basszus, hanyadika is van?
már nagyon rühellem az időt
hogy folyton hóban küldöm
hogy vérrel elegy trutymóval
dugul tele a tülköm
hogy a fékpofáim lezabált
húsát siratja kerekem
hogy sárral elegy kenőanyag
kövül a forgórészeken -
hogy egykor vízálló kabátom
alatt a bőrig traumás
fehérnemű irritál, s kesztyűm
alatt a csuklóm reumás
hogy nyergem szétkeményedett
a hajtás ad lábra taslit:
hogy pár hónap télidő kinyír
egy vadonatúj racsnit -
hogy beteg módra tép a szél
hátulról olykor úgy tol
hogy beletekernem se kell
csak suhanok a súlytól
utánfutóm mint szélmotor
s vissza persze ugyanott
rakottan vagy üresen
önnön dugámba zuhanok -
már nagyon rühellem a telet
ledobnám már a göncöt
e folyton nedves és dzsuvás
koloncot -
már nagyon várom a tavaszt
cserélve újra bizbaszt,
a fénnyel cirógató napot
úgy is, ha izzaszt -
már nagyon nagyon fáradok
már nagyon fáradt a gépem
ebben a véget nem érő
tavaszi télben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése