbe kiabált szavakkal.

a városnak most ez
a szokásos
köznapi arca.

hamu hull. mintha eső.
egymásról tépett
bomló téglák.

minek is kiabálnék.






2016. december 14., szerda

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (32.)








az alkonyban valami
végleges.
hiába tudod: felkel.


*


csak a saját
árnyékunk vetül ránk -
mégis. hiába tudod.


*


bár minden esténk
így ágyazna meg -
ahogy a víz a partnak!








2016. december 13., kedd

világviszonylat






Itt veri a plafonba magát egy légy. Fölöttem.
Meg fogom ölni. Idegesít, ahogy a
kijáratot keresi. Hát mutatok neki egyet.

Ilyen egyszerű belátásokból állunk.
Túl lassú vagyok, hogy ebben
a felfokozott állapotában elkapjam.
És hiába tartom neki a tenyerem:
szállj bele, kiviszlek. Ehhez nincs bennünk
egymás iránt elég bizalom.

Írjál verset, szard le a legyet
mondja a párom, akiben elég bizalom van.
Mondjuk ez a légy nem neki veri magát
a hófehérre festett mennyezethez.

Ilyen egyszerű tévedésekből állunk.
Meg fogom ölni. Mert idegesít. Bár
egyáltalán nem biztos, hogy a
kijáratot keresi. Irritáló kis alien,
még egy kicsit emelkedik a nap
és fentről átvált az ablaküvegre.
Akkor leszek tőle végképp a plafonon.

Vannak mozdulatok, aminek
a józanság sem tulajdonít jelentőséget.
Még akkorát sem, amekkora
volna neki.

Hiszen csak egy légy volt.
És végre csend van.






2016. december 12., hétfő

Zen-fotók: Sasa Gyökér (16.)








érez-e mintát
a térben ki a dalban
ösztönből mintáz?














őrzi-e a tér
a beledermedt dallam
légbuborékát?








2016. december 11., vasárnap

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (3.)


Zoltán Kemény:
Fátylak / Veils – Fehér fátyol / White veil






réteg. akárha
bőr volna, olyan.
valami Isten bőre.








2016. december 10., szombat

Epifánia

...és egyben szakrilégium





Beleegyezem. Hogy képtelen vagyok
fókuszálni, úgy, ahogy illene.
Hogy a károgásnak tényleg szárnyat adjon
ami a másik végén karom és csőr.
Beleegyezem, nem segítesz, mert
aki méltó, nem kell megsegíteni.
Lopott időből csurgó lélegzetvétel,
úgy oszlik el, ahogy a mástól lopott idő szokott.
Beleegyezem. Hogy nem vagyok életszerű.
Ha megszólítok, nem kérdezek.
Ne válaszolj. Beleegyezem, hogy
semmilyen válaszra nem vagyok kíváncsi.
Beleegyezem, hogy képtelen vagyok
nem vagyok képes.
Hogy végre széttárjam, amit kaptam,
tépjen karomcsőr szél ha úgy.
Beleegyezem. Nyugtalanítónak találsz
és udvarias vagy, ahogy illik.
És tényleg nem érdekel, mikor
hang nélkül nem repülök.
Beleegyezem. Hogy képtelen vagyok
fókuszálni, úgy, ahogy illene.
Hogy ami nem jön el, az meztelen.

Ami tényleg végül,
tényleg tényleg és
tényleg mégis
az nem jön el.



*



háttal a napnak
látod, amit a nap lát
árnyékraforgó



*



Beleegyezem. Hogy a részvétel fontos,
kuszálni a szálakat.
Hogy részvéttel fontos. A károgás
csak egy bevett kommunikációs forma,
karomcsőrbeszéd. Beleegyezem, hogy
nem segítesz megérteni.
Hogy nem érem fel a cseréptörésből
sem ésszel. Hiába kiabálok.
Beleegyezem, hogy hiába kiabálok.
Az egyensúly, ami kitelik tőlem,
mérgektől mélyül hogy magasodjon.
Beleegyezem, hogy az önmérgezés sem
vétek, sem dicsőség. Csak
elrugaszkodás után csökkentem
vele a röpképesség hatótávolságát.
Beleegyezem, hogy a zuhanás is
a repülés egyik bevett formája.
Beleegyezem, hogy lehet egyensúlyban is
zuhanni.

