2018. január 31., szerda

Malström az égen


Tanya Russell munkája






Olykor látom az örvényt - azt a csatornát
ahová elbújtak újhiteink elől a régi egek,
ahol újhitek éhes hada ajkat feszítő szóvá
csóválja az örvény végén álló látót.

Olykor látom az örvényt - fáradtnak kell
lennem hozzá, csaknem végkimerültnek;
szőlőpart, puttonyozás, kamaszos virtus,
akkor először - csoda, hogy nem ragadott el.

Olykor látom az örvényt - ahová Hermész,
Kalliopé, meg a többiek elbújtak az újhit
zárványa elől. Ahonnan a varjak vájják
egy új északi Szomorúságisten szemeit.

Olykor látom az örvényt - az éjszaka sebtében,
kapkodva vetett ágyán ver a holdfény -
csábító látvány. Ahogy a filozófus barlangjában
észreveszem a falon az ottfeledett tükröt.









2018. január 30., kedd

bicskát ahogy







Kisgyermekkoromban sokáig
- természetesen sokáig - nyitva voltam,
aztán megtanultam megbicsaklani.

Véletlenül hallgattam ki édesanyámat, amint
elbüszkélkedett vele:
én neki még soha nem hazudtam.

Emlékszem a szégyennel elegy
kétségtelen büszkeségre.

Megalapozott a gyanúd, én most is
sokszor kerülöm el, hogy összecsukjanak -
kicsorbult bicskát ahogy a
tehetetlenné görbült ujjak;
jó az egyensúlyérzékem így is,
hogy a pengét összefoltozta a rozsda.

De nem esem kétségbe - sajnos
nem esem - akkor sem,
ha a szembesítéskor összecsuksz.
Semmi különös -
az egyik csak a pengéje
a másik a nyele.

Megtanultam megbicsaklani -
egyszerre érezni a kétségtelen szégyent
és a büszkeséget.








2018. január 29., hétfő

Vallomás-irodalom

Ma gavte la nata...
("Húzd ki a dugót a seggedből...")
Jacopo Belbo mondata Umberto Eco A Foucault-ingájából






nem tartom (tartóztatom)
meg (vissza) magam -
nem tartom magam

*

nyelvileg egynyelvű -
csak egyféleképpen
tudok gondolkodni

*

fegyelmezett vagyok - mint
egy sikerületlen
pasztellfestmény

*

mutatvány vagyok -
cirkuszi előadás
kempingsátorban.

*

már bocsánat - de
ez a reflektor csak
engem világít meg

*

hadd tetszelegjek
kicsit még ebben az
önostorozásban...




ebben a télben
elmulasztott tavaszok
haragszanak rád






2018. január 28., vasárnap

Hopp te.


Simó Györgytől






kicsi ólomkato-
námország kicsi
csatatere tendert nyer
kicsi ólomkato-
námország kicsi-
kicsinosításául

állj alája csukva szája
csókra pödört bajuszkája
bök.
állj alája csukva szájlik
ólomodni így muszájlik
sejhajripityom.

milyen mámorító érzés ezeken a végeken
vereségbe heveredni vitézek!
ólomcsizmában fémlobogó elesetlen
katonáim a Honfoglalóban!
képzeljétek el, ha a vitéz ekkora, mekkora a
dobókocka!

Nemzetiszín szögletzászlójával a kezében
Pakskettő cselez, lő, gól!!!

pedig
ükapáink mint a motolla
áldó imádság mellett
kiforogják a sírjaikban az
ezerkétszáz kilowattórát!

dudorodó ágyékvitézek
van e szebb ezeknél a látképvégeknél!
Jellasics a szolga bán átlépte a Drávát
de az ólom Miska Huszár
a seggére rávág!

állj alája csukva száj
mególmosodni így muszáj
itt.
ólomvitéz vitéz trakta
óriásnak törpe rakta
közbeszerzés!

reszkessetek nemzetbizton-
ságikockázatok
nincs több dobásotok
sejhajripityom!

kicsi ólomkato-
námország kicsi
tetemek a sírokban
kicsi ólomkato-
námország kicsi-
kicsinosításául

hopp te Zsiga.






2018. január 27., szombat

látásvizsgálat


kép innen





képtelenül rá.

ezek szerint a kép nem
a retinán talál először teret,
nem a testeden túl nyúló világ
kapuján keresztül hatol be -
hanem ott lakik a testen
másképp túl nyúló
belső zugokban
ahol te.

ez nem beléd testelt látvány.
az elmepalotád elvetemült
hetedik szobájában sem találod -
ezért vagy rá képtelen
nincs egy számodra fogható
képrésze sem.

ülsz abban a biztonságos
képességben ami körülvesz.
szeretett látványaid vesznek körül és
a macska hiánya az öledben.
elképzelhető hogy ugyanaz
a kötődés duplán csomóz
és mégis kötetlen?

kétfelé nézve kissé szellemképes
a képszemléleted -
nyithatnál egy testen túl nyúló
új belső zugot az elmepalotádban
hol belső térképtér tere: gyűlsz -
képesített álmodozó vagy
de most itt toporogsz:
ráképtelenülsz.

ezek szerint a kép nem a retinán
keres először helyet -
és amit meglátsz
csak akkor a tiéd, ha
előhívás közben felismered.










kapcsolódó vers: Időveszésben (belekerült a kötetbe :) )

2018. január 26., péntek

Teljesség-átiratok (59.)


saját




A jelenkorról
A pénz, vagyon, rang, érvényesülés mindenek felett való becsülése, az ökonomizmus, amit a mai ember a legteljesebb realizmusnak lát: tulajdonképpen idealizmus, ha negatív és parodisztikus módon is. A pénz nem étel, nem ital, nem ruha, nem műtárgy, alapjában véve hasznavehetetlen valami, tulajdonképpen nincs, csak puszta idea és ideál; s ennek a fiktív dolognak gyűjtögetését tekinti a mai ember teljes józanságnak. A felgyűjtött vagyon, mely a szükségleten túl-burjánzik, csak nyűg és gond, s előbb-utóbb kicsúszik gazdája alól, úgy, hogy a szükséges sem marad meg. A rang eltávolít minden elviselhető emberitől, értelmetlen korlátokat emel, melyek gyűlölséget és irigységet szítanak. Az érvényesülés nem vezet sehova, mert ezen az úton mindig van tovább és mégtovább, az érvényesülési vágy elviselhetetlen viszketegség, mint a bőrbaj. Ráadásul a mai ember a legködösebb közösségi elvekből rakásra gyűjti magára a képtelen bilincseket. A rögeszmék és indulatok zűrzavarában emberevő bálvány lett a közösség, nemzet, faj, nép, otthon, közbiztonság, kötelesség, határaink megvédése, életszínvonalunk emelése, kultúránk terjesztése. Ha körülnézel: tilalom, kényszer, jelszó, zsibvásár, mákony, maszlag, propaganda, haszonlesés, törtetés, rémület,bizonytalanság. Rendszereink tűrhetetlenségét a mai ember maga legjobban nyögi és valami fellengzős kultúra-tisztelettel akarná ellensúlyozni: mindegyik rendszer önmagát nevezi a kultúra megmentőjének és a többit kultúrarombolónak. De a mai ember, ez a minden realitásról elrugaszkodott negatív idealista, hiába akar a kultúráért rajongani, rajongása üres szóhalmaz, intézkedés-garmada, hadonászás, saját ásításainak folytonos takargatása; és a kultúrát is vásári handabandának nézi, szakadatlan ember-, nép-, közösség- mentésnek, „zsenik” ízetlen ön-mutogatásának, társadalmi eseménynek. A kultúra sztatikus, nyugodt, nem intézményesíthető; az izgőmozgó mai ember mennél többet ugrál körülötte, annál jobban széttapossa. Mennél inkább „szívén viseli” a kultúrát, annál inkább látszik, hogy semmi érzéke sincs hozzá; mennél inkább „menti és védi” , annál inkább látszik, hogy ő szorulna annak védelmére. Pénzt, hadsereget, szándékosan butított embercsordát mozgat és elpusztul, pedig a kultúrának egyetlen lehelete megmenthetné. Csakhogy éppen ez az egyetlen lehelet elmarad, s a pénz, hadsereg, embercsorda tovább őrlődik.
Az emberi életnek, emberi érzésvilágnak e kínbarlangjából egyetlen kijutás volna, de ez nem fog bekövetkezni: ha az emberiség áttérne a józan, ráállható alapra: szükségleteit elégítené ki és nem az agyrémeit, indulatait. Minthogy erre nincs remény, mindenki csak önmagában, önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég erős ahhoz, hogy lemondjon minden előítéletről és saját szemével lásson mint a gyermek: Mindenki csak magának érheti el a negatív idealizmust helyett a realizmust, pénz, vagyon, rang, érvényesülés, külső rendezettség lidérce helyett a belső, törhetetlen biztonságot. S csak az a kevés érheti el még önmaga számára is, kinek erre érzék adatott.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





óriáskerék -
az ég alatt a teljes
égtelenkedés







fel - csak azért mókuskám
hogy lenézz.
ez a bábeli torony szarik az égre.
azt amúgy is 
összefirkálják a sikoltva suhanó fémhalak. 
és felette amúgy is teljesen üres:
felette csak a mélység szakadása
szakadatlan éhségbe zuhanás -

ez a bábeli torony szarik az égre
posztkulturális vurstlimókuskerék -
fel azért 
mókuskám hogy csak lenézz
a kerekedből engem minket titeket
egymásra hányt mókuskerekek
pörgésében szédülés rágcsál
látod a várost milyen fényes?
innen fentről olyan kicsinek...

rögeszmés indulattal pörgeted
az organizmus 
Mercedes-emblémás kulcscsomóját
benne ülnek nevetnek az éhek
ez a csiganyál-húzás űrhajója 
fel - csak azért mókuskám hogy
lenézz
ahogy világítasz az egy sötétben
elektromos vibráló lidércek
jelszó zsibvásár mákony haszonlesés -

gyere a Búcsúba hogy felültessenek
egy pillanatra fenn a csúcson
aztán szevasz -

ez a szartorony bábeledik az égre
posztkulturális vurstlimókuskerék
az egy sötétben
a kikiáltók ordítják a verset
a kíntornászbajnokság selejtezőjén
fel csak azért
mókuskám hogy lenézz

szarni rá 
egyszer fenn egyszer lenn
úgyis egyszer fenn
egyszer lenn
aztán szevasz.







2018. január 25., csütörtök

Állásfoglalás

Ai WeiWeinek és a két urnának

"Kettőt tört össze valójában és eredetieket. Csak az elsőnél elbaszták a fotót. Eskü..." (Simon Márton)
"Régi dilemmám, hogyha valakinek tulajdonképpen igaza van, de rossz indokból, akkor valójában téved?" (Irlanda Máté)
"Az én meglátásom szerint Ai Wei Wei ezzel a performansszal arra akart rámutatni, hogy a kínai kormányzat, és a fogyasztói társadalom mit művel az értékekkel. Ezt jeleníti meg eléggé drasztikusan, de szerintem eléggé nyilvánvalóan is..." (Fazekas Levente)








nem.
törődöm.
a többi is az én saram.
cseréptörésig.











2018. január 24., szerda

Védelmi pénz









lépésed tértelen
éhség a talp alatt
hiányzó értelem
markában tartanak

félelmed béreként
lélegzed mérgeik
foszló közös regénk
dekáját méred itt

milyen tág ég alatt
lettél így szűkület
markukban tartanak
úgy tűnik őrület

lépésed tértelen
elmélet szülte táj
egymás szájába sem
elcsókolt így muszáj

milyen tág ég alatt
félelmed szűk öle
lehúz a földanyag
feküdj aszfaltra le

félelmed bére vagy
mocskos kis szürkület
markukban tartanak
úgy tűnik őrület







2018. január 23., kedd

Zen-fotók: György Erika (1.)







kilégzés falra
tapadt léleksarát a
levert vakolat


belégzésdúsítás
vágyát falra nyalt
tilalomkarika


táguló tüdőd
 nagy százalékban káros
várost tartalmaz







2018. január 22., hétfő

Zen-fotók: Walton Eszter (7-8.)






könnyűszerkezetek -
siklást gurulást tér
keretét tartók


meríts meg egy szem
tekintet – hova tartás
mélységeiben











sose jelentse
a méltán védett azt
hogy kilátástalan


tornyot jó ha
kilátás és nem lenézés
kedvéért mászol







A képek és versek megtekinthetők a Fugában:


2018. január 21., vasárnap

rövidebb úton (vázlat)


Sasa Gyökér képe




nem szeretik. hogy járnak erre itt
a szánalmas csoportban didergő fák alatt.
ekkora erdősávhoz túl nagy a raj.
elfordított fejekből álló
kékesfekete szemű tenger az ágak közt.
a rettegésük nyaldossa a tested -
ennek a hullámzásnak most te lettél a partja
ahogy a kitaposott ösvényen átvágsz
ezen a rövidebb úton sehonnai
seolból sehova.

az alsó ágakon is ülnek. túl mélyen is ülnek
egymáshoz préselődő kései termés
lóg az éjszakába. hajnalig égtelen.
látod. ahogyan idehozott a célszerűség
úgy hiábavaló a feszülésük.
ekkora erdősávhoz túl nagy a raj
és te most nagyon közel vagy a szívéhez.
mégsem repülnek el -
ahogy a kitaposott ösvényen átvágsz
a közöny álcaköpenyével a vállaidon.

nagyon közel van a szívedhez
hogy nem szeretik. így szorongat
elrobbanni kész széllovaglást
benned is a szükség. elfordított fejek
kékesfekete szemű tengerében gázolsz
feletted egy belakhatatlan éggel
tollak örvénylő hullámtaraja sodor de
estére megtörsz. a túlterhelt ágakig
gyengül a lebegésed. kékesfekete szemű
tenger partján a káromlás hidegében -

nem szeretik. hogy te jársz erre itt
a szánalmas csoportban didergő fák alatt.
nem árulod el nekik a neved
alkonyba készülődő életek
ághoz ragadása alatt ágról szakadt.
de így is hiábavaló a feszülésed
jobb volna ha ügyet se vetnél az
éjbe készülődő miattad (nem miattad)
dermedt madarakra.








