Jó reggelt!

                        Antonis Kalantzisnak, akitől a fénykép (mennyire ideillő szó ez: fény-kép!)

nézd, aki nem növeli a létet
szereti a létet festi a létet
téglák mészíz keretét fára a testét
annak is akit
úgysem idéz meg soha festék -

nézd azt, aki neveli a létet
s hagyja elszabadulni a létet
özönlő szabad égbe hajolni a fát -
nyíratlan indát hajt
kézzel félre a reggel - így szabadítja magát

nézd azt, aki neveti a létet
a fényből annyit mer csak amennyit az élet
mér neki - éjből annyit
jó ízzel csak amennyit az éjtestvér ad -

nézd, aki nem veti meg csak szereti a létet
esővíz csorgó árama fürdeti - részeg
örömmel szárítja a bőrét a
ciróka-marókát játszadozó testvér nap.




...és frissülésképpen a nem várt ajándék cippo-tól: mindez a legselymesebb hangon