Amíg tényleg tényleg,
tényleg végül és
tényleg mégis -
meztelenül.



*



semmi tragikus
nincs abban, ha egyszer csak
nem repülsz tovább



*



Beleegyezem, hogy nincs jutalom
se büntetés. Ugyanaz a falatka alma.
Hogy karomcsőrbeszédre ítéltettem és
ölnöm kell, ha beszélni akarok. Legelőször
a csendet. Beleegyezem, hogy
nem érted, mi ebben a szentségtörés.
És hogy valójában én sem értem.
Beleegyezem, hogy meg fogok változni
amíg idővel játszom. Hogy mindez,
amibe most beleegyeztem, koszló fekete
tintával, tollal pepecselt szerződés. Beleegyezem,
hogy nem érvényes. Hogy megszegem és
megszeged. Hogy
képtelen vagyok, hogy nem vagyok képes
betartani.
Beleegyezem, hogy nem is foglalkozol vele,
mibe egyezem és mibe nem.
Ebbe is beleegyezem.

Pedig tényleg tényleg,
tényleg mégis és
tényleg végül -
és tényleg sürgetem.



*



most. most lélegezz.
rugaszkodj el. tárd szét. 
most. feküdj a szélre.





saját


2016. december 9., péntek

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (31.)











repülj, galambom -
ahol nem látszik
ott is a levegő van

*

tudod, a ködben
az a jó, hogy végre
látszik a levegő








2016. december 8., csütörtök

A vadász hazaballag






mostantól betakartak
nyers éheket érlelt éjek
követett szagait takaró-
rejtő szerető ez a hó.
a léptem rajta fehér seb.


mostantól betakarlak
nyers éheket éhel a félhold
követett szagait takaró-
rejtő szerető ez a hó.
túl harsány volna ha vérfolt.


mostantól nem akarlak
túl éles a csend meg a lárma
követett szagaid takaró-
rejtő szerető ez a hó.
húsunkból hazazárna.


mostantól nem akarhat
túl éhes a szóhoz a lég fenn
követett szagaid takaró-
rejtő szerető ez a hó.
nem esik jól belelépnem.







2016. december 7., szerda

Beszélgetés ködbe fulladó reggelen

Varga Ilonának





Paul Eluard
És egy mosoly

Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.
                         
(Somlyó György fordítása)






shizoo:
Felébreszteni

Egészen hiányzik
Ebből a reggelből a reggel
Mindig marad
Valamennyi a horizont mögött
Amerre a Föld kíváncsisága fordul
Az alvó hallatlan közönye alatt
De most mintha az egész
Aludna tovább mintha a minden
A véget nem érő porló ölelést imitáló
kitakart tehetetlen kezekkel
Heverő szuszogás nem
Akarja sem a napot sem önmagát.







2016. december 6., kedd

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (6.)

Wim Wendersnek, Bruno Ganznak, Peter Falknak és Berlin többi angyalának*








ha már megtestesültél
angyalka, igyál 
velünk egy kávét








*(pillants rá a prózai elemzésen túl a kevésbé profán kísérletre is) 

2016. december 5., hétfő

mágikus realizmus (vázlat: Az Óriás)





suhanás közben két fix pont közt
nézem a száz halom alján hétszáz kéményt
nézem a füstöt a lángot a gőzt
nézem a szél-formázta vesző formát
fekete test-vérkönny égéséből a füstzajt:
emberalak. öklét felemelve fenyeget.
ráfúj a másféle harag. ívbe csavart sárkánnyá alakul.
aztán égtöve-rúgó táltost lát bele innen a távlat -

tündérföld-kapura építettük az olajfinomítót.
képzeld. képesek voltunk tündérföld-kapura
építeni a finomítót.




