2018. december 31., hétfő

Újévi köszöntő


saját képek


terheléspróbák
bűve alól kőlélek 
nehezen szabadul ki

ami zárvány benned
azt a magadra pakolt
súly zárja le

*

elengedett kézzel
nem lehet a terhed
moccintani se

annyit vigyél új
évbe át, amennyit
elengedett kézzel








(kérdés, mások
szívesen, önként átvállalt
terhe hagyja-e...)





Boldog új évet kívánok minden kedves barátomnak és olvasómnak!

2018. december 30., vasárnap

Nyolc lépés a téli erdőben

Marlának

Marla képei



fény illanna mély
seben át, a Földmagig -
de nem juthat át


*






télidegen ragyogás
oszlatna helyén
gomolygó párát


*






tükörcserépben
Vége-nincs Éganyó
nézegeti magát


*







közelről élet -
önmaga légtől dermedt
lelkébe fagyva


*







kapaszkodást tanulnál?
nézd, a levél hogyan
nem szakad el...


*







temetetlen test?
lélegzetrögök tonnás
súlya takarja.


*







égfosztás minden
magasra nyújtott ujjú
felfelé... törés


*







azt az égmélység-
szűkítő terhet ott
együtt termeltük ki







- néhány lépésnek közvetlen versrokona van, az ötödik lépésnek az előző kötetem kódája, Sárosi Ervin képére (amúgy szintén Marla egyik szövege inspirálta), a hetedik lépésnek pedig Sashegyi József kémény-sorozatára írt haiku-sorozat utolsó képe-verse
- szellemi értelemben pedig Robert Holstock Mitágó-erdeje, s annak továbbgondolása, a Lavondyss kéri magát mindenképpen ide (a verseket ihlető, vadonban bolyongó könyvet és folytatását prózában is bemutattam)

2018. december 29., szombat

Ércnél



az a valami
valódi halál - az
szobor nélkül is






Petri György
Nagy Imréről

Személytelen voltál, mint a többi zakós-
szemüveges vezér, nem volt érces
a hangod, mert nem tudtad, hogy mit is mondjál

hirtelenjében a sok egybegyűltnek. Épp a hirtelenje
volt szokatlan számodra. Csalódottan
hallgattalak, cvikkeres öregember,
még nem tudtam

a betonudvart, ahol az ügyész
az ítéletet, bizonyára, elhadarta,
sem a kötél durva horzsolását, a végső szégyent.

Ki mondja meg, mi lett volna elmondható
arról az erkélyről. Elgéppuskázott lehetőségek
vissza nem térnek. Börtön, halál
nem köszörüli ki a pillanat élit,

ha kicsorbult. De emlékeznünk szabad
a vonakodó, sértett, tétova férfira,
akibe mégis
fölszivároghatott
düh, káprázat, országos vakremény,

mikor arra ébredt
a város: lövik szét.






shizoo:
Szarakodás

Nem szerettem azt a szobrot, ott, a
híd közepén állt rajta, elakadt ércfigura a
lépésben, nem tudott pontosan mit mondani

az emberről, aki ritka madár volt, a csinovnyik,
aki átért azon a hídon. Átlábalt a saját szabott
korlátain, nem nézte volna ki senki pont belőle,
pont belőle: senki,

csak egy Imre a vérzivatarban -
és ennek az értékéből semmit le nem
von, hogy közben két oldalról fegyőrök kísérték.

Bár ne érteném, hogy mi ez a szarakodás
a szobrával. Pedig arról az erkélyről, ahova a
kor köpcös pökedelmét helyezik át
a költöztetők, nem is látszik.

De a delírium látképébe nem fér ez a zárvány.
Ez is újratemetés, Imre, rongyélet
egy ország ez,
szivárog benne,
folyton felszivárog a csatornaszag

a szájakból, akik a
koporsódnál esküdöztek.








2018. december 28., péntek

Zen-fotók: Haller Szabolcs (7.)






fűszál, kolostor,
árnyékot vető hegyek -
centik a skálán

csillag-szakadék égbolt
mértékébe lógatva


*


éld meg felgyűrt kő
lábujján ülve alázat
büszkeségét









- szoros összefüggésben a Teljesség-átiratok utolsó passzusával, az Összefoglalással, szintén Szabi egy képével (és az alatta tovább burjánzó, jelzett olvasni valóval)
- s ide beszél a szenteste elő-reggelén született vers, Szabolcs Ladakh-portréjával, amelybe bekérte magát Stekovics Gáspár egy képéből aznap előhívott haiku is távlatnak (e vers-kép kombóhoz aztán egy Everett Patterson grafika komplementer-haikut is "exponált")

2018. december 27., csütörtök

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (59.)









egykori végek
kövein állva nézed
a pillanatét


tüzek eldugaszolt
kődugóin égtűz-
ragyogás játszik







Bűnevő a tömegszálláson





egy éjjel ötször
ébredsz úgy mintha emlékeznél
bűnre bűnsegédletre
erőszakra családon kívül belül
a szobában nehezen alvók közül
kinek a bűneit majszolod
vajon kinek.

megint mindannyian túlettétek magatokat.

öt hurcolt rémálommal beljebb
az életek kútjából szivárgó
melyikőtök emlékezetében
pedig ott se voltál
nem ott voltál nem akkor
nem úgy.



labdázik veled a nyitva hagyott
ajtókon át a másik árnyékszülött
a labda hol ovális hol kerek és
ha kinevetitek egymás
ügyetlenségét a nem szokott alakkal
mintha a nevetés árnyékát hallanátok
egy hang árnyékát amit
máskor dallama vet

nyitva hagyott ajtókon át
besündörög a mézillat
a pillanat mézének illata amiben
ragadt a másik
egymáshoz húzott idegenségben
ő vajon milyen kavicsokra vésett
emlékeidre csodálkozik?

úgy sejted: bűnevők vagytok
és ez a támasz nélkül hagyottak ajtaja
amin keresztül egymást érzitek
nem ott voltál nem akkor nem úgy
mégis segítesz neki gödröt ásni
annak a megesett bűnnek
aki még mindig mintha élne

rög hull csodálkozó nyitott szemére.



egy éjjel ötször ébredsz úgy
mintha emlékeznél
kihűlt csillagok alatt esett
nyomtalanításra -

melyik helyett keresed meg
a valóságban a jeltelen sírokat
hol hagyod hogy
belemarjon a csalán
meztelen tenyeredbe -

hol szivárog beléd másik
elásott jövő -

ki vagy te hogy elveszed
a világ bűneit
nem irgalmaz nekünk -



egy éjjel ötször ébredsz arra:
öltetek.

hajnal van
nyitott szemmel fekszel
nem alszol vissza nem
nincs erőd az újabb éjszakára.







- a friss élmény egy régi érzésre rétegződik, amit legutóbb Pókhálószálak néven gondoltam át
- Shakespeare-nek szenteltem e jelben egy szonettet
- e jelben Szabó Magdának ajánlva fogalmazódott meg a Kétely
- s íme a legkorábbi szóra találás az ikerlények jegyében

- a legszemélyesebben viszont a Fekete tollak mesél erről az érzésről - ami egyébként a személyes érintettség érzete nélkül is végigborzongott rajtam a Hunyadi utcában, a vár alatt (e versnek van egy szűkszavúbb változata is...)

2018. december 24., hétfő

Békés ünnepet!


Stekovics Gáspár képe






Vajon a varjak
azt a meghökkentő 
születést érezték?

*

Vajon érezzük -
mi emberek érezzük
ezt a születést?






Everett Patterson képén José és Maria, amerikai bevándorlók,
akik december 24-én nem találnak szállást, senki sem fogadja be őket,
pedig az asszony áldott állapotban van.




Mindenkinek áldott és békés ünnepeket kívánok,
találkozunk az ünnep múltán!

2018. december 23., vasárnap

Elő-reggelén


Haller Szabi: Ladakh




Kitéve napra
a kétely vagy foszlik, vagy
tárgyak és lények árnyékává szilárdul -
az árnyék moccanását figyeled.

Még a kő árnyéka is mozog, ahogy
a kőgolyó s a tűzgolyó
perdülést táncol -
a te pörgő valód az egyikük
lassú, szerelmes táncán tánclépés.

Mi köze van a testnek, az
anyagnak a lélek megkötött
szövetségeihez?

Vajon a varjak
azt a meghökkentő
születést 'érezték'?



Egy másik rejtelmes és
hiteles nézetből, a kövek
űrig tornyosuló árnyékában,
ugyanaz a fény csillan, csak
más a neve.

Egy másképp elképzelt úton árnyék.

Nem tudom, hogy hívták
harmincötezer éve az őseim
a lélek megcsomózott szövetségét.

Csak azt: én hogyan hívom,
hogy végre megszülessen.




Vajon a varjak
azt a meghökkentő
születést érezték?

*

Hegyek karéján
emelkedik túl - fény-él
a testek tornyán:

egy másik szép nézet,
kétely-vetülése -
bizonyossága.






