2018. augusztus 18., szombat

Teljesség-átiratok (83.)


a képek: African Doors - via Walid Nayif



Mindentudó, mindenható, mindenütt jelen való
Az egyéniségétől megszabaduló ember közös az Istennel. A mindentudóval, mindenhatóval, mindenütt-jelenvalóval.
Az egyéniségétől megszabaduló ember nem úgy mindentudó, hogy meg bírná mondani, mennyi pénz van egy csukott pénztárcában, s hogy a holnapi hírlapot már ma ismerné, s hogy akármilyen kérdésedre biztosan tudna felelni. Ami az embereknek mindentudásként tűnne: véghetetlen adat-tár; a mindentudás nem halmaz, csak éppen annak tudása, mely az „egy”-nél is egyszerűbb.
Nem úgy mindenható, hogy a kenyeret kaláccsá bírná változtatni; s talán meg sem emelheti azt a zsákot, melyet egy zsákhordó könnyen cipel. Ami az embereknek mindenhatóságként tűnne: az életbeli sikeresség véghetetlenné növelése. Úgy mindenható, hogy amíg hétköznapi munkáját végzi, lényének mélyén az Isten tett-nélküli, teljes működést viseli.
Nem úgy mindenütt-jelenvaló, hogy ha Nagyfüzesen van, jelen volna Kisfüzesen is. Ami az embereknek mindenütt jelenvalóságként tűnne: a tér teljes betöltése. Úgy mindenütt-jelenvaló, hogy elér a létezőig, a kiterjedéstelen pontig, mely mindent magába foglal.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




Mindentudó

Földben giliszta
lassú röpülését csak
érett Hold látja

Föld lassú repülését
érett Hold nézi -
de nem figyeli



















Mindenható

Tekintetedbe
vetted a megtelt Holdat -
onnan fénylik ki

Nem festi arcod
kapujára a mit ne
engedj be rajzát


























Mindenütt jelen való

Nem az, hogy Hold ajtón,
vagy ajtó előtt, vagy
mögötte bújva

Ez a mindenhol
Hold azt jelenti, amit
az a sehol Hold

Elmerül*


Sasa Gyökér: Yielding, August 2015






Köszönj el, hullámon
füstként táncoló fény
Opheliától










*Rokon vers, szintúgy Gyökér Sasa Sarolta képre:
s egy másik, rokon megfogás, egy készletsöprésben, Dallos Emese képre:
- Ophelia (középtájt...)

2018. augusztus 17., péntek

Zen-fotók: Kiss Marianna (29.)







nem, ez sűrű
vágatlan változat, csak
ritkításig ilyen

láncfűrész-olaj
rémálomszagát 
verejtékezik a fák

*

igen, ezek csak
úgy minden logika 
nélkül idenőttek

valahol el kell 
kezdened érezni a 
szorongó fákat







Boszorkafa


Kiss Marianna képe







Boszorkafán egy ág röpül
egy ág röpül boszorkafán
jaj édesem az ág mögül
varjad miér' károg ma rám?

Miér' a varjad éhe mondd -
boszorkafán az ág röpül
boszorkafán egy ág bolond
kitől tanult meg ördögül?

Jaj édesem mi lesz ha Hold
az ág egén kitelve ül
s időd hiába szótagold
boszorkaágon elröpül?

Az ág röpül a hold halott -
mi lesz ha kél a károgás
ha hűlt helyünkön hajnalod
boszorkafáján űr bokáz?







2018. augusztus 16., csütörtök

Túl a csúcson


forrás: Bizarre Art





megtartó szavak
gyűjtögetője - áruld
(el) saját magad?

(mondani kell - a 
világot mondani kell,
hogy tudva tudjuk)


pitypang szavaid
szélbe szórója, figyeld:
elfújja. ezt is.








2018. augusztus 15., szerda

Tépéseket







Olyan aranyos kis bizalmak
születhetnek akár egy csótánnyal!
Tudod, odaengedi a kezem, eljátssza
a rémületet, meg minden -
aztán úgy mászik rá, mintha egy
ártalmatlan, közömbös felület lenne
és emelgetheted, és lekuporodik
és mórikálja magát és
ha volna farka, csóválná, mint egy
kis másfél centis kutya.

El tudom képzelni, milyen
lehet egy ilyen fajközi börtönbarátság!
Amikor kínoznak meg minden -
és nincs módodban máshogy
kegyelmet gyakorolni, mint
hogy nem ölöd meg, hogy
hagyod, hogy egy ilyen
bogárláb-érintés tegyen a
horzsolásaidra tépéseket.

Kár, hogy nincsen olyan,
hogy egy, egyetlenegy csótány!
Amúgy tényleg nincsen. Ahogy
nincs egy hangya, vagy darázs, vagy
ami azt illeti, egy egér se.
Ezek özönlenek, ezek egyből
kurva sokan lesznek, meg minden -
És akkor már nem bírod el, szóval
akkor már nem kivitelezhető
hogy tépés legyenek. Akkor
már ők is tépnek. Ők is tépnek.






2018. augusztus 14., kedd

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (14.)








eldöntheted-e:
belélegezhet a szél,
vagy úgy maradnál?

benned is borzong
idő terhétől kövült
megőrző mészváz...

*

eldönthető, hogy
rögbe rögzülsz - avagy a
holdfény szippant fel?

benned is kifújt
párába gyűlik minden
felfelé törés...








2018. augusztus 13., hétfő

Teljesség-átiratok (82.)


Dmitry Markov



Ne várj csodát
Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.
Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az „én” és a „más” szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba” ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.
Ha megakarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.
Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha az imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét kérte, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítséget sorra működésbe hozod.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



Ne magadba. Ne
kifelé. Oda, hol se
magad, se kint nincs.




Bárhol érezheted magad úgy, 
mint egy váróteremben. Volt egy 
éjszakád, amikor mintha besiklottál volna
a Mennyország előszobájába. Egy meglehetősen hosszú
várakozás közben foszladozó sor
végére álltál.

Mindenki tudta a rendet, de
nem mindenkinek volt türelme. Volt egy lány
valahol a sor közepén méltatlankodott.
Hogy nem így képzelte. Hogy mi ez az igénytelen
állványzat a festmények előtt?
Nem lehetne akkor restaurálni őket, 
amikor másnak jön el az ideje?

Bárhol érezheted magad úgy, 
mint abban a sorban. Te sem
a türelmedről vagy híres. Különben is,
nem arról volt szó, hogy idő csak addig van
amíg lélegzetvétel, meg történet?
Néhány széket igazán elhelyezhettek volna
ebben a váróteremben.

Mindenki tudta a rendet, de persze te
leültél. Mert észrevetted: igenis vannak székek
és amúgy sem érkezési sorrendben hívják
be a pácienseket.
Egyre kevesebbet nézegettél körbe, azt a lányt is
elnyelte a mások egyre halkabb, érdektelen
értetlenkedése.

Aztán egyre hidegebb lett, és
bár a tömeg elfogyni látszott
a várakozás 
valahogy nem akart véget érni.