Beszélgetés ácsorogva

Székely Szabolcs:
Lábujjhegyen

Miként a fogkefén a sörte
szerteágazom nélküled.
Fölébredek. S utána te.
Kávé. (De semmi szédület.)

Egynapnyi járóföld a város.
Ezer csip-csup ügy cseszeget.
A görcs, hogy újra s újra záros
határidőn belül legyek.

Két lábra állok, mint az állat.
Önmagunkért ágaskodom.
Dallammá bont ablaknyi tájat
rám-gondolásod. Nem tudom.

Nem tudom ezt se. Most csak ennyi.
Én itt, te ott. Kényszerszünet.
Lenni csak. Ha lehetne lenni.
Kávé. (De semmi szédület.)



shizoo:
Teli talppal

Dörzsi szála közt a morzsalék
részeddé mégsem változom.
Kávét elém. És kávét eléd.
Kell a második? (Hozom.)

A távolság csak odaút. Egy térben
pakolásszuk el az ügyeket.
Gördülékeny lényedbe kell beférjen
az igyekezet, hogy kerüljelek.

Elágaznál te is, ne tagadd.
Ahogyan részekre hull a munka
úgy hullanád a részemtől magad.
Lopott időt borítva két magunkra.

Nem tudjuk ezt se. Most csak ez.
Szimbióták a vizsgálóasztalon.
Kávét elém. Kávét eléd.
Kell a második? (Hozom.)