Még tart a versszünet, amit a kötet összeállítása követelt ki - sokat számít, hogy a reggeli vers születés-idejében is válogatok, nyomtatok és csoportosítok, viszont időről időre kitüremkedik belőlem a szó, jobbára a megosztón. Ezeket újfent ideje volt összesöpörni ide, a blogra, úgyhogy most (mint egy akciós polcon) az összes utóbbi napokban született agymenésem idepakolom.
Visszalapozok, és ahogy jönnek... most úgyis ez a visszalapozás van. Eljött az ideje - hogy lássam, a sok szóból kerekedik-e bármi. Kikerekedik-e. Kerekedik...
Slamre, egyéb eseményekre továbbra sem marad idő, energia - de augusztus 31.-én kivételt teszek majd, elmegyek a klubba. Nem versenyezni. Hanem elmondani egy verset a kötetből, ami biztosan benne lesz. Kicsit hosszabb, mint egy slam - nem férne bele az időlimitbe (és nagyon nem akaródzik húzni belőle, mert úgy érzem, valójában egy szóval se hosszabb a szükségesnél). De erre találták ki az Open Mic-et... és igen, ez azt is jelenti, hogy abban a szövegre élezett közegben is elkezdem reklámozni magam...
Nagyon sok ötletem van... hallani fogjátok őket. De addig is...
 |
| Németh Zoltán verse a Szöveges kontenten |
ha csak a sejtek
elkopását számolod
hét évente hullsz
Varga Zsoltnak
A Napfivér, Holdnővért nem láttam, csak hallottam, hogy kicsit nyálas.
A szentimentális Szent Ferenc rajongóknak biztosan tetszeni fog...
a legízesebb dolgok
nyálasak - hisz a
szádba veszed őket
Békakirályfi
 |
| Junichi Nakamura képe |
csak úgy záporoznak rá
közegében a
zuhanó csókok
*
fájni tanít az
ekkora távolságból
hulló szerelem
Fasori korlát
 |
| Hauer Lajos képe |
lépéshelyeken
lesheted korlátaid
szép mintázatát
*
elválasztások
rácsrajzán pajkos
felvágyódás szökdécsel
