2018. szeptember 30., vasárnap

Teljesség-átiratok (92.)


Sasa Gyökér: Tree of the lake



Ne várj csodát
Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.
Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve életfölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az „én” és a „más” szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba” ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.
Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.
Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha az imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét kéred, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítséget sorra működésbe hozod.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



előbb a tükröt -
ahol ág és víz képe
lángfodrot játszik




ha olyan egyszerű volna. hogy a
tévút arra vezet, amerre könnyű menni.
pacsirtaszólamot
követnél csak kicsit
tériszonyos vagy

ha olyan egyszerű volna. hogy a
sugallat szellő és tűzben ropogó ág.
nézd meg, melyik
szent könyvet melyik kísértés
súgta-sugallta 

ha olyan egyszerű volna. hogy a
tükrök nem tanulták el az árulást is.
tisztítsd meg tükröd:
ág és víz képe lángfodrot
játszik rajta 

ha olyan egyszerű volna. hogy a
tanult ima egyetlen értelmezést hordoz.
hallod hogy sírják -
s a vakhit hogy harsogja
a Miatyánkot

ha olyan egyszerű volna. hogy a
szükség kézen fogva jár a józansággal.
van amikor egy
másik mámortól tanulsz
kijózanodni

ha olyan egyszerű volna. hogy a
szükség kézen fogva jár az éberséggel.
álom szánalmas
verejtékéből éledsz
lángolni, főnix

ha olyan egyszerű volna. hogy a 
boncolás után nem lesz mindenki idegen.
dobozba rejtik
vagy hamuvá oszlatják
tanúskodásod

ha olyan egyszerű volna. hogy a
sírás elég - hiszen kifolyik belőled.
csak az egyedül
Istennek elsírt bánat -
nincs benne színház

ha olyan egyszerű volna. hogy a
szégyen. amilyen egyszerű. tényleg.
egyfelől fénylik -
más felé árnyékot vet:
fénytermészetű



tükröd tisztítsd meg
úgy is, ha eged
hullámzik, lángol benne


Sasa Gyökér: Three of the Lake 2.

- szoros összefüggésben a pár napja közzé tett Telihold című verssel
- ide szól a Szembe fordított tükrök teljesség-átirata (könnyebbült verzióban is)
- egy régi beszélgetés @fülemile molytárssal
- egy szintén évekkel ezelőtt felfedezett Szabó T. Anna vers epigoni tanulmánya
- és a Tükör által, Marla egy képére írt hitvallásom

2018. szeptember 29., szombat

44-51

Peer Krisztiánnak





átlelkesített tárgyak között
névvel illetett autót képzelve
és otthon is éppen
ki tudja, mit művelnek a plüssök -

a feleségem
ez a játékra hajlamos
gyerekség -

így a szívmegállás matematikai
kétharmad-idejében
megkezdett mondatok
szemérmes befejezetlensége -

pedig felnőtt módra ülsz
az ölembe -




Felszínen maradt szavak alá
fullasztásba merült a tegnap este
amikor nekiálltam felvágni
egy könyv hasát.

Egy felnőtt ember lélegzetvételének
nyomdakész formáját
zsigereltem.

Befejezett mondatok.
Koppannak.

Fizettem érte. Micsoda szégyen.
Nem is tudom
ezt
hogyan lehet beárazni.





44-51-re állunk.
de azt hiszem
ezek a hibapontok.







2018. szeptember 28., péntek

Tíz lépcső







Szíved-szakadtig?
Van tovább. Ha eleged
van: büntetésből.

elfűrészelt törzs -
vajon a fák vetnek-e
öröklét-árnyat?




Szíved-szakadtig -
vagy tovább? Hinnéd: tovább,
de eleged van.

muslicaraj hogy
lélegez ki múlhatatlan
folyvást-halált?




Szíved-szakadtig -
tovább is van, mondjam még?
Vagy így, vagy úgy, de...

giliszta földből
körforgásból kivett része:
elbomolhat?




Szíved-szakadtig -
tovább is. Van. Mondjam még?
Megúszhatatlan.

cinkék surrannak
etetőbe szórt magvak
jövőjét égni?




Szíved-szakadtig -
van tovább. Vagy nincs tovább.
Vagy. Mind a kettő.

egy toll se hullik
hold-járta tó tükrére -
úgy se, ha látod.









- három napja született egy Weöres-átirat, de úgy tűnik, nem nyugszik bennem a téma
- ide vág a Lenni, ugyanez (ugyanígy Weöres nyomán) gyermeknyelven
- s mélységesen ide a Tíz bilincs ( a gondolatmenet Zen-buddhista komplementere a
tíz ökörpásztor-kép alapján)
- s az idő itt el nem ismert távlatában a Halottaink

2018. szeptember 27., csütörtök

Királyoldali gyalog

Egy rég bezárt vendéglő
ablakán a felpöndörödött
"Megnyitottunk!" felirat.
Babiczky Tibor: Dasein







Nincs az a megnyitás
amit ne elemeztek volna milliószor -
az összes megléphető roskadt
gyökérpúpos betonján pattogsz.
Csakhogy ez soha nem ugyanaz a tábla.
Ezt a kereszteződést az utóbbi hetekben
komponálta át a megváltozott forgalmi igény -
a szokott lámparend szerinti behatolás
rutinjában az összes megnyitás
gyalogáldozathoz vezetne.

Még jó, hogy nem te lépsz, hanem
a megléphetőt rángatják alattad -
pedig nem is a többi gyaloggal
együtt sínen, vagy egyéb csuklós dobozban
(ez a játszma az összeszedett bábokkal is tovább folyik)
nem a lecseréltek vereségszagában utazol,
csak abban a lassú forgásban, amit
az idei bajnokság alá pörög a rendezvény
helyszínéül szolgáló gigantikus luxusszálloda.

Belülről az utolsó lépések megadó
testközelségében tudni csak, mi következik.
Nincs az a végjáték, amit
ne elemeztek volna végig milliószor -
ugyanazok az eshetőségek zárnak
lépéskényszerbe, amelyekkel megnyitottak -
mégis, a meglepetés erejével ér, amikor látod:
királyoldali gyalog létedre ezen a táblán
kezdettől fogva sehol egy fia király.








2018. szeptember 26., szerda

Telihold

Ferenczi Rékának





megteltek látvánnyal a tükrök
mikor a tükröződő felület elveszíti
közömbösségét a történet iránt
onnantól nem fér bele több

a lélegzet párája se
hiába állsz közel
nem tudod megérinteni a tükörképed
nemhogy átölelni

vigasztalhatatlan látványok évada jön
onnantól a tükörképed nem öregszik
és a tó tükrét például hiába próbálod
nem tudod összetörni

összeborzolódó ágak
szelének takarásában
ugyanaz az utolsó látvány várja
hogy elsimuljatok

amíg a nap fénye tükröződik
nem tudom mit kéne tenni
nem tudom

talán segít ha megtanítod
felületét az óceán
a bölcső örömébe merülni






2018. szeptember 25., kedd

Teljesség-átiratok (91.)


Ujvári Zsolt: fiatal Dystormia ornata (nézzetek nála körül!)



Tíz lépcső
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
                                                                     (Weöres Sándor: a teljesség felé)




parányi léted
minden szépsége elfér
egy tekintetben?




a tanítások banalitását csak akkor érzed, ha becsukod
minden tanítás a legegyszerűbb dolgokat akarja
fátyol-félrevonások mögött a bizonyos ki tudja mit
de ebben az iskolában a tanító is lurkó, gyanóca, kisdiák
a tanítások teljessége a részek kinyíló teljessége
a legkisebb díszt-viselő is sokszólamú himnuszt énekel
egy hallásküszöb alól borzongató rezgésben
a legnagyobbak is nagyon kicsik abban a távlatban, ahol
minden méret a teljes áramlás hanyagolhatatlan cseppje -
és a valahol középen ugyanúgy önkény, mint a mindenhol









- ide vág a Lenni, ugyanez (ugyanígy Weöres nyomán) gyermeknyelven
- s mélységesen ide a Tíz bilincs ( a gondolatmenet Zen-buddhista komplementere a
tíz ökörpásztor-kép alapján)
- s az idő itt el nem ismert távlatában a Halottaink

2018. szeptember 24., hétfő

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (54.)








kivetett hálók -
föld, fény lélegzetét is
zsákmányul ejtik









- idevág Gáspár egy korábbi képére firkált versem
- sok szempontból rokon képi élményt járt körül az Istenvirtuális, Sárosi Ervin képeire
- és szintén Ervin egy képére készült egy ide vágó haiku, ami a kötetbe is bekerült

Tejet öntő lány






a mai versért kattintani kell
mert máshol vendégeskedik



elolvashatjátok az








2018. szeptember 23., vasárnap

Tapint







tiszteletben tartja mások érzéseit
akkor is, ha lassú esték ágyba engedett
gyerkőce helyett
engedi odafurakodni őket

hiszen ilyenkor
kicsomagolja őket a tiszteletből:
hiszen ruhástul nem fekszünk az
ágyneműre

de akkor is, csak mint a bababőrön
megülő jó szagok -
tisztelet ruhája nélkül is
csak mint a bababőrön -

               milyen költő az ilyen - kérdezhetnéd
               mondhatod hogy ezért beszél folyton magáról
               hogy jut ez a mindenségnél tovább ha a
               puszta csomagolás
               de a meztelenség is meggátolja?

tiszteletben tartja a mások érzéseit
gyávaságnak hívnád de
nem hallgat erre a névre -
arra hallgat, arra mélyen hallgat

ha tapintatnak hívjátok.






2018. szeptember 22., szombat

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (53.)








fel gravitál -
hova vágyik a lélek, az
elragadó tűz?


fel gravitál -
hova vágyik a tűz, az
elragadó lélek?








Teljesség-átiratok (90.)

... you appear now 
singing in the foliage, 
in the highest branch 
that with you we reach.
Pablo Neruda

Sasa Gyökér képe


A vallásosságról
Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe hatolsz: úgy hódítod meg a teljességet, mint hadvezér a várat.
Visznek a teljesség felé könnyebb utak is. Nemcsak úgy egyesülhetsz Istennel, ha minden ideigleneset átszakítva a múlhatatlanba nyomulsz. Az ima és áldozat segítségével érzéseidet megtoldhatod oly módon, hogy Istenhez elérjenek. A templomba járás, szertartás, áhítat, könyörgés, bűnbánat, erény, ha teljes szívvel végzed és nem akarsz földi javakat koldulni az égi hatalomtól, mind Istenhez vezet: általuk Isten hozzád hajol, érzed az ő csókját és mindinkább eggyé válsz vele.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



ágakon megül
árnyék-ágon csücsül - 
tollászkodik az ősz

legenda ágán
árnyék-ágán megülsz -
mozdulj együtt vele




félig munka, félig sport
és félig költészet -

az egyel több fél érezteti meg
azt a többlet-dimenziót, amit hiába tapogatnál, de

elnézed a papírra írt jelek, vonalakból összeálló
tértest-rajzát, ahogy az ágak árnyékán kapaszkodnak
az égszülöttek, akiknek a repülés
félig munka, félig sport
és félig költészet -

tudod, hogy nyílik, de csak csukott szemmel -

a képen szereplő sirály sem látja
a képet kétrét hajtó akarat dimenzióit, de
attól még ott van:

félig munka, félig sport
és félig költészet abban a
többletben, ahol annyiféle fél fér el,

ahány Istennek csak teljes lélekkel
ahány Istenhez csak teljes szívvel
áldozunk, imádkozunk.







2018. szeptember 21., péntek

Rácsodálkozás: Roger Ballen (1.)

Varga Ilonának







kinézel magunk alá fölé
galambdúc egymás alatt fölött
meztelen talpalatnyi föld-
be préselő mezítlen ég

voltál áramlás éjt nappallá téve
anyag és szellem szellem és anyag
kétfázisú áramoltatása
alá-fölé bedugott konnektor -

helyett az egymás álmát
füledbe dugva révedő
talp alatt a fej alatta talp
alatta fej alatta talp alatta

galambdúc egymás alatt fölött
egymás pillanatnyi voltát szuszogjuk
galambszaros korlátoltságok
fejünk az egymás lábszagában

kinézel egymás alá fölé
galambdúc magunk alatt fölött
elfedve letaposva kiadva földbe
kitépve szakítva hajítva égnek -

gyerekfirka képed tedd a párna
rétegére alattad feletted
sorba kötve a párhuzamosok
elkészültsége verdes szárnyakon

rád nehezedő vonzást emelve
talpalatnyi földet képezel
alattad akár ha föld alatt
fejtetőn bizsergő ég-telen -

rá nehezedő nyomás alól
égbe kaparászást képez
alatta élsz föld takarta
talpalatnyi bomló tetszhalott

rád nehezedünk körülötted
ömlünk örvénylő éheink
eltépett földtől égtől tépett
kinézel olyan egyedül vagy -

egymás fölött szárnyatlanok
és szárnyasok verdeső éhe
megkötve mégis köthetetlen
ezért vonzó kilépni és...?

kinézel magunk alá fölé
korláton kinéz a tested
kapaszkodástól elszakadt magok
párás kilégzett égbe esnek







2018. szeptember 20., csütörtök

Know' where Motel*

Foxglowe-nak 
(aki Neil Gaiman egyik képregény-karaktere a Death - The High Cost of Living**-ből)






Vár rád a Motel Merre van
csigavonalban utazz és még annyira se siess,
utazzon veled az ajkad, a nyelved,
világod mély éhségeit
és a segged se hagyd az úton.

Vár rád a Motel Merre van
az éles fájdalmak lekopnak rólad,
meg a digidugi, meg a nyalifali öröme,
utáltam veled veszekedni, de
ott még veszekedni is szeretkezve szoktak.

Refr.:
Vár rád a Motel Merre van
nem érdekel, mások mit látnak bele,
csak egy esélyünk van, hogy odataláljunk,
tegyél nyugodtan a földre le,
én a földön sose leszek nyugtalan,
csigavonalban, pici lépésekkel,
a kereked is úgy pörgesd, a kocsikereked
mint a szerencsekereket:
egyszer megáll.
Egyszer megáll...

Vár rád a Motel Merre van
gyere el, nagyon kedves lenne tőled,
majd keresünk egy jóindulatú újságírót,
akire rábízhatjuk a történeted,
az éles fájdalmak úgyis lekopnak rólad.

Vár rád a Motel Merre van
ezt a mesét te magad sem hiszed el,
de azok a jó mesék, akik amíg meg nem haltak,
boldogan éltek, míg -
Vár rád a Hotel Merre van

Refr.:
Vár rád a Hotel Merre van...






*Muszáj volt angol címet adjak - hiszen itt azzal játszom, hogy egy elképzelt angol szöveg (egy képregény-szereplő dalos pacsirta elképzelt szövegének) forma-hűtlen, tartalom-hű fordítását teszem le elétek. Megidézve az ilyen fordítások stílusát... Nem tudok angolul, de mivel nem tudok, a kamaszkoromban rengeteg kedvencem dalszövegét olvastam így, kezdve a Göbölyös-féle Genesis és Peter Gabriel szövegektől a Pearl Jam dalszövegeken át a Public Enemy szövegeiig... Az volna az igazi csoda, ha tényleg elképzelhető volna angolul a rímes eredeti, úgy, hogy nem is tudok angolul...


