Világvége
Aznap volt, amikor
Szókratészt kidobtam
mert nem bírtam már a szájszagát –
hogy folyton éjfél után érkezett haza
matatott, elejtette a kulcsot
esetlenül próbált csendesen mozogni és
persze mindig levert valamit.
Kegyetlen voltam persze hogy – de untam
hogy egyszemélyes hajléktalanszállót
üzemeltetek a szoba konyhában
hogy szólni kellett baszki fürödj meg
mert büdös vagy vettem fogkefét
hiába meg új gatyákat a moshatatlan
rongyok helyett –
mert nem bírtam már a szájszagát –
hogy folyton éjfél után érkezett haza
matatott, elejtette a kulcsot
esetlenül próbált csendesen mozogni és
persze mindig levert valamit.
Kegyetlen voltam persze hogy – de untam
hogy egyszemélyes hajléktalanszállót
üzemeltetek a szoba konyhában
hogy szólni kellett baszki fürödj meg
mert büdös vagy vettem fogkefét
hiába meg új gatyákat a moshatatlan
rongyok helyett –
Kegyetlen voltam, de egyre
többször volt
matarészeg és egyre ritkábban
fénylett.
A három egyetem
ahol valamikor előadott megunta a linkelést
a meg se tartott órákat
a botrányba fulladt megtartottakat
A három egyetem
ahol valamikor előadott megunta a linkelést
a meg se tartott órákat
a botrányba fulladt megtartottakat
kiesett az összes
projektből
még azokból is, amiket ő talált ki...
még azokból is, amiket ő talált ki...
Kegyetlen voltam de leamortizált
hogy inni kellett vele
rá kellett gyújtani vele
nem lehetett leszokni tőle
a végén a könyveim adogattam
el, hogy
legyen miből kölcsönadnom
neki
baszott befizetni a rezsibe
nem fértem tőle hozzá a saját
életemhez -
aznap volt, mikor Szókratészt
végül kidobtam -
de mi a lófaszt csinálhattam
volna?
mégis, mit tehettem volna
amikor legszívesebben mérget tettem volna a sörébe?
mégis, mit tehettem volna
amikor legszívesebben mérget tettem volna a sörébe?
*
Megint világvége
Aznap volt, amikor kidobott
mert már nem bírta a szerencsétlen érvvel
a fejében csak úgy kavarogtak
az egymásba mosódó paradigmák
képlékeny és fuldokló elegyben –
Aznap volt, amikor kidobott
mert már nem bírta a szerencsétlen érvvel
a fejében csak úgy kavarogtak
az egymásba mosódó paradigmák
képlékeny és fuldokló elegyben –
Zaklatta, hogy nem képes
lépést tartani
a gondolatmenettel.
Elfelejtette a saját érveit.
Zabálni azt szeretett, húst,
meg savanyú paprikát.
Egyszer csináltam neki
zöldborsópörköltet,
de úgy nézte, mintha főtt
szar lenne a tányérján.
És még ő igénytelenezett le engem
szóképtelen Közhely úr maga
egy két barbár versi ötletén túl a
Az éhezők viadala meg a
Bosszúállók papírvékony képregényes
mélységében feszelgett a lelke -
Izgatta a tudás? Hogy a fenébe ne!
Vakarta mint egy gennyedző sebet
érezte hogy érteni kéne a vajon-mit!
És közben mindenfélét az orrom alá
dugdosott: dolgot, izéket, érted?
Gyereklelkü totemfetisiszta
megnyugtatta a tiszta gatya.
Akkor nap volt. Tényleg.
S hogy velem aztán mi lett?
világvége… érted?
meghaltam bazmeg
az lett.
az lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése