Veszteséges működés

Amit csak elveszíthetsz, azt elveszíted.
Táskát, igazolványt, vényt, felszólítót,
fogadást, ultit, kabátot,
zakót, kulcsaid a zsebében,
nőt, a nevét, telefonszámát,
randihelyszínt, címet, odautat,
kakaskodást az utolsó pár papucsért,
vagy a lehetőségért, hogy te legyél a papucs,

a múzeumi belépőt, ami nélkül nincs
kedvezmény - amit ezáltal szintén,
az álnevet, amivel felírtak, hogy bemehess,
az önuralmad, a kidobó orra előtt,
a húzd-meg ereszd-meget,
az addig táncparketten finomított érintést,
úgy en block az este tovább-futását,

a gyermekkorod összes egykori hitét,
a meggyőződéseid és az érdeklődéseid,
a munkahelyed,
a helyed a villamoson, amíg felállsz lukasztani
a kilukasztott jegyet,

a pert,
a megegyezés, kiegyezés, egyáltalán az egyezés
lehetőségét,
az örökséged, a foghatóan alakítható
jövőt,

csak a
tartozásaid nem veszíted el -

ez most tanulási folyamat,
átok rajtad, avagy
csak egy túlságosan régóta tartó
pechszéria -

vagy csak egészed jelenlétének
permanens hiánya:
hiszen a fejedben
pihenés nélkül
egyfolytában máshol jársz.