**A gyűjteményes kiadásról a Könyvvizsgálók blogon hosszan elmélkedtem

2018. szeptember 19., szerda

Sírfelirat







reggel elborít
szavak esőverése -
erőverése

birodalmakat örvénylik
magában mindegyik

mondat törésvonalának szélén
befelé spirális táguló szavak
vonzanak
beszippant nincs fel se le
a jelentés kőlap-sebző szavak
ütötte sebednek
szóban gomolygó felcsere

hova tartás és grádicsok
minden irány önkényes ha teljesen
kinyílt spirálisod
szó-DNS a mondat:
törésvonalának szélén
formáltan lebeg
mégis elborít
mintha párában keresnél
áldást vigaszt tekintetet

hogy levond
térképész módra síkba
mondat törésvonalának szélén
konzekvenciád:
hogy szóból a világ

és mondat törésvonalának szélén
nincs fel se le
elfelejtett nyelven írt
üzenet vagy a sztélén
követ sebző szó
sebének elveszett
jelentésben bujkáló felcsere.







2018. szeptember 18., kedd

segélyhívó slam*






Legelőször két és fél évesen utaztam mentőben
amikor pánikszerűen ki akarták venni a mandulám.
Muszáj volt, meg akartam halni.
A kórházban gyereksztár voltam, mert halandzsaszöveggel
énekeltem, hogy Mézga Géza vagyok...
semmire nem emlékszem belőle.

Aztán tíz évesen utaztam megint mentőben,
amikor a mandulám visszanőtt
és megint meg akartam miatta halni.
Úgyhogy az én mandulám kétszer vették ki...**

Aztán huszonnégy évesen hívtam magamnak
mentőt a csillaghegyi strand elől, egy nyilvános fülkéből,
mert meg akartam halni.
Előző este felmentem az erdőbe és felvágtam a hasam.
de nem haltam bele.
Úgyhogy lejöttem a hegyről és
hívtam magamnak mentőt.
Csodálatos dolog az adrenalin
mert addig voltam magamnál, amíg
hívtam magamnak mentőt.

Aztán huszonöt évesen hívattam magamhoz mentőt.
Betörőt akartam fogni, de kiderült,
hogy nem betörő, hanem betörők...
Azóta vagyok kancsal és félvak, de
legalább nem egy üveggolyó van a bal szemem helyén.***

Aztán huszonhat évesen hívtak nekem mentőt.
Nem akartam meghalni, de majdnem sikerült,
mert elcsúsztam a fürdőkádban, és két és fél
napig feküdtem törött gerinccel, cserepes szájjal
a kádban csobogó víz mellett,
amit nem értem el...
Üvöltöttem, sírtam, megátkoztam, meggyóntam,
szóval elszámoltam magammal,
de aztán a főbérlőm rám talált.

Aztán harminckilenc évesen jött értem a
rohammentő, amikor egy bonyolult
kereszteződésben egyszerűen kiütötték
alólam a biciklit.
Kilencvennel, hogy morzsásra törtem
a szélvédőjén a sisakot...
Nem akartam meghalni, de majdnem sikerült...
biciklizzetek sisakban.

Aztán negyvennyolc évesen vitt el a mentő.
Az angiológiára, amikor a gerinctörés óta
mélyvéna nélkül regnáló bal lábam
hatvan centisre dagadt.
Mélyvéna nélkül olyan, mintha egyszerre zárnák
le az M1-est és az M7-est, tehát a lábamban az
összes alsóbbrendű úton 1996 óta egyfolytában dugó van -
és a bal lábam hatvan centisre dagadt, mert
az alsóbbrendű utakon több helyütt egyszerre
történt teljes útzárat előidéző baleset.
Ebbe nem haltam volna bele,
de ha úgy maradok, jó eséllyel
egymás mellett gurulna az a két kerék
a seggem alatt, ami most egymás után...

Aztán idén vitt el a mentő,
kétszer,
mert először összeszedtem egy ételmérgezést,
aztán meg egy koffeinmérgezést,
mert tej nélkül ittam ugyanannyi kávét,
mint előtte tejjel.
Azt hittem, belehalok, de...****

...szóval itt állok és csak annyit szeretnék
mondani a mentősöknek, hogy
köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!











*a Tajgetoszt akartam elmondani... beleírtam egy sort, amelyben segítséget hívok (azaz: lemondok erről... a Thermopülai csata után) de aztán meggondoltam magam, s ott, a verseny közben írtam ezt, amíg lement az eleje (Anna, Máté, Marci, ti többiek, bocs, hogy nem rátok figyeltem...)
**itt kicsit túlzok a drámai hatás kedvéért - de ebben a szövegben kizárólag itt.
***ezt kifelejtettem este a felsorolásból (mondjuk talán látszik: volt honnan...)
****és akkor a saját lábon megejtett intézmény-látogatásokról (amikor magam vánszorogtam be a sürgősségire) nem is esett szó...

2018. szeptember 17., hétfő

reptet


Brett Walker (nézzetek nála körül)




összekarmolt kesztyűn
megülő
bántalom-hiány -
kell közétek a
még egy réteg vastag
bőr kerítése.

megül rajta
eltépett szárnyfesztávok
tartása helyett -
falattal hívod kézre jön
szemellenzővel nyugton ül
tekintetedbe vett közös
nyűgében sapka nélkül is:

mindketten a horizontot
tapogatnátok.
míg bírja szárnnyal
míg bírod képzelettel.




kézre szoktatott
idegen ideg - rokon
tekintet reptet




2018. szeptember 16., vasárnap

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (15.)


Négyen (2013)









Az égre vakszolt Mars alatt
az éjbe nyúlt beszélgetés -
nem látni egymás színeit
ha látni földszagú, nehéz.

Az egy világ a létkeret,
alvók lukakba bújnak -
nyílásaik pihentetik, míg
nem támad az új nap.

Négy vélemény és egy világ,
négy nézet és négy létszelet -
lement a nap, a Mars ragyog,
szürkébe vonva nézitek.

Az alvók nem békétlenek:
temetők csendje - béke ez?
Hajnalodik. Négy látomást
különbözésig részletez.






2018. szeptember 15., szombat

Teljesség-átiratok (89.)


György Erika képe



A versről
Olvass verseket oly nyelveken is , amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de többször egymás után. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat.
Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



nyitott pórussal
gázolj az idegenbe -
nyaldosson körül

kimásztál belőle -
idegenül ér
bölcsőd locsogása



szavad érinteni mintha a bőrön
csak az ujjbeggyel érni pihéket
kócolni a test közelét liba-
bőröztetni a lehelettel

szavad érintem mintha a bőröd
csak a nyelvemmel gyengéden
kilököm fogaim közt elrezgő
lehelet testük -

szavad elsimuló hullámában 
ez a tenger ugyanúgy befogad
visszafogad ez a szellem-
szeretet a nyelvbeli locska

szavakat érinteni mintha a bőrön
fröcskölt huncut igék csöppjét
kapja a hátára kacagó szellő-
nevetés paripája.







2018. szeptember 14., péntek

Kirké, egy reggel





Kénytelen vagyok kezdeni veletek
kikezd a kénytelenség -
de ha egyszer
ideevett a rosseb a szigetemre

Ez itt az otthonom
nekem szelídült partja

Kondérba rákot
díszemül ékkövekkel teli
szelencét
amfora bort kínáló
égre nyíló asszonyházam
csarnoka

Hullámokat
csiklandó ölembe sodró



És most összemocskolja
ez a csapatnyi izzadt
szőrös ithakai disznó

Kénytelen vagyok kezdeni veletek
kikezd a kénytelenség -
ahogy egymással beszéltek
azzal is
rajtam követtek el erőszakot

Bár mintha annak a
sokat látott szemű
hordómellkasú vezéreteknek
nem volna ennyire
penetráns szájszaga.








2018. szeptember 13., csütörtök

Kompország-kármentés


Thermopülai csata a sütis dobozban



Mottó:
A magyar emberek döntöttek, nem akarnak bevándorlást.
(Orbán Viktor, Magyarország regnáló miniszterelnöke)


A magyar emberek döntöttek: nem akarnak dönteni.
Az emberek telket akarnak.
A szabadság egészen pici, szájszagú, lábszagú köreit.
Tetszik nekik ez az autoriter törpe.
Ezt a tekintélyt szokták meg a kádárizmusban, és ezt a mítoszt.
A mítosz: habár ránézésre evidensen Döbrögi,
az emberek a Lúdas Matyit látják benne.



Ezt a csatát elveszítettük.
Vándor, vidd hírül a spártaiaknak
megcselekedtük, mit megkövetelt a haza... ?
Megvoltak az arányok. Háromszáz tökös örökös demokrata
meg a nagyjából tizenötezer perzsa - azaz
nem voltak meg az arányok, mert
a helóták 49,27 százaléka úgy döntött, hogy Ephialtész lesz,
és a hátunkba vezeti a rejtett ösvényeken a diktatúrát.
Mert a döntés nap mint napi kényszere helyett
megelégednek a telekkel, a bekeríthető szabadsággal.
Ezt a pajzsfalat hátulról döntötték le...
Miközben a perzsák? A perzsák el se jöttek.

Gondold végig: Ephialtész, a kitaszított
áruló. Valójában a perzsáknak,
akik el se jöttek, ő nyeri meg a csatát.
Így bizonyítja a sajátjainak, a spártaiaknak,
hogy valójában mennyit ér -
ha mind beledöglünk is...

Egy társadalom értelmi állapotát amúgy remekül megmutatja
hogy áll a Taigetosz-kérdéshez,
mit kezd az elesettjeivel.
És ez az úgy maradt,
leelmeroggyantozott, ledroidozott,
lefidesznyik-birkázott 49,27 százalékra is vonatkozik!



Amúgy a Thermopülai csata tanulsága, hogy
Leonidasz a nyomorék, eltaszított Ephialtésznek
ezt kellett volna mondja:
Gyere velünk, állj be közénk!
A pajzsfalba nem állhatsz, mert 
nem tudod elég magasra emelni a pajzsod,
de kiléphetsz mögüle a többi önkéntessel
karddal harcolni a pajzsfal elé,
a szavad ér annyit majd, mint akármelyikünké,
és ha balul üt ki a csata, velünk halhatsz!
Te lehetsz az utolsó spártai, aki
még állt a Thermopülai csatában!



Mert így kellene bánnunk minden
megváltozott munkaképességű
honfitársunkkal!

A mentális értelemben nem változó
döntésképességű honfitársainkkal is.






Oroszlánkór

...Ébredezéskor tudom, hogy meg kell jegyeznem és le kell írnom ezt az álmodott mondatot: „Régebben az oroszlánok az oroszlánok betegségei voltak.” (Átvillan bennem, hogy ez egy angol mondat csikorgósan rossz fordítása.) És az ezen való tűnődés töredékmásodperc-álmában látok egy szfinx-szerűen fekvő macskát, amint a karmos mancsával, akárcsak egy szőrcsomót, kitép a saját fejéből egy darabot, a szájába tömi és megeszi; folytatja, míg az egész feje elfogy; aztán a szája-feje helyén maradt üregbe belefolyik az egész teste, és eltűnik; némán kérdezem tőle, mármint a puszta helyétől, hogy mi volt ez, ennyi a válasz: „Valahol el kell kezdeni.”...
(A töredékes naplómban találtam ma, jó, hogy leírtam, mert már nem emlékeznék...)
Szabó T. Anna




egyszer volt
hol nem volt hol
felejtődni sejtnek
ejtődni fel sejtnek

egyszer volt
hogy nem volt hol
egy lét lüktetett
vizek alatt felett

volt egyszer
volt egy szer -
ejthetetlen áll
nem volt még halál

volt egyszer
volt egy szer -
hol minden ősleves
egy-ízt kísérletez

egyszer volt
hol nem volt hol
és nem volt még mikor
és nem volt mikor

egyszer volt
hogy nem volt hol
de aztán lett: a test
sejdített érdekest

volt egyszer
volt egy szer -
falatka éh, az éh
falat rakott köréd

volt egyszer
volt egy szer -
ég borong feletted
hogy enmagad megetted

egyszer volt
és így lett hol
volt egy szer -
volt. egyszer.








2018. szeptember 12., szerda

Himnusz a távolba látáshoz


A Juno űrszonda felvételei a Jupiterről  (NASA)




Valahol csillagászati közelségben,
egy kitaszított szféra legszélén
örvénylik Paolo és Francesca*, örökbe
pillanat-lakatolt bűnben -

egy fénykép erejéig látszottak a minap,
egy közömbös elektronika rögzítette
ezt a látványt -

örökbe pillanat-lakatolt bűnben:
amikor megteszed megáll az időd,
teljességéből az a letört darab nem
ketyeg tovább.**

A bűn juttathat a legkönnyebben
az időtlenbe, egy letört
darabkát, amit bűnhődésnek hívnak -

ezt egyszer megtapasztaltad és
ha jól figyelsz, látod:
még mindig abban a pillanatban állsz -

onnan nyúlik gumicukormód az
önfeledtség idáig, ahol
már tudod, hogy nem
bocsájtottak meg -

a holtak képtelenek -

látod örvényleni Paolo
és Francesca lelkét, géppel
fogható távolságban, és
minden reményed összegyűjtve
suttogod a képnek: megbocsátok.






*egy nagyon régen írt versnek elemi köze van ehhez a látomáshoz

**Mindazonáltal megdöbbentőnek találom a jupiteri felhőzet felső rétegének teljesen új mélységekig látható szerkezetén túl, a megosztott képek alatt a konteó- és lapos-Föld-hívek tömeges őrjöngését.

Olyannyira, hogy nem is merek lábjegyzet nélkül Paolóról és Francescáról beszélni ebben a kiterülő kontextusban, hiszen a megragadásuk (a látványban megragadásuk) módja gyökeresen értelmezi át azt a szemléletmódot, amit a hívek is annyira méltóságon aluli módon vetnének el. Ez a legmorbidabb különállás - a tisztán anyagi szemlélettel, de a hívek elvakultságával sem ért egyet...

Annyira méltóságon aluli módon látnák hazugságnak a részvétlenséget - azzal nyugtatom magam, hogy az én konteóm legalább elegáns.


2018. szeptember 11., kedd

Mélységes


fotó: Hegedűs Gyöngyi




gyújtott világ
ívfényénél - éles,
kontúros árnyékot vetsz
a talajba temetett peronon -

klinika-hideg, gyújtott világ
ívfényénél - mint egy orvosi
műtő látásérzékeny követelmény-
közegében, fémkígyó
technikai gyomrában ülve -

túlfényelt, klinika-hideg, gyújtott világ
ívfényénél - a minket elnyelő
alagútkúszó hüllőtechnika gyomrában
ülve épp egy peronnal célszerűen
felszerelt állomás fémzajában
ajtó-záródás után -

újságot olvasol, maradi szemüvegben,
a telefonodban pörgeted a világ
állandóan új szimbolikákon át megnyilvánuló
véges-elemű tarot-pakliját
(mint az ábécé - a permutációk
hitetik el veled, hogy végtelen,
hogy harminc-egynéhány elemébe
belecsomagolható a határátlépés is)
vagy csak nézel kifelé a kígyó
levetette útbőr sötétjébe a következő
fénybe erőszakolt állomásig -

miközben az ajtón túl egy
tükröződésben a másik,
ellentétes irányú járatra vetülve
egy mindannyiunkra vonatkozó írás
képi megerősítése -
a hátad mögül egy
mindannyiunkra vonatkozó éhség
akar tőlünk valamit -

ne nézz mögéd, Orpheusz -
vagy örökre itt ragadsz,
vészvilágítás ugrásra kész félelme leszel;
ne nézz vissza, Orpheusz -
ez egy másik alvilág
mitologémája

nem veszted el, amit
nem találtál meg:
az ölbe néző másra figyelés
áldozataiból bármelyik
(bármelyik, ha nem néz a szemedbe)
akármelyik lehet Eurüdiké.









Beágyazódó, többször megélt élmény, amit felbontott Györgyi képe - kapcsolódik hozzá
- Polgár András egyik képsorozatára írt vers 
- egy régi beszélgetés Tóth Krisztina Metrójával
- s kicsit egy korai Babiczky Tibor verssel folytatott beszélgetés is...

2018. szeptember 10., hétfő

Kiűzetés

Bánki Évának

Fred Tomaselli: Expulsion






Beesési szögeink
túlreagáló
fénypászmák vagyunk.

Földpátokból összegyúrt
ki tudja honnan
leesett formák.

Valaki úgy
tudja bennünk - ki tudja
honnan: kiűzettünk.

Beesési szögeink
origójában
kiűzető él.

*

Engedetlenül
markolásszuk el nem
engedhető fényed -

hervad körülöttünk
az utánunk hajigált
Paradicsom.









2018. szeptember 9., vasárnap

2018. szeptember 8., szombat

Algoritmusok







Meghalt egy általam nem
ismert fiatal -
és a megosztón most
az ismerősei elköszönnek tőle.

Az én ismerőseim -
az én ismerőseim is tőle
köszönnek el. Megnőtt
az oldalán az aktivitás.

Talán ezért ajánlja fel
a megosztó minden
frissítéskor, hogy
jelöljem ismerősnek.

Kéretlen tartalom
a más halála - mégis
milyen kevés elég,
hogy én is, hogy tényleg
veszteségnek érezzem.




Nézőpontból





Eltárolom magamban a látványt,
de a filmet nem. A történet széteső,
a rendezés ostoba. Egyedül
az operatőr valamire való,
ahogy a park fáinak pasztelles távlatában
a színeket kevergeti.

Színes, széles vásznú temetés.
Ezt egy thrillerből lopom ide,
ráadásul teljesen nem is igaz. A fáknak
csak este lett. Levetkőznek,
hogy megforduljanak a tengelyük körül.
Eztán a koronájuk lesz a gyökerük,
amíg befelé néznek
a gigantikus golyó izzó melegébe.
A gyökereik lengnek milliméter-lassan
a nem alvó belső tűz forró szelében,
s az ágak markolják a végtelen
megtartó mélységeit.
A fák, az évelők csak visszatartják a levegőt -
az örökzöldek azt se.
Csak az egynyáriak siratják a
múlást a hervadással.

Eltárolom magamban a látványt,
de a filmet nem. Ennek a gigantikus
koponyának hullik a haja tőlünk.
Egyre kopaszabb. Sivatagos,
se magmával se nappal nem beszélgető
magányokra kárhoztatjuk a bőrét,
amin tetvek módjára élősködünk.

Színes, széles vásznú temetés -
akkor lesz, ha megint a szánk íze szerint,
drámai fordulatokba tekerjük a forgatókönyvet
és mint egy spanglit,
a növényi létezés javát is
magunkkal együtt szívjuk el.
Ha túl közel ülünk a dédelgetett tűzhöz,
amit a föld bőréből raktunk,
és lehullunk velük együtt, mint
égből zuhanó sikoly-meteor
a végítéletbe kapaszkodó Meteorákra.

Eltárolom magamban a látványt,
de a filmet nem. Nem a történet,
a pillanatba ragadt időborostyán izgat,
a megragadható és formált idő,
aminek álmos hervadás és
rügy ébredése ugyanúgy a része.
Ahogy az optikánk a park pasztelles távlatában
a színeket kevergeti.




2018. szeptember 7., péntek

Az ártatlanság vélelme


Kép: Fortepan (orig.: Veszprém Megyei Levéltár)




Álmomban egy romos pályaudvar
megszállásakor egy gyűrött, kisiklott félig eltemetett
kupéból kimentettük a Sátán Lányát.

Szurtos kis fürtös szöszi volt - egykor úgy mondtuk volna
az óvodáskorból - ebben az óvatlan
összemocskolt korban így mondjuk: még nem hadköteles.

Pengeéles értelemmel válaszolgatott
miután pár falattal elnyertük a bizalmát -
tekintetbe véve méricskélt bennünket.

Látszott hogy tisztában van a helyzetével
és hogy tudnak róla a parancsnokságon, az ziher -
nem kizárt hogy valójában érte küldtek minket.

Nem volt radioaktív és még az Izmus se fertőzte meg
ha belegondolsz kisebbfajta csoda
mindannyian meg vagyunk fertőzve valamilyen Izmussal.