2018. január 19., péntek

Nekem szél - slamverzió







nekem minden reggel szél fúj a fejemben
fél hat szól az óra trombiharisnya fel
de közben nekem a szél történetet lüktet a fejemben
kávéfőző bekapcs jógaszőnyeg napüdvözlet
ötször...              háromszor...
de közben nekem fúj a szél a fejemben
szőnyeg fel kávé be
Timi nappali kávé joghurt Rudi
Zoli dolgozó kávé zabkása
legyen reggeli zene? ne legyen reggeli zene de
nekem az lüktet a fejemben 
ahogy Moby Dick ringbe száll
Ahab kapitánnyal az MMA Gálán
Moby és Ahab, az évszázad meccse,
ott van az egész küzdelem
a ketrecharc szabályai szerint...


de előbb a napi első gyógyszerkör:
Condrosulf a térdízületemre, a C vitamin meg a Folsav
és végre leülhetek elképzelni...
amint a ketrecben...   Rambo
megküzd a dzsungelsivatagi TalibánVietkonggal
a zsűri a közönséggel együtt lélegzetvisszafojtva figyeli -

végre lobog a szélben ahogy Frodó elindul
a Magányos Hegyről Smaragdvárosba
a Gyáva Oroszlánnal, Bádogemberrel és Madárijesztővel 
tisztára HáromKárolyok -

végre leülhetek elképzelni ahogy Gregor Samsa
Csótány néven mutáns az X Menben...

ez eltart úgy fél hétig, amikor a feleségem készülődni kezd
hogy munkába induljon.
puszi mi lesz este, jó lesz jövök vigyázzál vigyázz...
vigyázzál vigyázok vigyázz...

hét óra, napi második gyógyszerkör
Covercard - vérnyomáscsökkentő, Venotec - érfal-erősítő,
Conroloc - gyomorvédő mert ennyi cuccra már
 ezt a tablettát is hozzá kell
tenni a többi tablettához

és akkor visszaülök és megírom a reggeli verset
mert még mindig szél fúj a fejemben
és héttől nyolcig befejezem a reggeli verset
lüktet a fejemben ahogy Simon mágus
az üldöző Birodalmi Flotta elől
elrejtőzik a Kék Rét Bolygón 
a lovak paradicsomában
a világfa ágán
a Tatuin bolygótól enyhén balra.  

én ezt élem. nekem minden reggel szél fúj a fejemben.
szeretem ha a versben is az éji szél fúj
és nem az aktuális médiaszájszag...
ha a versben Aliz Csodaországból
ellopja a Firerfly-ból Serenityt
hogy vele mérje meg
milyen mély a Nyúl Ürege -
ha a versben a bulvármédia figyelmének kereszttüzében 
Piroska és a Farkas bejelenti a válást
negyedszer! A Femen aktivisták már szinte unottan
festik magukra, hogy "nem félünk a farkadtól".
nekem minden reggel szél fúj a fejemben.

de meg kell legyen a fejben fújó
szélben is a pontos napi ritmus mert
nyolckor jön a Végső Gyógyszerkör, a vérhígító, a Xarelto
ez a legfontosabb gyógyszerem
ez a korona
ez egy durva cucc, időarányosan szívódik fel,
ha nem vagy pontos
túl is adagolhatod magad
kinek kell a fehérvérűség érzése...
ezt kell pontban nyolckor.

aztán reggeli, borotva, cuccolás a hátizsákba...
kint szél fúj, most már kint fúj szél... és
én így ötvenet taposva is megmegyek 
cangával napi negyvenet -

de nekem attól ragyog a világ
hogy nekem
minden reggel szél fúj a fejemben.




2018. január 18., csütörtök

2018. január 17., szerda

nekem szél







nekem minden reggel szél fúj a fejemben
szól az óra trombiharisnya fel
de közben nekem több történet lüktet a fejemben
kávéfőző bekapcs jógaszőnyeg napüdvözlet
ötször...                  háromszor...
de közben nekem szél fúj a fejemben
szőnyeg fel kávé be
Timi nappali kávé joghurt Rudi
Zoli dolgozó kávé zabkása
legyen reggeli zene? legyen reggeli zene de nekem az
lüktet a fejemben ahogy Moby Dick ringbe száll
Ahab kapitánnyal az MMA Gálán
Moby és Ahab, az évszázad meccse,
ott van az egész küzdelem
a ketrecharc szabályai szerint...

de előbb a napi első gyógyszerkör: egy Túró Rudi
Condrosulf a térdízületemre, a C vitamin meg a Folsav
és végre leülhetek elképzelni... amint Rambo
megküzd a dzsungelsivatagi TalibánVietkonggal
ahogy Gregor Samsa
Csótány néven mutáns az X Menben...

ez eltart úgy fél hétig, amikor a feleségem készülődni kezd
hogy munkába induljon.
puszi mi lesz este, jó lesz jövök vigyázzál vigyázz...

hét óra, napi második gyógyszerkör
...vérnyomáscsökkentő, érfal-erősítő a korona alá,
gyomorvédő mert ennyi cuccra már ezt a tablettát is hozzá kell
tenni a többi tablettához

és akkor visszaülök és nyolcig írok egy verset.

tegnap ez jött ki:

és akkor varjak
hullajtott tolla hullik
pörög a képbe

láttam késő este egy sötét égből kivilágított utcába lepörgő varjútollat

és akkor varjak
hullajtott tolla hullik
pörög a képbe

én ezt élem. nekem minden reggel szél fúj a fejemben.
legjobban akkor esik ha a versben is az éji szél fúj
ha a versben Aliz Csodaországból
ellopja a Firerfly-ból Serenityt
hogy azzal mérje meg
milyen mély a Nyúl Ürege -
nekem minden reggel szél fúj a fejemben.

de meg kell legyen a fejben fújó
szélben is a pontos napi ritmus mert
nyolckor a végső gyógyszerkör, a vérhígító, a Xarelto
ez a legfontosabb gyógyszerem ez a korona
ez egy durva cucc, időarányosan szívódik fel, ha nem vagy pontos
túl is adagolhatod magad
kinek kell a fehérvérűség érzése...
ezt kell pontban nyolckor.

aztán reggeli, borotva, cuccolás a hátizsákba...
kint szél fúj, most már kint fúj szél... és
én így ötvenet taposva is megmegyek cangával napi negyvenet -

de nekem attól ragyog a világ
hogy nekem
minden reggel szél fúj a fejemben.








Rácsodálkozás: Kawase Hasui (11.)


Snow at Tsukishima





hó takarja
hó sem takarja
honnan jöttél - hova tartasz






2018. január 16., kedd

Születésszabályozás







Reggel.
Mikor a falon derengő árnyékról kiderül
te vetetted.

Félelem ágyásában dideregnek az
éjbe vetett magvak.
Talán tényleg nem kell most megfogannod
hogy ki is nőjön.

Félelemízű reggel.
A szürke égre nem
könyörögte fel magát a varjúkárogás.
Ki se vonulnak - vagy teljes csendben a
köd párnái felett
ahogy a falon derengő árnyék
veled fordul.

Félelemágyás feltépett föld csöndes madarak a
hálószobafalra vetülve.
Talán tényleg nem most kellene
megfogannod.

Kifordult ágyékok a sűrű levegőben.
A szárnycsapások zaját is elnyeli -
a pára éhes. Elszívja az erőd
hogy földbe mosódjon.

A saját árnyékodban cihelődsz.
Most ez a módi - ez a teljes csendben
befelé súrlódó lélegzetvétel.
Alig szólunk egymáshoz vagy
magunkhoz - vagy csak a teljes csendben a
köd párnái felett
a szólás is csak egy árnyék.

Most tényleg nincs itt
az ideje a magvetésnek - ami
most nőne ki azt szentségtelen
gesztus volna Névvel áldani.

Reggel.
mikor a falon derengő árnyékról kiderül
te vetetted.





2018. január 15., hétfő

Teljesség-átiratok (58.)


Iceland Incredible... (kitudjaki? forrás: tizpertiz.hu) 





A rossz létjoga
Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha a menny felé növekszik.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)






milyen közömbös
mennyire kék a vétek-
szenny markolta ég!


milyen törpe aki szül,
mennyire törpe
aki elemészt!


miért nyitottad
felhődüh ekkorára
tudatom, Uram?


*


égtornyú Bábel
minden felfelé törés -
simulj a földbe







2018. január 14., vasárnap

Zen-fotók: Szabó Zsolt (9.)





látod a tájat.
világ könnye. üvegszem
párája mögött.


élet, élet.
látod a tájat
vagy legalább a jelét.


reflektorfényben
a jel. megállsz. körülnézel.
továbbhajtasz.


azt csak úgy érzed
hogy a lámpa miatt van
ennyire sötét.





2018. január 13., szombat

Plotinosz az Anthesztéria harmadnapjának másnapján*



jelentős helyen,
istenhátamögötti
időben élünk
(Fodor Ákos)


Festett alak a test paravánján
Összehajtják, de senki
nincs mögötte
(Závada Péter: Kurzív lombok - részlet)







(1)
halogatod
picikéket meghalsz inkább -
minthogy elengedd
annak a borzasztóan nedves márciusnak
esőcseppektől hűlt bőrű kezét

az úttörőnyakkendőre azóta
rászáradt a bomlás
tört csontok sípján fütyül a
belső parancs
övcsat-szimbolikát firkál
a bíró a perirat szélére
miközben a tárgyalás folyik: 
bevallhatnád a nekrofíliát
csak úgy halkan, magadnak

ezek itt úgyis teljesen másról beszélnek.




(2)
mindenki veled együtt.
fejetek búbját szívja a végtelen -
még jó, hogy ideköt a számolhatatlan bűn:
evés, ivás, koitusz.
máskülönben elragadna a
halogatásból az időtlen időkkel ezelőtt
megtörtént ítéletbe

szeretnéd, ha nem te ájulnál
ki a sorból
a Nemzeti dal után
ebben a hirtelen jött tavaszi ragyogásban
lelepleződés előtt tizenötben
amikor még elhitted az éneket

de mindenki veled együtt tudja:
te ájulsz ki leplezetlenül
zuhansz el nem ereszted
nem adod fel, oda, ahol egy 
hittel vert egykori költő
bronzpózba meredve gesztikulál. 




(3)
borzas márciusok csücske
kenyérvég.
és te még mindig halogatod.
kell egy tavasz, amikor
nem halott emlékekkel ölelkezel.

kell egy tavasz amikor
elhagyod a gyermekhez való dolgokat
és színről színre
ugrálsz egy távozás eszméletében.

azaz, mit tudod te.
de tényleg kell egy tavasz.




(4)
gyönyörű birodalmat mosolyognak
az emlékezet szélét övező panorámaképek -
ez mind a tiéd.

nem baj, ha nem tudlak követni. 

tudom, hogy ott állsz
egy kereszteződés zöldjére várva
azzal a bizalommal, amit
én óvodáskorban veszítettem el.

neked zöldre vált
nekem marad piros

megmagyarázhatná valaki
hogyan lehet nyirkos 
nedves érzetű
hogyan lehet borérzetű a tűz
ebben a pokolban.








*A tavasz kezdetén, Anthesztérión 11–13. napjáig rendezték meg az Anthesztériát, Dionüszosz háromnapos ünnepét. Az első napon megnyitották a hordókat az újbor tiszteletére. Másnap az isten képviselőjét, az arkhón baszileuszt hajó alakú kocsira ültették, és felvonulást rendezve a Bukoleionnak nevezett épülethez kísérték. Ott kellett az arkhón baszileusznak az isten tiszteletére egyesülnie feleségével.
Az ünnep harmadik napja – az isten természetének megfelelően – borba fúlt: ekkor rendezték meg ugyanis a hagyományos borivó versenyt. Ugyanez a nap, a kancsók ünnepe, szolgált a három esztendőt elért gyermekek megajándékozására. A gyerekek virágkoszorút kaptak annak jeléül, hogy bekerültek a nemzetség tagjai közé, és más ajándékokat, játékokat is adtak nekik, többek között, az ünnep jellegének megfelelően, egy kicsi boroskancsót.
(História, 1992/10 - Digitális Tankönyvtár)

2018. január 12., péntek

nem rög, nem ellen






nem rög
zült az élmény
nem vettük fel -
megmaradt a termész
etében Hermész
hírnök mivolt

meg az átmeneti súlycsökkenés
ahogyan felveszitek a lerakott szavakat
nem lett szólerakat nem rög
zült az élmény

nem a kívülről látott felmarkolt
ahogy görög
és mint a keréknyomban egy nedvesebb göröngy
átmeneti nyomot hagy
az újabb és újabb visszajátszás -

nem rög
zült az élmény
megmaradt csobogásnak
csobogás hangjának egy
érzet
sose nevesített ízének



nem ellen
őrzöm így nem ellen
őrizhető így és
elhal
ványul hogy helyet adjon a
követ
kezőnek

amikor lehet én
veszek magamba a te
nekem gurított gesztusaidból

nem ellen
őrizzük majd azt sem
(mondom én, aki a bimbónál
jobban becsüli a fossziliát)

nem ellen
őrzöm így nem ellen
őrizhető hogy jól
éreztelek benneteket.






2018. január 11., csütörtök

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (10.)


Mount Fuji, Narusawa (Nausawa no Fuji) 1936.







szentsége tövében
ugyanakkor egy marék
rizsszem csúcsán


két tisztelet közt
kifeszített lélegzet
tart egyensúlyban


*


egy marék rizsszem
csúcsán - ugyanakkor
szentsége tövében

add át. kétfelé
nyíló távlatát a
lélegzetvételnek













2018. január 10., szerda

Szintlépés slam





Már megbocsásson mindenki, aki másképp látja, de nekem a szintlépés az átszellemülés volna. De hogy egyeztessem össze a testi örömmel? Evéssel, ivással, alkohollal, dohányzással, kenderrel? Tudatszűkítő-e a testi öröm, vagy –

együtt rezeg-e testi örömmel
az égi köröndön fenn
lélekképekben kisugárzott
Egy, ami engem is így markol,
aki átkarol, átfog?
Harmonikus lehet-e a test
a szellemivel avagy égképszempotból
végképp csak egy átok?



Nincs külön szent és profán - minden momentumomban spirituális lény kell legyek.
Igen baz’meg! Amikor szarok, akkor is!
Ez azt jelenti, hogy például a hús evésekor az állat lényével kellene beszélgetnem.
Engesztelnem kellene az elfogyasztott répát és
gabonaszemenként bocsánatot kellene kérnem a kenyértől.

Az baj, hogy nem én, az elfogyasztó veszem el az állat életét, a növény életét - hogy közénk ékelődik egy egész ipar, hogy terméket fogyasztó droid módjára eszem a húst, a gabonát, a bármit.
Az egyetlen adomány, a gyümölcs kivételével minden elvett életet át kéne érezni az elfogyasztásakor. Úgyhogy kedves vegán, egyszerre jársz jó úton és baszod át saját magad.
Ez a legsúlyosabb vétkünk - amivel kivonjuk magunkat a világból úgymond „szintet lépett”, tudatos magasabb rendűnek!



Az alkohol, ó, az a mámor a mámor -
könnyebb út, lépéstelen utazás igazából!
Lazító, nyitó – meg persze összecsuk.
Még két rövid aztán filmszakadás, kakukk.
Beleástad már magad hogy mi a másnap?
Valahol salakos nyomoréka leszel a nagyot akarásnak.

Merthogy az elfogyasztásának sokáig volt a múltunkban kultúrája, mára ugyanaz a tömegemberség üti ezt a lehetőséget is, mint az étel esetében. A szememben ez a kisebb vétek mégis, mert a magam kárán megtanulhatom, hogyan-meddig szertartás, meddig mámor, és honnan önpusztítás.



A dohányzás összes formája a legfinomabb rendelkezésre álló varázslataink egyike, hiszen a légzést befolyásolja,

földiesíti, telíti,
szellemmel elegyíti
a csont mélyéig hatoló méreg
szabadít téged
bont ki a csontból beleelegyít -
a dohányos boldog az égi azúr neki kék
(bár közben azért szép lassan megfojt, kinyír a rohadék)

így a tanulás egyik legfontosabb útja volt számos távoli kultúrában. A gond vele, hogy itt, Európában sose kísérte semmilyen rituálé.
Így viszont a legjobb útja, hogy elbírhatatlan terheket vegyél általa magadra. A saját léptékeden túl ránt, a távlatában nevetségesen aprónak tűnnek a megteendő következő lépések.
Úgy mondanám, hogy a Weöres Sándor által említett "benned a létra" viszonyához képest a dohányzás a lift.
Csakhogy ahol vakon, betonfalak közt áthaladsz vele, az összes emeleten, amin átsuhansz, onnan az jön be, ami csak akar. A dohányos ember ezért nem a maga ura.

Ezt nevezték régen Démonoknak?
hát szűk a léted? szűk, hogy beleférj?



Röviden összefoglalva ez volna az első lépcső az átszellemüléshez… a nyers voltából szellem tüzén rendesen átsütött testi öröm, amelyik mégis véresen fogyasztható…
és akkor a szexről még egy kurva szót se ejtettem…






2018. január 9., kedd

éghajlat

Z. P. -nek





belégzés közben
befelé suttogod a
tájat - ne múljon.


tájsebtapasz a
szemhéjad, ha lehunyod.
szél fúj. legbelül.


*


roncs szélárnyékban.
siklás emléke rezeg
tenyered alatt.


nem múló szélben
verődő felkavart víz.
nem megy sehova.


*


férfi. sötétkék.
lesből leadott lövés
lehetősége.


tájsebtapasz a
szemhéjad. csukd rá
az el nem követésre.






2018. január 8., hétfő

Pótolhatatlan éghajlat

Závada Péternek




ezt a hasítékot direkt
nem foltozta be senki a kerítésen.
eszembe jut róla hogy nemtelen
a bokrok alján heverő törött befőttesüvegek
is vele helyeselnek.

tájsérv. kitüremkedik a
magánterület és
behatolhat rajta a folyvást
új illatokkal ötletelő szél.

ez a hasíték egy félig természetellenes
szélcsatorna.
a vizsgálati eredményeket
meghamisítják a méhek
ezért van ennek a kertnek
sajátságos méze:
tavaszod tolvaj hajtásaira hajaz
az utóíze a szájban.

ezt a hasítékot keresnéd
az emberi kapcsolataidban.
igenek igék ösztönös odahajlását.
egy telekhatáron szemetelt
lukas lavór szabadságot,
amit soha nem a másik
lélegzetvételéből veszel el.

ez a hasíték is elveszik
mint az a kíváncsiság a hasadásokra
a test idegen szelére
pótolhatatlan éghajlat az
augusztusi reggel.

úgyis csak a sérüléseinken
keresztül csókolunk.






2018. január 7., vasárnap

Madarak

Garaczi Lászlónak








két lény - és közte
tűz kapcsa, határa.
melyik a kitömött?








2018. január 6., szombat

Teljesség-átiratok (57.)


Sasa Gyökér: Army of Frost





Pehely, mely ólomnak látszik
Az egyéni-ember irtózik a megvénüléstől: úgy fogadja, mint elgyengülést, tehetetlenné-válást, méltatlan megaláztatást. Az igazi-ember nem irtózik a megvénüléstől, hiszen benne érheti el zavartalan kibontakozását; az ő évei lépcsők, egyre magasabbra.
Ha ne félsz betegségtől, nyomortól, öregségtől, haláltól, semmiféle csapástól: részedre az öregség egyre biztosabb kiteljesülés lesz, a szegénység tehertelen szabadság, bármilyen nyomorékság gyarapodás, a halált pedig még halálod előtt megismered.




teliömöltél
mondja a jégvirág -
merülj el odabent




Gál Ferenc: 
Ház körüli munkák
(16.)

Ez bizony tűzbe révedéstől
edzett tekintet. Meg se rezzen,
ahogy el kell dönteni,
az ágykeret vagy bárka
nyikordul a téli éjszakában.
Hogy milyen követ gördítsünk
a sírhoz, vagy melyikünk lesz
gyönge láncszem, mire lesminkel,
és elnyúlik a lemezkád vizében.
Ismétléssel pihenteti magát,
mint egy számítógép. Átnézi
a telefonban tárolt számokat,
beírja, az estig lehullt hóból
nem lehet építeni semmit,
és folytatja is, címzettek
vagy ékezetek nélkül.




shizoo:
Hazaér

Elég füstöt nyelt. A szétválasztott ízek
játékterében nyíló játszótéren
majdnem minden nyikorgást ismer -
amit csak kiadhat a lélegzet
szelében homokba horgonyzott bárka.
Téli éjszaka vagy nyári dél
a kalózok kincse harmadnapra
kiásta magát. Az elgördült
kőtömb mögött csak egy másik
földrengés üres borzongása. Ezért
nem ismétlés ha másként 
mondaná az istene nevét. A 
betűkkel játszik. Ezt az olvasást
félig hangosan neki mondja és
csak azért nem ima, mert nem akar
tőle az égvilágon semmit.
Elég füstöt nyelt. Nincs mit kérjen
a kitárulkozás lélegzetétől.
A végigjárt ösvények térképét nézi
az ablaküvegen.





Sasa Gyökér: Ice tree on our window

2018. január 5., péntek

Téli távlat


Stekovics Gáspár képe






hajnalpadok árkán túl
hegyek kéklenek -
rejtsetek engem.






korhatag padon túl
vén törzs éhes odva -
rejtsetek engem

szőlőtő karója
köré csavarodva -
rejtsetek engem

nád mögött a rejtek
vízbőr alá sejtett -
rejtsetek engem

víztükröt borzongó
hullám alá sejtet -
rejtsetek engem

túl. az iszappaplan
alá merült kövek -
rejtsetek engem

hajnalpadok árkán
túl a kéklő hegyek -
rejtsetek engem

hegyek kéklő ölén
túl a felhők öble -
rejtsetek engem

felhők mögül éj mély
vákuumba pörögve -
rejtsetek engem

nem zörög ott fehér
égi ördögszekér -
rejtsetek engem

magam elől fehér
lepellel ha a tél -
rejtsetek engem.













2018. január 4., csütörtök

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (9.)


Kemény Zoltán: Rongyos ikon, 2018
(Egy Feofan Grek alak felhasználásával)





tartsd meg az aprót:
arány aranyát - hogy a
rongyok ragyogjanak









2018. január 3., szerda

Zen-fotók: Walton Eszter (6.)







Egyszerű nézet

konstrukció-apák és
növényi anyák
elképzelte tér


Organikus árnyak
is vetülnek házbőr
hámsejt-falára









2018. január 2., kedd

2018. január 1., hétfő

Teljesség-átiratok (56.)


Gross Arnold: A nem hervadó kert




Tündérek, manók
Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek, manók. Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak. 
Figyelj meg egy fölrebbenő verébcsoportot: ami a szárny-zizzenésükben nem a természeti hang, de valami édes együgyűség: ez a verébcsapat tündére. Vagy figyelj meg egy diófát: ha tépázod, kelletlenül és viszolyogva adja gyümölcsét; s ha szelíden, tisztelettel közeledsz hozzá, szívesen adakozni kezd és megpillantod a lefosztottnak látszó alsó ágakon a leg-elérhetőbb és addig észre nem vett diókat: ez a diófa tündére.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




érezni kéne
őket - nevet adni hajadba
kócoló szélnek






rendben érzem a helyet és
pár percig nem akarok ennél többet.
jó hogy senki nem nyúlt a hullt avar
élettől hemzsegő szőnyegéhez.
nézem az egymást
fojtogató elhanyagoltságot
ahogy özönnövényeink kordában
tartják egymást.
nézem a haszonnövény hogyan
haszontalan.

erőszak nélkül kínálta magát ez a kőtömb
hogy helyezkedjek el
csiganyálas felszínén senki se mászik.
pár perc ücsörgés
és úgy végzik körülöttem
fecsegéssel bőven telt dolguk a madarak 
mintha itt se lennék.

sustorgás vesz körül
milyen pletykás népség a növény -
és mennyire ügyet sem vet rám 
az elmesélt történet!
csak a szélben hallgató kóró
mered a nadrágom korca mellett
a mozdulatra várva hogy
belém akadjon.

látod - van aki érzi
a termőképtelen körtefának támasztott
szerszámaim fémízű élét.
van aki érzi
nemcsak azért vagyok itt
hogy ücsörögjek a rendben ami
így alakult. 
azért jöttem hogy felszámoljam ezt a
régi kertet.






Legalább két aspektust ideemelnék: egy téli vicsorgást, és egy sétát Manóföldön (hiszen valójában tényleg ide tartoznak).