2017. június 30., péntek

2017. június 29., csütörtök

Zen-fotók: Brett Walker (3.)










érintsd meg arcán
a számolatlanul telt 
idő nyomát is


*


annyi mindenről hallgat -
jó volna együtt
hallgatni vele









2017. június 28., szerda

határaim








nézed, ahogy levetem
napszemüveggel
a darabka ént


kísérőzene nélkül
úgy tűnik
filmszakadás fenyeget


aprózódóban
hanyagul otthagyott
apró az asztalon


ha kimentem a
divatból, vessetek a
mókusok elé








2017. június 27., kedd

Zen-fotók: Sasa Gyökér (30.)


The Ballad of the Sad Café
April, 2015





megpendül szinte -
sokat szaggatott
vénséges bádoggitár?


*


távolságtól
cserzett hangsor - kilóg a
kakofóniából


*


nem pendül meg - tisztes
méltósággal viselt
figyelmedben sem?


*


kihallik így is -
dallamot éleszt
a csöndje balladája










2017. június 26., hétfő

Szélre vár


saját





a halálfélelem is réteges pite
a tésztatesten kívüli élmény is ízeli
a hiedelmeink is annyira képtelen
filmszakadásokban porcukor-hullnak
hogy úgy is úgy lesz ahogy
nem is képzelem vagy képzeled

egy ilyen sütés utáni kipárolgás vagyunk
amikor először leképezzük a végét
a halálfélelem is réteges pite gőze:
tészta és töltelék és porcukor ami
képes egyetlen aromává oszlani

amikor ennyi pára remeg felettünk
úgy képzelem hogy ez piteillat
egy ilyen napsütés utáni kipárolgás
ami úgy is úgy lesz ahogy
nem is képzelem vagy képzeled

a halálfélelem amikor a végtelent becsukták
párából vont cukros piteillat -
ha szél támad majd nem félsz ennyire







2017. június 25., vasárnap

Zen-fotók: Walton Eszter (1.)


Római - fények, szagok, ízek
Római Camping (3.) 






ki- és beszökésbiztos
birtoklásba zárkózó
szabadság

*

vezess el hálók
legalább levegő-járt
kiskapujához







2017. június 24., szombat

A szappantartó énekei








nem kell szeretni
tárgyat, míg lelke nő -
de nem is tilos.


úthálózat főütőerén
áramló - vajon
kit alkotsz?


méred, menyire
óhaj, mennyire éh a
vágyaid tárgya?


élesztő szóval
teremtett tárgyad lelkét
te ítéled meg?


miért feszül
benned, hogy valami
nálad nagyobbat mondj ki?


nem kell szeretni
tárgyat, hogy lelke nőjön -
de nem tilos.







Zen-fotók: Sasa Gyökér (29.)










mennyi bódulat
fér egy ennyire
kiterjedt szerelembe?










2017. június 23., péntek

Rácsodálkozás: Victo Ngai (2.)

Andrej Tarkovszkijnak


Regular Edition





ázol. amikor a
felfoghatatlan
egy cseppjét felfogod


*


(amikor felfogod
hogy a felfoghatatlan
egy cseppje vagy


*


amikor felfogod, a
megbocsáthatatlan
ázik és áztat)


*


mikor fogod fel, csepp, a
befelé hulló
örökös esőt?





Variant Edition

2017. június 22., csütörtök

hitvallás





amíg lényből szakít inat magot életet a létem
addig irgalomra szorulok.

egy tanítóm rávett, hogy szenteljem meg az
evést és az ivást -
azaz evés és ivás közben
is lássam a falat fullasztó távlatait, az adakozó halált -
azaz evés és ivás közben se felejtsem el:

amíg lényből szakít inat magot életet a létem
addig irgalomra szorulok.



mert az egyensúlyom
amíg lényből szakít inat magot életet a létem
középpont körül pörgő zuhanás -
szakadatlan elliptikus pálya
az éhség napja körül

ahogy az éhséget ringató bolygó zuhan
a maga napja körül:
míg lényből szakít inat magot életet
lényt a lény helyére
maga a bolygó is irgalomra szorul

isteneitől csillagászati távol
az éhség hideg űrébe szakadva
irgalomra szorul.



lényből szakít inat magot életet a világ
fénye és a sötétsége körülöttem

egy tanítóm rávett hogy szenteljem meg az
evést és az ivást -
mert hiába leszek az aszkézis kivétele
a többi evése és ivása közben
egy bolygónyi éhség önmegtagadása:

amíg lényből szakít inat magot életet a lét
addig úgy is irgalomra szorulok.







Móricz Zsigmond: Szegény emberek

recenziós epigon

Walton Eszter:Testvérek - fotogram triplexen - 1x1 m





tudatzsákutcában
véres rögeszme ül:
hogy megtehető


*


tudatzsákutcában
vérrög eszmeként ül -
hogy megtehető








Walton Eszter: Lányaim kertben a róluk készült fotogramokkal

2017. június 21., szerda

Rácsodálkozás: Victo Ngai (1.)


Victo Ngai: The Casserole






közegek sodró
rétegén átsikló
csodálkozás legyél


*


ne váljon
kormányt babráló
unott rutinná az átkelés


*


valaki benned
úgyis lehetetlen
útvonalat választ









2017. június 20., kedd

Repülőhal-szemszögből

Kiszáradtam, mint egy kút; aszott békahullákként kopognak bennem a szavak, ahogy dobozomban az ördögöt rázom. Üres, üres, semmi schrödingeri dilemma. Viszlát, és kösz a halakat. Szárazon fuldokolnak. 
Konok Péter





Most itt a példa miért-hogyan
nyitom nagyobbra.

Csúful a közeg. Szakipari gélben
úszkálunk. Kopoltyútapasztó
szakipari gélben.

Viszlát és kösz a halakat
írta az egyik kedves ágálóm
és nincs miért vitatkoznom vele.

Kénytelen vagyok repülni.
Kinyitom az úszóim,
rovarszárnyszerű hártyák
egy légritka közegbe löknek;

ahol legalább a
szabadságban fuldoklom.

Amíg vissza nem csapódhatok
egy tisztább, belélegezhető környéken.
Vagy nem csap el
egy kifeszített vitorla
tarkólövése.






Tanulmányok a kegyeletről


Walton Eszter: Fény és sötét (4.)





válaszd ki saját
örök időkre szóló
megsüppedésed?


*


suttogd tele a
felejtést - amikor
megszólaltat a szél







Walton Eszter: Fény és sötét (5.)




holtodban sem töröd
meg a sorsosok makacs
nyugvósorát?


*


tapogass mintát
a kőre kúszó fényre
kúszó mohába








2017. június 19., hétfő

hagyásfák







úgy veselkedik az égnek az a néhány -
csended fosztott susogásukban keresed
annyira nem helyén való a hervadás
a kibontakozó kora nyárban.

szárnysuhogás tépte lombokon
tétovázó tekintet - inkább csukd le
és fohászkodj hogy alábbhagyjon ez a szél
ami elfújja kapkodó lélegzetük.

úgy veselkedik - ne harapjon gépi sikoltás lánca
a meztelenül maradt maradék törzsbe
a lombok nem támasztják a lombokat
nyurga magányuk pőre-törékeny.

lábuknál a rönkök elhasogatva
rakott rendben mint a haláltábor
takarékosan rakott halottai
de ne feledd - ezért ültették. hogy elégjen.

csended fosztott susogásukban keresed
pedig csak véletlenül állnak itt ezek a hagyásfák
gazdálkodunk az osztott halállal -
bűnrészességed kétségtelen

nincs itt semmi keresnivalód.








2017. június 18., vasárnap

Zen-fotók: Sasa Gyökér (28.)


Last Year's Man (2017. május)








csalóka napfény
ereszd el áttetszésig
fonnyadó kezét











a párja a nyílás - egymást feltételező páros

2017. június 17., szombat

301. parcella, 1987


Hauer Lajos képe








kegyetlenül nyugodtak -
aztán kegyben, de
nyugtalanabbul

*

van, hogy a kegy a
kegyetlenségnél
nagyobb kegyeletsértés











Shortolás







Ebben a haladásban elfelejtjük, hogy kötött pályán -
hogy ahol mozgunk, annak
(úgy, ahogy nekünk van)
nincs belátható eleje, vége,

hiszen valami körül való valami pályán-mozgásának
alapvető jellemzője, hogy a valamilyen íven
csak önkényesen jelölhető ki a valami
kezdő- és végpontja.

Ahogy a valami vaskályha melegét gyűjtötte
magába indulás előtt az a néhány
nagyon részeg diák, hogy haladjanak -

a kinti mínuszról vitatkoztak
hogy ez is a felmelegedés miatt van e -
meg a mínusz két emberről,
akinek azért kell felszállnia a buszra,
hogy ott tényleg ne utazzon senki.

Haladni akartak a pályán -
én is haladni akartam, de még mindig
a vaskályha körül tart a kétely,
hogy az a mínusz két ember a buszon vajon milyen
reláció önkényesen kijelölt
kezdő és végpontja,

ki kérte őket kölcsön, hogy eladja,
és visszavegye érték-csökkenve később:
a meszesedő csontok és göbös izom
közt a vér erekben szűkülő keringését,
a kiteljesedés mínuszában.

Ki keres még az értékcsökkenésünkön is
azzal, hogy a kölcsönt olcsóbban adja vissza -
és ezek után ki ad ennek a valakinek kölcsön,
s főleg, hogy a kölcsönadónak
mi ebben a buli.

Mert ez az egyetlen közvetett bizonyítéka, hogy a
keringésben az értékünk növekedhet:
még mindig akad teremtő, aki kölcsönad, aki
erre bazíroz -

még ha aztán felszállva arra a téli buszra
valójában nem utazik aztán rajta senki;
ha a növekedésünk csak arra elég,
hogy végül a nullához konvergáljunk.









2017. június 16., péntek

Dugóban


Kim Jung Gi







mindegy, hol araszolsz
ha velük -
ha velük együtt történik


*

mindegy, hol araszol
ha velük -
ha velünk együtt történik










2017. június 15., csütörtök

Beszélgetés temetkezés után


Sean Hopp: Ghost of Ronald Reagan Consuming Young Villager. 2004. Oil and ink





Fekete Anna:
Hús

Sok-sok bánatot csillapít a máj, a vese, a tüdő,
rántva, füstölve, pörköltnek vagy csak véresen.
A csámcsogás minden gyászolót megvigasztal.
A disznó torka fölött megvillanó penge,
a jóllakott mozdulat, ahogy a zsíros szád
megtörölve apádra emlékezel, a tányérok és kések
csörömpölése, az állatok árnya, akik egy jó doktort,
egy nagy humanistát kísérnek utolsó útjára, az apámat.

A jók persze nem töltekeznek halott testekkel.
Ők azért esznek és azért dühösek, hogy téged leckéztessenek.
Hiszen diadal minden megrágott falat.
Összeroppant dió, szétcincált saláta, felhabzsolt alma.

Hát csoda-e, hogy apró részekre kell hullanunk,
mielőtt visszakapjuk a túlvilágon a testünket?






shizoo:
Halotti tor

Mire odakerült, hogy leülünk a régi ünnepi excájg
elé az összetolt asztalokhoz, annyi szart lapátoltunk el -
nem a falat vigasztalt; a nem is titkolt megkönnyebbülés
hogy minden rendben ment. Hogy még jól is esett
a gyászolóknak az a néhány csöpp eső.
A hozzávalókat vettük - aki feltáplálta volna a
dédelgetett hízót penge alá, épp azt temettük el.
Nem volt humanista, sem különösebben jó ember.
Csak senki nem ült a helyén. Ahol amíg élt, evett.

Mindenki halott testekkel töltekezik.
Csak a növény sikolyát illatnak hívjuk, ugyanúgy, mint a
nevetését. A diadal minden élőt megemészt -
összeroppant, szétcincál, behabzsol. Bűntudat nélkül.

Én hálás lennék, ha az apró darabokra bomlás
tényleg elmosná ezt a csámcsogó, testre aggatott éhséget.








2017. június 14., szerda

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (6.)


tipokrif festmények alá

Bodoni oltár








fényleni zuhanásodban
angyal - tollvéged tépem
metszem,

égés holt kormával jeleket
elütő alapon ütőt,

milyen éhes a jel
ha megértik -
éles a jelben az éh,

fényleni zuhanásodban
szót kér
aki néven nevezett,

égés holt kormával foltoz
a fényre a nem látszó Úrnak,

milyen éhes a jelre
az értő
milyen éhes a jelben,

fényleni zuhanásodban angyal
megszólal benne a szó,

látszó értelem-ének
a jelben
e jelben ének az Úr,

égés holt kormával holt jeleket -
hogy holtában is éljen.









Bodoni oltár



2017. június 13., kedd

Teljesség-átiratok (50.)


Jaya Suberg: I dont wear Gucci





Az alkalmatlan kísérő
Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla. S ha különbnek érzed magad azoknál, akik még az út elején vannak, s magadnál különbnek azokat, akik már célbajutottak: behagyod csapni magadat az idő káprázatától; hiszen hogy valaki az út elején, közepén, vagy végén van-e, csak dátum különbség.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





egymásra csimpaszkodó
hiúságokban
vagyunk különbek

*

jaj nézd majomanyám! nézd
milyen szépen görbül
a banánom!






