Beszélgetés

Takács Zsuzsa:
A sötétbe zuhanó utcákon kell hazatérnem

A sötétbe zuhanó utcákon kell hazatérnem,
a vedlett, hideg és magas házak között,
melyek garázda lakóként elállják
utamat, és nem tudom igazolni, hogy ide,

e pusztulásba tartozom. Bármelyik
hazug beszélheti e nyelvet, mondhatja,
a temetőben az ő halottai fekszenek,
mondhatja, az ég mindenütt alacsony,

mert szmog van és csillagtalan az éjjel
valóban, mert közönyösen és unatkozva
fekszenek a mindig közeli temetőben

a halottak. És dob pereg, vezényszavakat
hallok álmomban, a falon túl támadó
éneket: a kívül nincsen… hely.


shizoo:

Még a halottaink is elhanyagolt köveik alatt

Még a halottaink is elhanyagolt köveik alatt -
eljön, amikor minden és mindenki
kisszerű lesz, felszárad, akár a tükörképünk
az épp elállt eső tócsáinak közönyös,

semmihez nem tartozó felületén. Ez pusztulás
valóban, az idő garázdasága, akárcsak
akármelyik frissen vakolt épület, megérkezés,
fogadalom, frissen megújuló számodrahely.

De nemcsak szmog van és csillagtalanság,
nemcsak a közöny és az unalom minden
rétegét velünk együtt elzabáló szív öregedése –

a bennünk lakó el nem évülőből a
legszemetesebb tűzfalárnyék fojtásában is
kinőhet az egy szál hovatartozás.