Reakció egy ismertetésre - Calvino

inspiráció: http://moly.hu/ertekelesek/1141266



"Amúgy sincs bajom a metafikcióval meg semmiféle meta-dologgal, kedvelem az öncélú metázásokat is, amik engem mintha kizárnának és amik mintha csak arról szólnának, hogy az író ki akar próbálni valamit, tekintet nélkül a következményekre.
De Calvino ennél udvariasabb, vagy éppen dörzsöltebb. Ő nem zár ki a metázásából, sőt egyenesen engem tesz meg metaregény-főszereplőnek: kalandornak, felfedezőnek, nyomozónak, friss szerelmesnek (Olvasónak vagy Olvasónőnek – én mindkettő vagyok egyszerre), és azt mondja nekem: ez te vagy – én meg (mivel régtől fogva hatalmas vonzerővel bír számomra minden könyv, ami azt mondja nekem: te) az első oldaltól kezdve örömmel bekajálom az egészet."
                                                    entropic

Te most csak nézd a levelet
ahogy lobog – mert az te vagy.
Avagy a szél – nézd a szelet
a láthatatlan lehelet
ahogyan moccant ágakat.
S a moccanásban megmarad:
ahogy a csepp jégcsapba fagy
nézd, ez te vagy!

A pörgő glóbuszt súroló
lemaradó levegő
s a levegőben lebegő
pollen is te vagy,
sőt a tőle termékenyült
vadtormatő
s mi tőle jobbra nő:
a nád, s a belőle összegyűrt
napégett nádtető –

te most csak nézd e levelet:
ez mind te vagy.
A lehelet
amint a márciusi télben
(e nemtelen hósorséjfélben
sincsen dráma – nem utószor)
ajkadon kileheled.

Te most csak nézd a levelet:
ez mint te vagy, ha szereted
a bent levést s a kint levésed.
Marháskodom – ne tartsd kevésnek:
ha elhiszed, hogy mind e szó
(szóról szóra) rád vetül
képekké gyűrve legbelül
levelet szellőt parti nádat
ahány szó annyi szívtalálat.

Ha kint vagy ámde bent is
ha mérföldes ámde centis
a szóból térbe olvasod
a mágnest és a vasmagot –
ha képzeled és lépni hagy
ez mind te vagy.

Vagy én? Vagy bárki aki olvas?
Dalolj piciny dalom
tovább dalolgass…