2015. július 13., hétfő

Levélhullás




Látod összevegyülnek a nők - megtörték végül a csendet.
Nincs kedvem kisimázni az antik mértéket a versben
reggeli kávé gőzében ahogy ordas szavaid követem.
Leveled közkincs lett - az amit szégyelltél. Egyik előtt is a másét -
Nem mosom anyanyelvünkre simult antik lepedék
ízét ezzel a löttyel. Pedig értelek és respektálom a
tiszteletet. Hogy kétélű szakadásaidat így is létbe dadogtad.

Most csámcsog az ostoba és ízlik neki porból párolt örömed -
hogy nincs, lám nincs tiszta derű, s a nagy antik
művek festett élénk Dionüszosz-i mámorok és bűnök -
festéktől csöpögő harsány testi öröm máza-kolosszusa voltak.
Hogy a mérték sem mér, s a nagy értékmérő szerelem
kusza háromszög volt, zavaros víz, mint bármelyik élet -
veled igazolná nyomorát a hivatásos szívtipró és a sekély is.

Az egyik hallgatta a csendet amit helyeden fújtak a téli szelek.
A másik nem bírta ki terhét s végül csak kiabálta a
médiaégbe: "nekem írta, nem neki, nekem írta" - a megtartó
léleklélegző sorokat, amit ép eszedért részvétel kényszere
vágy és fájdalom írat - minden nyomorulttal mindig a drótok
kihúzott árnyéka alatt; egyként álmot simuló fájdalmad
kiabálta az egyik: "nekem írta"... Látod, összevegyülnek a nők -

de nem úgy, ahogyan a kínok férfija nem tud választani kedvet,
testet, hőt, ahogyan nem mond nemet - ó, nem - ha az ölből
áramlik a villámíz fel testén, egészen a szájig, ahol
formálódnak a mérten csorgó elegáns és bölcs formájú szavak...
Nem úgy ahogyan keverednek az éhek s nem
tudsz egyik nélkül sem - élni se halni se? Nélküled éltek, haltak,
s nélkülük éltél, haltál. Most elvenné holtuk után az egyik

attól aki nélküled és mégis veled élt és halt - azt amit éltél tán
vele is - elvenné vegyülésből amihez jussa
csak úgy volna ha tényleg neki adnád. Így. Túl
örömön s kínon. Most. Tört csend alján mint ponyván beeső őszi eső
úgy gyűlik hull a gyalázat rátok - csámcsog ezen most értő és
értetlen... Hát szólj rám, hogy legalább én hagyjam abba
a formák és tartalmak mérték nélküli kizsigerelését erről.

Mert úgysem fér hozzád.
Valójában nem fér hozzátok a szenny. Holt titkok
jeleként aki vagy - aki rám szól: mérjem. Amíg élek.


5 megjegyzés:

  1. Csodálatos. Most tartok a naplóban a Beck Judit viszonynál. Nemrég hallgattam a felkavaró interjút és benne a munkatáborból írt levelet, ami engem is felkavart. Közben olvasom ezt a verset újra és újra..

    VálaszTörlés
  2. egyszer kisimázom. ha megértettem, mi történt, és miért annyira fontos - nekem. majd akkor kisimázom.

    VálaszTörlés
  3. Addig is köszönöm ezt a verset. Már ennek a versnek az olvasása is segített kissé tisztázni magamban, hogy miért is ugrott össze a gyomrom az interjú némely mondatánál.

    VálaszTörlés