van egy barátom, aki elmenekült Írországból.
azt mondja: nincs szaga.
nincs szaga a szürkébe vesző réteknek.
nincs szaga a hang-tompítottan tovacsobogó folyónak.
még a tengernek sincs szaga. amire az ablaka nézett.
azon kapta magát: ki se lép a tenger lélegzetébe.
mert nem lélegzik. mert se íze, se bűze.
csak partot érne a soha nem szűnő szélben.
de visszaverődik. folyton visszaverődik.
azt mondja: abyss. Írország feneketlen
mélyre került. otthagyták a tündérei és a manói.
magukra zárták a kapukat.
az emberek kedvesek, de csak az időjárásról
beszélgethetsz velük, meg az ivásról.
nem jó, ha bárkivel csak arról tudsz beszélgetni:
ki mit iszik -

a mámor a mámor
hiányának a takarója.




engem esténként egy négyszemű nyolcszemű
gyönyörű tűzüstökű hosszú fehér füsthajú óriás őriz.
ott magasodik a horizonton, csöveivel átfonja a
házak (útszél sorkatonák és a sextapod toronylény
ahol lakom) közeit és testét alaptól a lapos tetőig.
létem egyik helyi istene ő. imádkozom hozzá. mert
a mágikus gondolkodás olyan erőforrásokkal ruház fel
amelyre nagy szükségem van a személyiségfejlődésemhez.
sokat adok érte hogy hőkarjában ringassa az álmom:
beengedem fonódó csöveit a torony
tetejére száműzött barlangomba -

tündérföld-kapura építettük az olajfinomítót.
de szagolj a szélbe. füstszagot hoz.
még nincs veszve minden.





kép: MTI






2016. december 4., vasárnap

A csúcson


kép: Futó György





Futó Benedek kérdése a képhez (amiben ül) és a nézőhöz:
Mit érzel a táj láttán? 
Mi fog itt történni?



*



shizoo válasza:
csak ami szokott -
valaki nézi az őt
szemlélő tájat










2016. december 3., szombat

Ferdítés a varjú röptén


Sasa Gyökér képe




Macuo Basó verse
Peter Belienson fordításában:

This snowy morning
that black crow
I hate so much . . .
But he's beautiful!




Kosztolányi Dezső fordításában:

Varjú
A csúnya varjú – 
mily szép is, így reggel, 
ha hóvihar fú.




shizoo ferdítésében:

hajnalt lepő hó
éjtoll varja -
utálom. gyönyörű.








2016. december 2., péntek

Beszélgetés két üzenet között






Kemény István
Este az üdülőben


Mi a cégünk bizonyos dolgozói vagyunk.
Öt család vidékről, a fővárosból három.
Hét napja már, hogy itt üdülünk. A fordulat
rég megtörténhetett volna velünk.

Nem panaszkodunk, erről azért szó sincs.
Ne érts félre, ez nem egy szavalókórus.
Nem őrültünk meg. Az utolsó este alkalmas
a számadásra, és mi megragadjuk. Ennyi.
Röviden rólunk. Mert nem senkik vagyunk.
Egyikünk pipázik. A másikunk viccet istenien
mesél. Harmadikunk gitározik. Van egy,
aki tévévetélkedőkön indul. Ő a múltkor
látott egy indiai filmet. Mi ez, ha nem mi?
Egyszóval érdemtelenek nem vagyunk.

Megérdemeltük a hatvan fenyőt a kertbe,
a betelő hold fényét is megérdemeltük.
Az olcsó szállást, a csendet, szánkóink
alá a havat, ezt mind megérdemeltük.
Farkasüvöltés, az tényleg túlzás lett volna,
de nem is volt. Nem is hiányzott.
Az izzó, parázsló szempárok tánca
a bozótban, az egy dolog - hát ezt azért mégse.
Mi magunk is röhögnénk. De várj csak,

te ugye a különb vagy? Értjük, ne izgulj.
Van itt egy üzenet. Talán neked szól.
A felhőkre volt írva tegnap. Mielőtt
jöttél. Az erdő lélegezte tegnap. A
boltos adta, de romlott volt, és mi mégse
haragudtunk. A szívünkbe volt írva.
A hold hagyta itt, mert pár napja
kerek volt és szép. Van itt egy üzenet.
A fejünket összedugtuk
fölötte, de hát túl szép. Mi téged
mindig semmibe vettünk, tudod.
Most sincs ez másként, és jól is van így.
Olvasd el, itt van. És ha neked se
sikerül, akkor is jó lesz. Akkor így van így.





shizoo:
A nagy, családi


Mi azért elég jól ismerjük egymást.
Hatan az egykori nyarak pocsolyatükrében.
Óceánnak tűnt. Aztán kinőttük, de te
láthatóan a gyermeteg hullámzásban maradtál.

Nincs ezzel semmi baj. Tudomásul
vettük hogy másképp vagy bedrótozva.
Nem örülünk - de nem kell 
túl messzire visszanyúlni, hogy értsük.
Humorba panírozva könnyebb. Mikor
például a sebesség mámoráról sztorizunk:
ami a csövön kifér, az autópályán,
és te elmeséled, ahogy huszonkilenccel
tépted a pedált az Izabella utcában,
akkor, hidd el, nem rajtad röhögünk
hanem amin ilyenkor röhögni érdemes.

Tudod, hogy megdolgoztunk ezért a
könnyen mérhető sebességkülönbségért.
Tudod, hogy megérdemeljük. És mi
tudjuk, hogy nem irigyled tőlünk
a meghozott szükséges döntéseket.
Miközben tartogatnád ami úgyis eldől,
tudjuk, amit tudunk. És értékeljük.
A viszonyunkban ezért nincs farkasüvöltés
de farkcsóválás sem. Méltányoljuk és
nem hozzuk szóba a hiányaid. De látod:

tudjuk, hogy különbnek képzeled magad,
és fogalmunk sincs, milyen üzenetet emlegetsz.
A hulló levelekre nincs írva semmi.
Amit a szél rajzol belőlük, szépség és fizika,
csak azt jelenti, ami látszik. Nem a jelet,
amit most mirajtunk keresel. Valami lehet
a szívünkre írva, de ha nem baj, mi inkább
kifelé olvasnánk. Ott olvasunk, ahova nézünk.
Nézzük, ahogy keresed. Még ha nem is
hozod szóba. Nézd. Mi téged eddig sem vettünk
semmibe, és nemcsak rokoni alapon. Sőt.
Hiszen mi tényleg elhisszük neked, hogy 
ahova nézel, tényleg úgy van, ahogy úgy.





2016. december 1., csütörtök

Életed története





előre emlékszel. minden kis mellékszál
pendül.
képzeld el. nincs mit képzelned. hisz
képzelődik.
megtanult. teljesül. teljesség. szívedben
csend ül.
képzeld el. képtelen. nő benned. és egyre
nő. míg
meg nem foszt tőle. a minden kis mellékszál
egy csomó.
képzeld el. emlékszel. emlékként szemléled a
véged.
előre emlékszel. tényleg csak elvágva
oldható.
megtanult. teljesül. kibírod? előre
eléget?


megélni előre. emlékszel. hogy hozol
döntést.
megtanult, teljesül. nem fullad saját
szavába.
hívhatod döntésnek? az úgyis-eljön
köszöntést?
képzeld el. nő benned. úgyis. ha úgy tudod:
hiába.
úgy is ha úgy tudod. halálnak. hiába
nőnek.
táguló lélegzet. míg ki nem fosztja. hogy
lét még.
úgy is ha létközben képzeld el: öröme
nő meg.
képzeld el. képtelen. nincs benne szemernyi
kétség.


előre emlékszel. pengeted. nem tennéd
másképp.
megéled előre. előre megéled. ami
lesz.
választasz. képzeld el. azt választod hogy nincs
más kép.
előre emlékszel. nem lázad fel benned. ami
test?
teljesség. felértél. éretten várod. míg
harapnak.
hívhatod döntésnek? hisz eldől. dőltében
csíra.
teljesség. meg nem foszt. marad így hely benne
haragnak?
megszólal benned? ha előre tudod? hogy
líra?