2018. december 22., szombat

Napra


Bruno Bourel (Itt egy fotó róla, Birtalan Zsolt szavaival)




szemérmed része
a napra tett meztelen
fehérnemű-sor


férj és feleség
férjen és egészüljön
tisztuljon bele


*

(akarod, vagy sem
kotkodácsolnak rólatok
szomszéd tyúkok)







2018. december 21., péntek

Nap. Forduló.

Bizakodó, életigenlő vers Babiczky Tibornak





Ma kezdődik az igazi kaland.
Semmi megszokott. A kezedből
kihulló tárgyaknak más az esése.
Az éjszaka valaki átfogalmazta a
gravitációt.

Vagy téged fogalmazott át
valaki. Másképp kimondott
más ízzel lüktető mondat -
próbálgatod kiejteni, de
nem esik le a neved.

Mintha csatába indulnál a
sérthetetlenség boldog tudatában -
pedig csak vonzódsz, mintha
elég fiatal volnál hozzá.
Olyan új ez a szerelem, pedig
évek óta tart.

Suttogd a fürdőszobatükörben
kócolódó alaknak: "Baldur,
ez a hátralévő életed első
napja! Ma odaállsz. Vele. A
fagyöngy alá! Lesz, ami lesz!"

Vannak vonzások, amiért
érdemes megborotválkozni,
hogy a szőr se. Semmi közétek.
Más a fény esése - nem is érted,
de az a figura ott, a tükörben
fütyörész.







2018. december 20., csütörtök

Zen-fotók: Vidákovich István (3.)








porzó, porhüvely,
kezdet, vég között 
léted pókhálószála


teremtő* fényben
ennyit ér szállá
szövődő összes - éltél







*adja magát ez a variáció:

megfosztó fényben
ennyit ér szállá
szövődő összes - éltél

2018. december 19., szerda

Várakozás

L. Ritók Nórának



"mélyponton. igen.
te csak a sötétségben
tudsz megszületni."

lüktet keserű
adventjében a felnőtt
csodavárása



Kiss Bence rajza (Igazgyöngy Alapítvány) "Bence fenyőfája nem egy szobában áll...hanem hatalmas. Bele fér egy egész falu. Azt üzeni nekünk, hogy a karácsony üzenete mindenhova elér. És azt is, hogy a karácsony fényt, tisztaságot és békességet hoz. Összeköti az embereket. A betlehemi csillag pedig ott ragyog....minden kicsi ház fölött." (L. Ritók Nóra)



csak gyermeki
várakozásban - súgja
a kisfiú rajza

csak a gyermeki
várakozásban -
mosolyogja a rajza







2018. december 18., kedd

Baljós árnyak


Baljós árnyak I.
A tépett szárnyú tündér kinyújtóztatta dermedt tagjait, mintha csak kacérkodna a közelben ébredő pókkal, aki gubbasztva várt rozoga hálójában egy tétova szárnycsapásra, egy bizonytalan rajtra egy kiadós reggeli reményében.
Lestes barbarus & Argiope lobata - Foltosszárnyjegyű rablószitakötő és karéjos keresztespók
(Ujvári Zsolt fényképfelvételei és leírásai)


szitakötő, pók -
ragadozva dagadozna
más nedvétől


Életben összhang?
Csak az éhség. Csak a mély,
szüntelen éhség.




Baljós árnyak II.
Polyommatus icarus & Argiope bruennichi - Közönséges boglárka és darázspók


boglárka nektárt
inna - hajnali startját
pók várja, lesi


Lásd, ahogy léten
borzong pille pillanat
harmóniája.







Ujvári Zsolt a mikrovilág képes krónikása, de a képek alá szőtt, szellemesen ismeretet terjesztő szavaiba is szerelmes vagyok. Érdemes körülnézni nála.

2018. december 17., hétfő

Zen-fotók: Haller Szabolcs (6.)






megtart még?
merített lapra
tintával, tollal kaparászás -


megrögzött, tintás
kézzel kent jeleket gyűrő
lesz-e elég?







2018. december 16., vasárnap

Ferdítés a fényfestőnő meglátásával megtámasztva


Sasa Gyökér képe




Rainer Maria Rilke:
Alles noch nie Gesagte

Ich glaube an Alles noch nie Gesagte.
Ich will meine frömmsten Gefühle befrein.
Was noch keiner zu wollen wagte,
wird mir einmal unwillkürlich sein.

Ist das vermessen, mein Gott, vergieb.
Aber ich will dir damit nur sagen:
Meine beste Kraft soll sein wie ein Trieb,
so ohne Zürnen und ohne Zagen;
so haben dich ja die Kinder lieb.

