Paraszti ösztön

Elbabrálok itt egy képzavarral
hátha lesz belőle kép.
Gyújtós legalább összecsavart dal
ami a kályhában elég.

Mert ugyan most a kinti kohó forr
lobog a láng hogy szinte él.
De hevének nyoma se akkor
amikor a hóba hűt a tél.

Mint nagyanyám, mikor gyűjtötte rakta
a kamrába el az éltetőt.
Úgy takarnám míg tart a trakta
a megfoghatatlan versidőt.

Üvegbe el a mondatok ívét
belehelném hogy tartsanak.
Amikor majd a szürke ínség
hűtlen pályáján jár a nap.