2015. szeptember 30., szerda

Cseppentyű



Cseppek összevaló
zuhogása a lét -
ölelés-eső.




Cseppek összefonó
simulása a test -
magad ölelő.




Cseppek összefogó
felzúgása akarja
látni, hogy honnan -



***


Gyere Cseppentyű
hagyjuk az ösztönt 
létté (fel) cseperedni







A mai versekhez Bao Ho képei adták az ihletet - például itt nézz körül, ha megfogott...

2015. szeptember 29., kedd

Tejútpejkó






lovagol holdköldökű égen
felelőtlen felhőtlenségben -

csillagbog felelet
                meredek horizontján
bucskázó hazavisz
                futamát vele szoknám -

nyílt zuhanás lecsukódó part
hovaérés nélkül örök éltig tart -

csillagbog tüskebogyó
                 mind a gigász
patareccsent gyökerén
                 elfonnyad a gyász -

lovagol holdköldökű estém hamisán
szikrát csihol éhem
                 kövülő álomkavicsán -

csillagbog felelet
                 ott gerjed, vele vibrál
én ki vagyok ő ki lehet
                 lovagol a velejéig száll -

lovagol holdköldökű éjen
szívritmust patadobogás ejt
                 útját majd egyszer
                 nem szemmel ha kísérem -  







2015. szeptember 28., hétfő

Csak szavak (Mit ér...)






Van az a kép. Tudod. Láttad. Osztották. Tudod.

Vak idegenségben fekszik a parton a test. A gyerektest. A holt test.

De nem mesélem. Nem szóból élek. 
Mondjuk: ingyen drogom a szó. Mondjuk a szenvedélyem.
Tehát akartam róla írni. Reggel. Ahogy minden reggel szoktam.
A kávé a gép a reggeli fények minden ugyanaz volt – ültem ott mégis zavarodottan

fél sor felett. Aminek nem volt hitele. Nem volt se lélegzet, se fulladás.
Szavak felett. Nem ült a szavakban, se a belőlük csorduló továbbiakban, hogy a betűből arra a képre láss.

Aztán megírtam. Abból a fél hamis sorból. Tutin segített a rutin,
hogy mint egy harcot írjam meg azt a reggeli kudarcot.

íme:




hullám nem ringat - és itt megállok.
ezt így nem lehet. csak nézem a képet és
nem lehet.

nézem a képet. kis hétköznapi szaraim
közül kinézek. szavaim közül. nincs.
semmi sincs ha látom ezeket a képeket.

de feldughatom magamnak a hallgatást. is.
legszívesebben üvöltenék. ránézek és
fulladok.

elegáns, képen vigyorgó vezető
szarkavaró getvák! úgy lenyomnám a torkotokon
szemet szemért a nincsbocsánatot!

ez az emberség vízözöne. én, te, mi, ők,
mindannyian.

megfulladunk bele. erre nincs
ne is legyen szavam.



Hagytam. Jó ez ennyinek. De nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet.
Takarták volna pedig. Frissebb osztások. Annyi minden pengeti az ideget.
Kis cserepes növény drótkerített óvott hazám-táj.
Hagytam. Jó ez ennyinek. Annyi minden alám fáj.
A gyökerek. A forgalom, amiben tekerek.
A jól kicövekelt ostobaságok. Az újrahasznosított szövegek.
az ingerküszöbök. eléri nem éri eléri eh...

Don Quijotézzak ha már. a szél ma lomha. ARC?
és arra fúj amerre plakát ragasztanak.
szakaszt a szónok egy két frissen szart igét.
és kékbe festetik kékfestő ég alatt?

Takarták volna dolgok. frissebb osztások. Annyi minden pengeti a népet.
De nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet.

Amíg rá nem akadtam egy Yante Iszmail nevű széplélek rajzára a neten. Fogta, és elemelte az egészet a mesébe. Ahogy a mi mesénk a sárkányt. Ahogy Andersen. Na kész. Kiborult az egész, és akkor, arra a képre jött ki ez:



permettakaródzó
ágya fövenyágy
azt reméled alszik.

kis cipő kis cipő
járni is alig...
nem jutsz el az arcig.

jobb is arctalan -
talán az álma van
talán az álma lét.

másképp nem terít
a csillaglukas ég
kegyelmet föléd.

permettakaródzó
kis test. hova lesz.
sópermet-hiány.

nem jutsz el az arcig.
így sem találsz fogást
apró pracliján.

permettakaródzó
ágya fövenyágy
így annyira szét -

hullámmoraj éjen
valaki meséljen
neki esti mesét.