A srácok hamar rájöttek hogy izgalmasabb
válaszokat ad ha nem magáról
hanem csak úgy akármiről kérdezik.

Úgy ülték körül mintha
megtaláltak volna egyet a tiszta ész
szarrá bombázott templomai közül.

Én meg remegő kézzel fogtam rá a pityut
mindvégig rajta tartottam a célkeresztet -
tényleg komolyan gondolkodtam rajta: lelövöm.








2018. szeptember 6., csütörtök

Lelet






Amit neked találtam, azt
megint nemigen csomagolhatnám be
a rengeteg rétegbe, aminek
minden porcikája felesleges, de
olyan jól esik bíbelődni a
szalagokkal, zörgő papírokkal.

Amit neked találtam, az
megint csak úgy ott hevert, és
észre sem vette, amikor
keresztülgurultam rajta.

Amit neked találtam, az
teljesen egyedi, bár tény,
nagyjából hasonló szerkezetű és
állagú változatait e pillanatban is
millió-számra fedezik fel.

Amit neked találtam, azt
most nyomom a kezedbe, pedig
nem vagyok kézügyben és
kézügyeket illetően amúgy is
kétbalkezes lévén ez nem is baj.

Amit neked találtam, azt
nemigen lesz módodban mutogatni,
ahogy egy táskát, cipőt, jegygyűrűt,
medált, karkötőt, de akár
kettőnk génkészletéből mixelt
növekvő pocakot.

Amit neked találtam, azt
nem oszthatod meg az instán -
s most, hogy a tiéd, többé
ne is beszéljünk róla. 






2018. szeptember 5., szerda

Lépcsőre nem


Hauer Lajos: Lépcső a pszichiátrián (OPNI, 2005)





aztán megállsz.

mert fokról fokra
lépések egymásra
épült megtehető
rendje erre itt
nem vonatkozik.

moshatatlant kéne
szavanként kifelejteni.

közöny ömlő vakulásából
ide be -
ha sikerül
a szavak neked itt
hova esnek?
mi kapja őket
el?

egy értelmes
részvét-teli lépéstér helyett
korlátok geometrikus
szakmaisága?

aztán megállsz?

vagy fel vagy vissza
ez a látogathatatlan
láthatása -

mert fokról fokra
lépések egymásra
épült megtehető
rendje erre itt
nem vonatkozik.

le kéne ülni
de lépcsőre nem.








2018. szeptember 4., kedd

Szubjekt-ruhák és maszkok

fotó: dreamstime.com





Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
aminek a fő lobbisétányát estéről
estére az űrbe nyitja az igazgatóság

a csillagfényt beengedik és a
szubjekt-ruhák és maszkok a csillagrezgésben
polarizálódnak és az ember az összes
igazi szeretet/undor/vágy/ellenszenv viszonyának
transzparens derengésében létezik.



Ezeknek a rendszerközi járatoknak ez
az egyik varázsa amikor nanoszálas vékony
ozmózisruha és toroklégmaszk védelmében
ott állsz a fény-hullámverésben
az összes többi számára tökéletesen kitárulkozva

van aki a napi rendszerességgel szervezett
slam-események miatt utazik hetedszer
az Orion köd és Anyácska között
mert három perc tizenöt másodpercig
ilyenkor a világegyetem a közönséged.



Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben lévő dolgok
bűvöletében töltöttük

amit a csillag-ég velünk rezgő egésze is
a bőrünket borzongató szivárványos ragyogás is
leokézott.







2018. szeptember 3., hétfő

Teljesség-átiratok (88.)


Sasa Gökér képe


Kétféle óhaj
"Gyere velem repülni" - szól a darázs a virágnak.
"Tapadj az ágra mellém" - szól a virág a darázsnak.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




szirom, zümmögés
beszélgetése - ahogy
megismétlődik

nem a föld, nem a
víz, nem az ág a határon -
a ragyogás








2018. szeptember 1., szombat

Shakespeare az égen

kritikai valőr-vizsgálat






egészen máshonnan egészen más -
majdhogynem azt állítom
ez itt az én ég-egészem

ezek a formák csak ebből a szögből
tűnnek -
a királydráma és a kutyus is
a fenség lábánál csak
innen fenn -
másnak más színművet
rak össze a páragond gomolygó telje

azt ott mind mi lélegeztük ki -
a tüdőd a füvek a fák
tehenek fingja és bogárbőrlégzés
meg persze a tenger

szóval az a mese ahogy
a király koronájára vetné magát
a dédelgetett örökös -
miközben a király a kutyája
hűsége birizgálásában leli az örömét -
igazából egy kis darab belőlem távozó
nedvességet is tartalmaz

csak a félálom ajándékoz pontos
pontatlansággal

majdhogynem azt állítom
hogy ez itt az általam kifújt én ég-egésze
bár ebből a szögből nézve
ez alatt a látvány alatt egy
komplett lakótelep alszik -
ébredezik kávét főz bekapcsolja a
rádiót számítógépet magyar nótát és Kiss Tibit -
de ebből a szögből ma reggel
láthatóan kizárólag én nézek fel

én van, meg a világ ott fenn
a többi kifújt
ebben a szemtelenül önző viszonyban:
szia William.