 |
| kitudjaki? |
A teremtő képzelet
A képzelet köti össze az időbelit az időtlennel, épp ezért tartalmai felemásak: időbeli, változó megjelenési módjuk és időtlen, változatlan lényegük van. A képzelet tartalmainak: egy vallási fogalomnak, erkölcsi törvénynek, művészi alkotásnak megjelenési módja változik, előbb-utóbb el is pusztul; lényege nem-keletkezett és nem múló.
A vallásokat, mítoszokat, jóslási módszereket az emberi képzelet teremti, akár a műalkotásokat. Ami nem jelenti érvénytelenségüket; sőt: érvényüket jelenti. Mert a képzelet, ellentétben az érzelemmel és értelemmel, nem az időbeli világ esetlegessége szerint működik, hanem az időtlennek törvénye szerint.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
szégyelld magad!
csak úgy a létezésbe
képzelődsz! nyomot hagy...
A Vénusz átkerült a hajnali égre, ez
azt jelenti, hajnalban kell kufircolni, mert
ilyenkor vagyunk a Vénusz égisze alatt.
Milyen fura nem? Van olyan nézet, miszerint
a Vénusz, az égisze, a fény amit vet,
ahova veti, ez a tágulóban elcsípett látvány,
sőt, ahogy fordulsz pucéron az átöltözés
napmintnapi kényszerében, a Vénusz-fény
fókusza - mind csak valaki képzeletében
működik; az éhem rád, és aki éhezi
érvényét valaki álmából nyeri.
Milyen fura, nem? Van olyan nézet, miszerint
minden, ami időbeli, változó, megjelenő és
eltűnő, minden csak a képzelet műve.
Valaki minket képzel. Képzelődik. Mi
hisszük, sejtjük, kutatjuk és kételkedünk
benne - de fogalmunk sincs róla.
Nincs fogalmunk róla, mi az érvény.
Lehet hogy valójában mi képzeljük
saját magunkat - a Világegyetem kegyelmi
kérvényünket a saját érdekünkben elutasító
Elmegyógyintézeti Zárt-osztályán.
A Vénusz átkerült a hajnali égre, ez
azt jelenti, képzelj ma valami szépet.
Mindegy mit, nem firtatom. Az érvényed
számomra úgyis azt jelenti, amilyennek
én képzellek el kényszeresen, ruhában
vagy pucéron, Vénusz- Nap és Holdfényben
vagy csak vak érintések játszadozó
sötétben mozdulatokat fütyörésző álmában
Téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése