2018. október 17., szerda

Ferdítés egy látásmód mentén


Sasa Gyökér képe




(Sasa haikuja:)
Rainy autumn day
Even voluptuous leaves
curl up, shivering



(shizoo ferdítésében:)
ősz cseppje hull
magába pöndörödő
ecetfa-levélre


*


(első benyomás-vers shizoo tollából:)
lombhullató lét -
rügy kipattanásáig
nem vesz levegőt



(shizoo haikuja:)
magába néző
hulló levelet mosdat 
az őszi eső








2018. október 16., kedd

Vízió (slam)






Ha a három dimenzióban mozgás térben
ábrázolásához négy irányfény kell,
mint a repülőgépeinken,
akkor a négytérhez,
a négy térbeli dimenzióhoz
öt irányfény kell.

Meg kell látnunk a fényt befelé -
és nem a halálvágy fényét,
hanem az állatét,
a növényét:
Yggdrasil, a világfa fényét,
ami önmagától ragyog.

Ez a mítosz szakterülete,
hogy megmutassa:
nejlonzacskóruhád
fullasztó hónaljszagával
mérgezed a világod és magad.

Most épp nem létezőnek,
mesének tekinted a mítoszt,
miközben a téged vezetők
kiaknázva a figyelem hiányát,
pragmatikusan kihasználják:
ha egy törvény indulatot kelt benned,
ha azért van, hogy indulatokat kavarjon benned,
a mítosz benned üres helyét tölti a harag.

Nézz befelé,
keresd meg az irányfényt.
Mert most Yggdrasil gyökerét rágó
különböző féreg vagy,
és állatot csak állattal,
növényt csak növényivel lehet gyógyítani.

Ne a halálvágy keresztény jutalmában,
hanem az állat tekintetében keresd,
mert nemcsak hasznodra vannak,
de léted társai is -
és ne felejtsd el megöntözni a fikuszt
mielőtt elutazol...

Ne becsüld alá a mítoszt.






2018. október 15., hétfő

Teljesség-átiratok (97.)


fotó: Fan Ho



Vetkőzés
Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előretörhetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban. 
Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk. 
Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. Minden képességnek mérete van; s a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




mű-anyag test
árnyék-pillangó képesség -
röpte a lélek.





lélegzet: vétel és adás
a szavak formált lélegzet-adások
visszaadod a levegőnek -

a repülés megütődésből születik:
a pacsirta égbe húzott napkelte-röptét
az éjszaka mély, hosszas földbetapasztása
üti fel -

vigyázz a kifújt lélegzettel
mert csak az bújik át a tű fokán
és éneked az összes indulatból
előfröcsögő torzulat is -

lélegzetvétel - lélegzetadás
visszaadod a formált levegőt
adásod vízre írt hullám
taraján lebegő hab
sirályrikoltás
páracsík
örök.







rengeteg rokonából álljon itt egy: az Írt kavicsok

2018. október 14., vasárnap

Vendégségben






hajnal szemezget
a lugason hagyott fürt
mazsolájából

lombok árnyéktánc-
filmjét ébredő napfény
vetíti, nézi

erdőkeretben
mélyebb réteget érint -
lélek, lélegezz

bőröd alá kent
ízek imája a fény -
elviszed. haza

*

a fény képe: árnykép
ezt a filmet egy reggel idegen ritmusa rendezi
a macskák akaratában ütemes
éhség téged ugyanúgy ritmizál

a macska sokféle csendet ismer
mást él az öledben
mint amit a terasz kövére fekve

a nem használt medence
mélyére befújta a szél a nem használt
napernyőt

ernyőzni elég a kezed
de inkább hunyd be

macskaközelségben elég a behunyt
szemhéj vásznán a fénypontok sárga tánca
ez a legszemélyesebb vetítés
megragadhatatlan film

aztán kinyitod és a fény
képe újra: árnykép

*

szőlőlevélen
átszűrt napfény-filmet -
mintha szemhéjadon








2018. október 13., szombat

Teljesség-átiratok (96.)


kép innen



Az érzelgésről
Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.
Mikor a szereteted válogatni kezd, már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.
Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomorúságosabb. Egyik irányba szeretni csak úgy tud, hogy másik irányba gyűlölködik; vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga kavargó formátlanságához mér mindent; akár merre fordul, jó nem fakad belőle.
A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.
Az érzelgősség kétfejű nőstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón csókolgat, másik feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató fejét immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal, szeretettel, erkölccsel,családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós fejét pedig a joggal,törvénnyel, megtorlással, igazsággal.
Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános összezavarodás, innen ered: a kétfejű bestia mosolyából és könnyzacskóiból. Többet ártott, mint akármelyik szenvedély: a józan emberi mértéket összezavarta.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




falvédők mögött
nedvesedő falakon
kiüt a penész





Érzelgősség úrnő kétfejű nőstény
Propaganda uraság kétfejű hím -

egyikkel csókolgat, a másik jelszavakat kiabál
szeme villog, utasítása az útra terel
a parancsa szerint csattog a
nemesebb fajta bakancsa
előre az úton, úrnője jövőt termő méhe felé -

el kell takarítani ó-divatok
fék-akadályát hogy a pálya
végre nekünk lejtsen, minekünk,
akik itt minden! ne a senkik mondják meg
nyúl-viszi-puskát: nyúl tepsibe 
asztalra a bor meg a szóda,
sose halunk meg! bajszunkon az 
énekszó nedve, dalunk
a jövő nyár aratása -

Érzelgősség úrnő kétfejű nőstény
Propaganda uraság kétfejű hím -

testek temetetlen dögszaga mentén
regimentek árnyéka vonul
sírok márvány-giccstömege mögül
túlélő holtak kelnek az aratásra: 
fel, támadunk!

örömtelenségre ítélt testekbe
alien-pete módra került lények
növekednek a kikelésig -

árnyékba szorult feketült képű
öklüket harapdáló tehetetlenségek
mentenék az elveszett
gyermekek álmát.






2018. október 12., péntek

Fókusz-pókusz

Babics Imrének





Az a megnyílás persze hogy izgat,
az a becsukódó fény-teli színpad,
súgólyukában a senki nem ül:
ebben a színjátékban színegyedül
benne ragadni, avagy tudom is én -
elfogytán, vég-dobogásra figyelve:
húsba ahogy még markolna az elme,
fejben térden, gyónva a búcsúmisén.

Az a zárkózás ahogyan pitypang
észleletet nem ver vissza a visszhang,
elfújja a szél, engeded el, minden
lényedből fakadó eszméd távozik innen,
pára a szélben, avagy tudom is én -
elfogytán vég-dobogás le ne kössön:
engedjem szökni a kincsem, ezüstöm,
minden kitalált igazam, búcsúmesém.

Az a markolt én, az a hogyne, akár
becsukódó huncut hantamadár:
füllentő fülemüle nem csipog itt,
nem zabrálja a csend gyöngykészleteit,
fütty ahogy elhal a Léthe vizén -
elfogytán ne a szívhangot lesse,
becsukódnék - akkor nyíljon a teste,
vagy tudom is én, vagy mit tudom én...







Hintahajóban


Hajóhinta Pripjatyban (via wikimapia)




fegyelmezetlen lényt
gyömöszöltek a bőröd alá.
igazodások kényszere ringat
hintahajó?

inga leng amíg a ritmus
istenülése hajtja.
vagy a félelem a megállásban
álló alakzattól?

megállásban alaki
kiképzés folyik.
kiképeznének belőled egy
konstans alakot?

soha márványba szorulni
a romlandóságban hiszel.
és mégis minden reggel
szólongatnád a csendet?

csúcspontokon az arcod
máshol merül fel.
ritmusosan ismétlődő
keresztelőkön.

kényszerbeteg ingás de
csúcsán pillanat súlytalan.
amikor elfogysz a
mélypont fogy el.

hintahajód amplitúdónként
kiemelkedik a ködből.
engedd el rudazat
biztonságát és -







2018. október 11., csütörtök