Mit diesem Hinfluten, mit diesem Münden
in breiten Armen ins offene Meer,
mit dieser wachsenden Wiederkehr
will ich dich bekennen, will ich dich verkünden
wie keiner vorher.

Und ist das Hoffahrt, so lass mich hoffährtig sein
für mein Gebet,
das so ernst und allein
vor deiner wolkigen Stirne steht.

                                                (1899.09.22. Berlin-Schmargendorf)






All that has never yet been spoken


I believe in all that has never yet been spoken.
I want to free what waits within me
so that what no one has dared to wish for

may for once spring clear
without my contriving.

If this is arrogant, God, forgive me,
but this is what I need to say.
May what I do flow from me like a river,
no forcing and no holding back,
the way it is with children.

Then in these swelling and ebbing currents,
these deepening tides moving out, returning,
I will sing you as no one ever has,

streaming through widening channels
into the open sea.

                                (Anita Barrows és Joanna Macy fordítása)





Amit még soha nem mondtam el

Amiben hiszek, az szóba nem került még.
Megnyitnám a legtisztább érzéseket.
Aminek senki élő a kiderültét
nem akarná, nyíljon, hogy-mint esett.

Ej, büszke vágy ez, Istenem, szinte seb:
Hogy akaratlan csorduljon az ajkam
Hasadékából hatalmad és veszett,
Vak dühtől, s habozástól se takartan,
Hogy úgy csobogjon, mint a gyerekek

Patakbeszéde. Mi áradva segíthet
A széles távlatú, mély óceánig.
Hogy végre elmondhassam, minket
Milyen dagály, mi visszatérés csábít.

Szóval hogy végre sodrást találjak
Imádság  való vizébe.
Hogy végül komolyan, tényleg odaálljak
Isten gondfelhős tekintetébe.
                                                  (shizoo ferdítése)







2018. december 15., szombat

Yggdrasil kérgén

nyers változat






Tudod, ahogy ott álltam a kertedben.
A kertedben, amivel már megkötöttem
a füstben és mámorban fogant szerződéseim.
Kiálltam a kertedbe és végre
el tudtam mondani, mindenkinek a maga nyelvén,
hogy mit szeretnék.
El tudtam mondani, hogy konnektálni szeretnék.
Az alattam, vékony kőbőr alatt
lobogó tűz és a fölöttem
jéghideg végtelen között.

Bele szeretnék nőni ebbe a végtelenbe,
mint egy növény.

Tudom, hogy meg fogom érezni a hidegét.
s mivel megérzem a hidegét, kérem, hogy
viselje el fák módjára kapaszkodó gyökérzetem.
Viselje a testet ami bennem felfelé kúszik.
A maga grádicsára hágó létrát.

Hogy növekedhessek,
mint egy növény.

Ágakat bontsak. Gond-lombkoronát
Az űr irgalmatlan hidegébe.
Létrát a parazitalénynek a kérgen.
S engedje az űr fel a poklot.
A parazitalényt, aki eszi a húst. A földhúst.
A hús medvéjét lovagolja fel
végig a kérgen,
Yggdrasil törzsén.

Mert ez a lény most a gyökerek
mélyen anyagba túró,
mérhetőbe dermedt,
csak a látványnak, a sokadik alkalommal
is ugyanolyan látványnak hitelt adó
gondolkodásmód nyűgözöttje.

Ki kell egészíteni ezt a gondolkodásmódot
azzal, amit a világegyetem tud.
Ami egy jéghideg tudás.
S hogy ne halj bele a jéghideg tudásba,
meg kell találnod hozzá
lentről azt a kegyetlen tápszert

ami megadja neked a lehetőséget,
hogy elmondhasd mindezt egy színpadon.








Stílusgyakorlat a Kalamárisban (3.)

"...a 86. hét témája: Tigris"








Szemtől szemben

Tigris, terelhetetlen
figyelmed összetör.
Én semmiségből lettem
te majdnem semmiből:

szemedben tükröződöm.
Egy éhes sárga láng -
szememben tükröződőn
halált terít alánk.

Tigris figyelj! De másra!
Nem fél, ki félre néz...
Nem készül harapásra,
ravaszt lazít a kéz -

tigris, ugrásra készen
figyelmed fókuszált -
várunk. Kitárt, egészen
alánk csordult halált.






(...Figyeljük meg, ahogy a folyamatos nézőpontváltással visszakulcsolódó, ismétlődő képek kitartják magát a pillanatot - miközben (voltaképp időn kívüliségben) kibontják azt, láttatva a rétegeit... Az ilyen pillanat valójában (ahogy visszaemlékszem kedves vadászíróim - állatgyilkosaim - történeteire), a beszakadó lélegzeté: a legkisebb mozgás is megtöri, a mellkas emelkedése is: a következő lélegzetvételig tart. A vers így csal a kibontott pillanatban: ez itt nyolc lélegzetvétel, de mintha ugyanazt a levegőt szívnád be közben. A feszültség megteremtése ilyetén mód a fuldoklás érzetének megteremtésével azonos.)

2018. december 14., péntek

Nem tanul


saját



dere minek ül
azon, aki ragyogá-
sában fürdene?


milyen éhet raksz
ki a tél fehér,
csikorgó hidegébe?






2018. december 13., csütörtök

Pókhálószálak








Beleérzés, részvét, részvétel
elengedhetetlen a bűnevéshez.
Bizonyos kultúrákban a bűnevő
volt a zsíros, megterhelt élet végén
az egyetlen megoldás: a friss
halottra ráhelyezett, megáldott
szelet kenyérrel befalta annak
meggyónt bűneit.

Nem ettem a hasadról, sőt,
még nem vagy halott se. De
beleérzés, részvét teremte
részvételem az életedben érzetre
ilyen bűnevő-falatka: mintha
alkalomadtán kicsit helyetted
is haldokolnék.

Pókhálószálakkal szőtt, egymást
moccanással pengető rávetődések -
bizonyos kultúrákban bűnevő
volnék ennyi összenyálazott,
száraz kenyérhéj szeretettel.
Beleérzés, részvét, részvétel, de
ügyelj rá, kérlek: ne egy meggyónt
hazugság fojtogasson.







2018. december 12., szerda

hét dacból gyűrt haiku


Brett Walker képe





minden reggel, a
szemed ahogy rányitod
új világot nyitsz

nem tudom hogy
hívják valódi mély-nevén:
elsötétedik

*

minden reggel egy
elalvást fejezel be
hogy felébredhess

nyitott szemedre
zuhant látványt csak te -
kimerevítve

*

minden reggel szép
ritmikai hűséggel
dokumentálod

eljön. nem jön el.
eljön. nem jön el. eljön -
mindegy. nem érted.




valaki benned
holtig verset kiabál -
vagy tán aztán is







2018. december 10., hétfő

Kitett tekintet

...Magyarország innen most valahogy egy múltba révedő, múltban megrekedt szekérnek tűnik - annak összes édes nosztalgiájával de horrorjával együtt - amiről Benjamin illetve Klee történelem angyala jut eszembe Angelus novus - - csak a magyar verzióban nem egy angyal, hanem valami ijesztőbb vagy tragikomikusabb lény az ami visszafelé néz a viharban....lehet, hogy nem is igazán lát, mert belement már a sok megbűnhődtemárenép a szemébe. (Susán Eszter)






Annak a hegyoldalnak a mélységek fölé
kitett szakaszán. Ott, ahol a derült délelőttöt
kiradírozta a hegyen átbukó felhő -
egy pillanat alatt ömlött körétek, mint mikor
egy tüntetésen öltözettel és tudatlansággal
egyként holokauszttagadó zárványba fagyva
találtad magad. Mint amikor egy
másik demonstráción vörös csillagok
kifakult borostyánjába ragadt nagymamák
győzködtek a szórólap hiteléről. Csillagszóró-
lapok és szvasztikák. Önkényuralmi jelképek 
mentek a szemedbe. 

Ellenszélben néznél vissza, igen, ez a gerincen 
át ömlő fekete gyűlölet rátok borult -
ti is a másik oldalról jöttetek, a menedék-
ház is arra van. Néznél vissza, de
egyszer csak a felhőben térdepeltek,
üvöltő szélben vízszintesen repülő, fagyott
hópelyhek demagógiája vakít el. Süketít el.
Térdelhetnél lehajtott fejjel, nem mint aki
megadta magát, hanem mint akit
megadásra kényszerítettek.

A kulturált reakció, hogy hátat fordítasz,
letérdepelsz és lehajtott fejjel nem nézel
bele a kavargó iszonyatba, igen ez az
európai gesztus óhatatlanul feltárja a tarkód
a dermedt találatoknak. Vedd elő barbár örököd, hogy
nyílhass a viharba, hujj! Hogy inkább a hanyatt
lökő széllel szembe térdepeljél? Ha harc, hát
legyen. Sziklatűre tett, jégömlést álló
elvakított, kitett tekintet. Annak a hegyoldalnak
a mélységek fölé eső szakaszán,
ahol a kilehelt poklába fagyott lelkek utolértek.






2018. december 8., szombat

Rácsodálkozás: Andrea Kowch (2.)


Night Watch 




magához vonzza
a szelet - hogy örvénybe
fordítsa és... jaj


áruló hajtincs
cirógat - belőlem nő
a körülöttem






2018. december 7., péntek

Meskete (slam)


kép innen








Jancsi és Julis*, a két kitett gyerek.
Gondoljuk meg. Juliska, Jancsika. Éhesek, nyafognak.
Szegény szülők. mit tehetnek?  Ütni, elásni? Ugyan. Kiderül!
Ki az erdőbe velük!
Elcsavarogtak! Bele sűrűbe! Nem jöttek haza többet.
Anya majd sír, apa keresést szervez, de hiába.
Falu bolydul, majd nyugszik.
Ezzel riogatják rossz gyereket, igazodj, ösvényt ne kutass, mert
úgy jársz, mint...
Végezetül: gyászistentisztelet.

Ehelyett? Büdös kölke hazatalál. jelzést szórtak. Anya sír
befelé, apa fogcsikorgat, Jancsi Juliska nyafog, éhes... Kaja nincs.
Nem baj. Új próba. Másnap. Nem sikerül. Harmadnap. Még egyszer.
Délután, alkonyat, este... Jancsi, Juliska sehol.
Anya sír, asszonynép besegít, apa meg a falu összes férfija kutat.
Jó szomszédság tehetetlenségében valami kedves gesztust keres a kamrában,
baj ér? Egyél!
Erdő. Jancsi, Julis... Nyoma sincs. Phű... ezen is túl vagyunk. Vacsora.

Jancsi, Juliska. Az erdőn. Nincs vacsora... Reggeli se. Mennek. Mendegélnek.
Aztán... no né! Kulipintyó, kamra, kaja! Bezabálnak. Bélcsavarodásig.
Két kajakómáig telefalt tolvaj.
Ám! Hazajő pirinyó, csúnya anyó. Sápétozik, Óbégat.
Kárt, tolvajt szenteket emleget!
Puff.  Hova tegyük? Kemencébe!
Úgyse lehetett jó lélek. Aki itt, kinn, erdőbe' lakik.
Jó lelkektől jó távol... Rozsdás orrú, púpos. Tiszta banya.
Jancsi, Julis győzködi egymást....
Aztán kipakol. Kulipintyóban ennyi bigyó! Csupa csinos holmi!
Görnyed, de elindul a két rablógyilkos.
Ott a szipirtyó ösvénye! Visz valamerre!
El innen. A ház környéke büdös. Égett emberhús szaglik...

Mi a franc! Ösvény hazavisz! De sebaj, anya sírva fut,
apa felméri a holmit, szeme csillog!
Jancsi, Juliska mesél, mesketél...
Falu összeszalad, mindenki a kincset irigyli... Mennyi!
Biztos banya volt. Ennyit tisztességgel senki se gyűjthet.
Ő bűvölte dagadtra a bíró tehenét!
Ő bájolta a medréből ki a patakot, hogy vigye el a részeg pásztort!
Falu ünnepel. Gratulálnak a tetthez. Egy boszival kevesebb... Lassan oszolnak.

Otthon, édes otthon! Juliska, Jancsi boldog. Van kaja, nuku nyafogás...
Apa, anya is boldog, vagyonos lett, két
kurvaügyes gyerek apja meg anyja!

Itt a vége. Fuss el véle.










*született Németh Kriszta képeire egy sokkal empatikusabb megközelítése is, képek és haikuk fűzére, a Meskete(képek)

2018. december 6., csütörtök

Ferdítés padra ültetett csenden


a Sensei képe




Yoshiro Kimura:
…誰もいないベンチ…
今日は一言も発してない事に
今、気がついた…。


shizoo ferdítésében:
senki ülte pad
 senkinek szótlan: mellé
telepszik csendem


*


(első-benyomás vers:)
szentélyhez surran*
megtorpan, padra telepszik -
őszi szellő








*valahol áthúrozta magát a közzététele közben a kép:

szentélyhez surran
megtorpan, padra telepszik -
hulló levél

2018. december 5., szerda

Csöndköszörű

"Majd én megkímélek valakit, én meg!"
Tandori Dezső: Az estély
(Egy talált tárgy megtisztítása, 1970)





fulladékonyabban
vigyázó nehogy
jobban essen amire
estlik

reggelné megint fényelnyelő
árnyékparányíz
előbb utóbb rögtön
de addig is -

nem lészen az ami ugyanaz
ez egy lose-lose helyzet
lényegtelenítése

mit csinál-
gatnál helyette
mit

pontosan úgy és mégse
mikornyi időt se ad se rá
mindenhonnan nyílegyenes
eltévedéssel telitalál

gombot élez
a pöckölésnek siklást csiszol
gólt ami hol tart

még a vízköpő
az iroda lomtár porköpője
is elszámolhat nyolcvanig

ide jönne még valami
csak már van itt valami
kétségtelen.









