 |
| forrás: Antonis Kalantzis |
nemcsak a mesében
lehet valóság az
időtlen idő
*
markolnom eleven kezeden
jaj lehetetlen ős kanalad
fogom úgy tűzforró levesem
tán az időtől majd hűl hamarabb -
markolnám eleven kezed így
jaj csak kéznyomodon motoz éhem
elforr az idő levesében irigy
egykor volt gyermeki hülyeségem
bárcsak fognád még s nem foghatnám kanalad -
levesem lassan hűl én hülök úgy tűnik hamarabb...
*
olyan családból származom,
hol a vándorlás lett folytonos
gyökértelen, fúj a szél -
hová gurulsz, hová gurulsz
miféle lukba hol szorulsz
szegény ördögszekér -
milyen irigység hol fog el
ha látod nemzedéknyi csend
mély áramát az életen
ahol az "élek" egybeér
szegény szegény ördögszekér:
az érzéssel, hogy "létezem".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése