2018. június 22., péntek

Beszélgetés bűntudatokban (búcsúzó)

füvek fák nevét nem tudom
s az ismeretlen csillagok
tekintetével magamon
úgy állok itt e délbarokk 
éjszakában mint akinek 
már halottai sincsenek

(Kányádi Sándor: A folyók közt) 







1.

szakadatlanul szakad
jó lenne tudni kit sirat
beisszák gödrös partfalak
füvekben nincsen áhítat
csak szomjúság akár a sás
özönnövénység közönyét
egy létbe lassult robbanás
magszóródását lepi ég
sótlan könny szomjat olt ez is
egy fuldoklásig tévedés
a pro a kontra mérgezi
a kortyolás ezért nehéz
reggelt így félre hallani
mintha történne valami


2.

ne volnál többé ne minek
megsebző égből sav a kedv is
a párák arcát lesi meg
érti bévül mitől nedves
nem bújsz istenedhez itt
mert te voltál a tőle el
viseld következményeit
ha voltaképpen nem hiszel
hanem tudsz itt az alkalom
hogy úgy moss kezet mint aki
örökbe csúfult egy úton
kereszthalálát görgeti
közönség nélkül mintha csend
az utolsó is hazament


3.

az igazi még hátra van
esőlesőben öntözötten
talán lesz arra is szavam
ha már előre megfürödtem
és ünneplőben füstlesek
de ennyi pára úgy lenyom
fehér ing pernyeszürke sár
tapad kimosdott vállamon
tudtad előre ahogy én
ezt a terhed sutba vágom
szakadatlan szakadó
és mégse térdeplő káin
tudom hogy őt siratod
hogy ki él és ki halott


4.

nincs szavad ablak a vaknak
erre nincsenek szavak
minden polcon hátraraknak
néhány évszázad alatt
azt se tudják milyen jelek
milyen igéket csomagolnak
tudod hogy elfelejtenek
a mádra hártyát von a holnap
szakadatlanul szakad
kimondás bűvös kényszere
ha van ha nincs az ágakat
új vonzás rügye lepi be
és levelén az erezet
se rejti neved s nevemet


5.

cseppre cseppek kopogás
egy másvilági diadalmas
beszéd üzen hogy felemás
igét ne mondj ki inkább hallgass
hogy kárhozol vagy üdvözülsz
azt innen nézve nem tudom
dacból eredt új rügy feszül
a félbecsonkolt ágakon
s megérinti a homlokom
eső után a fény kezem
a bélyeg amit emlegettél
fehér ingében bűntelen
kegyelmet kívánok neked
bármi öröklét helyett.


6.

hiányod első napjaiban
                   (magánhasználatra)

cseppre cseppek gödölye
nincsre jobb ha nincs szavam
eső hull kellett jönnie
veled nincs több a semmi van
voltál ki voltál valahol
a nem remélsz a könnyű rest
nem lenni többé lakatol
rám is kísértetiest
káromkodáshoz nincs erőd
imádkozáshoz nincs imád
jogomban áll mint levegőt
feledni emlékezni rád
           aztán majd engem is feled
           ami végül - ami veled









2018. június 21., csütörtök

Titokzatos sziget

Kemény Zoltánnak, köszönettel

Csontváry Kosztka Tivadar: Titokzatos sziget (1903)




Ennyi helyet hagy
a Vihar a Szentiván-
éji álomnak.

***

(Kállay Kotász Zoltán szavaival)

Ünnepet vetülsz -
de a naturália
ledob magáról.

*

Szél-tépett Cédrusok
alatt csukd össze a
könyved, Prospero.







2018. június 20., szerda

Expedíció







fecskék lubickolnak az
égalkatú bogárlevesben
a hőben pörgő-forgó muslicák
gondfelhőzetén át gurulok:
sűrű és tagolatlan élet
zárványa -

akár a vízen pattogó
kavics repülés közben
hullámokat vetek a teljes
és hiánytalan levegőbe
hagyni kéne ezt a repülést is
ülepedjen -

nem a teljesség felé de
a teljességben
csaknem teljességgel
érzéketlenül -

a víz felett vakító
teljes közönyével lüktet
az anyányi nyár
felhőtlensége -

észre kéne vennem a
kerekem alól félrehajló
füvek nyíratlan bátorságát
a hangyabolyból áradó
gond rágóinak kapaszkodását
a gondtalanságba -

megint egy teljes világot
úsztam meg ahogy a
kapuban panelpartot érek -
pedig ugyanazt a bogárleves
levegőt szívom a hétszer
négy fal között is.







2018. június 19., kedd

Teljesség-átiratok (73.)


Roger Salucci: 60. Nuit mysterieuse



Genesis
A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





igében gázolsz -
mert az ige testté lőn.
a teste: írás





árnyékvilág-árnyéknyomod viszed
árnyékvilág-zsákjában minden-jót
eget fedő pára-szelek rajza alatt
árnyékvilág-árnyék nyomod marad

páraárnyék-szelek szemrése tűzgolyó
árnyékvilág-pisla lámpafényes éj
fordultában olvasatlan csukod be a könyved
hunyd le szemed
                 a sötétben úgy olvasni könnyebb

árnyékvilág-árnyéknyomod haza
hazáig követ majd becsukódik
eget fedő pára-szelek rajza alatt
álom-árnyékba ringatod magad








2018. június 18., hétfő

Rácsodálkozás: Kobayashi Kiyochika (1.)


Fireflies at Ochanomizu - c. 1880.





Lámpások örvény-
táncában gyújtott lámpád:
egy a sok közül.


Jól látható, hogy
csak fényköröd látod - a
 rajzásukat nem.

*

Takard el lámpád -
vigyen a sodrás, fényük
örvénylő tánca.








2018. június 17., vasárnap

Zen-fotók: Sasa Gyökér (43.)


Willow | water - June 2018




képzőművész szél
formázza fűz-ág ingó
tükröződését


vásznat és fűzfát
így kellene - egyszerre
ingva ringatni


*


Teremtő gesztus

képet, képzetet
így kellene egyszerre
létbe ringatni







2018. június 16., szombat

Mítosz (slam)








Álmomban Kim Jong Un lányával táncoltam
vár rám egy sziklafal, toronyház méretű
Kim Jong Un lányával táncoltam álmomban
elgondolkodtam én, az ember mér' tetű

persze azt se tudom, hogy van-e lánya...
Észak-Korea innen nézve csak egy mítosz
nem hiszek benne...

Persze nemcsak Koreában, világszerte tudatosan folyik az eddigi diskurzusok alapját képező közmegegyezések, tények felbontása, és egy aktuális követelményekhez igazított mítoszrendszerrel való behelyettesítése. Értsétek már meg! A miénk sem egy logikusan felépített demagógia, igazságmagvakból való lóugrásos elrugaszkodás! Túlnő a fasiszta retorikán, a teljes spektrumból, a Horthy-éra közbeszédétől a késő Kádár korig vesz át adaptálható elemeket. Nem logikus. Mítoszrendszer. Tele lehet ellentmondással, mert valójában ráolvasásokból áll, nem érvekből. 

azt hiszem innen méznek nézve minden csak egy mítosz
a Százholdas Pagony képviseleti demokráciája is, amit
közbeszerzett magának a mannánkon hizlalt Malacka...

Egyszerűen szólva a mítosz világképe védelmi-pénz alapú. Az éjszakának, a fagynak, a tűző napnak, a mindent elsodró vizeknek – bármilyen jelenségben a megnevezetlen félelemnek – odaadok valami szívemnek fontosat, hogy ne bántson. Mint a maffiózónak a védelmi pénzt – odaadok bármit. Akár egy gyermeket. Archaikus korok elsőszülöttjeit önként adták a halálnak – a nemzetség fennmaradásának zálogaként. A titánok korában a törzsi istenek a személy húsát és vérét kapták a törzstől ételül. Nagyon fontos lépés, amikor később elég a személy helyett az áldozati állat vére, a növény füstje. Ez a kereszténységben az Izsák helyett bárányt pillanata. Korokon át a fizikai való helyett az isten egyre inkább a képzetet kapta. Az emberek ma is hittel, vággyal, képzelettel áldoznak – s mert a fejünkben lévő dolgok magunkra idézett ereje hatalmas: a mai napig harcolnak, és meghalnak a hitért, vágyakért, képzelt dolgokért... 

azt hiszed, ennek a rendszernek tapogatod az Achillész-sarkát
amikor kiabálsz, hogy cinikus gecik,
hogy cinikus gecik találták ki az egészet, hideg szívvel
az értelmetleneknek, de bazd' meg
miből gondolod, hogy az értelmetleneknek ezt pont te
fogod megmagyarázni?

hová mész te kis Malacka!
Tutáliber, illiber, 
tutáliber illiber,
az erdő blöe!

Nézzük a piramis alját. A védelmi pénzért a pórnép azt várná: a hatalom ne vegye észre. Tehessem, amit ez az erkölcstelen és etikátlan rendszer felkínál: lehessek ügyes. A mítosz rendszere a benne élők önérdekének gátlástalan megvalósításán alapul, hasonlóan gátlástalan istenek igája alatt... Programot kéne hirdetni, hogy Ügyes helyett legyél ügyetlen! Okosba helyett inkább told butába...

Na persze...

Nézzük a tetejét! A politikusok, a tulajok, a maffiózók azok a mítoszi hősök, akik megvalósítják az önimádatot, a bírvágyat, a dicsőséget, ami nem köti magát etikához - minden korlát nélkül lehet önmaga. Amit a saját világukról sugároznak, egy ilyen mítoszrendszerbe illik - semmilyen logikai rendszerbe nem. Teljesen felesleges újra és újra nekifutni, hogy milyen hír mitől ferdítés, csúsztatás, hazugság, milyen valóságot hogyan gyaláz és milyen óhajok mentén. Tudják. És teszik - mert ez a világkép minden értelmi látszat ellenére még mindig uralkodó, amíg tömegek viselkednek rituális módon egy focimeccsen...

mocskos civil!
mocskos civil!
ez amúgy ugyanaz, mint a
csillagosok, katonááák
nagy munka vár ma reááátok


merthogy a civilek ellentéte ugye logikusan a katona
és aki katonákban gondolkodik az ugye ellenséget keres

ide lőjetek, baszki. ide lőjetek.











2018. június 15., péntek

Így

Horváth Krisztának

Mustafa Nodeh





így kéne észrevenni, hogy
egy szál vékony vonalat élek -
kuszált betonvas gyűrt egén
kiálló vagdosott szegélyek

nyomán hegesztett folyomány -
alkatrész a növekvő Bábel
struktúrájában, egytestvért
tapasztó Káin-seb Ábel

így kéne észrevenni, hogy
épülésünk fájdalom -
részekre bomló telje foszlik
tolla-hullt csontszárnyakon

hogy mérges párát izzadó
földről éktelenkedik:
tájsebhalom-lakók fölött
az ég is kisebesedik

így kéne észrevenni, hogy
tarthatatlan tartalom
lebeg a sáros ég alatt
meghajló vékony szálakon

hogy temetési menetünk
előre gyászolt négyzetét
nézem gépen, képen s közben
terhem összegyűr: az ég.