2017. április 28., péntek

Éjszem (repüléssel)


Sárosi Ervin képe






fosztom tollam fosztom tépem lásd
ez a égfolton perdült szédület az a repülés ez a
fúlás elfúlás légszomj tele égen léggel tele égen
nem férek tele égben égfolt látatlan folt a tüdőn lásd
fosztott toll hullik ez a repülés ez a tollhullás
szakadatlan oda sehová hullás égfoltból sehovába

fosztom tollam tépem foszlik lásd
ez az égfolt elfogy a légszomj ahogyan a lég fogy
lenn toll úszik a szennyár tetején hídroncs
szemetünk minden ha letört hulló tollszemetem
nem férek tele égben hadd hulljon a férgese légmese
rémes fosztott tollpotyadék égi szemét
szakadatlan oda sehová hullás égfoltból sehovába

tollam foszlik tépett tollal pörgő
zuhanórepülésben egyensúlyoz a szárnymaradék
égfolt éjégfolt minden én vakulok vagy
megvakul itt körülöttem zuhanásom mentén a vak ég
fúlás elfúlás diffúz félelem ez tolltépő férges
rémes fosztott tollpotyadék illesztem de hiába
nem marad égfolton nincs a helyén
volt a helyén nem lesz a helyén hull
                                       seholégfoltból sehovába







Éjszem


kép: Ovate / Laura Makabresku







ugyanaz foszt
ami meg is őriz:
gondolat, emlékezet










2017. április 27., csütörtök

Zen-fotók: Sasa Gyökér (20.)








növekedésemlékjel -
kérgétől fosztott
meztelen korpusz


*


látszik: a szándék
merre csavart - mit tört az
idő belőle


*


látszanak a fájdalom
gyökérig rágó
féregútjai


*


fényben fürdik
tüze nélkül a lélek
setét éjszakája







Utóirat

A világba vetülsz, mert gondolat vagy.
És a világ a megvalósult gondolat.
Ha megragad egy látvány, egy fa például
ahogy csavarodva, ágazva, törve nő -
ha megállít és magad sem érted, miért
de nem enged: akkor rólad mesél.
A csavarodásaidról, elágazásaidról,
elhalt lehetőségeidről, s hogy
mi tört le rólad visszahozhatatlanul.
Mesél arról, hova nőttél, mi vesz körül,
min nem változtat a szándék, az akarat,
csak ha kitéped magad, gyökerestül,
csak a kitép egy vihar, gyökértelen,
min nőhetsz túl, vagy honnan kell
a lényed amputálni.

A világba vetülsz, mert gondolat vagy.
És a világ a megvalósult gondolat.
Annyi tükörbe nézhetsz, nárcisz,
amennyit csak nem szégyell az arcod -
ha megállít és magad sem érted, miért
nem enged tovább a látvány, ülj elé,
és engedd, hogy elmeséljen.





2017. április 26., szerda

könnyű nekem






nekem most könnyű. egészen pontosan
tudom, hogy mi bajom van. és hogy
hogyan szeretnék az egybefonódó
hatásvilágú szerekkel mindezt újra
libikókára ültetni az orvosaim. nekem
most könnyű. mert az ami bajom mellett
elhantolódott minden más. elásta magát.

persze kikel majd. ahogy az egyensúly
megérkezik a megfelelő sebességgel.
mérgek nélkül. pontosabban más aromájú
mérgekkel mint eddig. kár hogy ezek
fogyasztás közben nem dédelhetik úgy
az eufóriát mint a régi mérgeim. nekem
kell az eufória. persze: kinek nem.

ha gyógyszeripar volnék minden
porció méregbe injektálnék egy kis
eufóriát. akkor még könnyebb volna
eljátszani ezen a mérleghintán dagályt
és apályt. persze akkor mindenki
beteg szeretne lenni. és irigyelnétek
hogy tényleg mennyire könnyű. nekem.







