Beszélgetés el és tovább

Babiczky Tibor
El

A dolog így kezdődött. Egy téli
reggelen, mikor
a borotválkozótükörből elő-
bújt a férfikor.

Sorra végignéztem a tárgyakat.
A borotvát,
a fogkefét, a szappant. A bojlert, ahogy
dohogva jár.

A konyhába mentem. Vagy mégsem oda.
Nem emlékszem, mi volt.
Az ablakon kinéztem. Talán láttam a várost.
Talán éppen kinyitott a bolt.

Ezek csak puszta részletek. A tükörben
egy arcot látok. Egy arc lehet.
Nem tudom ki az. Minden saját
vonása elveszett.


shizoo:
És tovább

A dolog nem ér véget itt
Napszaka sincs, mikor
csak úgy pillantva észleled
hogy változol.

Csak úgy, egy vesződő felületre -
lehet kirakat,
metró vakult ablakszeglete, ahova
keretezed és tükrözöd magad.

És mész tovább. A pillantás veled megy
akárhová, ahova tartasz.
Egyfolytában haladsz befelé. Míg összeér
e két látványi halmaz.

Ezek csak puszta részletek
a tükörben ahogyan létezel -
egy férfi arca összefonnyadóban.
Bár inkább veszne el!