álomban test rakott
szoknyáját rendezem
két élet közt az éj
babrál el szívemen
álomban test rakott
csöndjén ül mint a gond 
két élet közt az éj
fehérlik mintha csont

szoknyáját rendezem
álomban testszerű
két élet közt az éj
elbabrál egyszerű
csöndjén el mintha gond
két élet közt a test
felépül mind bolond
mondj rá egy érdemest

álomban test rakott
szoknyáját mintha csont
két élet közt az éj
új távolságba vont
elbabrál egyszerű
négykamrás szívemen
csöndjében köszönném
azt súgja: szívesen

nincs miért büszkének
álmomban test rakott
csontvázas húsvirág
nyíló bimbó vagyok
két élet közt az éj
illatszín nem lázad
csöndjén ül mintha gond
érezd meg: káprázat.








2017. június 12., hétfő

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (8.)

Pion Istvánnak








térkőre vetül
szokásos rabságaink
rácsszerkezete


*


de te öleld
párnácskáit vesztett testét -
mintha viselné










2017. június 11., vasárnap

Teljesség-átiratok (49.)


A. Aubrey Bodine képe





A közösség-gyűlöletről
A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete: gyűlölködés valamely közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy: a katholikusok, vagy: a pénzemberek, stb.: a gyűlölt közösséget tönkre kell tenni és minden rendbejön. Indulatos kifakadások az illető csoport ellen, de lehetőleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belőle. S a gyűlölet a gyűlölt közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség iránt; a közelebbi jó ismerősök kivételek, csak a többi tűzrevaló.
Effajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenőrizni. Valójában nincs olyan embercsoport, melyet gyűlölni indokoltabb volna, mint például a kövéreket, vagy a magastermetüeket.
Gyakran kérdezd meg önmagadtól: „Van-e olyan közösség, vagy egyén, akit kéjjel bántanék?” S ha van: kutasd ki bántási-hajlamod okát; észre fogod venni, hogy az igazi ok sosem az illetőben van, még ha talán csakugyan kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban. Bosszúállással, vagy tétlen gyűlölködéssel semmit sem javítasz, viszont saját lelkületedet megmérgezed vele.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




azt gyűlölöm
aki felhőt bodorít
a hajnali égre





ezek az undorító vasutasok
a rohadt kötött pályájukkal.
mintha az ember nem mehetne csak úgy
ide meg oda. oda meg ide.

ezek a potyadéklélek kis egyenruhás
kalauzok. meg állomásfőnökök.
ezek a sárgamellényes pályakulik.
meg a mozdonyvezető főleg -
egy koszvadt kormánya sincs.

mindent összekoszolnak a 
rohadék füstjükkel meg a
vezetéken sziszegő áramukkal.
nézd meg hogy néz ki a sínek
környéke. kivakart tájseb.
hogy dögölnének meg.

de eljön az idő amikor a
szabadság útjaival szemben
ezek a maradi férgek elvesztik
a sebességi versenyt.
a saját sínjeikre kéne kötözni őket.
amiért ennyire kihívó
felhőt tosznak a hajnali égre.




Claude Monet: A Saint-Lazare pályaudvar (1877)




"Mozdonyok dühét
akarom festeni - a
kiengedett gőzt..."







2017. június 10., szombat

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (7.)


Kawase Hasui: Wisteria at Kameido, 1932.



a téged firtató
kislánytekintet
túltekint a képen

*

szilvavirágzást -
vagy minket les meg a híd
Szilvavirága?






Kawase Hasui: Wisteria at Kameido, 1936.



létet firtató
kislánytekintet -
kikukucskál a képből

*

milyen hervadások
jövőjét őrzöd, apró
Szilvavirág?








A megértés teljessége kedvéért pillantsatok rá, a japán fametszet, az ukijo-e klasszikus mestere, Hirosige hogyan ragadta meg több sorozatában is ezt a nevezetes látványt, a Kameido Tendzsin szentély hídját a szilvavirágokkal. A Könyvvizsgálókon található bejegyzésben a látvány megragadásának módjairól, annak változásairól mesélek, de magáról a szentélyről is van egy rövid ismertető. Ízelítőnek nézzétek Hirosige egyik képét a szentélyről (az Edo 100 nevezetes látképe sorozatból):


2017. június 9., péntek

Média-slam (avagy a haikuskandallum)






Egy reggel az ismert költőblogger, HZ(s) a
következő haikut tette közzé az összes elérhető felületén:
a jelenések eltűnnek
amikor eltűnik
a jelen

A Ripost reagált elsőnek, címlapon öles betűkkel hirdette, hogy az UV-sugárzás nem káros, hiszen a napfényre (ahogy azt mindenki tudja) szükségünk van, viszont ilyen rémületkeltésre, hogy
a jelenések eltűnnek
amikor eltűnik
a jelen
a lakosságnak egyáltalán nincsen szüksége.

A kórusba bekapcsolódott a Lokál, amely szerint az, hogy a jelen szabadságharca Brüsszel és Soros ellen jelenés a nemzeti keresztény kultúránk ellen elkövetett egyértelmű támadás! És csak egy felelőtlen és hazafiatlan elme képes eltűnő jelenésnek titulálni ezt a büszke és szabad európai országot, ezt az Isten kalapján egyre jobban teljesítő bokrétát!

Este a Tényekben felháborodott budapestiek kérték ki maguknak ezt a kijelentést, 
hogy a jelenések eltűnnek
amikor eltűnik
a jelen,
a televízió tudósítása szerint hazafias biztonsági őrök közbeavatkozására volt szükség a kialakuló lincshangulat koordinálására, akiket Németh Szilárd rezsibiztos, a nemzet Ogréja vezetett...

Ezzel kapcsolatban Washingtoni tudósítónk megkérdezte David Lynchet, aki a feltett kérdést megkerülve a Pentagon azon értesüléséről kezdett beszélni, miszerint a Twin Peaks új évadának első három része orosz hackerek műve.

Orbán Viktor miniszterelnök a rádió reggeli műsorában kijelentette: így okoz nemzetközi bonyodalmat egy felelőtlen civil kijelentés, ezért helyesebb, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a polgár a véleményét mindig a Minden Idők Legsikeresebb Nemzeti Konzultációiban fejti ki. Laura Palmerről nem kérdezték, mivel a miniszterelnök nőügyekkel tudvalevőleg nem foglalkozik.

A KMTG Előretolt Helyőrségének szerkesztősége e provokációra csapatmunkában a következő válasz-haikut alkotta:
a jelen mindig tart és
egyre szebbé lesz!
előre, nertárs!



A liberális netmédiában a megszólalók többsége elkésett mea culpának értékelte HZ(s) elhatárolódó haikuját, miszerint
a jelenések eltűnnek
amikor eltűnik
a jelen
hiszen HZ(s) tudvalevőleg a Napút retrográd köréhez tartozik, és mint tudjuk, érték-házőrző konzervatív kutyából soha nem lesz szalonna. 

Bár néhányan üdvözölték a hatalom köreinek erodálódását, Konok Péter az inkriminált haikuból kiindulva gyilkosan ironikus publicisztikát jelentetett meg a fészen, Merényi Dani Grafit és Pápai Gábor karikatúrát rajzoltak a jelennel együtt eltűnő költőbloggerről.

Purosz Leonidasz a Műútban költséghatékony kritikában kijelentette: a haiku amúgy sem vers.

A Kéknyúl Band a hírek szerint fontolgatja a haiku megzenésítését; az együttes tagjai megegyeztek abban, hogy nem dagonyázni akarnak a jelenben, hanem feloldódni benne, tehát nem blues lesz, hanem jazz, mégpedig így:
a jelenések eltűnnek amikor 
eltűnik a jelen...

Fiatal slammerek, köztük Futó Benedek, Élő Csenge és Szén Benjamin Jelenések feliratú pólóban ünnepelték meg a Kolorádó-fesztiválon Bokor Krisztiánnal a folyamatos-jelent.


Végül a Reggeli Show száguldó riportere hozzálassult a kerékpárúton haladó költőbloggerhez, hogy megkérdezze, mégis hogy gondolta mindezt. HZ(s) kijelentette, mindössze kinyitotta Madách Az ember tragédiáját - s ott olvasta a sort: a jelenések eltűnnek. Amikor véget ér egy-egy szín, a jelenések eltűnnek Ádám álmából. 

A költőblogger nem érzi felelősnek magát a kárért, amit a kijelentésével okozott, szerinte mindez csak a média jelenlegi állapotait tükrözi, amelyek, mint
a jelenések, úgyis eltűnnek
amikor eltűnik
a jelen...









2017. június 8., csütörtök

Zen-fotók: Nakamura Junichi (31.)










búcsúzó szirmát
hajakba kócoló szél
simogatja meg


*


lásd meg a szürke
nagymamák hajában az
egykori szelet











Pictures at an Exhibition (2.)


"Könyörülj meg rajtam, 

akárki vagy, igaz ember vagy árnyék!"
Felelt: "Nem ember, ember régen voltam."
Dante Alighieri






valamit alád is vésne
a fejtetőn búgó utókor

*

hajlamainkból
szabadított gond
feliratát: a neved






burukkoló utókor
jelöl meg
savanyú felejtéssel

*

rozsdás tollhegy ázik
hetedik poklodban Alighieri






babérod fölött
hímbüszkeség és női
magakelletés

*

mintha vázlat volnál 
elsimult
márvány galambnyomat-zárvány






körvonalrajz
incselkedik az egykori keserűséggel

*

ember régen voltál
régen ember voltál
ma csak egy szobor








2017. június 7., szerda

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (6.)


Nara Nigatsu-do. Nyomat a „Nihon fukeishu II Kansai hen“ sorozatból



Megkopott színek
távolát ködbe ejti
hunyorgó szemed?




kései atozuri - az eredeti szín-kompozíciótól eltérő utánnyomás




Megöregedtél -
az eleget látott táj
színeit veszti?


*


Ne feledd: nem a világ
szürkült el - hanem
te nem látsz már jól.










2017. június 6., kedd

A Hatodik Telihold fényénél


(ez nem vallás)






A Hatodik Telihold fényénél, amikor a
követők tündökölnek
A Három Ékkő Kolostorában
a legkisebb is feltehette a kérdését.
Mosogatófiú volt és így szólt:
Mi végre sokasodik az ember? 
Miért telik vele a világ? Úgy értem,
miért és hogyan lettünk ennyire többen,
hogyan leszünk egyre többen?

Ez nem egy kérdés volt, hanem legalább négy...
mosolygott a mester a tanítványaira
az első sorban ülő tündöklő követőkre
de legyen. Válaszoljátok meg.

Elsőnek a baloldali Ékkő nézett fel az
ölében tartott kezéről - az erdők,
füvek, halaktól csillanó vizek barátja,
a testi kínokat gyógyító:

Vagyunk ahányan vagyunk.
De magunkhoz vonjuk tízezer év óta
az állatot meg a növényt.
Dédelgetjük, pocakos házi kedvenc,*
munkára fogjuk, láncon vicsorog,
ólban hízik, ünnepi ebédnek -
a játszi fény is tétováz a szőrén.
Elvetjük magozzon kaszasuhanásig,
épületfává aprítjuk a húsát,
adakozó bőségét tépjük,**
sarjú létét és gyümölcseit -
szerelmes illatában fürdünk.
Állat, s növény fél. Mert uralkodunk
felettük minta nem volnánk mi is
ugyanúgy istenek gyermekei.
Istenség-apjukat zabáló csemeték -
az állat, a növény, de holt olaja is, már
a kő, a kristály, a telér is
bennünket retteg.
Emberré lenne. Bántani szeretjük - 

így szaporodnak körülöttünk
egyre többen a testre éhes lelkek.

Felszakadó sóhajok között
igaz. igaz. igaza van...
egymásra néztek a követők
látták a másik szemében
a dédelgetett félelmeket.
Aztán csend lett, hiszen a mester hallgatott
és felnézett öléből a jobb oldali Ékkő,
a mindenkit meghallgató, komoly:

Nézzetek magatokba. Látom a szemetekben
ahogy féltek. Itt laktok az adományban az
adományból, ahogy én. Ahogy én is félek,
ahogy nem egészen vagyok az, akinek láttok.
Hát így szaporodna ma el, így sáskahad
éppen az ember. A mi mindenségünk
legszaporább siserehada.
Amit egymás félénk szemében láttok,
az a szilánkokra robbanó lelkek tánca.
Közülünk egy sem egész. Egy sem egész,
avagy talán egy. Hiszen úgy tűnik, tüneményes -
úgy tűnik, nem fél...

Látom a szemetekben, ahogy féltek
a születőtől. Teljes joggal.
Ezért ültök itt velem szerelem nélkül. 
Apagyilkos születőink vannak,
istenapa-gyilkos születők,
egyik sem ép lélek***
de mind emberré lenne. Bántani szeretne -

így szaporodnak köztünk a
lélekre éhes testek.

Nehéz, merev csendet hagyott maga után a szó -
de a követők látták: a mester mosolyog.
Összemosolyog a mindent meghallgató,
komoly, szigorú szavú Ékkövével -
ebben az elpuhuló csendben nézett fel
a kezében tartott tekercsből a
középső Ékkő.

Lassan megformáljuk az Egyet
akiért vagyunk - aki formát
keres általunk. Megszületése az idők
kezdete óta tart. Mert kimondódó ige.
Őt mondja ki minden fűszál és félelem.
Minden kimondott nagymestere ő,
és én-nyelvek tündöklő tanítványa ő.
Minél több  kis én-nyelvet ismerne meg az Egy
mielőtt nyelvben is magára ébred
a gépi zajban, amit most a sáskahad
emberiség sokasága lüktet.
Megteremtjük a saját képünkre és
hasonlatosságunkra azt aki megteremtett.

Látom a szemetekben hogyan szűköl az állat,
miközben testet varrtok az Istenhomunkulusznak -
olyanok vagyunk mint a hangyák,
csak millió egymást akadályozó akarattal.
Látom a tekercsekben hogyan gyűlik
tekervényes ellentmondásossága -
a tudásvágyat születni hajtó kétely,
hogyan gyűlik általunk a kérdés
sikolya: milyen robbanás vagyok?
Milyen biztonsági zónák mögé zárt
megszülető mesterséges napfény?****
Minden mondat kipróbálná magát,
kit bántana, ha emberré lehetne -

így szaporodik általunk a 
lélektestre éhes gondolat.

Mormogó tiltakozásba fulladó
utolsó mondatát csaknem elnyomta a
betűbolond, tekercsmániás, nem is értem...
de a mester mosolya egy
szemernyit sem változott -
úgyhogy a morgás is elült, akár a helyeslés
elpuhult, ahogy a döbbenet csendje.
Ekkor szólalt meg a mester,
azon a hangon, ahogyan szokott:

Ebben az életben a 
Három Ékkő Kolostorának Apátja vagyok
ismertebb nevén: Szung, a tétova.*****
Egy másik életemben én vagyok a Vén Zenemester.******
Egy harmadikban öregedő kurtizán
aki egy délnyugati haláltáncot táncol
teli szerelemmel.*******
Egy negyedikben olcsó szavak
végkiárusítása: ez vagyok Én...
És a végtelenségig folytathatnám a sort.
Mind egyszerre történik, úgyhogy
megkérdezem tőletek:




hat réten hatvan
kazal áll, melyikben
keresitek a tűt?










azokat az utakat javaslom a szövevényből, amihez közöd van :)
*bővebben például itt
**bővebben az Entben
***bővebben az egészség-slamban
****bővebben például a Mágikus realizmusban
*****bővebben egy szerepjáték haikuiban
******bővebben a Szimfóniában két kerékre és esti forgalomra
*******bővebben Szabó T. Anna jinjére írt jangban (avagy leginkább együtt)

Félszerencse


fotó: Sashegyi József







sárkányfej-felét
hagyta meg időnk az
egész babonának









2017. június 5., hétfő

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (37.)











ragyogjon rajtad
rejtőzés helyett a
színek bátorsága










Zen-fotók: Sasa Gyökér (27.)











csalóka napfény
csomagold ki ezt a
lehetséges jövőt










Teljesség-átiratok (48.)


Kim Jung Gi





A haszonleső vallásosság
Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége, hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal, amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte. Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.
Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez. Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




egyszer csak Bumm és
mire látod már nem látsz -
hacsak nem Istent




Reggel imádkoztam
ma reggel imádkoztam
haranggal imádkoztam
rituális mosdással imádkoztam
elmormolt fohásszal imádkoztam
madárcsicsergésben imádkoztam
ma reggel -

Reggel kértem az Urat
szentélyben gyertyát gyújtottam
képére füstöt legyeztem
ma reggel könyörögtem
elmorzsolt gabonát szórtam
reggel tejjel öntöztem
a Teljességhez fordultam
ma reggel -

Reggel ezzel keltem
ma reggel betartottam
tanított parancsod követtem
neked adtam a reggelirészed
neked szenteltem az egészet
ma reggel jól viselkedtem
úgy tettem ahogy írva
ma reggel -

Hogy a faszba képzeled Uram
hogy pont ma reggel
hogy csak úgy
véget vetsz
nekem?







2017. június 4., vasárnap

Keringés








Felemelkedésed pillanatától zuhansz -
csak közben olyan erővel tolod magad, hogy
repülésnek tűnik.

Olyan sebességgel tolatod magad
tűz hátán viszed határain túl a húst -
repülésnek tűnik.

Mi nem vagyunk az űrbe valók
hiszen talpalattnyi rommá
raboljuk alólunk a földet
azért a húst felcipelő sebességért -

mintha egy ősi növény tépné ki magát
önként kátrányíz alkonyokon túl.

Olyan sebességgel tol a tűz, hogy
repülésnek tűnik -

pedig felemelkedésed
pillanatától zuhansz,
így kárhozol:
pont akkora sebességgel hullsz
amekkora sebességgel alattad fordul
a talpalattnyi rommá kormolt alkony -
de tényleg repülésnek tűnik.






