Nem hiszem el, hogy távolodna -
s csak úgy az eltelő időt
ahogy kettősünk megcsontosodva
belenőtt.
Nem hiszem el, hogy elérhetetlen
s nyilván nem az, ha nem hiszem -
ahogy párnázott szeretetedben
létezem,
nem hiszem el, nincs hova érnem
nincs hova érnünk. Te meg én -
két gyermek dúdol a sötétben
két pici fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése