Üzenetváltás bolygásról, gyökerekről

Áprily Lajos:
Kolozsvári éjjel

A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
a régi hold.

Kopott kövét a régi útnak
riasztó léptekkel verem.
S akácfalombok összesúgnak:
„Nem ismerem…"

Tárt ablakon az éjszakába
egy nóta száll, halk, mint az ősz.
S a dal és aki zongorázza,
nem ismerős.

Egy kertajtó kilincse moccan
és visszakoccan: „Idegen…"
S rá felbúg rég nem sírt jajokban
az idegem:

Holdas tetők, virághavas tér,
dalok, tüzek, csodák:
nem az enyém többé! – Ahasvér,
gyerünk tovább!



shizoo:

Dunaújvárosi este

A panelek szögletes árnya
alatt közért és cefrebűz –
nem ismer rám a pult leánya,
pedig derűs

hajnalon egykor szöktem tőle
ölemből mint a gyors öröm –
elszáradt érintés a bőre.
Fogom söröm

s lépek, ahogyan erre bárki
lelép, úgy foszlik mint az ősz.
Felettem egy kéz ablakot tár ki –
nem ismerős.

Kortyolok egyet. A régi környék
hideg közönnyel úgy nyel el
ahogyan bárkit – tart a sör még
s nem érdekel:

mi volt (ha volt) enyém e vándor
egyformaságból – nem kérdezem.
Nemcsak itt. A lényem bárhol
gyökértelen.