De ezek is csak szavak. Csak szavak.

A három éves Aylan Kurdi testét 2015. szeptember 2.-án találták meg Törökország partjainál. A testről készült kép bejárta a világsajtót. Nem teszünk semmit. Csak beszélünk.   



2015. szeptember 27., vasárnap

Életszakító


Frances Bruno Catalano: El Migrante



mit visz az innen vándor ritmus
mit visz az egyben tartó táska
mit visz a léttartó (nincs más út)
eltartó utazásba?

mit visz a láb (hova viszi el)
koppan a talp (varrnak rá szélet)
mit tart meg a hova tartó
el ha ma széled -

mit tép (mit a hova tép) elmész
hagyod elveszted a törzsed
mit visz a léttartó hova mit visz
lépéssúly hova görnyed?

mit szakitasz? törzsököd ásott
gyökerét ideműtik a sírok -
őszt szálló elhullt leveled
jaj hova-kinek írod -

kit tép (mit hova)? gyökerestül
testéből szakit el múltat -
új nyelved a szájban elpuhatestül
perce tanultad -

ki szakít kit mi szakít itt -
hátrasenézve a folt táj
mit visz a létfosztóképző
mibe csomagolja ki voltál?

mit visz a vándor (neve ritmus)
mit visz a nem fér bele táska
mit hova vonszol a jaj hova tartó
el mesenincs utazásba?







2015. szeptember 26., szombat

Őszi dal


kép: Sárosi Ervin



Őszhullámszürkül a város
megjött - hullámfal sodor el,
ekkora égszürkéllő öleléssel
úgysem remizel -

Hullámosszürkül a kedv is
megjött - olcsó maradék
álomszinezék-pöttyöket ásít
(ha) az este az ég -

hogyha. Hiszen úgy mos kosz-
szürkét élő fényből kisavazva
ahogyan cefrévé oldja, a lédús hús velejét
fonnyasztja a gazda -

Őszhullámszürkül az érés
lassú lángrohadássá lesz -
készül, hogy léglegzetvételt hőbugyoláljon
tűzkortyot télbe a pálesz.







2015. szeptember 25., péntek

21. (apokaliptikus) Hangminta (holott csak esik)


kép innen


sohasohanem. hova mozdul a
négy ló közül a halálé?
ha a dolgán túl - de a végen
még innen lekászálódik róla
csontharang testéről a zörgő csont -
hova mozdul, sohasohanem
nevű paripája -

***

árnyéktestedben a szép hogy
veti valaki. árnyékot vető
testedben a szép, hogy rávilágít
valaki. rávilágító fényben a
szép, hogy
a fény mögött is lakik valaki

árnyéktestedben a szép, hogy
senki lakása test. árnyékot vető
fényben a szép, hogy mögötte
nekeresd. nekeresd mögött ha
foszlik
semmibe múlik a -

***

sohasohanem van vége teljesen
fűben ló legelész kondul hang
pőrén lifegő ég belevész -

kondultán fogy a lég épp elfér
tűhegy nyomorult kis mikron
lakj jól aki teret irigyeltél -

de sohasohanem nyugszik teljesen
lógó fejű állat hamucsóró pernye-
zabált vad kongás lebeg át titkon

sohasoha nem múló játék élet
fertőző tűzpete testét csiklandó
mikrontestén lukat üt a semmin az ondó -

 
***

Csak egy. a lélekért csak egy.
sohasohanem fejet lógató
fülét billentő egy harang -
harangok teljes hadából csak egy
hang foszlik ha belefoszlunk
mind a hiányba. mind a hang.





2015. szeptember 24., csütörtök

Felnőtt tartalom




Tudom, hogy orosz pornóoldalak
kisfilmjeit osztják magyar hackerek a blogok
bejegyzései alá, és attól pörög a nézettség -
úgyhogy most képzeld e szavak alá
azt a mélyen átélt lihegést, a festett vörös
barna szemöldökű finoman kitömött
sminkelt babaarcú liba himbáló bimbóit,
képzeld oda a válogatott bikát amint tolja -
az egész kis-költségvetésű újraismételt
kicsit amatőr és nagyon művi
szakipari blődlit, amelyben alig van
spontán elem, és ettől szinte
filmművészetnek hat ha mégis -

képzeld a szavaim alá a modern
Káma szútra szentélyének testharangkongását
mert ez a tény ugyanúgy szentélyt
érdemelne most is, hogy kívánunk és
teljesülünk -

teljesebb szentélyt mint mit a hackerek
tolnak a blogjaink alá, amitől pörög a nézettség -
mint Iván faszán a pornósztárálnév-szerzés
bűvöletében vágytolulást lihegő Dasenykák -
de ez egy ilyen eldobható kor, ilyen kiszedett
barna szemöldökű, egyszer használatos
eldobható lihegés - hiszen a tartalom árad,
közülük a kamerák kereszttüzében csak
a kivétel kivétele ég nyilvánosan ráncosra, elveszítve
a bőr küzdelmét a gravitációval -
csak a kattintást osztást provokáló pár évig sodorja őket
az egész kis költségvetésű szentélyfutószalag,
ami büntetendő cselekmény módjára
működik itt is, most is, a szavaim alatt -

képzeld: boldogabb korokban ezek
a lányok a kőfaragóknak álltak modellt a srácokkal
együtt, nem szégyellték őket és nem
szégyellték magukat: képzeld,
örökül maradt a szégyentelen
örömük -



2015. szeptember 23., szerda

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (16.)


Shiro Kasamatsu: SHIN HANGA Asa no Nami (Reggeli hullám) *


égbe mosódó pára
hullámába ködlő
kihajózók

*

aranyhídon úszunk -
hullámárnyködbe
hajózó lelkeink







*Az idős mester látásmódja meglepően nagyot tágul - Shiro Kasamatsu hetvenes-nyolcvanas évekbeli nyomatai igen bátran távolodnak a tradíciótól (így vált Hiroshige "örököséből" idős korára az ukijo-e műfajának egyik markáns megújítójává).

2015. szeptember 22., kedd

Zen-fotók: Sárosi Ervin (20.)




a fényhez ér - az
érés a fényhez ér,
gyengéden, mint az íz






érés a fényhez
hullás a hullámhoz ér -
úgy jó, ha ringat






2015. szeptember 21., hétfő

Lebegés

Ian McQue képeire


a lebegés álma
ahogy teleszemeteljük az
eget is mély gödröt formázva az
égtájból -
teleszemeteljük az
eget is techno-szemétotthon
horgászna tapasztott
égre ragasztott létet -



húsgyárak lebegő szartelepek
gyúrnák ami jár
a fejadaglabdacsokon túl
péphez csak feketén -
mélyrepülésben maszkkal
mert lenn gyűlik a mérges
olykor felkavaródó por -



néhány kémény még lenn
kokszol - peremén 
rögzített otthontelepek
zárulnak ha dagály van -
zagyrablók iszapúszók
turkáló telepesférgek lakják
meg néhány oxikoldus -
legtöbbjükön ott vibrál
a vonalkód a kokszmutánspecsét -



más nincs -
mérföldeken át a romcstelepek
romlott roncsok rozsdálló 
katakombái ahol
a romcsolók túrnak -
ahol épül lebegő romcsod
amellyel e rövid 
égtájúszást produkálod
a következő
napközelségig.






2015. szeptember 20., vasárnap

Kicsi honvédvers




ezt a verset eltávra küldte a szerző.
eltávon van a vers. kicsit berúgott
vizelt, kiürült -
egy nőnek fizetett. aztán
még jobban kiürült -
a hajnal a parton érte, az
enyhén didergő híd árnyékában
keservesen hányt,
csak nézte a vizet, hogy úszik el,
és ettől még annál is
jobban kiürült -

ezt a verset eltávra küldte a szerző.
mint a kiskatonákat a sorból
abban a múltban, kicsit kiürült múltban
ürülék múltban, jön vissza, mint
a gyomortartalom, vagy a
sorkatonaság -

ezt a verset eltávra küldte a szerző.
a fogdán ébred majd, rácsok
árnyékvetülésével az arcán,
oda jön vissza, szakadt hiányos
öltözetben, sapka nélkül mindenki látja:
teljesen kiürült -


üres. de ezért fér
el benne majd az 
egész kurva világ.






2015. szeptember 19., szombat

Hátulnézet

Németh Krisztának (szia Látóasszony)




egy helyben a képeslap hátlapja
a szemtenger koptatta látvány háta mögött kopó
az örökké örökített kopódás köve alatti kopódás
képeslaphátlap-létörökítés zakatol
a világbabámulás koszrákos rendező-pályaudvarán,
elhagyatott, mint  múzeummá avanzsált romok
de nem nyüzsögnek rajta a múltat tapogató
kattintó fényrablók - a maguk lehetetlen belefordított
látodittvagyokja nem személyesül;

kiteljesíted vele a mások képét
a helyben a hátlapjával, hova
lassúbb idők boldog tintapöttyét
ejtették a legalább ennyire színes
elmúlt nyarak.





kukucs - ez a tempó csak bekukucskál
kisablakon a neki berendezett terek
koncepciói mögé - amit összefoglalva
hívhatunk hétköznapi élet helyi sajátosságainak
erről a különbségről nem tehetsz -
mert nem vándorolsz, hanem utazol.

kukucs - ez a tempó nem vándorol, repül
szélfútta levél pörgésforgása közben néha
bekukucskál a kulisszák mögé, de ma
a vándor sem

kukucs - aki ma vándorol az nem néz
ha teheti nem néz semmi mögé mert a 
háta mögé sem néz az egykor neki berendezett 
frissenromterekbe.






nézd. élnek. fogod.
elkaptad életük
intimitását.









2015. szeptember 18., péntek

Szung apát - a Karusszelről

                                                                                                      Kiss Mariannának

kép: Chris Dessaigne


"egyszer minden hintaló
életre kel - elindul 
A Lovak Paradicsomába"

mondta Szung apát a tanítványoknak. a szakállába viszont ezt mormogta:

az álarc is vágyja
a maga vágtázó
teljesülését.






2015. szeptember 17., csütörtök

Szung apát és a Mímesasszony

                                                                                                            Harman Miklósnak



felicidade
de um frágil
instante
          (Geso Silva)


*


falatka
törékeny
boldogság
            (shizoo)



Bábbal etetlek* -
pici lényem nem gerjeszt
félelemszagot

mondta erre Szung apát






*bábom etet meg...

2015. szeptember 16., szerda

Szung apát válasza - Az Utazónak

Sárosi Ervinnek , köszönettel                             



"Mit tartogatnak számomra azok az irányok, amerre nem indulok el?"
                                                                                            (Jack Kerouac: Senkiháziak)



az elindulások
soha el nem múló
lehetőségét.

mondta erre Szung apát





2015. szeptember 15., kedd

Zen-fotók: Kiss Marianna (6.)





szomori kereszt
szomorú égbe lógó
szomorú fával

*

szomori kereszt
vigasztalan égbe
felbúsuló fával

*

kereszt és fája
húsvétidőbe dermed -
kegyelemtelen

*

kereszt és fája
húsvét egébe dermed
kegyelemtelen





2015. szeptember 14., hétfő

Vádaskodó (képeslapok a nyárból)

                                                                                                    Jeffrey T. Larsonnak



engeded hogy
fény sekélye csak úgy
körülmossa a bokád





belegázolsz
 nemtörődöm - mint aki nem
is érzi hova...





pedig régen te és én
tudtunk együtt jókat
pancsolni itt





most úgy teszel mint
aki unatkozik, mint
aki engem un





pedig elér most is a
kíváncsiságod
hullámverése








2015. szeptember 13., vasárnap

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (17.)

                                                                                           ... és beszélgetés ostoros időről




Balla Ferenc
Várakozás

Esik az eső, és kicsit fúj a szél:
az ablakon koppannak a csöppek.
Nagy magabízó fejjel jönnek.
Lefolynak aztán, akár az ostoros.
Csak a ritmusuk hiányzik.
Egyformán, unalmasan:
egyik után a másik.

Hát esik az eső, meg kissé fúj a szél.
Az ablak most festmény az utcáról.

Mondtad, hogy jössz. Azt is, hogy mikor.
Már egy órája késel. Őrülten hiányzol.

A harisnyád félted, /hogy/ bepöttyözi a sár?
Vagy nincs Veled az a rút fekete ernyőd?
Vagy nincsen pénzed taxira se már?

Vagy őt várod, aki már négy éve nem jött?

Hát esik az eső, és kissé fúj a szél.
Sok mindjárt-ostoros az üvegen koppan.

Mondd: Téged féltelek,
vagy magam gyászolom?
Szerethet-e férfi Téged
nálamnál jobban?

Ha fölhívott, hát hívj föl,
mondjad el!
Most azt hiszem: azt is elviselem.

Leendő ostorosok kopognak az üvegen.

Most egy taxi jött, és a telefon is csörög.
„Sajnálom, most nem beszélhetünk…”
Ó, az a piros sapka a fejeden!
egy tócsába szállsz ki bátran
sáros harisnyában.

Ezt a szoknyád nem ismerem.
És a pulóver is idegen.

Az a lány eltűnt a szemközti házban.

Hát esik az eső, és nagyon fúj a szél.
Az üvegre vágódnak a csöppek.
Lefolynak aztán, akár az ostoros.
Csak jönnek, jönnek, jönnek.
Csak jönnek, jönnek, jönnek.





üveglapra ír 
sárgult levélidőt 
az őszülő eső

***

nem jelentkezik -
ázó üveg mögül
szürkület szivárog







2015. szeptember 12., szombat

Vándorvilág

inspiráció: http://gittegylet.com/2015/09/10/vandor-gondolatebresztok/





Hozott anyagból
épült birodalmak
madárijesztői!








Vitte a szél már
évezredek óta az
embert - ahogy most.








Viselhetetlen
élete elől fut az
álmai után -








álmait viseli
nincs nála semmi más -
ősödnél se volt.



***


Kipukkan álma?
Ezredév alatt
a miénk is kipukkadt. 









2015. szeptember 11., péntek

Sanyika





Egyszer az idősödő Sanyika elveszett (nem egyszer, de akkor épp...) Károlyi Amy, Amyka égre földre kerestette (szegény, ahogy szokta...), amíg aztán egy rendőrjárőr bele nem botlott (ha jól emlékszem) Csillaghegyen egy telefonfülke mellett. Először telefonon beszéltek, Sanyika így indított: Képzeld, írtam egy verset, Amyka. Mire a párja: Mondjad, Sanyika... s akkor mondta el neki, ott, a telefonba ezt a bájos négysorost. A világirodalom talán legtöbbször elveszett embere. Nekem a legtöbbet találók egyike.



írni kéne -
ahogyan ez az örökséget
hagyó manó.


*


úgy kéne írni
ahogy ez az öröklétet
hagyó manó.







2015. szeptember 10., csütörtök

Teljesség-átiratok (26.)


Kass János: Hamlet


A kívánság mint veszély
Az egyéni-embernek az élvezet, a haszon látszik leg-kellőbbnek; nem különbözteti meg az élvezetest a jótól, a hasznot a céltól. Még az emberiség sorsának javítását is úgy képzeli, mint mennél több embernek mennél kellemesebb állapotba helyezését. S az üdvösséget úgy képzeli, mint örök élvezetet és örök hasznot, holott az üdvösség az élvezetre és haszonra irányuló kívánság lidércének szétfoszlása.
A kellemességnek és haszonnak kívánása semmi egyéb, mint testi mivoltodból feltörő elemi igény; ne hagyd, hogy lelked is behódoljon ennek az igénynek. A lélek elemi igénye más: mindennel összhangba jutni. S az összhangra-törekvést az élvezet és haszon, mihelyt túl-lép a szükségleten, megzavarja.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



Alkalmas úr
sors-javító nagybátyám?
Bitorló. Így végzi.




Elbírod a terhét, ha tudod: vágyad a
lélegzeted? Egyre a kettő, ahogyan szavaid
formát nyernek a dermedt levegőben,
ahogyan formát adsz a szavakkal a rezgő levegőnek
úgy levegő minden. Minden tenyered alatt
piruló párás nősténybőr, test íve a reggeli fényben 
az ágyon, Arábia fekete kincse, az első korty,
sütemény és szőlőszem, hogy íze legyen ébresztő
csókot adó éhes szádnak - a szád, amelyen 
szavakat formálsz kifelé és habzsolsz ami csak
belefér, gyűröd befelé ízeit úgy, ahogy illata, dallama,
látvány teljese átmos -

Elbírod a terhét, ha tudod: ennyire Fátyol
vagy? Hogy mindent oldani kell, ami így 
oldódik a földbe - mindent veszteni kell mert 
veszik úgyis, árokpart gizgaza épül a felkent úr,
Édesapád testéből? Épül a gizgaz, a légy, a giliszta a
fátyolból a fátyol. Elbírod, ha az összes színt a helyén
kezeled, játékból ölve, hiszen úgysem hal, ami nem Fátyol
hadd vesszen, ami az? Romlana úgyis ízület ropogó
vénségébe, csúfult lógó banyacsöcsbe, fogatlan 
ínybe zápulna úgyis, hiszen Fátyol, elfedi lényünk
ragyogó fényét éhe -

Elbírod a terhét, ha tudod: mindegy, szélfútta
Fátyolföldön melyik redőzet bitorol? Hogy te se vagy más
te is egy lassított felvételben földbe hasonuló féreg
légypete, kukac és gizgaz vagy? Hogy ami tényleg fény 
nem látszik s ha néha előrezeg belőled, formált hang
lélegzeted éhén hordalék: menthetetlenül elhal, 
itt Fátyolföldön? Dobálja pár tíz éves léted visszhangját 
pár ezer évig a tér, aztán elhal. Elbírod a terhét, hogy
te is bitorló volnál, ha érvényesítenéd a trónigényed?
Lenni vagy nem. Amíg vagy, addig bitorló. 
A saját koponyád tartod a kezedben: Fátyoltól
szabadult lelket nem.






2015. szeptember 9., szerda

Médiapillanatok






nemnézem híreknémítelkapcsol
nemnézem undormányvalóságsó
nemnézem arconbasznikéneezeket
nemnézem nézedbazmegakkoraátvágás

gyermekkor ugyanazaszarrágás
gyermekkor népszabielsőoldalkitöröl
gyermekkor ugyanazagyermekkor
gyermekkor eztrendelteapártbazmeg


*


hitelemtiprás vétségét követem
hitelentipró képhang megetet
hitelentiprás vétségét követem
hitelen tiprok közösen veletek

médialó döglött pejkóm gyönyörű
patkóddal rúgd az egedbe az igazat
gyia pejkóm gyia gyia gyia ló
kezdődik az igazat mondó
                             döglött pegazus hiradó


*


most van itt a perc hogy átölelsz
otthonos választott hálóvezeték
fonódó légben közlekedő wifiszál
nézem ki mit oszt ez gáz ez a fék

az kell nekem ha itt vagy velem
a másban tükröződő formavélemény
egyformát gondolunk megosztó
megütközik a grállovag s a prosztó



*


subidámsubidubi szűröm a létet
szüröm mit engedek elcsordulni elétek
szűrik mi folyik mi csobog csordul elém
ebben is elmérődik többek közt mennyi a lém

subidámsubidubi szűretlen ejhaj vedd be nézd
ünneplem veled a tízezredik oldalkedvelést
visz vis major és visz hírt rólam a sajtóper visz a híd
lélektől lélekig ég nem baj holnap majd helyreigazít


*


kezedben a döntés?
távkapcsoló, egér
van a kezedben.







2015. szeptember 8., kedd

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (15.)


Shiro Kasamatsu: Szertartás a Katori Szentélyben




Siki*:

A régi kertben
az asszony vizet loccsant
ezüst holdfénybe.


*

shizoo:

Léted merítem
és öntöm - hallom csurranó
nevetésed.






Akit érdekel, szerintem milyen értelmet rejt kép és szó így egymás mellett:
http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2013/05/harom-haiku-egy-vilag.html
S akit érdekel még a haikuról néhány gondolat Fodor Ákos egy versén át:
http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2013/01/harom-negativ-szo.html

*Maszaoka Siki, a 19. század végén újította meg a műfajt - magát a haiku nevet is ő alkotta meg (a haikai ill. hokku helyett). A versét Szántai Zsolt fordította

2015. szeptember 7., hétfő

Mit ér*


kép: Yante Ismail




permettakaródzó
ágya fövenyágy
azt reméled alszik.

kis cipő kis cipő
járni is alig...
nem jutsz el az arcig.

jobb is arctalan -
talán az álma van
talán az álma lét.

másképp nem terít
a csillaglukas ég
kegyelmet föléd.

permettakaródzó
kis test. hova lesz.
sópermethiány.

nem jutsz el az arcig.
így sem találsz fogást
apró pracliján.

permettakaródzó
ágya fövenyágy
így annyira szét -

hullámmorajéjen
valaki meséljen
neki esti mesét.







