Beszélgetés fordulópontokról

inspiráció: http://moly.hu/karcok/130625



Tóth Krisztina:
Szilveszter

Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,

képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
csupa idegent láttam benne,

de én is, ha a táskám kipakolnám,
csupa idegen holmi volna:
zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,
egyáltalán, felismernél-e róla?

Mondanád-e cipőmről kapásból,
hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
fogasra akasztott kabátból,
vagy még előbb, még mielőtt belépek?

Mintha tükörből nézném a szobát:
milyen tágas és ismerős idegenség,
nem lévő másik létem – át
kéne aludni ezt az estét,

aludnom kéne súlyos évekig.
Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.


shizoo:
Forduló

Nincs most itt - most épp nem aktuális
lassan a frissen sajgó fűbe olvad,
nemsokára beköszön majd május,
s nélküled néz veled is a holnap -

ha nincs itt, úgy vagy itt csak, mint a sejlő-
sajgó árnyék ott a szemsarokban,
ott irritál mint törpe gombafelhő
kihűlt időben oszló elfogyok van,

mintha titkon kicseréltek volna,
de az is lehet, hogy valóban engem -
kísér, tavaszba vonszol haldokolva
e fordulás a másik értelemben.

A dolgaid még untig megismerem,
és látom azt is, látod, amit én -
hogy leválóként ösztönosztozunk
a létezésünk cincált kevesén.

Mintha tükörből nézném a szobát,
milyen, ha a házigazda nincs itt -
így nélküled veled hogyan tovább?
Nem bírom el e sólé marta kincset.

Ébrednünk kéne,még amíg érzik
távolodó egymásból íz-szelet,
hogy amikor a nevemet kérdik
jusson eszembe rögtön a neved.