Tandori nyolcadikán nyolcvan. El se hiszem. Ha semmit nem láttál tőle, akkor az Egy talált tárgy megtisztítását - fenn ül a DIÁn.

2018. december 4., kedd

Poci slam






új nemzeti sportot alapítok.
legyen a neve: poci.
ez egy nagyon demokratikus játék,
pocija bárkinek lehet, csak nevelni kell.
legyél te is pocista!
a szabályai egyszerűek: gömbölyítsd!
egészen pici, házi konyhai pályáktól kezdve
a gyönyörűen megterített asztalokkal teli rakott csarnokokig és
arénákig nagyon sokféle helyen játszható!
nem életkorfüggő, pocista bárki lehet.
ahol a poci gömbölyödik, ott van a pocistadion.

a pocicsapat összetétele folyamatosan változhat
a nyerő csapatok egy disznóvágáson
egy lakodalomban, egy temetés után a toron
alkalmilag is megalapíthatók.
semmi nem számít doppingnak,
csak gömbölyödjön az a poci!
gondolj bele, a pocihoz mindenki ért...
egyénileg is lehet játszani, az a szép, amikor
valaki egyéniben és csapatban is országos bajnok a pociban!
független a játékos nemétől, a kilencedik hónapban
lévő babahordozórakéták és a sörhaspártiak
ugyanakkora eséllyel
sőt, akár egy csapatban indulhatnak a bajnoki címért!

a poci nemzetközi porondon is játszható,
bármelyik európai városban legendás
olasz, kínai, görög, török, thai, és amerikai gyors-éttermi pályák találhatók,
a lényeg, hogy elég messziről kell fényképezni,
hogy a kiválasztottak beleférjenek a nemzeti keretbe.
a pocihoz nem kell speciális felszerelés, kés, villa, kanál,
evőpálcika elég.

a sikeres pocista minden nap minimum háromszor edz,
nem válogat, a lényeg úgyis a mennyiség!
a legsikeresebb pocisták úgyis közbeszerzési
eljárásokon és Uniós támogatásokból növelik a pocit,
tiszteljük a pocit, alatta kössük meg az övet,
hadd ráncolódjon az a kurva nadrág!

pocistának lenni stresszmentes következésképpen egészséges!
legyél te is pocista!
hiszen ez az egyetlen sport ahol a b-közép és a
csapat ugyanazokból a tagokból állhat!
hidd el, ez lesz a legnépszerűbb sportág
ahol bárki győzelmi esélyekkel indulhat -
(az elitligában indulhat, ha viszik)
zászlónkon gömbölyödjön a pocizmus filozófiájának
hagyományos megtestesítője, a kisgömböc!
előre, pocisták, a végső győzelemig!






Zen-fotók: Stekovics Gáspár (58.)


12 01






déridő, tündéridő -
ezüst palástod
libbentsd, Oberon!








2018. december 3., hétfő

Rácsodálkozás: Andrea Kowch (1.)


In The Distance (a művész oldala, látni kell!)




vadállat. a maga
természetes 
emberi közegében.


milyen ráspoly
süljön ebbe a kibekúrt
börtönkenyérbe?








Zen-fotók: Sárosi Ervin (27.)







van színben a
dac, az a szívbeli dac:
tél jön? vörösödjön.







2018. december 2., vasárnap

Idővonal


az 'Artist Blu' csoport alkotása (forrás: pixolog)




macska kíváncsiságának tárgya körül
rezgésre gerjedő vízi lények ahogy
valami középen ebben az elképzelésben
ami a környezet rajzába olvad.

mimikrízis idején lényegkeresőben
lényed elképzelését az idővonaláról
mostanában annyi marhaságot oszlanak
mimikri krízis osztás és oszlás -

ott középen a nem látszó tengely
ami körül ami felé ami talán
az értelem saját halál-tudatba görcsös
izom-gyulladt kézzel kapaszkodó -

elképzelés halál vágy és félelem
a psziché megszületik és lebontja magát
valami vírus elbújik a rajzon
bujkáló indián nem találod rajta.

ég hálója tágas meghal jó vénségben
élettel betelve takaríttaték a
észrevetted reagálsz tudomásul veszed:
szavak tengelyére húzott kihalasztó.








2018. december 1., szombat

December elseje


Hauer Lajos képe





add uram, hogy
rá tudjon állni. még.
(él-e, hal-e... ki tudja)

advent jön. hullik
abba a feneketlen
árnyékba, ami.







2018. november 30., péntek

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (57.)








lélegzet takaróját
húzta magára
a didergő táj

teljesen csak a
felgyűrt kő növi itt túl
kilehelt párád







2018. november 28., szerda

Két képhívó haiku



szilvafa törzsét
itt és most nem veri
nagydobra a harkály


Imao Keiten fametszete a Keinen Kacho Gafu albumból






Halacska csillan?
...de hiszen ő három
dimenzióban látja!


Taiso Yoshitosi (1839-1892): "Koi Pond"(atozuri, '1990)

2018. november 27., kedd

fogódzó

Asha emlékezetére






lélegzetakasztó látni, ahogy
a plüssökkel eljátszod a gyászt
is
egy helyre megint úgy megyünk
hogy sírni fogsz a kapujában
aztán belépünk és megint
az gyógyít ami megbetegített

bordák markolta mellkassal
amiben egy emlék dobogtat
az is
ahogy ugyanoda lépsz mint
ahonnan azt a bébit nézted
ahogy a medencéjéből az
összes vizet kipacsálja

ahogy ugyanoda lépsz és
mégsem ugyanoda ér benned a
látnivaló
eztán bármikor állsz ott
a látványra egy felfújható
gyerekmedencében ügyetlenkedő
elefántbaba szellemképe vetül

az gyógyít ami megbetegített
nagy levegőt és fogod a kezem
majd
elmegyünk a következő
születést megünnepelni egy
másik élőlény másik ketrecéig
nagyjából ugyanoda lépve






2018. november 26., hétfő

Erdő esőben, zuhanóban

recenziós epigon




Nevetséges vagy ezzel az optimizmussal

Egyenként harisnyát húzok a fákra
de ettől még nem leszek táj.
A panelgombokkal összegombolt erdő
egy öregember májfoltos
koponyája alatt, az elfekvőben.
A teste. Hónapok mosdatlanságának
odahajított sitthalom. De a koponyája!
Gyönyörű. Bár komoly fűrészelés után
lehet csak a szagáról leválasztani.

A Yorick-koponya előállításához
költözz lakótelepre.

A horizont fölött a lehető legmagasabban
lebegő toll kilátástalansága - persze.
A járóképtelenségig bejárt utak.
Csukott szemmel sem
tévedhetek el. Itt a madarak elhagyott
alkatrészét is visszafújja a fészekbe a
hideg, jóleső, reggeli szél.

A teljes elveszettségérzethez túl
messzire látni a tetejéről.
Nem tudsz segíteni rajtam, de fegyelmezett
harisnyahúzó vagyok, egyetlen fát sem
hagyok ki. Néha eljátszik velem
az előző lakók itt felejtett keserűsége
tőlük tanulok fel ejteni.

Valahogy úgy nem félni. Ahogy az erdő
egy öregember májfoltos koponya-
üregébe suttog az elfekvőben.
Valahogy úgy, csak a melegét a
szenvedélynek, amiből kór. Terem.
Elengedni az emlékek érfalán lassan
gyöngyöt izzadó felejtést is. Mert
nem önzés és nem is gyávaság egyedül meghalni.

A következő lélegzetvételig ellátok.
Valaki úgyis a hálózsákján áthatoló
tűlevelek szúrására ébred. Felkel és
szemetet szed. Szavakat a lakótelepi konténer
túlcsorduló, érzelmes pofája számára.

A többire elég a kellően megtisztított koponya.








- A vers lényegében Marci Eső c. költeményén ül - s ennek az attitűdnek van egy általam régebben már megírt komplementere, a Határátlépés
- és bár nagyon nem szeretem külön kezelni (a fejemben az Égösvény utószava), de a versképző élmény eddigi legerősebb horgonya a Béla

2018. november 25., vasárnap

Zen-fotók: Sasa Gyökér (48-49.)



Sasa Gyökér: From the Edge of the Lake, No. 2


takaród alól
kikandikál a fázó
csupasz lábujja -

foltozd meg mintás
két elem határán
foszlott takaródat



Sasa Gyökér: Path Across the Lake



kirajzolódik
minden bundában-tollban
megtett mozdulat

hópapírra nyomott
vakírást tapogat
ujjával a szél