*http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2015/09/mit-er.html

2015. szeptember 6., vasárnap

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (16.)






ráncos, eres kéz - egy pillanatra lerakja
a szakajtót, kötényébe törüli a kezét,
még ráér kiszaggatni a kenyeret, hadd
pihenjen a tészta - és kárálás kel szárnyra
hátul valamin abajognak a tyúkok, nézz oda
te gyerek mi zavarja üket.

ráncos, eres kéz - reggel igazított a terítőn
maga hímezte, árnyékba való vén vászon,
megöregedett, mint minden. idevaló
az öregasztalra, a verandára, hogy ne
a nyers deszkán puhuljon a könnyen
leütődő szilva.

ráncos, eres kéz - alkonyárnyak hűvös
lélegzetében. úgy vesz nagy levegőt,
ahogy a kelő cipó: szedd be magadba a lonc,
orgona, szél hordta gyümölcsérésszag
velejét - pedig nem kel. akárcsak a nap
nyugodni készül.

ráncos, eres kéz - látom az alkonyban
a képen kora őszi egész nap lekvárfőzése,
savanyítása, szemelés, magozás, héjalás után,
ahogy előreballag és ott folytatja a
dolgát, ahol a tyúkok miatt egy pillanatra
abbahagyta.




ráncos eres kéz
munkáló nyomát őrzöd 
szakajtó alkony






2015. szeptember 5., szombat

Beszélgetés fajkihalásokról


képek: Nakamura Junichi


Ágai Ágnes: 
A folyamat

Amikor felismerte,
hogy ez a világ tulajdonképpen
gyönyörű (van, volt, lehetne),
akkor kezdte igazán sajnálni,
hogy az emberi faj,
ez a biológiai képződmény
noha életrevalónak látszik,
van neki etikája meg esztétikája,
poetikája meg genetikája,
el fog tűnni a Föld színéről,
mivel a Földnek már nem lesz színe,
az ember, többes számban: emberiség
kihal, ami jóval több, mint a meghalás,
véglegesebb és tragikusabb.

Ha az ember kiirtja önmagát
- ezt még egy faj sem tette saját magával -,
nagyobb veszteség lesz,
mint a dinók pusztulása,
azok legalább madarakká változtak,
de mivé változhat az ember,
többes számban: emberiség
a fejlődés grádicsán,
ha van grádics egyáltalán?
Szóval, amikor mindezt felismerte,
arcát kezébe temetve sírni kezdett,
miközben furcsa módon
felvillant a remény is,
hátha valami csoda folytán
(mert csodák csak a valóságban léteznek).
Mégsem!







shizoo:
A ciklus

Ott, az evolúciós ágbog legtetején 
látod: ez a mi nézőpontunk helye.
A csúcspont. A mindennek a teteje.
Lebilincselő érzet innen lenézni minden mást.
Ez vagyunk, lételméletek és részvét
ellenére, ez a lenézés az alattunk elterülő
Föld-rajzra. Színén millió felismert, katalogizált,
rendszerbe rakott hasznos és káros
(a mi szempontunkból nézve szétválasztott)
a tér tíz irányában keresztül-kasul burjánzó élet rajza. 
De ami eltűnhet: csak a mi osztályunk, törzsünk életrajza. 
A földszín nem tűnik el, ha leradírozzuk róla 
a jelenlegi rajzot. Nem mi rajzoltuk, sőt, mi magunk is rajzolt
egymást kergető filmfigurák - de úgymond kiemelkedtünk
a tudattal. Kezünk olajsár-nyoma látszik a rajzon -
aztán a radírral (úgy véljük) minden lejön. Merthogy mi biztosan
s velünk (talán) kiürül az emlős-osztályterem
és kidől fűrészelt törzsünk, a gerincesek törzse.
De a mélyebb rétegekhez szerintem nem fér a radír.

És egyre inkább úgy gondolom, hogy
a dínók is magukat irtották ki - hogy a tudat
grádicsára állva ágáltak ők is, belefirkáltak
a létbe, ahogy mi. Nem tudhatjuk, hogy tette-e
már ezt egy faj magával! Látod, ez is mélységesen önző
kivagyiságunk nézőpontjának szép rajza; kivételességünké,
hogy mi vagyunk az evolúció csúcsán: hogy mi megtehetjük
és mi egyedül. Madárrá változott közülük néhány apró,
túlélni képes mindenevő? Talán majd a patkányok is
szárnyat növesztenek, miután (utánunk) kiürül az ég.
Látod - nem értünk egyet. Az élet nincs
veszélyben, csak az életünk. Sirass nyugodtan.
Szerintem nincs remény. Nekünk legalábbis.
Bár titokban én is azt remélem,tévedek. 
És mi túléljük a magunkra idézett
következő, nagy fajpusztulást. Legyen ez bármekkora
ellentmondás - ami történik majd, hívhassuk úgy, hogy
kegyelem.






