A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jeffrey T. Larson. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jeffrey T. Larson. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 5., hétfő

Teljesség-átiratok (103.)


Jeffrey T. Larson



Meztelenség
A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. Oly könnyű és oly nehéz, mit ezt a három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül: „Teljesen tiszta vagyok.” De vannak, igen kevesen, egyszerű szegény emberek, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kínálkozik; ha veszíteniük kell, vagyontárgyakat, egészséget, családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak. Életük csöndes-vidám, békéjüket nem sértheti senki és semmi. Szavaikból nem sokat meríthetsz, de lényükből magát a mindenséget.
Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni: máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs tovább.
(Weöres Sándor: A teljesség-felé)




annyira bízni
benne - hullámok közül
is ő jön vissza

annyira bízni 
benne - hullámok hátán
sem ő veszik el

hullámok hátára
elveszni bízni - ha
visszajön, ha nem

*

nem a part. nem a
fény. nem a figyelmed.
kavics. és csobbanás.






szoros összefüggésben a Fehér Trilógia Teljesség-átiratával (szintén J. T. Larson képeivel)

2015. szeptember 14., hétfő

Vádaskodó (képeslapok a nyárból)

                                                                                                    Jeffrey T. Larsonnak



engeded hogy
fény sekélye csak úgy
körülmossa a bokád





belegázolsz
 nemtörődöm - mint aki nem
is érzi hova...





pedig régen te és én
tudtunk együtt jókat
pancsolni itt





most úgy teszel mint
aki unatkozik, mint
aki engem un





pedig elér most is a
kíváncsiságod
hullámverése








2015. április 27., hétfő

Teljesség-átiratok (14.)



Fehér trilógia, I.
„Én vagyok a változó és én vagyok a változatlan.” Aki nem tudja: a teremtést méltán kegyetlenségnek nevezheti.

nézd - hogy nem kopik
el fényben fürdetett szál
vásznaink nyara

*

nézd - hogy foszlik el
életmód, vászon, egyszeri
fény, az a kéz

***



Fehér trilógia, II.
A változó kínja a változatlan belégzése. A változó öröme a változatlan kilégzése.

átzúdul rajtad
a fény - átsejlik lényed
a fény vásznain

*

nézd - hogy lélegzi
ki a vászon a mohón
beszívott vizet

***



Fehér trilógia, III.
A nyugalom szakadatlanul megvalósul a küzdelemben. A valóság szakadatlanul énekel a látszaton keresztül. Az ének szakadatlanul elpihen a változatlanban.

árnyak a napban
fényszűrődések árnyon
át - míg megszárad

*

őrizd nyaraid
friss mosás-szagú fényét
napszagú vászon...

***




...amíg hazatér
benned pilládra csurgó
érzés: örökké.





A Fehér trilógia Weöres Sándor: A teljesség felé c. munkájából való, a bejegyzés képei Jeffrey T. Larson munkái. Látogassatok el hozzá, érdemes.