Balla Ferenc
Várakozás
Esik az eső, és kicsit fúj a szél:
az ablakon koppannak a csöppek.
Nagy magabízó fejjel jönnek.
Lefolynak aztán, akár az ostoros.
Csak a ritmusuk hiányzik.
Egyformán, unalmasan:
egyik után a másik.
Hát esik az eső, meg kissé fúj a szél.
Az ablak most festmény az utcáról.
Mondtad, hogy jössz. Azt is, hogy mikor.
Már egy órája késel. Őrülten hiányzol.
A harisnyád félted, /hogy/ bepöttyözi a sár?
Vagy nincs Veled az a rút fekete ernyőd?
Vagy nincsen pénzed taxira se már?
Vagy őt várod, aki már négy éve nem jött?
Hát esik az eső, és kissé fúj a szél.
Sok mindjárt-ostoros az üvegen koppan.
Mondd: Téged féltelek,
vagy magam gyászolom?
Szerethet-e férfi Téged
nálamnál jobban?
Ha fölhívott, hát hívj föl,
mondjad el!
Most azt hiszem: azt is elviselem.
Leendő ostorosok kopognak az üvegen.
Most egy taxi jött, és a telefon is csörög.
„Sajnálom, most nem beszélhetünk…”
Ó, az a piros sapka a fejeden!
egy tócsába szállsz ki bátran
sáros harisnyában.
Ezt a szoknyád nem ismerem.
És a pulóver is idegen.
Az a lány eltűnt a szemközti házban.
Hát esik az eső, és nagyon fúj a szél.
Az üvegre vágódnak a csöppek.
Lefolynak aztán, akár az ostoros.
Csak jönnek, jönnek, jönnek.
Csak jönnek, jönnek, jönnek.
üveglapra ír
sárgult levélidőt
az őszülő eső
***
nem jelentkezik -
ázó üveg mögül
szürkület szivárog
nem jelentkezik -
ázó üveg mögül
szürkület szivárog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése