 |
| (saját) |
most ködölő foltokban csavarog
a föld közelében a pára
levelek nehezülnek
csiricsáré avaralsószoknyás
vénasszony az ősz
festi magát
mintha a színözön ékes
tülljeivel húzna magára -
úgy szívja velőm mint ki utószor
mint aki soha többé az
örömben nem időz
most elfogy a fény
öregen lassan kel a nap fel
örökös másnap
szájszaga van - csípős
bőrráncban megülő sópermet
visszeres égő vénérzet
gyűlik az estben
most évada van a felsajgó
sebek általi elrohadásnak
kedved pöndörödik
csinosítsd ki magad
öltözz rozsdavörös tűzbe
égesd el avarágyon örömöm
borzongasd csókoddal a testem
most elfogy a szó
öregen lassan kel
ködlő foltokban a vers
egykori örömünk árnyából
kiszivárog az ember
ködlő foltokban csavarog
nehezül szárad fel
hajnalban a perc
kertek alatt készül
kopasz ágbotjára hajol
vár ránk a november.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése