Beszélgetés kövekről és szavakról

Szántó T. Gábor:
zsidónegyed

jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk
részünk csupán megszentelt földben lehet
a házakat lebontják a lakókat elűzik
helyükbe újakat telepítenek

jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk
nem lehet más otthonunk mint a szó
a házakat lebontják nyomuk se marad
de minden szöveg megtanulható

jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk
ha lerombolják semmink nem marad
de megállíthatatlan térben és időben
lerombolhatatlan birtokunk: a szavak

a házakat lebontják a telket eladják
nyoma se marad hogy valaha itt voltunk
csak a szó mi továbbadható
jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk


shizoo:
kövek, szavak

ó jaj bizony mert nem kötjük de kötődik
zárványul mint a szentelt föld igénye
mintha nem lenne mindegy hogy testileg
mibe foszlunk miféle televénybe

ó jaj bizony mert kimondott szavakba
kapaszkodunk akár a levegőbe
ha elég sebes a szó a súlya vész
tán nem zuhan eszmélet röpülője

ó jaj nekünk a szó ha nem zuhan le
ha súlya vész a sorsa véle vész
úgy porlik el akárha vésve kőre
nem volt soha és nem is lesz egész

ó jaj nekünk ez egyetlen birtokunk
e jaj szövődik kő és szó ha voltunk
jaj nekünk ha szóhoz bilincselődik
jaj nekünk ha kövekhez kötjük sorsunk