2017. november 20., hétfő

November


Birtalan Zsolt felvétele




az ablakaink jönnek, hogy ne
jöjjön be rajtuk a huzattal az a
felkavaródó őszvégi rothadásszag -
el kell zárkózni a reggeltől ha a reggel
csak elvétel, ha csak elmossa a maradék
kuckós biztonságérzetet -
a kinttől külön levést, amitől még picit
élhetőnek tűnik az egymás ölében
kucorgó éjszaka -
a különlétet az éberek harsány és
érthetetlen hangokkal teli rakott
zajos lélegzetvételétől -
ments meg uram minket

az ablakaink jönnek, hogy ne
férjen hozzánk, szelídekhez a hozzánk férés -
az a hideg amit nem engedünk
be és mégis bejön -
mert otthonosan érzi magát a mellkas
rácsozata alá szorult levegőben -
kilélegezhetetlen lerakódás
nikotinjában ülő pácolt hidegérzet -
márványlapok csikorgó
talpsimogatásának ritmusára lötyögő
kifújhatatlan -
ments meg uram minket

az ablakaink jönnek hogy ne
láss be ránk harapódó sose más,
mindig ugyanaz hatalom -
kukucskál fejbe kukucskál szívbe -
beszívom hatalom ha a nyílás
legkisebb látszatával élek -
ólomüveg-törmelék kúszik a levegőben -
új jelszavakat fütyül a huzat a
Fortélyos Félelem Igazgatóság
óriásplakát-gyára felől -
kicsi vagy, falazódj be, éjszaka van,
téli álom éjszaka, aludj -
ments meg uram minket










2017. november 19., vasárnap

Zen-fotók: Vidákovich István (3-4.)






csak a létmérő fényt
valahogy hozzá
odacsipeszelve -


odacsipeszelve
a cseppben csillámló
fény-teljes eget


*


rögzítő gesztust óhajt
cseppben teljes
egek ragyogása












cseppek szédítő
gazdagságában mátrix-
programhiba lény


melyiket csipeszelnéd?
vajon melyik csepp
jelent ki téged?


*


cseppek a dróton
mint fényfecske-raj -
csillámlást csivitelnek










2017. november 18., szombat

Megtarthatod






Megtarthatod
ezt a párába göngyölt rövidke távlatot
attól hogy nem látszik tudod
ugyanúgy véget nem érést
áztatnak a füstszemcsés párlatok -

A súlya sem vészes
megtarthatod
ahogy a tartás helye nem
változik attól hogy mennyi nyomást
tartasz meg a fejeden -

Megtarthatod
az ünnepélyt úgy mintha volna
mintha nem volna partra lőtt test
sellőtlenített roncs és fájdalom
mintha nem foltoztad volna össze
nedvekkel ezt a térképforma szőttest -

Megtarthatod
nem kérik vissza és
nem kérnek vissza belőle
olyan rejtelmes mint a fejed lágya
hogy miért soha nő be -

Elbírsz vele hidd el
megtarthatod
ahogy a nem látszó partokat
szorongatod papírdimenzióra -
amit a vágyad még mindig hajtogat

Megtarthatod
törhetsz belőle megoszthatod velem
ha sikerül a párából letörni
az maga az egyfajta győzelem.





2017. november 17., péntek

Galambom (slamverzió)



November 11-én megnősültem. 16 év kapcsolat után feleségül vettem a lányt, akivel élek. Ezt a verset 11-ém reggel tettem közzé, nászajándékul, neki.



Galambom



egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a törzsed
milyen közöm van hozzá és
miért kellett ilyen kacifántos úton
megejteni ezt a szelídítést

eljött az ideje
hogy meggyűrűzzelek, galambom -
hogy lássa mindenki, a kezemről röppensz

eljött az ideje
hogy lássák, a tenyeredből eszem
borzongató közelséged is elfogadva -

eljött az ideje

hogy nevet adjunk a kötelékrepülésnek
ahogyan egymáshoz hangoljuk a
kétféle szabadságot -

bizalomnak hívom
hiszen hívlak és jöttél.


*


eljött az ideje, hogy meggyűrűzzük egymást,
hogy ebben a morzsáért totyogásban is látsszon:
tartozunk valakihez

pihék idegenségét tenyéren borzongó
tenyér idegenségét pihéken borzongó
örökös eltévedésben

akkor is ha önként adod a
tőled koldult ölelést
akkor is, ha önként nyújtom
amit ez a hovatartozás követel

bizalomnak hívom
egymásba kapaszkodásaink közben is


*


egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a törzsem
milyen bocsánatkérést suttogok
a bőröd alá ebben a közelségben
amit megengedsz

eljött az ideje
hogy meggyűrűzz és lássák -
hogy lássa mindenki ezt a fegyelmet

eljött az ideje
hogy lássák, a tenyeremből eszel
szorongatások emlékétől véraláfutásos
ujjaimról -

hogy nevet adjunk az elengedésnek
amikor már nem akar elengedődni -

bizalomnak hívom
megérett a kijelentésre.







2017. november 16., csütörtök

Hangminták (29.)





kőbölcső ringat
víz énekanyád nyugtat
szarvas szőrszag apád nyugtat

kőbölcső ringat
ég mindig más napapád éleszt
éj mindig más csillaganyád altat

kőbölcső ringat
lombsusogás nagyanyád széleszt
tűzszikrát szóró nagyapád markol

kőbölcső ringat
markolod érdes ércpettyes szélét
mikor alszol


*


helyet keresek a tárolóban
a faformájú ember énekének
a nyikordulástól csikordulásig
tartó kéregzaj emberének

a beszédét szélujjak által
levélhárfán susorgó emberének
helyet keresek a tárolóban
a faformájú ember énekének


*


az élet beültetésének rendjében
minden fanyűvőből teljes egészében
sarjú lesz hetediziglen

tűzre kivágott sikoltó sarjú a pagonyban
tavasszal hajtó töveit
pár évvel később kora télben vesztő
gyökérkötözött kín


*


dühít, amikor a hagyomány szó kapcsán valakinek a hierarchikus viszonyok és az eleve irányítónak rendelt születettek középkorias rendje jut az eszébe - az illető ilyenkor minden esetben a maradisággal téveszti össze a megőrzendőt


*


ne fésüld a
varázséneket - addig szól,
ameddig kócos





2017. november 15., szerda

szkafander




De jó lenne, ha csak egy percre,
amit még senki se látott,
titokban meglesni, milyenek
a meztelen virágok!
                (Ana Blandiana)



virág: organikus
ruha a porzón,
a meztelen bibén.
                  (shizoo)



teremtés

meztelen virág érzi
bibe és porzó
még várjon az a pornó

természet, kirepülnek
méhrajok - egek,
szél fú virágok felett
                      (Horváth Kriszta)



virág: van bátorsága
belenyílni az
ég telijébe.

mennyiféle
meztelenség fér
égbolt szkafandere alá!
                             (shizoo)








2017. november 14., kedd

Beszélgetés szegény Szörnyetegről








Fodor Ákos
Magyarázó táblácska a viváriumból

Sürgeti, amit akadályoz.
Topog. Vádol. Boldogtalan.
Tesz-vesz, gyűjt-veszít lázasan.
A Szörnyeteg sosincs helyén:
időt képzel és abban él
(ideje nincs, ideje van);
tervet sző, emléket ajnároz,
cigányutat sem lel a mához
– ilyen a Szörnyeteg, szegény.




shizoo:
Tábla mögül

szörnyeteg vagyok.
de nem tudom csak úgy
abbahagyni magam -

főleg így nem, hogy tényleg
pont a helyemre tettél.








2017. november 13., hétfő

Angyali üdvözlet






amikor fosztás az ébredés
az álomfosztásban vesztesz.
valami fontosat nézett mélyen a szemedbe az a
megfoghatatlanul karcsú alak.
nemes nemtelenség - libabőrt vert a kézfejedre is
miközben hozzád ért
hogy a bőr üzenete fonja
maradéktalanná a
tekintet igazságát.

amikor fosztás az ébredés
és rögtön tudod
a magad érdekében ütemezte így a csörgés.
hogy folytathasd ezt a furcsa
ostoba összefüggéstelenséget - ellentmondást
valakinek aki hozzád ért
a tekintetével és te
mégse tudod
tekintetbe venni.

amikor fosztás az ébredés.
persze ki tudja milyen
valami fontosat nézett beléd így is a teste
minden rezdülésével.
fertőzött lettél - egy teljes tekintet mélységeiben
úszkál ezután az a maradék
jobb rész amit még
nem mérgezett össze
benned a
lélegzetvétel.