Vándorok és fogadósok

inspiráció: http://solosunrises.blogspot.hu/2016/11/vandorok.html


Marla képe





vándor az, akinek a
puszta tekintete
távlatot nyit


*


fogadós, ki
félelem nélkül
engedi be a távlatot







2016. november 30., szerda

Harlekin a tükörben






vereségek betűi vannak rád szegezve
kimondottan dühítő, ha kimondod.
mindig egy másik ünnepet ünnepelsz
mint amire gondosan felöltöztetnek.
nem azt a szöveget hoztad, amire
az alkalom és a közönség számít.
most mondd - akivel összetévesztettek
az ide amúgy se jött volna el.


kimondottan dühítő, ha kimondod
ha te mondod azzal a fertőző száddal.
az ösztönök szintjéig tévedésben
betűzött tükörkép, hiszen fordítva van.
szerintem te ne akarj tündökölni
mert vereségek betűi vannak rászegezve.
bizony mondom, akad aki olvas
belőled, mondd, hogy engeszteled ki...


hogy engeszteled ki a becsapottat
mindent megtettél az összetévesztéshez.
leleményes de ostoba parasztfiú
töröld le a festett könnycseppeket.
nem te vagy a reménytelen szerelmes, attól
hogy reménytelenül szerelmes voltál.
most mondd: akivel összetévesztettek
az most mélyül egy igazi tragédiában.


vereségek betűi vannak rád szegezve
mindjárt megríkatod őket, te hülye.
jobban áll a teli szájjal röhögés
mint amire gondosan felöltöztél.
most sem azt a szöveget mondod
amire a mélyen tisztelt publikum számít.
de tudod mit, az összetévesztéshez
ennyi tényleg pontosan elég.





magadra aggatod
a mások mítoszát
csörömpöl rajtad






2016. november 29., kedd

Zen-fotók: Kiss Marianna (22.)









lehet, hogy isten
se látja fentről
hogy szenvedély vagy szükség







Bungee Jumping





ott hintázol minden elfelejtett ígéretemben.
egyetlen nyújtózás sincs a méretemben
egyetlen térdepelés sincs a méretemben
egyetlen felszökés sincs a méretemben
egyetlen lecsúszás sincs a méretemben

a végén elhiszem hogy tényleg
csak kollektív üdvözülés lehetséges.

pedig megígértem neked, hogy egy
reggel, amikor nem számítasz
rám és a magad szemében -
kizárólag neked öltözöm fel.

feléd nyújtózom miközben eléd térdepelek
felszököm, amerre tilos és
kettőnk hegyre mászó
sítalp-egyensúlyán csúszom le
hogy origónak érezhesd magad
amihez minden viszonyul -

ezt nem lehet csak úgy
meztelenül.

csak ezért megyek turkálóba mégis.
pedig megígértem neked, hogy mások
levetett nyújtózásaiba sem csomagollak.
mások felvetett szökéseibe sem.
mások kitérdelt hitébe sem.
de ne vétkeinket nézzed, hanem
gyászunk hitét -
hogy hinni próbálunk legalább a gyászban
és kizárólag neked öltözünk
a ruhatemetőből.

ott hintázol minden elfelejtett ígéretemben.
keresztről levett kis fémtest
lábához rögzített láncon
nem konfekció csak egy morbid ötlet -
kitárt kézzel

kegyelmezz nekünk ugrás közben
Jézus Krisztus
Bungee Jumping.







2016. november 28., hétfő

Toldás*

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: 
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra
(Weöres Sándor: A teljesség felé)


Beppo Zuccheri




benned a létrák
kötelek kapcsok szegek
káosza épül

*

benned a létrák
káosza tapogat
kerülőutakat








*mihez toldás:
- először is a Csúcskísérlethez, amelyben először mértem fel, mit is látok a magam számára ezen a Beppo Zuccheri képen

- másodszor (bár a mottó okán lehetne ez az első...) Weöres 'teljességének vonatkozó, a Szembe-fordított tükrök fejezetéhez készült átiratokhoz. Kettő is van, szomorú, testi verzió és könnyebbült verzió, egyetlen hozzáfűzéssel ezt akkor nem éreztem megfogalmazhatónak.

2016. november 27., vasárnap

Hagyd (népdal)





hagyd magad szeretni
úgy indokolatlan
ahogyan a hó is
véletlenül paplan


hagyd magad szeretni
meggondolás helyett
hullj, ahogy a széllel
zuhannak az egek


hagyd magad szeretni
méricskélés vesző
számsorai nélkül
ess, ahogy az eső


hagyd magad szeretni
úgy parazsán ahogy
összeroskad a tűz
saját hamvába fogy


hagyd magad szeretni
úgy hiábavalón
ahogyan a jajszó
sem segít a halón


hagyd magad szeretni
úgy hiábavalón
ahogyan a jajszó
sem segít a halón








Zen-fotók: Birtalan Zsolt (5.)








shizoo:
kár, hogy ez nem egy
minden ízében szimmetrikus
játszható soundtrack



*

Pápai Gábor:
Polrorschach



*

shizoo:
birodalmi álom. nézd.
 nem néz. soha nem.
szembe. magával.








Csúcskísérlet

Kemény Zoltánnak, köszönettel 

Beppo Zuccheri alkotása



mélységes egyen-
súlytalanságban
kávéházi szójégletöréseken át a
szavakat szivárgó csúcsok
éjszakája alá

lélegezzen megint a szolga
test
jégcsavarujjakkal rögzüljön az eszmék
fonta könnyű nylon-kötél:
egykori testek olajából
nyert anyaga tartson -

szavakon tartson.


mély egű egyen-
súlytalanságban
lebegő vigye-fel-lehelet
kávéházi jégeséseken, jégletörések
résein át, hol a madár se jár
szavakat szivárgó csúcsok
lassú reggelében

lélegezzen tollas burkában a
szolga test
mámorfalszegek: üres üvegek asztalánál
fonta könnyű felismerések
egykori feslett anyagából
fényeskedjen az új nap -

szavakon tartson.


mély ég távoli egyen-
csillaga ellensúlyoz
földpor-szélfútta parányt,
kávéházi jégletöréseken át a
megléphetőig megközelíted,
felnyújtott kézzel eléred

lélegezzen hazafelé a szolga
test
vigyen le takaró-sátras táborodig
mámor amíg (éj-sava míg)
gyomorig háborodik -
csillagot kioltó égett
markodban amit hoztál:

szavakon. tartson.






2016. november 26., szombat

Teljesség-átiratok (42.)


Baj László: #teatime


Az élet tanításai
Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
„Mihelyt nem kell: mindenem a tied” – ez az élet vásárcsarnokának felirata
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




fekete, péntek-
másnapos émelygés nézi
mit habzsoltál




Egyensúlyban. Ennyi a titok: széttárt
kezeddel egyensúlyban. Mérgek ízétől
emeled szárnnyá a kezed. De a mérgek
ízétől nehezül a nedves csepű-toll -
elrugaszkodásban, repülésben vagy
zuhanásban így egyensúlyban. Ennyi a titok:
ami megnyit, ugyanaz fojt el -
ugyanazzal az imával mindkét
felmérhető elméleti távlatnak áldozol.

Egyensúlyban. Ami folyvást billen:
dugóhúzóba egyensúlyoz az éhekkel
torkig teli foszlás. Egyensúlyban -
ha túl sok benne az éh, meg a torkig és
a teli: akkor az egyen-rabruha súly
folyvást lefelé billent. Már éppen
jó kezd lenni a légkör, elsimul ami el
amikor... Valami tovább árnyalja
amit korok éhén át mennyekig érő, torkig
teli éhhel nyeltek-rettegtek: a poklod.

Olyan elemekkel egyensúlyoznál,
amelyek folyvást távolodnának egymástól
és mégis összeérnek benned: így
rajzol benned ördögi kört a vágyakozás.
Egymást taszító mágnesfeleket dörzsölsz
egymáshoz, s ahogyan mégis
összeérnek benned: kört rajzolnak
maguk köré. És te ott vagy önmagad
körének közepén, a folytonos zuhanás
dugóhúzó-egyensúlyába bezárva.

Ami megnyit, ugyanaz fojt el.
Szóból reggel szőtt rongyszőnyegtakaród
estére felfejti ugyanaz a dolgát feledő kéz -
a kör ívén teljesen mindegy, hogy
milyen éhhel, hogyan választasz irányt.
Jó ha tudod: ez még csak a modell elméleti,
gyenge, kétdimenziós térkép-leképezése:
menny és pokol - ugyan, barátom!
Pokoli, hogy mennyi foszlékony térbeli menny-
vágyakozásod keres irányt ezen a gömbön.





tied az élet
(ótvar riherongy kurva-)
ha nem élsz vele


*

tedd le. engedd el.
ülj le. tessék, egy csésze.
fújjad. még forró.






2016. november 25., péntek

Beszélgetés a téli álom küszöbén


Sasa Gyökér: Autumn's end
November 2016





shizoo:
Télen a fák csak
szokatlanul hosszú
lélegzetet vesznek



Kiss Marianna:
ez nagyon szép
így
együtt
as usuel
de akkor is


shizoo:
Engedd fényleni
akkor is, ha teljesen
vakká vakult










2016. november 24., csütörtök

Zen

szeretném elmesélni nektek a vers születésének történetét:



I. Nem a zászló, nem a szél

Két szerzetes az udvaron vitatkozott. Az egyik azt mondta:
- A zászló mozog.
A másik azt mondta:
- A szél mozog.
Véletlenül arra járt Eno, a hatodik pátriárka. Azt mondta nekik:
- Nem a zászló, nem a szél - az értelem mozog!

A két szerzetes külső dolgoknak, Eno a belsőnek tulajdonít fontosságot. Bár Eno járatosabb, mindhárman ragaszkodók. 
"A zászló sem mozog, a szél sem mozog, az értelem sem mozog." - jegyezte meg a történettel kapcsolatban egy buddhista apáca. 
A valóság totális, független mindentől. Valamit elképzelni; nem a valóság!
A Zen azt tanítja, hogy minden egyes dolgot olyannak lássunk amilyen, és értelmezés, képzelgés nélkül fogjunk fel.
(Gyomay M. Kubose kommentárjával, Szabó János átültetésében)



II. Se a szél, se a zászló

A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikat.
Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:*
– Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek.
A két szerzetes riadtan elhallgatott.

*Ta-csien Huj-neng (liu-cu, a hatodik pátriárka; 638–713)
(Wumen Huikai: Kapujanincs Átjáró - Terebess Gábor fordítása)



III. Ahogy én emlékeztem erre a kóanra:

A tanítvány megkérdezte a Mestert:
- Mester, a szél lengeti a zászlót?
Mire a Mester így felelt:
- Nincs szél. Nincs zászló.



IV. Közbevetés: A fátyol, vagy a függöny

Sasa Gyökér képe



szemérmes fruskát
mímelt fátyla mögött az
asszonykorú kert

*

...aztán a függönyt
gyengéden félrevonta
mégiscsak a szél



ez a két majdnem-haiku (hiszen egymáson függnek, ezért majdnem...) tegnapelőtt született. Nagyon hosszan gondolkodtam rajta, mi is legyen benne a szél. Fátyol, avagy függöny. A fátyol egyszerűen szebb szó - de szeretem az esőfüggöny kifejezésre való asszociációt a másikban... Valamelyikről mégis le kell mondani - sóhajtva ugyan, de legyen akkor fátyol...




szemérmes fruskát
mímelt fátyla mögött az
asszonykorú kert

*

...aztán a fátylat
gyengéden félrevonta
mégiscsak a szél



V. A vereség beismerése

Mennyire hallatlanul érdekes, ahogy az ébredéseim minden energiáját ráfordítom a Mája, a létezést takaró ezerbőrű fátyol minél plasztikusabb ábrázolására - szavakba rétegezem a Máját: a ráeső fényben örökké változó, ihlettel látók által egy pillanatra mégis megragadott ezerszínű illúziótakarót akarom minél pontosabban a szavakkal megragadni. És ti látjátok, mikor mennyi homokot pergetnek az ujjaim közt a gyönyörűen hiábavaló mozdulatok.




Ébredéseim
ihlettel látók által
mégis megragadott
illúziók




VI. A győzelem beismerése:


Nincs szél. Nincs zászló.
De milyen gyönyörűen
nincs szél, nincs zászló!







2016. november 23., szerda

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (2.)


 Kemény Zoltán: Csendélet kerámia kancsóval






egy formát őriz -
ami egykori formát őriz
még. tovább.


kancsónyi űrben
egész télen át -
őrizgeti a formát


láss túl a formán
hogy borzongathasson
az elzárt tartalom:


nyílik. nem nyílik -
értsd meg. nyílik: nem nyílik.
ennyi a titok.










2016. november 22., kedd

Zen-fotók: Sasa Gyökér (15.)








szemérmes fruskát
mímelt fátyla mögött az
asszonykorú kert


*


...aztán a függönyt
gyengéden félrevonta
mégiscsak a szél






2016. november 21., hétfő

2016. november 20., vasárnap

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (30.)


Stekovics Gáspár: November




kétszemű sokszemű
ágcsepű hajú szellem
óvd az átkelőt

*

minden híd-szellem kérdez -
lépés szokott
rutinja válaszol?

*

ránk hűl kérdésed
őszüstökű szellem -
engedd el léptem








2016. november 18., péntek

Virulens


Jaya Suberg





"Ugye, nem vagytok betegek?"
kérdi egy szeretet. Hiszek neki, hogy szeretet, látom
a fájdalmát, ahogy okozom; ez a
kiterjedés minden irányba tárva -

És mégis. "Ugye, nem vagytok betegek?"
a kérdés nemcsak a hangrezgésben fürdet
mintha bőröm alá nyílna. Mintha tárna.

Tehetek róla. Ami kinyitott, ennyire, a
jogtalan megszerzett tudás, a fájdalom
amit magamnak okoztam. Ennek a
kiterjedésnek minden irányát belehelik a a mérgek.

Berobbantott ajtók mögöttem az
évek sötét folyosóján. Füstköd ülte járat
erőszak vájta vájat, tudásrablás-kísérlet.

És mégis. "Ugye, nem vagytok betegek?"
kérdi egy szeretet. Féltésből vírust igéz a nyálka
szövetére. Látom a fájdalmát, ahogy okozom
görcsbe dermedt aggódás-madárka.

Tehetek róla. De ő is tesz ha tehet.
Szárnyvágó ösztönből: ne repüljön leesik -
ideje-foszló méhfészkébe zárna.

Rám ír az idővel a szó. És rátok is.
Tehettek róla. Mintha a vírus nemcsak egy
ősi forma volna, nemcsak egy-egy fajra szóló
biológiai organizmus, hanem egy átok is.

Bakteriofág ami passzol a DNS-eddel
test és szó, teremtésből a részünk, létrehozod
és elülteted a szeretetben, ahogy mások is -

Kikövetelt nagyságunk kicsisége
súgja egy szeretet. Kifújnám, ahogy a fuldoklásig
gyűlő váladékot - gyűrném testen kívül:
zsebkendőbe gyűrt testen kívüli élményt.

"Ugye, nem vagytok betegek?"
suttog valahol egy aggodalom, egy szeretet,
ebbe a kérdésbe gyűrné örökét, az igérvényt:

én tehetek róla. Ami kinyitott, ennyire nem
képes árnyékmentesen, ködhullatón látva
látni, elfogadni, mint egy ősi formát: kétely
nélkül a másikra hagyva.

Én tehetek róla. Vírussá lesz a testben
mert nincs bennem annyi neked szóló varázslat
hogy aggodalmad varázsát elfogadja.








valahol, érintőlegesen. Hossam Shaker, Javier Paxariño