2014. november 30., vasárnap

Versüzenet Turi Tímeának



Turi Tímea:
A dolgok, amiről nem beszélünk
                                          recenziós epigonvers


Először egy képen, amin napszemüvegben
kérte ki magának.
Nőnézőpont rejtett anapesztusa. Pont.
A címlapinterjú magaslatából
is teljesen elmesélhetetlen a történet
ami nővé tesz.
Az anyaság nem oka, hanem következménye.
Egy bezárt szoba, amelyben nincs titok.

De van. Mint a mindig győző élők
a temetetlen múltban.
Valahol lenyomatot hagy
ez a nemiség, olyan lábnyom.
Mint a mindig győző halottak
hibátlan emléke. A nő: emlék.

És varázslat. Nem óv meg,
de megkísérli. Felnőtt, időközben
néha szégyelli, hiszen
annyian nem. Már érti: a vasárnap
ajándék. Amikor új gyerekek jönnek,
hogy a régiek felbukjanak a felnőttkor felszínére.

Ezek a te sorsaid. Sorról sorra.
Ahogy benne vendégeskedem, csak
épp annyival kiszámíthatatlanabbul
amennyi férfi voltomból következik.
Ha már így alakult, hogy igenis
van a soroknak, a sorsoknak neme.

Boldognak kell elképzelnünk őket.
A dolgokat, amikről így sem beszélsz.





6 megjegyzés:

  1. pedig csomagoltam bele kritikát is...

    VálaszTörlés
  2. de nem is nagyon találom a "kritikát"... :) , vagy nem annak látom...

    VálaszTörlés
  3. a határozott határozatlanság, nincs, de van, mindig győzők az egyik. ettől olyan lábnyom - egyfelől.
    másfelől a tény, hogy egyáltalán van. hogy annyira van, hogy olvasóként nem hagyhatom figyelmen kívül a szöveg nemét és a saját nemem. szeretem, ha egy szövegnek foghatóan nincs ilyenje.

    valójában nagyon tetszenek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez a lényeg - mármInt hogy "vaLójában nagyon tetszenek" :)
      (a nézeteink meg lehetnek mások is, meg alakulóak is:) (még olykor az is előfordulhat, hogy nekem épp az tetszik valamiben , ami másnak nem :)

      Törlés