Kóanok a reggeli kertből

Bokor Krisztiánnak, az ösvények szerelmesének

Egy hiedelem képe (a sok közül...)






- Az egyensúlyban
  hol fér el a bűntudat?*
- Ugyanott tartom.





- Az egyensúlyban
  hol fér el a létra?**
- Ahova támasztod.





- Az egyensúlyban
  hová folyik a folyó?***
- Az Óceánba.




- Az Óceánban hol fér
  el az egyensúly?
   - Láttál már felhőt?****











*   Felemelkedésed
      pillanatától zuhansz -
      így kárhozol.
(bővebben a Jász Attila Rubljovjára írt válaszversben; rövidebben egy friss kifejtésben )

**  Benned a létrák
      káosza tapogat
      kerülőutakat.
(bővebben négy versben is, kezdjük a Toldással)

*** Ember és délután van.
       Est. Afféle fény.
       Mélypontünnepély.
(bőveben egy Pilinszkyt megidéző epigoni versben)

****Tenger könny áztat
        ha áldással illetem
        tekinteted.

(bővebben az Alessandro Baricco Tengeróceánjára írt verses recenzióban)

2017. június 3., szombat

Tündérfürt (slamkonzerv)









Valaha gyakran akadt dolgom erre,
Kőbánya kertváros legkertmentesebb részén -
hacsak nem számolom kertnek a Kozma utcai Új Köztemetőt
meg a hóna alatt az Izraelita Temetőt -

szóval valaha gyakran gurultam erre utánfutóval
Rákoskeresztúrra menet, a tizenhétbe, tudod...
a Jászberényi út helyett surranópályán a legszebb nevű utcákon...

De tényleg! Bogáncsvirág, Fátyolka, Meténg, Tarkarét...
és Tündérfürt utca...
tiszta vicc, hogy ilyen nevekkel ez egy rohadtul elhanyagolt ipartelep
rohadtul elhanyagolt széle amúgy, a temetők rohadtul elhanyagolt széle mellett...

Szóval hetente háromszor evett erre a fene és valahogy
mindig rágott a rosseb, hogy miért Tündérfürt?
Ki volt az a betépett hivatalnok, aki ezt a Helikopter úttá
alakuló kietlen, egyenes utcát közvetlenül a durva forgalmat lebonyolító
vasúti sínek mellett Tündérfürtnek nevezte el...
és főleg miért?

Olyan rohadtul elhanyagolt és olyan
rohadtul céltudatos, mint kiskamaszkoromban az a
szőlőparton gatyámba nyúló idősebb asszony volt
neki Ildikó néni volt a neve, de lehetett volna Tündérfürt -
mondjuk az utca nem nyúlt a gatyámba eddig és
nem kérdezte meg tőlem:
Lány vagy? Vagy nincs farkad, hogy így félsz a kutyámtól?

Az összenőtt szemöldökére emlékszem meg a a haja lobonca felett az égre -
A bokrok, a fák szemöldöke a Tündérfürtnek is
összenőne az úttest felett és csak az erre járó
erre eldübörgő kamionok tépkedik,
ide nem jár a Főkert...

Hetente háromszor arra evett a rosseb,
mint aki a kocsisoron keresi a neki való örömet, átutazóban -
csak az aki keresett már kocsisoron örömet,
csak az tudja igazán, hogy az öröm ilyen: átutazóban tart....

Nincs dolgom már erre. Mégis, a hét végén végiggurultam rajtad, Tündérfürt.
El a Kézi Autómosó bokor-loncsos romcsontváza mellett.
A hajcsatod: a Jászberényit hurcoló felüljáró alatt.
Az alatta fekvő vasúti csomópont hajgubanc zakatolásán át.
Piros lámpacseresznyékkel aggatott rasztásodó loboncodon.

Nincs dolgom már erre. Mégis, magam alá gyűrtelek, Tündérfürt, viharos szélben -
Lompos bozontos bokrok mentén gurultam bőröd aszfaltján, Tündérfürt.
Kátyúráncos arcod simogatta a kerekem.

Nincs dolgom már erre. Mégis végigtapogatóztam rajtad. Tündérfürt.
Visszatérőben. Mint aki megkeresi a régi banyahajú kurvát.
Mint aki ezért ugyanúgy nem fizet.
Mozgasd a segged és fogd be a pofád ha duglak!
Legszebb nevű utcalány, kamion taposta öleden babrálok.

Mit művelünk a világgal, Tündérfürt?
És miért viseled el?