2016. február 20., szombat

Az inga megáll

                                          Umberto Eco úrnak




Szó. Nélküled. Rólad.
Úgy ébredtem pedig, hogy jó nap.
Jó nap. Halálra.
Látod. Milyen szárnyat növeszt a lárva.
Látod. Gubózottságod
lapozó kényét sutba vágod.
Hősöd nyomán.
Minden sietség nélkül. Komám.

Legendaszövő.
Addig járt. Felissza a jövő.
Korsó a kútra.
Betűbe szőtt kultúraútra.
Míg meg. Törött.
Látod. Testet tör minden szülött.
Hősöd nyomán
járnánk hullt cserepeiden. Komám.

Labirintusaidból amikor
kiszöksz. Nélküled születik a kor.
Jó nap. Halálra.
Majd úgyis. Elfelejt a lárma.
Látod. Törött.
Fényes borítón úgyis tükrözöd.
Hősöd nyomán
nézünk utánad. Bámulunk. Komám.







4 megjegyzés: