Beszélgetés akadó forgás közben

Sopotnik Zoltán:

Hideg Gramofon


Soha nem vagyok fáradt a látomásokhoz.

„Kozmikus hóesés”, mondtam egy régi lakásunk 

ajtajában a kedvesemnek, pedig egyszerűen 

csak havazott. Arcomat az ég felé fordítva 

hagytam, hogy minél több hópehely rátapadjon. 

Láttam egy bolygóról fehér, vattaszerű anyagot 

lebomlani és örültem, hogy ennek semmi 

köze az értelemhez. Skótjuhászunk egyre el- 

szántabban körözött a csupasz meggyfa körül 

az udvaron. Hóesés ritmusára szaladó kutyát 

ritkán lát az ember. Egy gramofon hirtelen 

bekapcsolt belül: ott és akkor akadó tűvel, 

izgató, hideg harmóniával.

shizoo:

Akadó forgás

Nem a szavak kattintják egymást bennem, nem a

beözönlő képek; a látványon is keresnem kell az ajtót.

Látod? Esik - mondanám a kedvesemnek de túl

bonyolult még ez a könnyen nedvesedő mondat is,

hogy honnan érkezik. Láttam egy bolygó görbületét

láttam, ahogy forog, tudom: az eső is ívben, hiszen

elfordulunk alatta. Elfordulunk és ezért nem tudom

most éppen melyik szeretett halottam diktál, miközben

a macskám a lábamnál ülve beleszundikál

a figyelembe. Látod? Esik. Látszani nem látszik

de tudom, hogy ami itt körbefordul, az is

- kivétel nélkül - ajándék, és spirálba csavarodó

tűvel idéz harmóniákat.