2017. április 25., kedd

format, delete


Az Országos Széchényi Könyvtár raktára a Nemzeti Múzeum épületében. (Fortepan)






a versek állva 
halnak meg - polcon állva
a kötetekben


*


a versek cetlin
füzetben fiók mélyén
meg se születnek


*


vers teste bomlik
adatvesztés formatált
webszerverein


*


kilehelt versek
anyagából gyűrődik
reggel a pára










2017. április 24., hétfő

Beszélgetés a geoproszektúrán







Markó Béla:
A felboncolt madár

Madár a boncasztalon:
kiszedjük belőle a repülést
amely annyi bajt okozott
az asztal sarkára tesszük
és mint libegő kéziratlapot
lenyomtatjuk egy papírnehezékkel
majd a még meleg testről
gondosan letakarítjuk
a vonatfütty nyomait
hiszen mint felnyújtott
láthatatlan ujjbegyen
ez a madár is
gyakran megpihent
a meleg vonatfüttyön…
az égszínkéket is lemossuk róla
amely a lágy tollak peremét
itt-ott befogta
majd dermedt szeméből
kiemeljük a fészket
a síró fiókákkal
s a parányi koponyából
hosszú papírszalagon kifordul
a lekottázott ének.






shizoo:
A Juhar boncolása

Ahogy belemarcangol a fűrész
harsányabban érezni
a hiába sarjadt rügy szagát
a legallyazott ágak és levelek
erjedést böfögnek
szürke bűzfelhőt köhög az égés
majd a szálfáról fejtett kéreg
következik a mókus
karma nyomával
rovarlábak morzekopogását
kaparjuk le róla
és a szelet ami támasztotta
hiszen a törzs álmában szívesen
támaszkodott a csöndes szavú
hideg hóesésnek...
fűrészporbűzt sikolt a gatter és
a gyalu éle alatt a juhar
olyan jó nyersfa-bukét kiabál
valahol emlékeztet a termés
hullásának illatára
hogy aztán hosszú évek
széklábhallgatása után még egyszer
a tűzre vetve megérezzük
ahogy elsikoltja maradék olaját
a fa beszédes halott.








2017. április 23., vasárnap

Ködben

Palackposta Műhelyé

Aymeric Le Bot képe





Páráll a fenyér.
Lelket lehel ki. 
Belélegzed a lelkét.


*


Ha lélek van a
levegőben - nincs
éles kép a tükörben.








2017. április 22., szombat

Ferdítés Sasa köveinek segítségével

Kovács Tímeának és Galamb Zoltánnak - a munka oroszlánrészéért

Sasa Gyökér képe




Pablo Neruda:
Las Piedras del Cielo
(részlet)

I. 
De endurecer la tierra 
se encargaron las piedras: 
pronto tuvieron alas: 
las piedras que volaron: 
las que sobrevivieron 
subieron 
el relámpago, 
dieron un grito en la noche, 
un signo de agua, 
una espada violeta, 
un meteoro. 

El cielo suculento 
no sólo tuvo nubes, 
no sólo espacio con olor a oxigeno, 
sino una piedra terrestre 
aquí y allá, brillando, 
convertida en paloma, 
convertida en campana, 
en magnitud, 
en viento penetrante: 
en fosfórica flecha, 
en sal del cielo.




James Nolan fordításában angolul:
Stones from the Sky
(részlet)

I.
To harden the earth
the rocks took charge:
instantly
they grew wings:
the rocks
that soared:
the survivors
flew up
the lightning bolt,
screamed in the night,
a watermark,
a violet sword,
a meteor.

The succulent
sky
had not only clouds,
not only space smelling of oxygen,
but an earthly stone
flashing here and there
changed into a dove,
changed into a bell,
into immensity, into a piercing
wind:
into a phosphorescent arrow,
into salt of the sky.





shizoo:
Kövek az égből
(részlet)

I.
Hogy megedzzék a földet
előléptek a sziklák:
ellesték
a szárnyak titkát:
a sziklák szárnyra kaptak:
az életben maradtak
villámháton
repülték át
sikoltva az éjszakát,
égi vízjel
ibolya kardon,
egy meteor.

A szaftos 
ég
nemcsak felhőket hordoz,
nemcsak a térben úszó oxigén szagát,
de szemernyi földi sziklát,
itt is, ott is megcsillan,
hol galambbá változik,
hol harangszóvá,
végtelenné lesz, beléd metsző
széllé:
villám-nyílvesszővé lesz,
ő az ég sója.







(idevág valami... amivel szintén Sasa egy képére játszottam.)