2015. szeptember 4., péntek

Mit ér




hullám nem ringat - és itt megállok.
ezt így nem lehet. csak nézem a képet és
nem lehet.

nézem a képet. kis hétköznapi szaraim
közül kinézek. szavaim közül. nincs.
semmi sincs ha látom ezeket a képeket.

de feldughatom magamnak a hallgatást. is.
legszívesebben üvöltenék. ránézek és
fulladok.

elegáns, képen vigyorgó vezető
szarkavaró getvák! úgy lenyomnám a torkotokon
szemet szemért a nincsbocsánatot!

ez az emberség vízözöne. én, te, mi, ők,
mindannyian.

megfulladunk bele. erre nincs
ne is legyen szavam.



2015. szeptember 3., csütörtök

Befelé (első, kísérleti)

Lakner Zsuzsának




Befelé tágul. Ha nagy kínok árán befordítom
a tekintetem - nehéz a magamba nézés vasárnapját
nyitva tartani - egy tölcsérszerűen táguló
mélyégesmélyamúltnakkútjába látok.

Befelé tágul. Olyan, mint egy barlangterem a
végtelenbe, a falán olykor összemosódó határok
mentén vagy nélkül lüktetnek egymásba az
egymást kizáró barlangrajz vágyak.

Befelé tágul. Akkora, hogy elfér egymás mellett
a mítosz nyolcféle birodalma, növényi tornyos erdők
mélyétől a világegyetembe hatoló városméretű
fémlények űrlihegéséig táguló színrőlszínben.

Befelé tágul. Akkora, hogy belefér a megvallás
térdeplő bűntudata, hogy mihez és épp milyen éhes
oldani valóval térdel - s mellette a szkepszis éles
kételyhasadásai, tényleg beletágul a minden.

Befelé tágul. Olykor rémületes: mintha az ember
fék nélkül, súrlódás szikrázó, lángot lobbantó, gyújtó
megtapadásai nélkül egyre nehezebben átlátható
tölcsérmód nyíló terekbe zuhanna.

Befelé tágul. Etet áramlás, ringó béke, repülések
pillangószárnnyi csapongó léte, manólak zsigeremléke
megtartó, tápláló meleg étel, bográcsban rotyogó
frissen szedett füvekkel ízesített manna.

Befelé tágul. Szűröd? Fájhat, ahogyan mérődő tény,
eszmélet, látvány értelme, zene fülbe ritmusoló teljes
létzaja, bőröd színét kaparó macskakaromesték
emberalakkapudon - szűk nyílás - behatolnak.

Befelé tágul. Kivéve ha kész válaszaid kedvéért
mi-miért-van cellákba a létet lényeggé, szárított
filtermaradékíz instant humuszává, gyűrt papírok
sápadt igazává, kizárólagos eggyé lakatoltad.

---

Befelé tágul. És nem látszik kapudon hova tart a
belehulló szó. Van e még hely ahol kisimít, gyűr
gyújt, ellobban, fertőz, csillapít, olt, teszi a dolgát -
belefér-e a szívedbe a bármekkora holnap.






2015. szeptember 2., szerda

El...




Ez egy félreolvasás, ugye.
Nem le, hanem el.
Nem leszámol, hanem elszámol.
Azokkal, akiktől a megbízatást kapta.
A befektetőkkel.
A befogadói környezettel.
Az alvállalkozóival.
Az alkalmi alkalmazottaival.
A nem vállalkozókkal.
Bárkivel aki oda fordul.
A szándékkal ami nemes.
A szellemi köztársasággal.
A vastagon és vékonyan kent kenyér evőivel.
A törvénnyel.
A joggal.
Akiknek nincs joga. Azokkal is.
Azzal is amit isten végez.
A feladattal amihez odaáll.
Egy hozzáállással, ami odafér.
Vagy nem.
El számol.
Tízig legalább.




Még számolunk.






2015. szeptember 1., kedd

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (14.)


                                                                     Marla úrhölgynek, árnyékvölgyjáráshoz


Yushima Tenjin Szentély a hulló esőben



nyirkot termő idő jön -
gondolnod kell a
galambjaidra








*párhozamosan születő írások reggele: az ajánlást Marla szintén ma reggel fogalmazódott szövege provokálta ki - a látvány sugallta, a tűnékeny szentély-pillanatot rögzítő szavak rögzítése után. Olvassátok el.