Önmagához, vokatívuszban

Maga hagyjon nekem békét
a kikelettel.
Maga egy dolmányos varjú.
Maga nekem ne fessen
májust.
Maga ne fecsegjen, maga nem
kelet, hanem nyugat.
Magának nem kellene itt
pacsirtálkodni.
Maga lakjon jól a
keréknyompotyadékkal.
Maga egy útszéli dögevő.
Maga zár, úgyhogy
ne akarjon nyitni.
Maga nekem maga és
csak maga.

Magának nyitva maradt a
gyíklesője, úgy tette el.
Magának doppingszer, ha bárki
azt mondja: nem érdekel.
Maga flagelláns, tehát
a virágöntözésre alkalmatlan.
Maga kapaszkodna a kiejtett
szavakban.
Maga olyan, mint egy hosszan tartó
gyógyíthatatlan betegség.
Maga életvezetési tanácsadónak
hiszi a szerencsét.
Maga megint azt hiszi, hogy
az ünnep pár szónoklattal megúszható.
Maga korán zár, mint a
földhivatali iktató.
Maga nem úszik túl soha
a biztos sekélyen.
Maga ne fessen májust nekem,
inkább ekéljen.
Maga egy szökött paraszt
szalonna való a maga szájába
nem beszéd.
Meg hagyma, legalább
valami kezelné a maga
nyelvi herpeszét.
Maga kialakulatlan
formátlan így, majdnem készen.
Magának pálya nem nyílik
csak a feledésben.

És ez így van jól. A természet nem téved,
a tehetség utat tör, maga csak a fejét.
Maga jelenti a hétköznapi betegséget
ami fertőzi a mások szabadidejét.
Maga ne fecsegjen, maga nyugat,
maga valójában egy egész felet ért.
Maga dolmányos varjú, maga guvat.
Maga ácsingózik a statisztaszerepért.
Maga ne nyíljon ki, a teli konténerből
nem árad ki egyszerre ennyi bűz,
mint magából - az nem ajtó, ember(!)
hanem emberbőr,
maga nem vetkőztet, de nyúz.

Magának nem jut, csak a köztes
két élet, két nő, két áramlás között.
Magának csak a hiánya kielégítő
mint aki az árnyékába költözött
maga olyan. Jó lenne becserélni
magát, de nem megy.
Maga nekem túlságosan
visszaválthatatlan üveghegy.
Maga elkeserítő
mint egy túlcsorduló ülepítő.
Tudja mit?
Magának még a hiánya
sem kielégítő.

Maga nekem ne fessen.
Maga siessen
a butulásba és tovább.
Maga siessen
oda, ahova a többi ostobák.
Maga argó. Maga kódis.
Maga csöves.
Maga alig ízesített
rántott leves.

Maga kész.
És higgye el, magának
így a jó. Csak fuldokolna
ha beáradna némi friss levegő
a maga fejében bűzölgő
disznóólba.

Ha magára nézek
nem hiszem el
hogy az ember Isten fia.
Vigye az ördög magát,
csapjon magába a
sistergős istennyila.

Hagyjon már békén, legalább
engem hagyjon ki ebből a körből,
vagy álljon legalább odébb mert
nem látom magam magától
a tükörből.