Teljesség-átiratok (57.)

Sasa Gyökér: Army of Frost

Pehely, mely ólomnak látszik

Az egyéni-ember irtózik a megvénüléstől: úgy fogadja, mint elgyengülést, tehetetlenné-válást, méltatlan megaláztatást. Az igazi-ember nem irtózik a megvénüléstől, hiszen benne érheti el zavartalan kibontakozását; az ő évei lépcsők, egyre magasabbra.

Ha ne félsz betegségtől, nyomortól, öregségtől, haláltól, semmiféle csapástól: részedre az öregség egyre biztosabb kiteljesülés lesz, a szegénység tehertelen szabadság, bármilyen nyomorékság gyarapodás, a halált pedig még halálod előtt megismered.

teliömöltél

mondja a jégvirág -

merülj el odabent

Gál Ferenc: 

Ház körüli munkák
(16.)

Ez bizony tűzbe révedéstől
edzett tekintet. Meg se rezzen,
ahogy el kell dönteni,
az ágykeret vagy bárka
nyikordul a téli éjszakában.
Hogy milyen követ gördítsünk
a sírhoz, vagy melyikünk lesz
gyönge láncszem, mire lesminkel,
és elnyúlik a lemezkád vizében.
Ismétléssel pihenteti magát,
mint egy számítógép. Átnézi
a telefonban tárolt számokat,
beírja, az estig lehullt hóból
nem lehet építeni semmit,
és folytatja is, címzettek
vagy ékezetek nélkül.

shizoo:

Hazaér

Elég füstöt nyelt. A szétválasztott ízek

játékterében nyíló játszótéren

majdnem minden nyikorgást ismer -

amit csak kiadhat a lélegzet

szelében homokba horgonyzott bárka.

Téli éjszaka vagy nyári dél

a kalózok kincse harmadnapra

kiásta magát. Az elgördült

kőtömb mögött csak egy másik

földrengés üres borzongása. Ezért

nem ismétlés ha másként 

mondaná az istene nevét. A 

betűkkel játszik. Ezt az olvasást

félig hangosan neki mondja és

csak azért nem ima, mert nem akar

tőle az égvilágon semmit.

Elég füstöt nyelt. Nincs mit kérjen

a kitárulkozás lélegzetétől.

A végigjárt ösvények térképét nézi

az ablaküvegen.

Sasa Gyökér: Ice tree on our window